Életképek, 1847. január-június (5. évfolyam, 1/1-26. szám)
1847-05-29 / 22. szám
tudok, hogy már igen sok jeles embert nevelt, kik közt egy párt az irodalom mezején is láttunk feltűnni. — Kőszegen lakik egy igen hires pomologus, neve Völfi,— igen igen szép kertje bővelkedik a’ legválogatottabb ’s legritkább fajta gyümölcsökkel, mellyek igen méltán megérdemlik a természet-vizsgálók figyelmét. — A’ kénégénynyel itt is akartak egy igen érdekes operationál próbát tenni, de nem sikerült; a’ legnagyobb mértékben történt annak használása s mégsem idézett semmi sikert elő, — egész hatása némi kis kábulás-formából állott. . . Rigó. PÉCS. —Felejthetlen Szepessynk évek előtt a’finevelés felsőbb fokozatinak állított diszes csarnokot; tisztelt utódja, Scitovsky János püspő exc., az eddig egyedül jó szerencsére bízott nőnevelésre forditá figyelmét, a’ főegyháztéren nagyszerű stylben felállítandó’s már munkába vett apácza kolostort alapítván, melly pompásimaházat és nőnöveldét foglaland magában. Ila egy részről nem tagadhatjuk, hogy a’ zárdanevelés iránt tán némelly szülők, a’ világias kor irányát tekintve, rokonszenv- ’s előszeretettel nem fognak viseltetni, más részről lehetlen az elismerés hálás köszönetével nem fogadni a’ buzgó föpásztornak ebbeli nagylelkűségét olly téren, hol a polgárzat eddig mitsem tön , vagy teendői halmaza miatt nem tehetett; a’ társadalmi erők pedig nálunk olly szárnyaszegettek , hogy ez után még kísérletet is tenni szerfelett hiú ábránd leendett; valamint fenálló magánintézeteink, mind rendszer, mind nemzetiség tekintetében czélellenesek ’s közbizalomra alig méltók lévén, e’ hiányt csak tökéletlenül pótolják, ’s az egyes kivételek, mellyek közt Perczelné asszonyságot egy ízben már ajánlólag említettük, az ügy mostoha állását még feltűnőbbé teszik. Illy körülményekben a’ lelkes alapitó hazafias áldozata által a’ korkivánatok egyik legfőbbikét látjuk teljesülni, ha, miről kétkedni nem merünk , a’ létesülő intézet nemzetiség, rendszer és tantárgyak választása tekintetében a’ czél nagyszerűségének tökéletesen megfelelő leend. — Városunk nem sokára élénk mozgalom szinhelye leend, a’ városi tisztujitás tartandása végett. A’ kir. biztos, Somsich Pál k. tanácsos ön egys., a’ pünkösti ünnepek után váratik. — Vásárunk a’ nehéz idők bágyadt színét viseli; egyedül vendégművészek tekintetében mondhatni gazdagnak, kik azonban rendkívül szegény fogadtatásban részesültek; mit legsajnos abban Stigler K. polymelodikon-virtuóz (!) tapasztalt, ki saját hangversenyében legnagyobb belépti dijt kényszerült fizetni. Mit az illetők jövendő okulhatása végett véltünk megemlitendőnek. —Volt megyénknek még egy, pedig ritka vendége, ki habár csak zajtalan járta be Baranyának szebb részét , fáklyás zene és hivatalos üdvözlések nélkül, mégis minden honfi keble örömben dobogott fel a’ szállongó hírre, ’s forró, bár néma , szerencse-kivánatiak repültek az „emberek legjobbikához.