Életképek, 1845. július-december (3. évfolyam, 2/1-26. szám)

1845-12-27 / 26. szám

829 mezendé magát, hanem hagyta volna a’tisztelt kávés és marqueurjei által jól elpáholtatni, váljon akkor mire bűntettetért volna ő, ’s mi jutalom szavaztatott volna a’ tisztelt elpáholó egyéneknek ? ... Bizony furcsa, hogy boldog országunkban ha egyik vagy másik hírlap— szerkesztő egyik vagy másik kávéház-, kocsma-vagy úgynevezett szinház-bérlőjét valamikép érzékenyen illetni meri, azonnal akadnak urak, védői a’ bérlőknek és üldözői a’ szerkesztőknek; de midőn némelly szerkesztők szintolly szemtelenül, a’ milly valóban büntetésre méltólag e’ haza ügyeit, nemzetiségünket ’stb. támadják meg: oh, akkor senki sincs, ki a’ hálátlan vendégeket rendre igazitni vagy épen büntetni akarná. Ám hogyan is mérkőzhetnék egy hasra egy bérlővel ? hisz a’ vendégszerető haza csak a’ bérlőket hizlalja, de a’ bérlők — ezek néha más valakiket is hizlalnak . . . Figyelemre méltó még V. I. e’ czikkében azon indítvány, mellyet egy jól szerkesztett magyar szinésztársaságnak Buda ’s Győr városok általi biztosítására nézve tesz. Nem tudjuk, hogyan állnak e’ részben Győrben a dolgok; de Budán jókora rokonszenvvel találkoznék az eszme kivitele , főkép mióta az eddigi német bérlő — nem akar fizetni embereinek. ,PESTI DIVATLAP4, XXXVIII-dik szám. Petőfinek ,Három szív története4 czimü jeles versezetével kezdődik. — Boros Mihály igénytelen szózat honunk hölgyeihez4 czimü czikkében, kissé hosszas bevezetés után, fölkéri a’ hon lelkes hölgyeit, hogy körük- és hatásukhoz képest a’ szegény gyermekek nevelésére ’s tanítására áldozzanak, mire nézve egy tervet ígér közölni: mikép lehetne legczélszerűbben , legcsekélyebb terheltetés nélkül, legtöbb szegény gyermeken segítni . ..És ez a’ haza hölgyeihez méltó felszólítás,’s ha a’ terv, mint reméljük, czélszerű ’s gyakorlati leszen, kívánunk számára minél több pártolót. — Szelestey ,A’ becsülettel nem kell játszani, czim alatt csinos és tanulságot mesét közöl rímes versekben, mellyet Deák Ferencztől hallott egy zalai gyűlésen, mellyet, mivel e’ nagy férfi szájából jő ’s mivel magában is igen becses ’s egy erkölcsi mese minden kellékeivel diszló gondolat, szabad legyen itt prózában előadnunk. Egykor a’ szellő, egy csörgő patak ’s a’ becsület egy hüs ligetben összejöttek, bujósdit játszani. A’ szellő bujdosott először ’s játszilag és könnyedén szőkést szerte; de hollétét a’ lombok zörrenése elárulá. Utána a’ kis patak indult,’s medert kerülve, fírszőnyegen és virágok közt bujdogált; de játszótársai egy csöndes völgy ölében őt is feltalálták, mert kavicsba ütközött. A’ becsületre jött a’ sor, ’s felszólittatott a’ bujdogálásra, ha talán szerencsésebb lenne e’ részben társainál. „Hagyjatok, — válaszolt a’ becsület — ne távolítsatok el magatoktul, mert ha elbujdostam egyszer, fel nem találtok engem többé soha!44 — A’ ,Tárczai veronai levele a’ magyar zenének , különösen Rózsavölgyi ,Védegyleti magyar‘-jának, fényes diadaláról értesít, mellyet az Veronában az olasz hallgatók előtt kivitt . . . Bocsássa meg az ég hiú gyöngeségünket, de nyíltan megvalljuk, hogy illy apró diadaloknak is teljes szívvel tudunk örvendeni, ’s mi is méltányolva említjük meg Újhelyi hadilelkész ur nevét, ki zenénknek betanításával ’s a’ külföldiek előtt kedveltetésével hazafiságosan fáradozik. — A’ ,Budapesti szemle, kikel Notram ellen , ki az ,Életképek egyik múlt számában V e sz ter , Társalgó‘-ját lekorholni iparkodott------és méltán diel ki . . . Mi, bővebben lévén és épen általunk, az ,Életképekében a’ ,Társalgót ismertetve,N. hibás nézeteinek fejtegetésébe nem bocsátkozunk, annál kevésbbé,mert a’ ki még abban is utánzást lát, hogy egy Uj tánczban a’ tánczosok szintúgy szemben állnak egymással, mint álltak egy és valamennyi régiben , annak az újról vagy eredetiről táncz dolgában igen sajátságos fogalmai lehetnek, ’s e’ részben tán csak úgy volna kielégíthető , ha a’ tánczosok nem szemközt, hanem háttal egymáshoz állanának, mi aztán mindenesetre uj és eredeti volna, még eredetibb és újabb lehetendvén az által, ha nem lábukon, hanem más tagjaikon, ’s nem is a’ padlaton, hanem az ablakpárkányokon székelnének. Nem-