Életképek, 1845. július-december (3. évfolyam, 2/1-26. szám)
1845-08-02 / 5. szám
151 borítani nem fog, elég lesz nekem akkor annak tudata, hogy volt idő mikor azt mondhattam: ki ne ismerne engem! Szép ám, csak pillanatra is leírni egy olvasói közönség figyelmét, és hogy ezt én megnyertem , boldogabbá tesz végórámon mintha kortanaimtól meg nem értve, de olly reménynyel halnék meg , hogy örök életű leszek az utókor ajkain. A’ legkárhozatosabb vexák egyike, ha az ember Váczra siet, hogy a’ gőzösön még az nap Pestre érjen, s a gőzös öt-hat perczczel elébb indul el onnan mint az ember ott terem. . . . így jártam. A’ mint a’ váczi hegyről leereszkedtem, ott ment a’ gőzös épen alattam, ’s mire a’ városba értem, a’ gőzös már------oh! - denique Váczon kellett az éjt töltenem. És ez kínos éj volt! Valami kisértet bolygatott...........nagyszerű, méltóságos alak, de minden tagja összezúzva. Másnap reggel tudtam meg : ki volt? Azon fogadóban, mellyben haltam, van a színpad.............az előttem megjelent éji kisértet kétségkívül az itt agyonvert színművészet szelleme vala. Nem akarván estig várni a’ gőzösre, megfogadtam a’ fogadós lovait, mellyel korán reggel elég gyorsan ragadtak a’már annyira óhajtott Pest felé, de mégsem olly gyorsan, hogy ne nyugtalankodtam volna. Iránykodásomban egy verset vágtam : „Idvezlet Pesthez,4'..............A’ ki tudni akarja, miilyen érzelmekkel léptem Pestbe? olvassa ezt a’ verset. Petőfi Sándor, hírlapi ö r. ,PESTI DIVATLAP 1, XVII-dik szám. ,Magyar panorama úti képekben, Bökfi Zachariástól, a múlt időkből a’ jelen félévbe átvitt folytatás. Szerző elmondja czikke ezen ,harmadik szakaszában, „miként ért a’ Marsba melly utazáshoz mi jóelöre tiszta szívből kívántunk ugyan szerencsét, annál inkább mert hasonló — mint véltük — allegóriás dolgozatokban mind az enyelgő humornak, mind az ostorzó satyrának felszólalásra bő mezeje van, azonfelül meg lehetne bennök az alkalmat ragadni, hogy felkeltessék az olvasó vágya, némi ismeretek szerzése iránt a’ mythologia vagy archaeologia köréből, a mi nálunk legkevésbbé sem árt; a’jelen szakaszban azonban — meglátjuk, mit hoz a’jövendő — leginkább egy angollal tölti idejét a’ szerző, helyes észrevételeket váltogatván vele hazánk felett, de mellyek elmondása végett Marsba utazni felesleges volt, miután mind azt , mit az angol hall és mond ’s mit szerző tapasztal, itt a lóidon is el lehete végezni. Egyébiránt van e’ czikkben némelly jó czélzat és még több meleg érzéssel elmondott komoly szó honi körülményeink felől, s egyszersmind egypár oldalba-bökés P. Horváth L. ellen , ami amaz első czélzatokat illeti, azokat minden ez irányú czikkben örömmel üdvözöljük; a ,Honderű szerkesztője iránt ellenben kelletén túl nagy gondosságot tüntet ki szerző, midőn ellene ismételve intézi vagdalásait; ... mi sem a’ lőpor hasztalan pazarlásának, sem a szükségtelen szószaporitásnak nem vagyunk barátja. — ,Vilmiénak eredeti beszély kezdetik meg, mellyröl, ha szükség, bővebben, midőn végét olvastuk. — ,A fenhéjázó életkép