Életképek, 1847. július-december (5. évfolyam, 2/1-25. szám)
1847-07-04 / 1. szám
1- nek, a’ gazdászat ezen kérődző journalistáinak (honneur au propre métier! — Castis omnia casta!) lassú elvonulása a’ járom négyszögébe, — ’s mind ezek mellett és körül az isten reggeli dicséretére ébredett nagymaminak remegő orrhangon ömledező buzgó éneke —-------ah, ez mind olly szép, olly bizalmas, olly kedélyes! ’S mind ezt minden falusi ember sokkal jobban tudja, látja és érezi, mint egy fővárosi rideg falak közé vetődött toll leírhatná, melly mióta a’ lúd hátáról leszabadult, amaz előszámlált ’s vele rokon természetébredési elvekben nem is részesült. Nem is ezeket akarom leírni. Én némileg ellenkező úton járok, de én is azt mondom : Mi szép az ébredő természet! ’S ezt a’ falu ellentétében, a’ fővárosban , ’s a’ falusi családi lak ellentétében, egy pesti ház ajtóin ’s ablakain belül akarom fölkeresni. De nem fogom egy egész pesti ház életének apró rejtelmeit feltárni. A’ műsterek irodalmát szaporítani én úgy is későn jönnék. Egy ház Pesten! — Pesten csak iradalom, de egy ország volna falun, ha oda helyeznék, különösen miután Budapesten is csaknem szinte az. Király benne a’ háziúr, népét a’ lakók teszik. Rangosztályok benne az emeletek. Ki többet, ki kevesebbet, de mind az uralkodó önkényes kivetése szerint adózik ’s pedig a’ nélkül, hogy országgyűlés tartatnék, a’ kérelmeket kihallgatnák és számot adnának. Helytartó a’ ház felügyelő. Fejedelem és helytartó igen gyakran az ország határán kívül laknak. ’S ekkor, de különben is az összes ministerium, az egész végrehajtó hatalom a’ házmester kezében központosul. Közlekedési eszközök : a’ lépcsők, folyosók és ajtók ; — törvényszék : az udvari kút, hol a’ cselédség összeáll (a’ bírák tehát nem ülnökök, hanem állnokok) Ítéleteket mondandó az ország nagyai és kicsinyei felett egyaránt szigorúan és kíméletlenül. Határbeli vámszedőt akarsz látni? Nézd a’ házmestert, mint nyújtja a’ 9 óra után elkésett lakos rézpénze elé rezes markát, ’s mint vesztegetted meg magát, ha a’ contrebandot észre nem akarja venni. Rendőrség? — ez rendesen nincs. E’ tekintetben Házország hasonlít Magyarországhoz, hol rendszabályai még az agarász-egyletnek is vannak, de a’ rendek szabályai és őrei még mindig csak eszmében élnek. A’ mit egyszer egy útlevélkutatást már túl a’ rendén megunt angol utazó Budapesten kimondhatlanul becsületes és comfortable dolognak talált kinyilatkoztatni, ’s a’ melly nyilatkozatnak azután úgy megörültek Magyarországon, hogy mai napig is szabadon sétálhat bele minden gallicziai zsidó és würtembergi sváb. Létezési kényelem dolgában már régen túlhaladtuk nyugat civilisált népeit. — De folytassuk merész képzeletű országos összehasonlításunkat. És van börtön is a’ házaknak országában. ’S e’ börtönök az udvarra néző és nyíló hónapos szobák. Mennyi lelki kínt, mennyi szent akaratot, mennyi szabadságvágyat zárnak magokba e’ tömlöczök, mennyi fiatal és ép lelki, testi erő sorvad el bennök észrevétlenül, felhasználatlanul! Mi természetellenes a’ helyzet, mellyben e’ börtönök lakói sinylenek! Pillantsatok be, kérlek, egy illy udvari szoba magába vonult, társ és család nélküli, sötét lakójához, ismerjétek meg a’ természet útjától eltért mai századnak gyermekét négy fal közötti életküzdéseiben, örömeiben és fájdalmaiban. Mi kisszerűek azok, mi gépiek, mennyire illőek egy börtön rabjához ! De ezen rabok, mint talán minden rabjai a’ világnak, a’ reményről, boldog jövőről soha le nem mondanak, ’s a’ legmarczangolóbb tehetlenségi érzet mellett is a’ leggyönyörűbb tündéri álmakon keresztül szép jövőt látnak mosolyogni. Pillantsatok be a’ pesti szobaurakhoz, ismerjétek meg otthoni életük is-