Életképek, 1846. július-december (4. évfolyam, 2/1-26. szám)
1846-10-31 / 18. szám
565 fogó bokrait, csörgő patakjait, tüzbort adó hegyeit, ezek hosszan szendergő és némán korhadó romjait ’sat. költői élettel és fénynyel ömleszsze és ragyogtassa körül; — és ki az elszállt magyar idők daliái lehunytával hozzánk a’ várromok hajdani dús, de páraként elenyészett fényét és szerelemcsillagait feltámassza, és a’ képzeletszárnyain tündéres életre elővarázsolja. — Oh ki ne ismerné az itt született és itt élt Kisfaludy Sándor édes szerelmi lantját! ? ! Bándon túl Eseghvár fen sötétlő romjait látók, mellyel igy ír le, a’ regék lantosa, Eseghvár czimü regéjében. Mint Somlóról az országút Hegyet völgyet vágtában, Veszprémbe megy a’ rengeteg Setét Bakony hosszában , Szent Gálon túl két magasb hegy Teknőjének oldalán , Hajdan őrök , szarvasoknak Folyton pezsgő vonalán, Ott két patak közé szorult ’S gömbölyűen feldomborult Halmon épült Eseghvár, Most egy csonka torony már. Mint változott hely és idő! Most e’ halmon sváb poronty nő, A’ völgy lapát- ’s villagyár, Hegy völgy magyart nem ért már ! Majd Herenden a’ porczellángyár megnézése végett megállónk. A’ gyármunka minden részletét, a’ herendi határban termő hófejér porczellán-követ és földet, a’ készmunkák raktárát szívesen magyarázva mutogaták meg. — A’ gyártmányok szépek, ’s ekkor tájon épen a’somogyi főispáni beigtatásra szükséges edényeket késziték. A’ gyár 5 festőn kívül mintegy 40 embert foglalkoztat. Oldalt maradt el balra utunk mellett a’ magyar hitü nemeseivel büszke Szent- Gál. Milly bőkezű volt a’ hajdan kor; akkoriban a’ vadászat is megnemesité az embert, mig mai nap a’ lángész sem tehet nemessé. — Város-Lödön egy gondatlanul fejtegetö csinos őzike székdelye körülünk, mellynek lelövésére ha bevárna, elég vadász akadna a’ Bakonyban. Az erdőséggel sötétlő bakonysági hegyek két oldalt mindinkább tovavonulván ’s elmaradozván, mint elleplező függöny megöl előbukkanó tündéries tájképként vonula fel láthatárunkra S amó hegy ámulatig meglepő olaszarczu változatosan regényes panorámájában, és ez annál igézőbben szélesült ki körülem, minél közelebb sieténk a’ hegy felé. Polánban, Somló hegytől órányi távolságra eső helységben, őszinte barátság fogadott szellemdús körébe. Én azonban az édes baráti körből sietek fel a’ hegy-tetőre, honnan a’ tündéri vidékét, ezer szépségei ’s becseivel, egész lemagyarázhatlan fenségében és roppantságában nézhetém, csodálhatám és imádhatám. Mögöttem éjszakra a’ pápai szelíd domborodásu hegyek, keletre pedig a’ leleszálló fellegek méhében már négy napig fürdött, de most neki tisztult Bakony sötét bérczei, erdős csúcsai kékellenek; délről a’ messze láthatáron feltünedezve mindinkább közelebb vonuló, változatosan csodás és különcz alakú hegylánczolat húzódott a’ Bakony közepe felé, és ezzel összefüzödvén, délkeletről félkörbe ölelni látszanak a’ lábaiknál alásimulni kezdő, ’s Vas megye felé tekintve, elláthatlan határu síkságot. A’ hegyoldalról nézett termékeny róna kies ligetfüzérei közt számtalan falvak, köztök Berend, Devecser, Somló-Vásárhely, N.Szöllös, Doba ’sat. hintvék el. — És e’ birt tájképnek, a’ szelíd messze rónaság látkörének sima közepén Europa hegyei egyik legszerbike, a’ lángot árasztó bor ’s gyöngéd szerelmi regék hazája — a’ púpos Somlóhégy emelkedik fel egyedül, mintegy tündéries trónjául az elláthatlan rónatájnak. E’ hegy alakja egy óriásszerü napóleoni halottágyhoz, vagy egy tábori imasátorhoz hasonlít. A’ szőlő-ültetvény alá burkolt hegy derekán mintegy másik hegyként feltoluló púp aljánál, az éjszaki szegleten a' hires vár romjai, a’ déli szegleten pedig egy kápolna fejérlenek.