Életképek, 1845. július-december (3. évfolyam, 2/1-26. szám)
1845-07-12 / 2. szám
61 -sen a’ régiségtudománynak tulajdonítja. Sz. a’ régiségtudomány alatt bizonyosan nemcsak az archaeologiát, hanem kiválólag a’ classical irodalmat értendi, vagy pedig ezzel együtt mindazt, mi a’régiek művészetéből ránk maradt, ’s e’ tekintetben állítása tagadhatlan , mert a’ szenvedélyek tisztulását kétségtelenül eszközük minden művészetek és minden, a mi egyetemes műveltséget terjeszt a’ lélekben, miilyen a’ bár más élet- és világnézettel biró , de azonban olly számtalan tárgyakra ’s olly minden irányban kiterjeszkedő klassicai irodalom. Annál inkább sajnáljuk, hogy ezen örök halhatlansága 's örök becsű régi írók tisztelése ’s olvasása napról napra jobban elhanyagoltatik közöttünk , még ollyanok által is, kik állásuknál fogva magas műveltség birtokosainak szeretik magukat tekinteni. ’S mi ezen classical irodalomnak szenvedélytisztító, lélekművelő befolyást annyiban tulajdonítunk, mennyiben bennök mindenütt a’ legtisztább erkölcsvilági nézetek — eredményei a’ higgadt, magába szállt gondolkozásnak — mutatkoznak, vagy mennyiben tárgyuk művészet, költészet. Egyébiránt e’ classical irodalmat nem számíthatjuk a’ szoros értelemben vett és rendszeres tudományok közé, mellyek közül azonban, szerzővel ellenkezőleg, egyet csakugyan ismerünk, melly a' szenvedélyek tisztítását, a’ lélek művelését, nemesítését olly mértékben eszközli közvetlenül, mint ezt a' művészetek egész serege közvetve tenni képes, ’s ez az erkölcsi bölcsészet . . . Jelen czikkben azonban nem hagyhatni említetlenül a’ sokszor hibás nyelvet, melly az értelmet több helyen homályosítja ; azt sem lesz felesleges megemlítenünk, hogy ,magányának az egyedúliség neveztetik, mig a’,privati értelmének kitételére ,magány szóval élünk; ezt tudva, bizonyosan nem irta volna sz. a’ jelen czikkben, hogy Cicero ,magánygyülölségből öletett meg. — ,A’ czigányné‘ beszély Lemouton Emíliától, mellyröl szólandunk, midőn végét olvastuk. — ,Az ösgyürüs ballada Lisznyay Kálmántól. Kissé hosszúra nyújtott tárgy, helyenkint szép költői előadással, de mindenütt pongyola verseléssel. A’ ballada kezdete: „Mig a’ félhold szarva fúrta át gömbjét hazánk földének ’stb.,’ nagyon is merész és tisztátlan kitétel, miután e’ földgömbön van ugyan hazánk, de épen azért hazánk földének nincs tulajdon gömbje. — ,Töredékek Bajza „Világtörténetéből'4 mutatványul.4 E’ mutatványt a’ bevezetésből kapjuk, melly szerző ismeretes szép és szabatos nyelvével hosszasan fejtegeti a’ történettudomány megmérhetlen hasznait . . . Nem ismerünk velősebb dicséretet a’ történettudományra, mint mellyet Ciceró olly röviden tudott elmondani amaz ismeretes szavaiban: História est lux temporum, magistra vitae’stb. — ,Uti jegyzetek Petőfi Sándortól. Nem tudnánk egyhamar felmutatni valakit fiatal íróink közül, ki szerzőnél nagyobb mértékben haragulni látszassák a criticára; pedig ha szerzőből irodalmunknak olly jeles férfia válandik, minőt belőle szép tehetségei után várhatunk, ezt egyedül a’criticának fogja köszönhetni. Sz. jelen úti jegyzeteit saját magának már gyakran elmondott dicséreteivel kezdi, a’ critica elleni haragos kifakadásokkal végzi, közben pedig egyebek közt bevádolja atyját az olvasó közönség előtt. Egyébiránt a’ czikk, melly legnagyobb pongyolasággal van írva, elmés akarna lenni, de czélját nem éri, mert sokszor igen jól jöhet ki valamelly szójáték vagy mondat vigadó társaságban, mi aztán leírva nagyon vizenyőssé válik ') • • • Ha P. S. ^ öt évig semmi prosát nem irna ’s egyszersmind verseit megtizedelné, tiz év múlva nagy köszönetet mondana e’ jó tanácsért. — .A’ magyar időszaki irodalom Csatáry Ottótól , mint már czíme is mutatja, korszerű czikk, mellynek egyes *) Megenged, tisztelt barátunk, hogy e’ véleményében részünkről nem osztozhatunk, a kedélyességnek, bármilly pongyolán él ,naivul nyilatkozzék is, nagy baráti vágjunk, ’s azért Petőfy úti jegyzeteit, ámbár Heine modorától, mellyet a fiatal nő nevelni látszik, kissé elütnek, nem érdektelen olvasmánynak tartjuk olvasóinkra nézve. Szerk.