Életképek, 1845. július-december (3. évfolyam, 2/1-26. szám)
1845-07-12 / 2. szám
60 czikkeket hozva. Derék elődünk, ki e’rovatban annyi hasznos ismeretet, jóra 's szépre irányzó észrevételeket tudott elmondani, nyilvánitá már e’ conversations-lexiconról azon nézetet, miszerint az egészet nem tartja folyóiratba való rovatnak; erre a’ szerző azzal válaszolt és menté hosszas czikkét, hogy azt az ő olvasói ’s kivált a hölgyek különösen kedvelik. Mi arra nézve, hogy ezen lexiconból csak a’ kiváló ’s érdekesebb czikkeket kellene divatlapban közölni, aláírjuk elődünk véleményét, már csak annál fogva is, mert a’ lexicon czikkei vezérczikkek helyén állanak, ezeket pedig az időszak igényeihez kellene szabni, melly czélra a’ fölvett ’s évekig lekötelező ábéczerend nem alkalmas ; ha azonban szerző csakugyan nagy tetszésről van meggyőződve czikkei iránt, nézetünket tovább nem vitatandjuk, fentartván magunknak, minden ide tartozó észrevételeinket e’ munkáról mint egészről — ha élünk — akkor mondani el , midőn a’ Z betű végére elérendőnk. Mi a’ jelen számú egyes czikkeket illeti, velünk együtt némellyek rész néven veendik szerzőnek, midőn a’ c s á b i t á s ról szólván, bűnmentesítni iparkodik a’ férfit ’s váddal terheli a’ nőket, holott úgy hisszük , a’vád és bansúly minden esetekben kiválólag azon félt szokta terhelni, mellynél a’ nagyobb cselekvőség. Figyelmet érdemelnek a’ család czim alatt előadott nézetek is , mint többnyire ép és egészséges lélek nyilatkozata. A’ gyermektelen házasságról szóltában jó lett volna szerzőnek azon az élet tapasztalása által bebizonyult tényt is megemlítnie, miszerint azon fiatalkori forró és szenvedélyes szerelem, melly más házasságokban rendesen nyugodtabb ragaszkodás és másnemű kapcsok által szokott utóbb felvállalni, leginkább az illy házastársak közt marad meg ollykor az élet legkésőbb, sőt végső korig. — ,Költő lenni vagy nem lenni‘ költeményben Pe t ő fitől azon könnyű verselést találjuk, melly e’fiatal és jeles tehetségű költő műveit olly kedveltekké teszi, ámbár lehetlen benne azon pongyolaságot nem hibáztatnunk, melly itt már nemcsak a’ külformában, de a’ gondolatban is mutatkozik : a’ költészet a’ gyanutalan szív csalfa pók hálójának mondatik , ’s azután, hogy foglyát irgalomtalan fojtogatja, ok nem tesszük fel a’ pókhálóról, hogy valakit fojtogatni tudjon, ezt csak a’ pók teszi, mellyre költő a’ második versszakban át is tér, mondván: ,Véremből már te olly sokat szivál a ’stb. — ,Az óczeán virága, eredeti beszély Obernyk Károlytól, mellynek vége következik, ’s mellyröl e’ szerint utóbb szólandunk. . .Petőfi Sándorhoz a költemény Lisznyay Kálmántól . . . Legalább van egy dolog, miben a’ fiatalabb irói nemzedék valóban követésre méltó példát mutat sok veteranusnak és sokaknak saját fiatal bajtársai közül is; ők egyre-másra küldözgetik egymásnak a’ magasztaló leveleket, mellyek vitelbérét a’ közönség fizeti, nyilvános tanúságául, milly nagy egyetértésben élnek egymással, mig némelly mások az érintettek közül legfőbb kedvöket a’ perpatvarkodásban látszanak lelni. Egyébiránt a’jelen versezet a’ költőnek a’ lap mai számához csatolt arczképét kiséri. — Érdekes töredék közöltetik a’ tárczában egy Afrikában utazó magyar leveléből. Az egész tárcza egyébiránt tarkaságáról figyelemre méltó, annyi lévén benne a’ különféle tárgy, hogy azok puszta czímeit is felszámolni hosszas lenne. Az illy része minden lapnak az, melly sok olvasó előtt legnagyobb tetszésben részesül, mellynek czikkeiröl azonban szólami nem tartozandik e’ rovatunk körébe, kivévén tán egyes figyelmet igénylő eseteket. Az ,Életképek a folyó félévi első száma (nyárhó 5.) Pulszky Ferencz ,Élet és művészet4 czimű értekezésével kezdődik. Nagyon felesleges dolog volna, a’ jelen rovatban az ,Életképek4 czikkeinek még olly szép és tetszésünk szerinti helyeit is ismételni, akár megegyezésünk jeléül, akár jóváhagyó dicséret nyilvánítása végett történjék ez; ’s igy a’jelen komoly és érett gondolkozást tanúsító czikknek is legfeljebb ismételt átforgatására utalhatjuk a’ nyájas olvasót, akit Aristoteles a’ tragoedia czéljának állított, mit Ovid általában minden művészet szükségképi hatásának nyilvánított (Didicisse fideliter artes ’stb.), azt a’ szerző itt a’ tudomány feladásának lenni mondja: a’ szenvedély tisztulásának eszközlését, ’s e’ hatást különö