Életképek, 1846. január-június (4. évfolyam, 1/1-26. szám)

1846-04-25 / 17. szám

538 faságban tenni nem szokás. Lendvay előtt pedig annyi terem ajtaja áll nyitva, hogy meg nem foghatom, mikép bir e’ rész szokásához annyira ragaszkodni. Elek, Lendvayné és Szath­máriné a’ szenteskedőket ma is tökéletesen ját­szották , és Laborfalvi Róza ismét kedves jelenet vala ; csak már mai komornája he­lyett valahára mást fogadna, mert azt kín hallani. 17-én : a’ játékrendben kitűzött „Don P­a­s­q­u­a 1­e“ helyett „B á j­­i t­a­l,“ daljáték két fölvonásban. Meg nem foghalom , mért történt e’ kellemetlen változtatás , miután a' Báji­talban is ugyanazok működtek, kik Don Pasqualeben énekeltek volna; egyébiránt élvezet tekintetében igy sem vesztettünk , mert Paksyné igen kedvesen éneklé Adi­­nát, ’s még a­ hires Tadolini keringőt is nagy sikerrel hallatá, mit más nagy éne­kesnők megkísérteni nem mernek. Benza, Füredy, Reszler igen jók voltak. Nézők ismét igen kevesen. Ill­é­t g­y­á­m,­ eredeti népszínmű népdalokkal 5 felv. Irta Jókai Móricz ; zenéjét szerkeszté S­z­é­n­f­y Gusztáv. (Először adatoit ápril 18-án, bérszünettel.) Úgy látszik, hogy e’ színmű is kimúlt, de hősileg, mint egy romai gladiátor, éljenzések és tapsvihar között, a’ mi mindenesetre tanúsítja, hogy igen üdvös do­log, ha az embernek személyes jó ismeretségei vannak, akár földszint, akár a’ karzaton. A’ szinlapon a’ következő dolog volt feltűnő nagy betűkkel hirdetve : „Minden félreértés elkerülése végett nyilvánittatik, hogy ezen népszínmű, pályázása után, a’ szerző által ujonan dolgoztatott ki.“ — Örvendetes jele, hogy az igazgatóság, mellynek színházunk mindinkábbi felvirágoztatására törekvő fáradhatlan buzgalmá­ról szabad legyen — annyi gáncsolódások ellenében — egy pár szóval tanúságot tennünk, figyelemmel és tisztelettel viseltetik a’ közönség iránt, ’s előre látó eszély­­lyel óvakodik annak kegye vesztésétől . . . Azonban illynemű hirdetés mégis nagy indiscretioval jár az iró iránt, kit — úgy véljük — szinte érdekében áll az igazga­tóságnak, tiszteletben tartani,­­s lovagias igazgatósághoz nem igen illik, hogy őt pajzsul használja, habár — mint a’jelen esetben —joggal teheti is ezt . . . Sok más pályá­zott mű dolgoztatott már újra szerzője által, de az igazgatóság megkímélte szerzői­ket hasonló hirdetésektől.. Ha kell, az újságlapok e’czélra legjobban lettek volna használhatók . . . A’jelen népszínműről kevés mondani valónk van. Szerzője egyike legszebb te­hetségű fiatal íróinknak, kinek kitűnő munkái a’ beszélyirás terén szép érveket sze­reztek eddig a’ szépirodalmi lapok olvasóinak ; ‘s megvalljuk, hogy ezek emlékeinél fogva jó reményekkel léptünk a’ színházba. E’ jó reményünknek az egész első fel­vonás, kivévén az elején egy pár gyönge jelenést, igen örvendetesen megfelelt; megfeleltek egyszersmind számos jelenének a’ többi 5 felvonáson keresztül, úgy, hogy szerzőnek csak saját akaratától és kitartásától függend, a’ szinmű-irodalom terén is olly becses munkákkal kötni le idővel maga iránt a’ közönség figyelmét, mint ezt a’ beszélyirási téren tette . . . Némelly jellem e’ színműben kitűnő erővel, meglepő eredetiséggel, mi nem köznapi költői hivatást tanúsít, van felfogva első jelenéseiben; azonban csakhamar belefáradni látszik szerző e’ sokat ígérő jellem­zésekbe, ’s emberei vagy szinetlenek, vagy következetlenek lesznek. E’ következet­lenség legfőbb hibája az egészben vett színműnek is, mellynek cselekményében igen kevés az összefüggés; némelly egyes cselekmények pedig nemcsak összefüg­­getlenek , de czéltalanságuk által gyermekesekké válnak, illyen a’ többi közt — hogy egyet mindjárt a’ darab elejéről említsünk — azon kalap -förehuzás, mellyet Fülöpön Tarjagi Jónás és társa elkövetnek, holott kevés perez múlva színről színre megmutatják neki magukat. A’ néző itt valami fontos titkolózást várna, valamelly megismerést, rászedést, szóval, a’ tettnek valamelly drámailag érdemleges, kü­

Next