Életképek, 1846. január-június (4. évfolyam, 1/1-26. szám)

1846-06-27 / 26. szám

IRODALMI ŐR. Melléklet az ,ÉLETKÉPEK­-hez. 13. sz. Martius 14-én. 1846. TARTALOM : Petőfi versei. — Magyar millionaire. — Magyar föld és népei. — Rövid felvilágosítás.— Szelestey László. Irodalmi újdonságok. PETŐFI SÁNDOR ÚJABB KÖLTEMÉNYEI. a) Versek. Irta Petőfi Sándor 1844— 1845. Pest, Beimel József betűi, 1845. 8-ad rét 188 lap , összesen 103 költe­­ménynyel , akik közül 61 költemény 1844-ből, 42 pedig 1845-ből való. Szerelem gyöngyei. Irta Petőfi b) Sándor. Pest 1845. Nyomatott Länderer és Heckenastnál. 8-ad rét, 70 lap, ösz­­szesen 39 költemény. Petőfi költeményes munkáinak előbbi bírálója, ki az ,Irodalmi ér‘ 1845. 4-ik ’s 5-ik számaiban a’ vegyes versek első kötetét, János vitézt, Helység kalapácsát ’s a’ Cyprus-lombokat ismerteté, elis­merte ugyan Petőfiben a’ tehetséget , melly öt, ha hozzá tanulmány ’s ízlés járul, első ragyogása csillaggá teheti a magyar költészet egén, — elismerte, hogy fiatal költőnkben kiapadhatlak költői kincs rejlik, azonban iránta sok tekintet­ben igazságtalan is volt. — Ő azon né­hány körmönfont, erőteljes, mondhatni, shakespeari kifejezés miatt, melly Petőfi népkölteményeiben itt-ott előfordul, úgy állítja elő a’ fiatal irót, mint legszomo­­rubb tanúságát annak : „hová vihetnek, műérdektöl vezérlett bírálat hiányában, a’ mindinkább lábrakapó túlságos pajtási magasztalások“;­­ azok miatt szilaj be­­tyársággal, káromkodással, népizlés ’s néperkölcs rontásával vádolja Petőfit, ’s egyenesen kimondja feje fölött a kárhoz­tató ítéletet, hogy elkorcsult múzsája 1844. óta romlott légkörben forog. Petőfi előbbi bírálója két időszakot különböztet meg az ifjú költői pályáján; az elsőben (1842 — 1844.) kevesebbet, de komolyabban, szelidebben ’s gondo­sabban dolgozott; a’ másodikban (1844. óta) neki-vadult,­­hizelkedő baráti ál­tal elkapatva , minden művészi formát ’s gondot megvetve, szilaj szeszélyeit kezdte követni. Előbbi bírálójának vádjait ’s aggo­dalmait nem czáfolhatá meg Petőfi fénye­sebben , mint verseinek újabb kötete, 's különösen a’ Szerelem-gyöngyök kiadása által. — Én azon vádakra (legalább ak­kora mértékben) okot nem láttam; a’ költőnek mindkét időszakban egyaránt genialis teremtményei vannak, csakhogy újabb időben többet irt, ’s a több közt több van írva némileg hanyagul. De hiszen épen második időszakának teremtménye a’ gyönyörű „János vitéz“, mellyröl Vö­rösmarty igen jól mondá, hogy „ezen mű bármelly irodalomnak is díszére vál­nék“ , ’s melly a’ miénknek el nem hal­ványuló igaz gyöngye marad, ha szinte bizonyos műveltebb osztály meglett em­berei unalmasnak találják is — ’s máso­dik időszakába esn­ek a’ mély érzelmű, bensőséggel teljes „Cyprus - lombok“, mellyekben az előbbi bíráló érzelgő, erőltetett“ pityergést lát, épen azt, mire Petőfi képtelen. Ha már időszakokra kell osztani Pe­tőfi költői pályáját, azt mondhatnám, hogy a’3-ik szak (1845.) némi keserű­ség ’s világ- és embergyűlölet epés szí­nét viseli magán, egészen különbözőt azon keserű humortól , melly Petőfi előbbi műveiben is látható , ’s azoknak egyik legérdekesb tulajdona vala. E’ vi­lág- és embergyűlölet, miilyen a „Vi­­lág és é­n“ (131 -ik I.), Gyaláza­tos világ (175. 1.), Hit (129.1.), Apám mestersége ’s az enyém (120. 1.), Költő lenni vagy nem lenni (133. 1.), Mulatság köz­lő

Next