Életképek, 1845. július-december (3. évfolyam, 2/1-26. szám)
1845-07-19 / 3. szám
90 NEMZETI SZÍNHÁZ. Jul. 9-én. Láncz, franczia vigj. 5 felv. Franczia színművek előadatása mindenkor nagy könnyűséget igényel, vígjátékok pedig e’ nélkül nem is képzelhetők. De minő játék volt ez a’ mai! Ha színházunknál próbákat tartani szokás, és ezekre az igazgatóság mit ért meg szigorúan felügyel, úgy a’ próba vagy jobb vala az előadásnál vagy meg nem foghatjuk , mikép lehet e sikerültlen próba után az előadást megengedni. Mi e’ vígjátékot Párisban két vaudeville kíséretében láttuk előadatni egy este, ’s az előadás mégsem tartott olly hosszasan, mint ezen mai. Az első felvonásban László és Szigeti elég élénkséget fejtettek ugyan ki, ’s az előbbi utóbb sem tágított ; de Sz. nagyobb szerepekben mindig rendesen kifárad, és csak ritkán szokott a’ kezdethez illőn végezni, ezenkül többnyire úgy játszik, mintáz, kivel épen szerepe van , mi azt látszik mutatni, hogy szerepe szellemével nem ismerkedik meg eléggé, vagy nincs egészen tisztában magával, ’s azért gyakorol rá olly nagy befolyást mindenkori szereptársának előadása; szerepét azonban ezúttal jól tudta, ’s örvendünk, hogy legalább e’ tekintetben dicséretest mondhatunk. Egressy G. ma csak magának szavalt, részint pedig szörnyű közönössége miatt egész szerepe élvezhetlenné lön, mi nagy részben Lendvaynéra is elragadt, ki csak az utóbbi fölvonásokban fejté ki játékában azon bensőség egy részét, mellyel más alkalommal teljesb mértékben használni szokott. Nagyítás nélkül mondhatni, hogy az egész előadásnak csupán László és Szentpéteri adtak érdeket, mit a’ többiek hanyagsága vagy tehetlensége lehetőségig csökkenteni iparkodott. Komlóssy Idáról kénytelenek vagyunk ismételni, hogy szavalása még mindig csak rövidebb beszédeiben mutatja némi jeleit a’ javulásnak, kezei pedig még mindig szörnyen útjában vannak, de azért reményünk épen nem csügged, hogy kevés hónap múlva kedvezőbben fogunk róla nyilatkozhatni. A’ t. igazgatóságot figyelmeztetni kötelességünk ez alkalommal, mikép színészink közt gyakran némi kis súrlódás van, minélfogva egyik nem akar a’ másikkal játszani, miből aztán fonák szereposztás következik, az előadás nem csekély kárára. Szereposztást soha nem kellene színészekre bízni, hogy semmiféle magánérdek ne működhessék az intézet rovására. K.e. Jul. 10-én bérszünettel Borgia Lucretia dalt. 3 felv. Alboni k. a. (Orsini), Reichel (Alfonso) mint vendégek. Ezen olasz előadásból leginkább az érdemel említést, hogy Reichel a’ 2-ik fölvonási magánydalt magyarul éneklé, mig a’ magyar színészek olaszul kontráltak neki, mi miatt gyakran zavarba jöttek. Petz (Gennaro) azonban hihetőleg magyar nyelven is bukfenczezett volna egy párszor , ’s Egressy B., Alboni k. a. után nyomban kellvén énekelnie az első felvonás végén, alig találta meg szerénységből hangját, a’ közönség pedig rendkívül sajnálta, hogy végre csakugyan megtalálta. A’ közönség nem igen pártolja ezen olaszkodást nemzeti színpadunkon, ’s ennek, nemzetiségünk mindenek fölötti szempontjából, csak örvendhetünk. Mintegy húsz üres páholyt számítottunk, a’ zártszékeknek közel egyharmada volt üres, földszint pedig kényelmesen sétálni lehetett. — 99 — Jul.lod. Borgia Lucretia, komoly opera 3 felv. Már régen mondtuk mi, hogy a’ czédulairó néha nagyokat szeret füllenteni’s azért aztán ne haragudjék meg, ha ezentúl azt a’ közmondást fogjuk használni ,olyanokat füllent, mint a’ nemzeti szinlap írója. Mára az egész Borgia volt hirdetve , a’ drága pénzt a közönség megfizette ’s mégis 3 , mondd: három énekdarab maradt el, t. i. két allegro az első ’s a’ finale (vagy Luczenbacher barátunk szerint ,csukvány‘) az utolsó felvonásban: nem tudjuk bizonyosan, a’ hanyagság vagy a’ to-