Életképek, 1845. július-december (3. évfolyam, 2/1-26. szám)

1845-07-19 / 3. szám

88 ebből mi sem leszen, sem ebeli sejtelme okává nem lesz legcsekélyebb eredménynek is? Helytelennek tartjuk, midőn némelly dolgok akár magában a­ történetben, akár lélekfestésben rejlő okok nélkül pusztán azért mondatnak el, hogy az olvasó rész­vétre kényszeritessék. Illy eszkösz gyermekes és mégsem vezet czélhoz. Az említett hamarkodást vagy kedvetlenség következményének tulajdonítjuk, hogy ,,a’ kéznek szótlanul megfogása, egymásra nézés és hallgatás“ olly nagy szerepet játszik az egész beszélyben, hogy szerző szemei előtt kis Nina „ruhája mint valamelly s­z­e­n­t (!) zászló lebegett a’ szélben ,’ hogy szerző Nina szemeit hasonlóknak mondja a’ csillaghoz, ha fényét egy benne (!) megtört és feloszlott harmatacsepp homályosítná el;“ — általában a’ hamis pathosnak bő tanúságát adja e’ beszély minden lapja , mit, vala­mint az egésznek hidegen hagyó ’s eretetett hangulatát, annál megrovandóbbnak tartjuk, mert sz. bebizonyitá eddig, hogy tőle becscsel biró munkákat is várhatunk, ’s mert nem akarjuk, hogy dicséretesen ismert nevet hanyag munkák által az ér­dektelen hangzatunk közé lássunk sülyedezni. — Érdekes czikk „Egy utazó napló­jából ,“ valamint a’ Petőfi, Sárosy, Csalár, Sujánszky által közlött versek. Az ,Életképek 1­2-ik számában Pulszky Ferencz ,Élet és irodalom” czimű­ értekezése befejeztetik. Az olvasó összehasonlítván ugyan e’ számbeli ,érvünk szavait ez értekezésével, látja, hogy iránta­ várakozásunkban csalódtunk, a’ nélkül azonban, hogy e’ csalódás a’ helyes észrevételekben dús beszédnek legkisebbet is levonna érdeméből. Mindazokra nézve, mit sz. hazánkat illetőleg, a’ művészet iránt köztünk uralkodó hanyagság felöl mond el, egyetértünk vele ’s bennünk is él a’ fájdalmas óhajtás , bár mindez máskép volna ; de ha már most — miként a’ szoros logica kívánja — értekezése végeredményeid legelső problematicus tételének („a’ ré­giség-tudomány eszközli a’szenvedélyek tisztulását“) bebizonyittatására térünk, mit e’ részben a’ classicai irodalomnak nagy mértékben tulajdonítunk, e’ hatást a’ puszta archaeologiai tanulmányoktól nem várjuk kitünöleg; különben is az archaeologia olly Studium lévén, mellyet és melly által magát sükeresen művelni, csak gazdag urak szerencséje ’s hatása is a’lélek kedélyre inkább tompító, mint higgasztó, mint erre szá­zadunk legnagyobb regényírója ide vonatkozó munkája is tanúságot tesz. — Lemon­­t­i n­é­m­i f­ia ,Czigányné‘ beszélye szinte befejeztetik. E’ beszély azoknak egyike, mellyek szerkezete­­s kivitele ellen nem igen lehet szót emelni, sőt melly az olvasók nagy része előtt tetszésben részesül, mire azt mind a’ sima előadás, mind a’ könnyen folyó nyelv érdemesítik; jelenései következetesen sorozvák, a’ festések, az előforduló beszélgetések minden erötetés nélkül folynak gördülékenyen­­ . ’s mégis két tetemes kifo­gásunk van ellene ’s ezen egész faj ellen, mellyböl a’német irodalom számos példányokat mutathat fel. Először üressége ötlik fel, melly rejlik a’ beszélynek irány nélküli szükölködésében, nem lévén benne czélul kitűzve sem valamelly jellem , sem érze­lem, sem valamelly erkölcsi vagy életigazság, sem történeti esemény; szóval, az egészben minden belső érdem hiányozván, úgy­­­hogy nem látszik egyébért írva lenni, mint hogy valami elbeszéltessék, habár aztán ez valami sem lélekhez, sem szívhez nem képes is szólani... ’s mi az e’ féle czéltalan művekkel soha sem tudunk megbarátkozni. Ha azonban legalább hazánkban volna színhelye az elbeszélt eseménynek, miáltal szer­zőnek alkalma lenne közelebb szólni hozzánk s habár egy­ pár vonással is ismertetni a’ köztünk uralkodó életet, ez még tudna némi érdeket adni hasonló műveknek is. De ettől távol vagyunk! E’beszélyek , mellyekböl százaknak van elmondva tartalma e szavakkal: „Alphons megszereti Marillát — csak szeretik egymást, csak szeretik; egykor a’ balsors, atya, anya vagy más hatalmas lény képében, üldözőbe veszi szerelmöket’s haragszik; de haragja csakhamar kiengesztelődik és — történik há­zasság!“ — e’ beszélyek többnyire Spanyol- vagy ollykor Frankhonban mennek véghez, ’s igy ez oldalról is kevéssé gyakorolhatnak legkisebb jótékony halást ke­délyünkre. Örülnénk, ha beszélyíróink becses figyelmekre méltatnák jelen szavainkat.

Next