Életképek, 1845. július-december (3. évfolyam, 2/1-26. szám)

1845-09-13 / 11. szám

344 bár e­ tudományt rendszeres tanulás vagy puszta szemlélődés által, ’s ama „szép ter­mészetes ész“ előnye csak az, hogy tehetséggel bir­tutólagos átpillantás által dolgok és állapotok felöl bővebb tudalmat szerezni, mint más szegény szűk fej megannyi tanulgatás után; de az illy „szép természetes ész“ aztán aligha veszteni fog azáltal, ha tanulás által magát „szép müveit észszé“ neveli ... Jól sikerü­lt e’ czikkben a’ magyar ember ,természetének‘ leírása; csakhogy itt ismét két állalra bukkanunk : hogy most némelly ,magyar ember, „iszonyú harczokat vív szóval és tollal a’ szellemiség csatamezején“ ez szerző előtt „lovagias, harczias szellemre mutat, ’s erélyességet tanúsít.“ Bár igy volna i­de tudjuk és látjuk szomorú tapasztalatokból, hogy az illy „iszonyú harczok vívása“ igen sokszor nem mutat egyébre feleselési visz­­ketegnél, indulatos pártoskodásnál, nem ritkán durva nyerseségnél .. . Alább becsülen­­dőnek mondatik többi közt az is a’ magyarban, hogy „nem szereti a’ városi életet, kerüli az ipart!“ Ha ez is az, mi tehát aztán nem becsülendő a’ magyar emberben ? — .A’ megalázott anyai gőge eredeti beszély F­i­r­k­á s­z­tói befejezte­tik. A’ szerző furcsa hangzatu álneve valóban nagyon szerényen van választva, mert jelen beszély kitűnő tehetséget ’s egyszersmind jól gyakorlott tollat tanúsít; benne a’ leírások tisztasága, a’ jól sükerült erkölcs-, jellem- és indulatfestések ’s az egész munkának emeltebb szemlélődésre mutató szilárd tanja teljes méltánylatot érdemel. Egy rangbüszke ’s pénzvágyas anyát látunk itten, kit indulata fija szerelmének ellen­zésére ragad, ’s kit végre azzal látunk büntetve, hogy e’ fiút, épen a’ kevély anya tettleges üldözései közt, hirtelen és erőszakos halál ragadja el tőle. De e’ befejezés az, mit a’beszélyben elhibázottnak találunk, ’s mi az olvasót nemcsak kielégitlenül hagyja, hanem igen kellemetlenül lepi meg, mert itt a’ szerző azon egy okból, hogy az anyát büntetve lássuk, kíméletlen önkénynyel áldoz fel halálnak vagy fájdalomnak több ollyakat, kiknél a’ bű­nhödésre legkisebb ok sincs; itt Géza is bűnhődik, mert vétsége nélkül épen akkor hal meg, midőn kedvesét már-már elnyerendő vala, ho­lott ő halálát itt úgy kell vala előállitni, hogy az ránézve jótékony, sajtó pedig csak az anyára legyen, p. o., ha Júliát szenvedései megölvén,utána halt volna a’szenvedé­lyes szerető , ki kedvese nélkül csak terhet látott már az életben, ’stb.; ez esetben egyedül az anya lett volna a’ halál által bűnhődő. Szinte kielégitlenül hagy Margót szép áldozata , mellyre nézve különben is szükséges lett volna, hogy szerző e’jó lé­lek ,zárda-képességével, bővebben ismertessen bennünket; igy az ő nagy áldozata is eredményében haszontalan tettül tűnvén föl, lehetlen, hogy az olvasó rá vissza kellemetlenül ne emlékezzék. Nem hagyhatjuk emlitetlenül még ama meglépésre számolt együgyü fogást is, melly szerint Margót írásban tudatja apáczás szándékát Bajárival, holott a’ szót kerülni egyéb oka nincs, minthogy függésben tartassék az olvasó; sőt ha Margotnak csakugyan ellenállhatlan kedve lett volna is irásozni, szerző kötelessége teendett, a’dolog állását azonnal felfödni az olvasó előtt, hogy annak gyanúja, mintha beszélye érdekesitésére ira illy apró fogásokkal élne , egészen elkerültessék ; — illy jól biztató tehetség nem szorult efélékre. — ,A’ gyermek özvegy grófnő a (való történet után) Nyitraszerda­helyi Lörincz­töl. Érdektelen történet, mellyben különös az, hogy h­a az özvegy grófnét többnyire ,gyermek-özvegyinek nevezi ’s olvasóját sokszor ismétlés által iparkodik annak ,igen fiatalosság­áról meg­győzni , holott a’ huszonnégy éves­ özvegyet ha fiatalnak lehet is , de igen fiatalnak nem , gyermeknek pedig épen nem, nevezgetni; minthogy pedig a’ grófnő 13 éves korában eljegyeztetett, (föltevén, hogy tüstint férjhez ment), fér­jével pedig már egy évet élt ’s jön 14 éves, midőn e’ férj egy fiatalkori ismerősével összezördült, kivel 10 évig folyvást párbajlódott, jön eddig a’ grófnő 24 éves — aligha gyermek többé. — ,Két testvér4 Petőfi töl vers; ,Zugliget4 S­a­m­a­r­­j­a­i tól jó vers; ,Uriszék4 S­á­r­o­s­y tól legjobb vers. — A’ ,Tárczá4-ban dr. S­z­e­m­i­á­n P­á­l­tól az ,Utazási vázlatok, bevégeztetnek Strassburg ismertetésével. — A’ .Budapesti szemlédben csudálatos mentséget olvasunk aziránt, miért nem

Next