Életképek, 1847. január-június (5. évfolyam, 1/1-26. szám)
1847-05-01 / 18. szám
szerencséje akadt, hogy az ifjú Kálmán grófnak, az én jó nagyságos uraimnak, egy hónapi határidőre négyezer pengő forintot kölcsönözhettem. . . — Mennykő ! . . . Még pedig kamat nélkül, mint az ide párban mellékelt kötelezvényből excellentziád látni kegyesen méltóztatik . . . — Ejnye szemtelen gazember .... megüt a’ guta. Most excellentziád . . . — Patvarba azzal az excellentziával ! „Most excellentziád kegyes parancsára várok, méltóztassék kegyes rendeléseket tenni, miszerint Kálmán gróf ő nagysága e’ csekély kötelezvényt a’kitett határnapon beváltani képes legyen. További szolgálatomat excellentziád becses figyelmébe ezentúl is ajánlván, maradok, Pesten excellentziádnak legalázatosabb szolgája Jákob R o s e n s te r n s. k.“ A’levél földre esett; a’ gróf dühösen járogatott végig a’ szobasorokon; csak úgy omlott szájából a’ sok gazember, uzsorás, könnyelmű, tékozló, háladatlan ! A’ háziak észrevették , hogy baj van; mindenki lelkiismeretesen teljesíté ez nap kötelességét, mert úgy is kevés hiányzott , hogy ingerültségében a’ gróf a’ tiszttartót, a’ kasznárt, ispánt, sőt valamennyi házi cselédet is, el nem csapta szolgálatából. A’ grófot e’ mellett még az is felette ingerelte, hogy azon ismeretes uzsorás még titulusokkal ’s szörnyű udvariasságokkal akar hatást tenni. E’ levelet alig pár nap múlva egy másik követé. — Ismét idegen kéz ; lássuk. — Nem reméleném, hogy ismét adósság ? ..T. ez. Tereskey Gedeon grófnak.“ — — Ez legalább nem czifrázza. Mit akarhat velem ? „Uram, ön . . .“ — Micsoda ? ön ? — Ki beszól velem igy ? — én senkivel sem vagyok per ,ön. „Ön tudni fogja, gróf úr, hogy a’ váltó kiváltságos adósság. Mire ön e’ levelemet veendi, akkor ezen párban idecsatolt váltó igen közel lesz a’ lejáráshoz. — Az elfogadó, gróf Tereskey Kálmán , mindnyájunk nagy megütődésére hir nélkül távozott el Pestről . . . — Kitagadom, kitagadom ! „Pestről. — Minthogy pedig az én körülményeim ollyanok, hogy várnom egyátalában nem lehet: ha ön nem akarja, hogy Kálmán gróf, mint kinek tartózkodási helye nem tudatik, hirlapilag idéztessék meg, siessen Pestre, ’s a’ kitett határnapon engem fizessen ki utolsó fillérig. Egyébiránt magamat további szívességébe ajánlott maradok a’ gróf urnak alázatos szolgája J. M. Pollák s. k.“ Mit tön e’ levél olvasása után a’ gróf? Hirtelenében összehivatá a’ szomszéd uraságokat, tiszttartóját ’s uradalmi ügyvédét, ’s ezekkel együtt rögtön végrendeletet ten, mellyben Kálmánt egészen kitagadta. III. Két nap múlva, egy szép, de hűvös tavaszi reggelen, a’ Tereskey-ház előtt derék négyes fogat állott. A’ kocsis kaczérkodék a’ rohanni akaró lovakkal , ’s pattogtatja ostorát. Ő nagysága borús homlokkal jött le a’ lépcsőkön. A’ jó öreg már megbocsátott ’s a’ végrendeletet, az aláírás után három órával, már elégeté. — Hajts ! Elindultak. Déltájban elérték a’ Tiszát , másnap utazóinkat fris lovakrö-