Életképek, 1845. július-december (3. évfolyam, 2/1-26. szám)

1845-07-12 / 2. szám

55 Rozsnyó völgyben fekszik magas meredek hegyek között, mint az alamizsna­­krajczar a koldus kalapjában. Aggtelek felé Pelsőczig hosszú keskeny völgyön ke­resztül visz az út; ha ezt a hosszú, keskeny ’s a’ rozsnyói kerek völgyet valamivel tele öntenék , egy óriási bunkósbot alakulna. Egyébiránt kellemes utazás esik benne. E’ völgy egy roppant nemzeti zászló is egyszersmind: vörös föld , fehér kősziklák,­ zöld erdő. Mindjárt Rozsnyó mellett van Berzéte, hol Erdélyi János olly sok szép dalt irt. Én őt nagyon szeretem. Berzéte mellett egy kis omladékot pillantván meg a’ hegyoldalon , kérdém ko­csisomtól : mi volt ama­rom ? — A’ biz, uram, klastrom volt, vörösbaratok laktak benne, (felelt a' ko­csis.) hejh, furcsa egy hely ám az. A’ jószág világért sem legel azon a’tájon éjfél idején. Kincs van ott elásva ; minden esztendőben bizonyos nap kiterítik a’ fal körül ponyvára; csakhogy bele nem markolhatni, mert egy kakas őrzi. Isten ments, hogy valaki oda közeledjék .... a’ kakas kiásná a’ szemeit. Ezt mesélé kocsisom. Bámulva kiélték föl: — Ejnye ! — Biz úgy .... tévé hozzá amaz. Petőfi Sándor. (Folyt, követ.) A' MAGYAR IDŐSZAKI IRODALOM. (Folytatás.) Én senkit csoda-ember-, oraculum-, vagy páratlan gen­enek nem tartok, ennél­fogva ne képzelje senki, hogy Kossuthot olly embernek nézném, kihez hasonló jó hirlapszerkesztőt találni lehetlen volna , hanem azt hiszem , hogy a’ ki nálunk , rö­viden szólva, jól, kellő mély tapintattal akar hírlapot vezérelni, annak azon az is­kolán kell átmenni, a’mellyen a’ tömérdek viszontagságokon át küzdött, és megyei, országgyűlési és ügyvédi pályán cselekvőleges részt vett Kossuth gyakorlatilag át­ment. Az élet roppant iskolájának és szükségeinek sok osztályán át kell vergődni, hogy valaki gyakorlati ép tanokkal állhasson elő. — Nagyon kérem, hogy az illető urak, — kik közül kettő egy időben igen közel állott érzelmim és csekély szemé­­­­­lyemhez , — ne vegyék ez őszinte nyilatkozást rész néven. A’ mi a’ P. H. egyes részeit illeti : vezérczikkeire nagy mértékben elmondhatni, hogy mivel elvontak, bőbeszédűek és igen gyakran czáfolgatás­i modorban készülnek,­­ inkább bádlasztók, mint izgatok (kiveendők azonban az Irinyi czikkei, a mely­­lyek átalánosan kapósok). Az a’ dicsössége megvan azonban most is a P. H-nak, hogy jelenleg is ő a’vezér a’cselekvőség terén, azaz: ő az, a’ ki a kor szükségeit és esz­méit rendszeres következetességgel felfogja, és lelkes készség- és szorgalommal ipar­kodik bajaink orvoslására cselekvőleges javaslatai által vezérkedni. *) Kossuthnak az igen jó tapintata volt, hogy nem figyelt minden szúnyog­­dongásra c sat.

Next