Életképek, 1846. július-december (4. évfolyam, 2/1-26. szám)
1846-11-28 / 22. szám
675 1) Külső, vagy tárgylagos, midőn a’ világ e’ vagy ama nagyszerűbb eseményei szolgáltatnak tárgyat a’ költőnek, mire leginkább akár az egész világ, akár egy nemzet ideális múltja használtaik. Ezzel foglalkozik az elbeszélő költészet, vagy tágabb értelemben vett epos. B) Belső, vagy alanyi, midőn a’ költő, elhagyván a’ külvilágot, önbelsejébe tekint, tulajdon szellemének világát, annak állapotát, változásait, érzéseit — reményt, félelmet, örömet, bút, féltést ’stb. — ecseteli. Ezt a’ fantos költeménynyel teszi a’ költő, mellynek föladata az eszményi beléletet rajzolni. Ha visszatekintünk, hol a’ művészetek elágazásáról átalában volt szó, föltaláljuk, hogy belső vagy alanyi művészet a’ hangászat. Ez oka, hogy a’ lant-költemények is a’ hangászattal, mint rokonszelleművel, szoktak összeköttetni. Azonban gyakran a’ költő 3) összeköti a’ tárgylagost az alanyival, a’ belsőt a’ külsővel. Mindkét világ a’ (külső és belső) egyesül a’ (térre nézve) jelenben előállított cselekvényben, mellyben a’ külsőleg történő úgy tűnik föl, mint a’ belsőnek kifolyása. Ezt a’ költő a’ drámában teszi, melly tehát nem egyéb, mint az eposnak és lyrának művészileg tökéletes összeforrasztása. Íme ezek a’ művészet 's különösen a’ költészet egyes ágai. Később azoknak egymáshozi viszonyáról szólandunk. Jenö f. A 1 ZSIDÓ. I. Rügyfalu egy kis, az országúttól félre eső helységecske, mellyben a’ lakosok csak egy oldalon fekhetnek, mennyire a’ falunak csak egy oldala, azaz: csak egy házsora van; de azért mégis ollyan nagy benne a’ sár, hogy sok országútnak legesleg kellő közepébe beillenék. Egyebet nem mondhatok a’ falu megismertetésére, és nem is szükséges ; lakosai magyarok, a’ becsület megtestesült jelképei, kik mai nap is egészen azon utón haladnak a’ gazdászat és értelmiségben, a’ mellyen Istenben boldogult őseik, és ki csak hajszálnyival bátorkodnék is eltérni a’ szokás ezen tört egyenes útjáról, ennek ha egyéb kára nem is esnék, legalább is meg kellene halnia első évében, hogy e’ merényre vetemült; mert e’ becsületes emberek közt azon hiedelem él, hogy e’ rendes után a’ még elhunyt ősök lelkei őrt állanak, és ha kit onnan letérni látnak, annak életével kell lakolnia. Képzelhető tehát, milly erélyesen gondoskodnak az illetők a’ köznép nevelése és jólétének előmozdításáról. Rügyfalvára szintúgy rá szokott borulni az éjnek sötét feketesége mint akármelly más falura, mint ezt e’ pillanatban valóságosan be tudnók bizonyítani.Illy alkalommal és főkép , ha nedvesebb idők járnak, nyolcz órakor este olly mélyen alszik már minden, még az is, kinek ébren kellene lennie, mint az érdemes éji őr, ’s hogy ha az egész falut házastól, mindenestől még 43*