Életképek, 1847. január-június (5. évfolyam, 1/1-26. szám)
1847-02-06 / 6. szám
174 Nem akarok panaszoskodni ; tudjátok magatok, a’ fénynek árnyéka nincs; kaczaj követi a’ panaszt. A’ convictusban volnánk ! — Zöld viaszkos vászonnal bevont asztal foglalja el a’ terem közepét. Az asztalok közepén nagy zöld korsó állott, nyakig töltve vízzel; huszonnégyen egy korsóból ittuk a’ barátság poharát. Mit törődénk mi vele, ha a’ Dunából merített vízben , tán egy órával előbb, valami vén kofa ponyvákat mosott ? néha szinte harapni kellett a’ vizet, azért mi ittuk — egymás egészségére. Előugrik az inas, egy nyirág-seprővel az asztalnak esik ; a’ tegnapi vacsora-hulladékot ledörgöli öregéből, a’ sótartót középre helyzi, tányéraival kirakodik ; három darab csorba szélű porczellán az urak asztaláról származott, négy vagy öt a’ pápai fábrikából való, a’ többi amollyan komisz zöld mázos , középen ,Drcsir Tessik az ur Jézus.4 Anno 1843. Két pad is volna, hosszabb az ebédnél; ráfér, a’ mennyi rá fér, a’ mint könyökdöféssel kimérni lehet; a’ többi székre kap, ha marad; ha nem, áll a’ gyerek a’ talpán. Körülülnek a’ tisztelt tagok, elménczkedvén a’jelenkor kérdésein, mellyek közt főszerepet visz a’ mai ebéd leendő jósága. Alkalmilag egy hiányzók a’ tagokból. — Hol a’ Sipos ? kérdezteték minden oldalról. — Megbántották ! mond egy fakó gyerek, szájához emelvén a’ czéh korsóját, mellyet ketten segitének ajkához tartani. A’ ,megbántás‘ egyik műszava volt a’ convictusnak. Történt: a’ tagoknak egyike instructor is lévén egy polgári szabónál, gazdája által ebédre hivaték meg. A’ gazdának nagyszerű, tán regényes fogalmai lehetének a’ convictusi ebédről: az érdeklett instructor urat tartózkodva azon alázatos megjegyzéssel hívta vendégül, ha öt ,meg nem bántaná.4 Innét lett elnevezése a’ vendégül hívottaknak, hogy valahol ,megbántották.4 A’ kenyér kiosztaték; a’ ,mindeneknek szemei te benned biznak, oh czintál!4 könnyedén, mint zephyr szellő, lengé körül az asztalt. Oh czintál! meghazudtoló a’ rajongó reményt, pénteken behozván a’ rántott levest, mellyen eltévedt csónakként itt-ott leng egy árva zsemlyedarab, vagy egy pöffeszkedő rántáscsomó. A’ marhahús-leves, vegyizékeivel együtt, ekképen késziteték a’ convictusi recipe szerint : Végy magadnak egy sajtár vizet, a’ Duna széléből, avagy közepéből, az mindegy. Tedd tűzhöz háromnegyed kilenczkor egy nagy fazékban. Huszonnégy emberre vehetsz két font marhahúst. Két darab birkafejet, kerge vagy motozott volt, nem árt. Négy darab marhaláb, de patkó ne legyen rajta. Nyolcz szál petrezselymet. Három kalán sót vess bele tizenegy órakor és két kalán paprikát, hogy szine legyen. Háromnegyed tizenkettőkor abrakos rostán szűrd le, hagyd forrni, végy bele két marok goromba darát. Tizenkettőkor tálald ki, add be. A’ túlhordónak, mint convictusi magistratualis személynek, kiváltság szerint, legnagyobb tányérja volt; — először ő merített, utána iskola rendben a’ többi. Dara helyett hetenként kétszer a’ levesben tészta volt, melly mintegy rejtett szóként adatván fel az ifjak találgató elménezkedésének, játszilag bujkálódott a setétes levesben. Mire tizedik kézre került a’ merítés, a’ tésztát következőképen kelle kihalászni: A. oldalán a’levest hétszer — nyolczszor körülkavarják; a sebes forgásban a tészta a’ kalán után fut , ekkor rögtön megfordittatik a’ kalán , s tartalmát tányérjára csapja a’ kiéhezett diák. — Pénteken van a’ rántott, vagyis logikus leves, mellyböl a’ gyökér (radix) ki van huzva.