Életképek, 1845. július-december (3. évfolyam, 2/1-26. szám)
1845-07-19 / 3. szám
93 működtek, hogy kemény pályáját megpuhitsák. Több nedvet öntögettek alá, mint mennyit a világ minden szerelmese tízezer év óta (a’ chinai számlálás szerint) örömében és bánatában sirt. Hihetőleg a’ szép Tárnát is táplálni akarák, mert a Tárna jelenleg a Pimpla vize, melly az isteni növények földét öntözi Verpelét, Döbrö és Konpolt határaiban. Itt az istennövény végetlen tereket foglal el és mannaképen táplálja a’ lakosságot, zsidót és keresztényt. A professor hatalmas négy lovon siet Párád felé, de a’ nymphák könyes útját állották; Verpelétnél nem tuda keresztidhatni a Tárna völgyén. Mint végetlenül okos ember tisrt bölcsen és jól lakék olcsó pénzen a' kántorné szolgálati készségéből a’ zsidó fogadóban a bedőlő falhoz. Közel a’ bedőlő falhoz kaszárnya van idegen vitézekkel, azon tól a' helység háza több urasági és tisztelendő lakokkal, mellyek a’víztől egyáltalában nem szenvedtek, noha az élet még a’bor is nagyon vizes e’ tájékon. A’professor két kiéhezett hölgyével, de maga minden kellemetlenség nélkül, délután Kalauz segedelmével átúsztatott a’ Tárna völgyén és dicsérte az egek csatornáit, mellyek néha olly bőségesek, hogy Isten a’ megmondhatója, máskor pedig olly kiszáradtak, hogy lehetlen őket a’ legroszabb versekkel is megríkatni. Előtte volt a’ Mátra egész dicsőségében , siró föllegek úsztak fölötte, a’ Tárnáság völgye egészen vízzel elöntve. A' hegyek oldalában vezette az út, melly ha rész nem volna,jó lehetne. Látók a’ Siroki vár romjait a’ csőcsos hegy tetején ’s Kisfaludy Sándorra ’s a’ Balaton mellékére gondolánk száz kúpjával és száz várromával. Párád vizének völgyét is átszelé a’ fáradhatlan professor, és kevésbe múlt, hogy akaratlanul meg nem fürdőtt. Később egy mederbe a’ legjártabb után úgy bezökkent, hogy bizonyosan meghaltak Egerben is és megrettentek. De mindez nem árta neki, még csak kedélyét sem zavará föl, tudta, hogy Magyarhonban van, mit kívánhatna többet? Mi haszna a’parasztnak a’parádi vízből ? — az uraság pedig nem köteles utat csinálni. Recsk felé dobogott a’ kocsi ’s öröm volt a' jó útón haladni. Közbe vettük a Mátra lánczát, mi t. i. és az alföld, és sieténk előre a’ kocsin, vagy inkább ültünk és lovaink siettek, mert jó vérü állatok, ostor sem kelle nekik ’s mégis teljes erejekből szakmányoltak a’ közjóra, azaz, a’ tisztelt professor és hölgyei javára. Látók az urasági lakot, a’ veres hegypartokat a’ timsóbányáknál ’s a’ hires timsó-vasas fürdőknél. Szép kisasszonyok üdvözlenek bennünket, lipcsei — nem — tisza—füredi angyalok, kik, mint később látám, a’Músok avatottai ’s általok és kedvükért ez egész timsós fürdő vers-gyárrá alakult. Minden, minden ajtó, oszlop szerelmi ömlengésekkel van tele írva, nem tudom, mellyik Apollo által. Beli, boldog , kinek oka van, szerelmes verseket írni vagy olvasni! Az istenek egész dandára fellegszekereken sétálá körül a’ Kékest, Saskót, Baját, főpontjait a’ gyöngyösi Mátrának, midőn a' kis Parádon keresztülvágtatánk. A hidak sokfelé el voltak a’ felhőszakadás következtében tépve, melly nyárhó első napján délután bocsájtkozék alá olly bőségben, hogy a’ Mátra minden gyarlóságát legalább tiz hétre lemosá. Hogy huszonnégy óra alatt ki nem lehete a rombolást igazítani, ne csudáljuk. Hamar segítni a’ bajon, nem volna magyaros. A’ völgy egyre vadabb , zordonabb, regényesebb lesz Parád falun túl. Az ormok egymást látszanak csókolni. Alig tudod, hol fúrhatod előre magadat. De az út, ámbár rögös , mégis jó és előre vezet. Sötét ligetek árnyában, mintha Kisfaludy Károllal utaznál az Olaszföldön, közelitesz az utolsó hídhoz, mellyen utolsót zökkenve, kilátást kapsz egy tündérkastélra, melly a’ gyógyforrási vendégház. Itt Hauszka és cselédei nyájasan fogadnak ’s minden batáid gondolatsebességgel lödér ala vitetnek. A’szegény professor, hírül majdnem megfelejtkezénk, nem igen mereget szemeit a’ bornyára, mert már tehenet is láta, de jól esik neki kipihenni az utcára-