Életképek, 1847. január-június (5. évfolyam, 1/1-26. szám)
1847-02-20 / 8. szám
valamelly drámai mű előttem úgy adatik elő, mint én azt olvasás közben képzelem : rám mindkét esetben okvetlenül ugyanazon hatással kell lennie ; sőt szinpadról nagyobbal, miután ott mindazt hallom és látom, mit különben csak képzelnem kellene. ’S ebből következik, hogy a’ színpad nemhogy gyöngítené a’ művészi hatást, sőt inkább elősegíti azt. Ezekből, úgy hiszem, elég világosan kitűnik az, hogy a’ szini hatás nem ellenkezik a’ művészivel, ’s midőn a’ színi hatás tűzetett ki főszempontul, a’ művészi nem záratott ki. Nekünk drámabirálóknak állott tisztünkben megítélni, váljon azon szini hatás művészie és menynyiben az? ’s váljon az úgy nevezett külsőségekből (mellesleg legyen mondva, mellyek nélkül színpadi mű nem is létezik) eredhető szini hatás mellett, volt-e valamelly műben annyi művészi, vagyis inkább, igazi hatás, hogy adatásra érdemesnek nyilvánittassék ? A’ mondottakból tehát kiviláglik, hogy a’ művészi hatás a’színinek csupán szigorúbb fogalma és kellő korlátozása ; ’s ha a’ színháznak egyéb czélja nem volna és nem lehetne, mint csupán remek művek adatása, mindenesetre tanácsosabb volna a’ művészi hatást kitűzni főszempontul, azaz : a’ szini hatás kritériumát. Azonban minthogy színházunknak más czéljai is vannak,— miilyenek a’ főváros magyarítása, a’ nemzetiség és nemzeti érzelmek terjesztése ; ’s miután mi a’ drámai literaturában még csak kezdők vagyunk, ’s drámai geniseink nincsenek ; ’s miután a’ színház még igen mostohán van segédpénzzel *) ellátva, ugyannyira, hogy ha minden üzérkedést mellőz, könnyen megszünhetik lenni , véleményem szerint ezen magas szempontról kissé lejebb kelle szállnunk, ’s olly szempontot kelle kitűznünk, sielly,a’ nélkül, hogy a’művészi hatást kizárná, egyszersmind a’ nevezett czélok elérhetésére is vezethet, ’s ez a’ szini hatás. Legvégül még egy megjegyzést kell tennem. Némellyek görbe szemmel néznek a’ szini hatásra, ’s azt akarják velünk elhitetni, hogy az nagyrészint holmi látványoknak ’s egyéb külsőségeknek köszönhető. Hogy ez nem igaz, eléggé igazolta már is a’ tapasztalás: láttunk már elég látványos és népdalos művet ünnepélyesen megbukni. A’ látvány maga nem szül hatást, de elősegíti azt; ’s ha helyén használtatik, nemcsak nem ellenkezik a’művészettel, sőt néhol okvetlenül szükséges is. Ezen urak szeretnek Shakspearere hivatkozni. Van-e költő, ki több látványt használt volna, mint épen ő ? Nála a’ szellemek csoportosan hozatnak fel ; népjelenetek nélkül alig van darabja ; mindenütt fényes kiséret, scenicai pompa és fényűzés látható; használja a’ zenét, éneket és tánczot; vannak őrültjei, sőt Lear a’ színpadon őrül meg ’sat.; azonban ki fogja ezt neki hibául felróni ? . . . Ne azért kárhoztassuk drámaíróinkat, mert látványokat hoznak fel, hanem azért, ha látványaikat nem illő helyen használják. Azért részemről igen nevetséges kritikának tartom , midőn Czakó azért rovatik meg, mert Tárait a’ színpadon szemünk láttára zongoraszónál őrülteti meg, ’s mert szemünk és fülünk által is hatni akar lelkünkre ; a’ kritikának azt kellene inkább megmutatnia, váljon ezen őrülés indokai igazak-e vagy sem? Az illy kritika épen ollyan, mintha Shakspearet azért kárhoztatnák, mert Leart mennydörgés és záporesőben örülted meg, holott ezek őrülését még jobban indokolják. — Ezt csak azért láttam jónak most elmondani, nehogy fiatal íróink a’ nem-hatás theonajat megkedvelvén , némelly példákra a’ nem-tetszésben keressenek dicsőséget. Göthe Fausztját a’ mennyországban is történted; használ angyalt, boszor . A bécsi várszínházra évenkint körülbelől 80,000 p.fz. fordittatik, az operaházra detto , s ez Bécsben történik, hol mindenki tud németül; nálunk sokkal kisebb és négyes népességű városban csak 16,000 p.ft.!! ’S azon senki sem csudálkozik, hogy színházunk létezik, holott két primadonnája van,s hetenkint többnyire négy énektelen drámát ad. A’ c z i k k i r 6