Életképek, 1846. január-június (4. évfolyam, 1/1-26. szám)

1846-06-27 / 26. szám

134 VI. 58. 1.), kedves "apróságokat (Élet, halál 18. 1. Szemfájásomkor 35. 1. Halálom 43.1. Verseim 49.1. Nem tesz föl a’leány magában egyebet 79. 1. Etelke és V. S. né emlékkönyvébe 110., 111. 1. A’ sorshoz 144. 1.’s a’1.), szebbnél szebb népdalokat (Fényes csillag 80. 1. Gyere lovam 81.1. Boldog éj­jel 82.1. Szerelem, szerelem 83. 1. Esik, esik 86. 1. Hull a’ levél 121. 1. A’ toronyban de­let 123. 1. Gyors a’ madár 139. 1. Kicsapott a’ folyó 141. 1. Pi­­roslik a’ kecskerágó 140. 1. Van a’ nagy alföldön 163.1. Pi­­roslik már a’fákon 164. 1. Pari­­pámnak azö színe fakó 165.1.), üdvözlő ’s barátságos verseket (B­a­t­­thyány és Károlyi grófnőkhöz 84. 1. Egressy Gáborhoz 21. 1. T­o­m­p­a Mi­hál­y­h­o­z 24. 1. Vakot Sándorhoz 125.1.). Fiúi szeretetet’s pietást lehel a’ Szüleimhez czimü (75. 1.) ’s a’ Fekete kenyér (166. 1.). Hazafias fellángolások. A’ külföld magyarjaihoz (68. 1.). Mért nem születtem ezer év el­ött (70. 1.). — Vannak végre a’ tarka-gyűjteményben anecdoták (Cso­konai 26. 1. A’tintás-üveg 95. 1.) ’s komoly költemények (Két testvér 117. l.Bucsu 1844-ikte 1 112.1.). Ennyinemü ’s illy nagy számú köl­temény , igen kevés kivétellel csak ab­ban egyez meg, hogy mindnyája nem­­zeties, jellemdús és igazán költői. Petőfi képzelete majd alant, majd magasan jár, a’mint tárgya kívánja, miként Képze­tem czimü költeményében maga megirja : Még mit nem mondanak! Hogy az én képzetem Alant jár, magasra Föl nem röpíthetem. Lent jár a’ föld színén, Ha úgy tartja kedve, Sőt a’ föld alá is , Van gyakran sülyedve. Mint búvár sülyed a’ Mélységek mélyére, A’ legmélyebb tenger, A* sírv fenekére. De ha mondom neki: „Szállj a’ magasra fel !’­ Felszáll, ’s a’ légben, mint Pacsirta, énekel ’s a’ t. Ellenben a’ már sokszor megrótt hiba, t. i. rész rímek, külforma tökéletlen­sége, e’ kötetben is gyakran feltűnik, p. o. a’ Tompa Mihályhoz irt költeményben, hol véled és ven­dégelnélek, verset és szer­zett, koromban és gyalogol­tam, rímek döczögnek. Ha erre több figyelmet fordítana Petőfi, költeményei becse tetemesen növekednek , ’s idővel maga is örülni fogna neki. Szálljunk még egy perezre azon gaz­dag ragyogó költői bányába, hol a’„S­z­e­­relem gyöngyei“, számszerint 39 igazgyöngy, termettek. Csak e’ gyűj­teményt kell olvasni, hogy meggyőződ­jünk, miként Petőfi a’ szép pályán, mely­­lyen tapsaink közt megindult, nemcsak alább nem száll, sőt halad és emelkedik. Itt csak egy sincs kivető , általában a’ legnemesb hang uralkodik, mély érzés, egyszerűen ékes , képdús nyelv dagály nélkül, itt-ott a’legkedélyesb naivság. — A’ rímek azonban itt is széktire gyar­lók. Szükségtelen e’kis gazdag kincstár­ról többet szólani, inkább mutatványul a’ 39 közül négy verset : XVI. Száz alakba öltözik szerelmem (29. 1.). XVIII. Álmaimban gyakran látogatsz meg (33.1.). XXVII. Fa leszek. — XXXIII. Elnémult a’ fergeteg (57. I.). Bíráló hálával tette le kezéből e* köteteket a’ költő iránt, ki neki annyi kedves élvezetet nyújtott, ’s szivéből kí­vánja, hogy a’költő, levetkezve okat­­lan sötét ember- ’s világgyűlöletét, mű­vészeti tanulmányokban keresve orvos­ságot az életunalom ’s misanthropia el­len , ’s ezek nyomán tökéletes külforma ’s jó rímek által emelve gazdag költői erének becsét, még minél több teremt­ménynyel örvendeztesse a’ magyar nem­zetet ’s annak nagy tömegét, a’ népet. 13.

Next