Életképek, 1846. január-június (4. évfolyam, 1/1-26. szám)
1846-04-25 / 17. szám
538 faságban tenni nem szokás. Lendvay előtt pedig annyi terem ajtaja áll nyitva, hogy meg nem foghatom, mikép bir e’ rész szokásához annyira ragaszkodni. Elek, Lendvayné és Szathmáriné a’ szenteskedőket ma is tökéletesen játszották , és Laborfalvi Róza ismét kedves jelenet vala ; csak már mai komornája helyett valahára mást fogadna, mert azt kín hallani. 17-én : a’ játékrendben kitűzött „Don Pasqua 1e“ helyett „B á ji tal,“ daljáték két fölvonásban. Meg nem foghalom , mért történt e’ kellemetlen változtatás , miután a' Bájitalban is ugyanazok működtek, kik Don Pasqualeben énekeltek volna; egyébiránt élvezet tekintetében igy sem vesztettünk , mert Paksyné igen kedvesen éneklé Adinát, ’s még a hires Tadolini keringőt is nagy sikerrel hallatá, mit más nagy énekesnők megkísérteni nem mernek. Benza, Füredy, Reszler igen jók voltak. Nézők ismét igen kevesen. Illét gyám, eredeti népszínmű népdalokkal 5 felv. Irta Jókai Móricz ; zenéjét szerkeszté Szénfy Gusztáv. (Először adatoit ápril 18-án, bérszünettel.) Úgy látszik, hogy e’ színmű is kimúlt, de hősileg, mint egy romai gladiátor, éljenzések és tapsvihar között, a’ mi mindenesetre tanúsítja, hogy igen üdvös dolog, ha az embernek személyes jó ismeretségei vannak, akár földszint, akár a’ karzaton. A’ szinlapon a’ következő dolog volt feltűnő nagy betűkkel hirdetve : „Minden félreértés elkerülése végett nyilvánittatik, hogy ezen népszínmű, pályázása után, a’ szerző által ujonan dolgoztatott ki.“ — Örvendetes jele, hogy az igazgatóság, mellynek színházunk mindinkábbi felvirágoztatására törekvő fáradhatlan buzgalmáról szabad legyen — annyi gáncsolódások ellenében — egy pár szóval tanúságot tennünk, figyelemmel és tisztelettel viseltetik a’ közönség iránt, ’s előre látó eszélylyel óvakodik annak kegye vesztésétől . . . Azonban illynemű hirdetés mégis nagy indiscretioval jár az iró iránt, kit — úgy véljük — szinte érdekében áll az igazgatóságnak, tiszteletben tartani,s lovagias igazgatósághoz nem igen illik, hogy őt pajzsul használja, habár — mint a’jelen esetben —joggal teheti is ezt . . . Sok más pályázott mű dolgoztatott már újra szerzője által, de az igazgatóság megkímélte szerzőiket hasonló hirdetésektől.. Ha kell, az újságlapok e’czélra legjobban lettek volna használhatók . . . A’jelen népszínműről kevés mondani valónk van. Szerzője egyike legszebb tehetségű fiatal íróinknak, kinek kitűnő munkái a’ beszélyirás terén szép érveket szereztek eddig a’ szépirodalmi lapok olvasóinak ; ‘s megvalljuk, hogy ezek emlékeinél fogva jó reményekkel léptünk a’ színházba. E’ jó reményünknek az egész első felvonás, kivévén az elején egy pár gyönge jelenést, igen örvendetesen megfelelt; megfeleltek egyszersmind számos jelenének a’ többi 5 felvonáson keresztül, úgy, hogy szerzőnek csak saját akaratától és kitartásától függend, a’ szinmű-irodalom terén is olly becses munkákkal kötni le idővel maga iránt a’ közönség figyelmét, mint ezt a’ beszélyirási téren tette . . . Némelly jellem e’ színműben kitűnő erővel, meglepő eredetiséggel, mi nem köznapi költői hivatást tanúsít, van felfogva első jelenéseiben; azonban csakhamar belefáradni látszik szerző e’ sokat ígérő jellemzésekbe, ’s emberei vagy szinetlenek, vagy következetlenek lesznek. E’ következetlenség legfőbb hibája az egészben vett színműnek is, mellynek cselekményében igen kevés az összefüggés; némelly egyes cselekmények pedig nemcsak összefüggetlenek , de czéltalanságuk által gyermekesekké válnak, illyen a’ többi közt — hogy egyet mindjárt a’ darab elejéről említsünk — azon kalap -förehuzás, mellyet Fülöpön Tarjagi Jónás és társa elkövetnek, holott kevés perez múlva színről színre megmutatják neki magukat. A’ néző itt valami fontos titkolózást várna, valamelly megismerést, rászedést, szóval, a’ tettnek valamelly drámailag érdemleges, kü