Életképek, 1846. július-december (4. évfolyam, 2/1-26. szám)
1846-12-19 / 25. szám
777 sek levének, mintha a’ köztársaság kezdetétől mindig szolgai helyzet lett volna sorsunk. A’ mulatság zajos volt, de nem kielégítő; erőltetett a' vigság, mert kedvre derülni mindenkit visszatartott a’ rettegés, jól tudva azt, hogy a’ nagyúr fényes lakomáitól a’ bakók sem szoktak távol lenni. Zene, táncz, alakosok bohóskodásai és színi mutatványok egésziték ki a’ mulatságot. A’ dictator jó kedvű volt, miilyennek még soha sem látszott; társalga a’ nőkkel, megelőzőleg fogadá az atyákat ’s nyájasan a’ lovagi rend deli ifjait. Irene volt az est királynéja, szép, mint Selene, és bájaiban csillagként ragyogó ; feléje fordult minden ifjúnak figyelme. Ő nyájasan viselé magát a’ római nők iránt ’s megnyeré azok barátságát is, kik őt eddig gyűlölék. Az ifjak ellenében visszatartóztató volt, mert nem óhajta hóditólag tűnni fel; azon egy ifjú, kinek tetszeni vágyott, öt mellözé is kerülni látszék. —• Oh Antonia! mond Irene barátnőjéhez, ki egy tehetős római polgár leánya, Irénének régi barátnéja és laktársa volt — ő kerül engemet, büszkesége szilárdabb a’ szirtnél, mellyel sem tűz felolvasztani, sem csapkodó hullámok ereje megingatni nem bir. — Ne csudáid, Irene! a’ tárgy, mellyet elvonja, igen komoly. Ezen éj gyászjelenetű lesz; vagy Roma lánczai fognak lehullani, vagy Charon nyer vendégeket Romából. — Mit mondasz? iszonyú sejtés ébred agyamban. —• A’ diktátor élete veszélyben forog; de veszélyben azon ifjúé is, kit szived bálványául választál; felfedezém a’ titkot, ügyelék a’ dictátor lépteire, mert tegnapi beszéde gyanittatá, hogy nem húzta vissza tökéletesen határozatát; mert kegyelmezett-e Sulla valaha ? Mint laktársnéd belépheték a’ titkos terembe, ’s ott elrejtvén magamat, csakhamar megérkezni látám a’ nagyurat, ki poroszlói főnökének oszlá titkos, de szigorú parancsát. Katonai csapatok rejtőznek a’ táj bokraiban és az út mellett, Sulla azok által fogja haza kisértetni magát, kik legfőbb ellenei; ezek között leend leventéd is; ők a’ mezőn sötét éjben fognak elfogatni, ’s holnap Róma piaczán elvérzem. De a’ dictátor élete ellen is történtek összeesküvések; a’ békételeneket a’ kert sűrűiben teszem meg, ők azt vélik, hogy Sulla lictorok nélkül van itt, ’s kisérökül ajánlékozandnak neki, ’s útban feláldozandják őt Róma szabadságának; az első szúrást ifjad teendi rajta; az eredmény kétes. — Ez iszonyul szólj, mit tegyek ? — Mentsd meg azt, kit szived forróbban ölel. — Jól van, menj és szólj vele; vezesd őt hálótermembe, én meg fogok jelenni, mihelyest a’ dictator eltávozott, tartsd fel őt addig és ne engedd a’ szobából kilépni, nem szabad neki a’ dictatort követni; talán mindkettő mentve leend. — Éretted megteszek mindent. E’ párbeszéd a’ belsőbb termek egyikében szövödék, mellyel külön aj