“ E’ ritka vendége Vörösmarty Mihály volt, ki Nagy Károly, gr. Batthyány Kázmér meghatalmazottja társaságában, a’ fentisztelt gróf uradalmait megtekintendő, a’ Garák ősi várában néhány napig mulatott. A’ kedves vendég itt mulatási idejét vadászat és csónakászat kellemesité ; mondják, hogy a’ legszebb reményű nyulsarjadékok ’s illetőleg vadkacsák alázatos folyamodványnyal járultak a’ legnagyobb magyar költőhöz, égvén a’vágytól, halhatlan kezei által elejtetni; ki azonban a’ szabad természet magasztos élve között öldöklő szenvedélynek helyt nem engedhetvén, a’ rengeteg vadjait és vizek szárnyasait kihallgatlanul botsátá el; ’s mig más irtó kézzel dúlt Isten szép müveiben, addig magas lelke tán eszméket teremtett, miknek fénysugárai késő zázadok is fognak világolni. A’ harkányi fürdő ’s kitünőbb gazdaságok megtekintése után, Pécsen és Bükösdön keresztűl (utóbbi helyen Vörösmarty, egyik ifjúkori barátját, Tesslér Lászlót, a’ derék néppásztort, látogatá meg), Somogynak vevék utjokat... A’ magyarok nemtője viraszszon felettük ! Tyúk Mihály, SZOMBATHELY , május 12-én. A’ vidéki tudósítások hivatása nem hízelegni, vagy tömjénezésböl és csúszásban tekergő kegykoldulásból bizonyos személyek fényoldalait kiemelni, hanem legtöbb kötelessége a’ társas élet kinövéseit minden tekintet nélkül nyesni , hahogy egyenes lélekkel akar járni azon ösvényen, melly neki a’ socialis téren is osztályrészül jutott, ennélfogva ezen tudósitó is váddal lép fel, váddal pedig a’ deszkapiatzon levő lámpák ellen, mellyek csak a’falon függnek , de nem égnek; kérjük tehát az illetőket: méltóztassanak azokat éjjel meggyujtatni vagy a’ falról levétetni. Városunk népessége magyar, mintegy négyezer lakosból áll; és mégis hallatlan dolog, hogy egy német szinésztársaság 7 hónapig folyvást rágódott társas életünk magyar elemén. Nem tudom elgondolni, micsoda világpolgári nézet hajtotta őket e’ városba, mellyet magyar érzeteiben nem rontani, hanem nevelni kellene. De egy részről mi magyarabbak is bűnös részesei vagyunk ezen anomáliának, mert egynémelyinek, kikről ellenkezőt hittünk, majd minden nap sereglettek ezen művészi bucsúhelyre , hol idegen isteneknek magyar pénzzel áldoztak, és most, midőn Zsetényi magyar szintársasága, melly a’ másikat mindenben felülmúlja, meglehetős előadásaival fellépett, már kihűlt a’ részvét ; ezen bajnak orvoslása végett törekedni fogunk, jövő télre sógorainknak a’ német színház utáni jámbor óhajtásait meghiúsítani, és egész télre egy magyar szintársaságot biztosítani. A’ ki azután is a’ német társaságnak fog elsőbbséget adni, ezennel előre kijelentjük, hogy nem magyar. — Az uj fürdőtársaság meg volna idézve ! ?— A’ városi kövezet olly rész, hogy némelly utczákban a’ kövek fél röfnyire kiállanak ; szeretném az utcza-felügyelőket, vagy rendezőket az uriutezán néhányszor jól megkocsikáztatni; a’ kocsik előbb itt tartanak próbatételt; minden évben ezen utcza apró kövecsekkel meghordatik, mellynek jótékonysága csak egy hónapig tart , és azután ismét a’ lélekvesztő állapotba sodortatik. Ha a’ városnak nincs pénze, akkor szedesse ki a' köveket, és hagyja az utat a’ maga természetes állapotjában. Bizonyos Rotmayer Irma, mint zongoraművésznő, e’ napokban hangversenyt adott, mellyben a művésznő megmutatta, hogy — zongorázni tud. X. ZOMBOR, május 20-án. — Boldogok az együgyüek, mert övék a mennyek országa, mi magyarokul is századokon átringattuk magunkat azon együgyű hiedelemben, hogy , ,hazánkon kívül nincs élet, benne mennyek országában képzelvén magunkat. De bezzeg most lehullik a