Életképek, 1846. január-június (4. évfolyam, 1/1-26. szám)
1846-03-14 / 11. szám
334 U TITARCZA. (Folytatás.) Mind e’ mellett tokaji szállásomról — melly különben is egyike Tokaj apró nevezetességeinek — kivételkép legyen szabad kis említést tennem. — A’ város fölötti hegy oldalán emelkedik ez ősi lak , mellyet első alapitói hihetőleg a’ Mahomed paradicsoma közepén levő palotának mintájára építtettek; mert valamint ott a’ Tuba fának gyümölcse az ablakon át kínálkozik arany almáival —itt is a’ szőlőidnek arany fürtéi hajlanak e’ lak ablakaira, — egy kilépés a’ ház ajtaján ’s szőlökertben vagyunk. E’ lak valaha Jezsuiták laka volt, jó pinczéje alkalmatos helyeztetése a’ tisztelendő urak tisztelendő ízlésére mutat. Azonban ez epicuri lak jobb kezekbe, mint millyenekben jelenleg van, alig mehetett volna át. — Tisztelt házi gazdámmal —ki orvoslétére elméletelig ugyan azt tanulta, hogy Isten a’ gyógyeret füvek- ’s plántákba teremtő; de gyakorlatilag azt találja, hogy a’ szőlőtökbe mégis legtöbb gyógyeröt juttatott — mi is éltetők Tokaj arany nedvét, miközben Petőfi egyik bordalának következő sorai jutottak eszembe: „Ide nézzen a’ puszták homokja, És ha nem tud inni, megtanul.“ Úgy van, „megtanul,“ kivált ha nemcsak néz, hanem a’ Hegyaljára el is jön; ’s főleg ha Bachusnak olly kecses istennői — millyenekkel itt találkozni szerencsém volt — adják a’ legépületesebb leczkéket. Mint rövid itt mutatásom ideje engedé, megnéztem Tokaj nevezetességeit. Atcsolnakáztam a’ Tisza közepén levő szigetre , hol Tokaj várának romjai hevernek. Ha Rákóczinak sirkövet emelne az utóvilág, megtört hatalmának jelképe közé e’ vár romjaiból is illő lenne egy darabot foglalványba tenni. Megnéztem a’ gyönyörű készítményü fahidat, ’s mig az ezen átjáró-kelő népet szemlélgetém , ’s e’ barna életteljes alakokon a’ magyar faj erőteljességét é s tartósságát fényesen bebizonyítva találtam, eszembe jutott a’ budapesti hid járó-kelő népe; nagyobb ellentétet hirtelen alig képzelhettem , ’s fajunk elkorcsulásának képei lebegtek előttem. „Ez anyagi kor“ — így szoktuk bélyegezni korunkat. Anyagi lesz az sokban, az igaz , de phisicai elkorcsulásunkat tekintve, jobb volna, ha kissé anyagiabbak volnánk, azaz, több gondot fordítanánk testi kifejlődésünkre. Mens sana in corpore sano, testi erő’s épség alapja a’szellemi erő ’s épségnek, igaz marad ez mindig. — Ha szellemi kifejlődésünkkel egy arányban állana a’ phisicai is, némelly beteges agy beteg képzelődései ’s lázai nem árultatnának az irodalmi világban költészet ’s romanticismus köpenye alatt ’s nem találnának viszhangra az életben! Fölmásztam a’ számos halmokból összeforrt hegy keleti oldalára, ’s előttem a’ legszebb tájképek egyike terült. Távolban a’ végetlen síkság , mellyen keletkező förgeteg hallatá tompa moraját, alant a’ szilaj csapongó Tisza , melly itt egyesülvén a’Bodroggal, kettős erővel rohan, pusztítva ’s koldusszegénynyé téve a’vidéket áradásaival. Jobbra a’ hegy oldalán a’ tokaji temető zöld hantjai ’s egyszerű sírkeresztei tűnnek föl. Valamellyik boldalban olvasám a’ költő következő kívánságát: "Ha meghalok , temessetek a’ kocsmaház aljába“ — a’ tokaji lakost akarata ellen is szőlőhegybe temetik. — Nyugoti oldalán van az úgynevezett Trézi hegye, melly, valamint az ottani kápolna is, Mária Therézia emlékeit viseli. A’ hegy legmagasabb pontja — a’ kopasztető — a’ boszorkányság csudás világában híres összejöveteli helynek tartatott, mellyre a’ seprönyél, szénvonó ’sat. equipage-okon futkosó bűvös világ szintolly szép számmal mondatott összegyülekezni, mint a’ Gellért ormain, csudás világból : — Szirmay egy kis épületes anecdotát jegyzett föl .’