Életképek, 1845. július-december (3. évfolyam, 2/1-26. szám)

1845-07-19 / 3. szám

86 Egy éjjel későn érvén szállásomra, minden ágyat megnépesedve találtam, ’s igy nem maradt egyéb hátra, mint a’ földre fekünnöm, mi annyiban meg lett jutalmazva, hogy ez által­ama nagy fölfedezésre jutottam. Egyébiránt a’ következett éjjel jó idején hazafelé tartottam, nehogy ismét kényte­len legyek valamit fölfedezni. A’ fölfedezések nem magyarnak valók .... bajlódja­nak ezzel más nemzetek. Az egész tisztújitás példás renddel ment végbe. Kár, hogy esős idő volt. Esett az eső, a­­mit én egyébiránt csak akkor vettem észre , mikor már sarat gázoltam a’ piacz közepén, a’ hol álltam egész délelőtt............mert a’ megyeház szélső ablakaiból hölgyek néztek alá, ’s én egy hölgy szemeit bámultam, mellyekböl olly tiszta ég mosolygott. Másnap kineveztettem és fölesküdtem táblabirónak .... Isten és Gömörmegye kegyelméből. Már nagy mehetnékem vala Pestre, mellyet elég hálátlan voltam megunni. ... pedig csak ott van maradásom, sehol a’ világon máshol, csak a’ szép, a’ kedves Pesten! Minden lépésem, melly ez útban messzebb, messzebb vitt Pesttől, egy-egy kötéllé vált, melly visszahúzott, hatalmasan. És mi vonz engemet úgy oda? Mi? Minden! és azok a’jó pajtások, a’ vidám zajos pajtások’s — egy szomorú, csendes sírhalom. Petőfi Sándor. (Folyt. követ.) HÍRLAPI ö r. Pesti divatlap, 15-dik szám. ,Néhány szó a’ születési gögröl‘ T a­­­a b­é­r tói, jó irányú vezérczikki, melly több más becsületes szándékú felszólalásokkal együtt szinte szaporítja a’ rostával vi­zet meritők számát, mert — fájdalom — alig mondhatni más munkának, daczára hánytorgatott szabadelmüségünknek , a’ születési, a’ czimvadászat ’s hasonlók ellen intézett beszédeket köztünk. Adja Isten , hogy a’ czikkiró minél többeket meggyőzött legyen becsületes szavaival; — melly czél elérése azonban alig fog elősegittetni az által, ha a’ maihoz hasonló mottot tűz czikkei fölé. Az olly íróknak, kik attól tar­tanak, hogy minden mélyebben elemező szó által érthetlenné válandanak egyik vagy másik olvasó előtt, bízvást előre le lehet a’tollat tenniök, mert csakugyan mindig találkozandik egyes olvasó, ki még olly egyszerű szót is nehezen ért. De egyesről a’ nagy részre, ’s még inkább a’ műveltebb részre, nem lehet következtetni, ez utolsót kell pedig az írónak szem előtt tartania. Nem lehetlen különbséget tenni a’ heraclitusi homály és olly mélység között, mellyet a’mellett fény kisér. ,Az óczeán virága ,­ eredeti beszély O K­e r n­y i k K­á r o l­y­tól, e’ számban befejeztetik. — Midőn jelen őri foglalkozásunkban e’ legelső beszélyt rövid bonczolat alá vesszük, szükség némelly ide tartozókat előre bocsájtnunk. Három divatlapunk van, mindenike egyszer egy héten, tehát év alatt 52-szer jelenik meg. A’ beszélyek mindenik állandó rovatát teszik, mellyek közönségesen két vagy három, ritkán több számon keresztül folytattalak; ezen calculus szerint egy-egy lapnak évenkint szüksége van 15 — 20, mind a’ háromnak 50— 60 beszélyre, mellyek legtöbbnyire eredeti írók tollából ke-

Next