Életképek, 1847. július-december (5. évfolyam, 2/1-25. szám)

1847-07-11 / 2. szám

46 Eszünkbe nem jut, hogy ez a’ perez Az elmúltnak jövője volt, Mégsem hozott télnek virágot, ’S jár, mint előbb, a’ nap ’s a’ hold. ’S ez óra, m­ellyet régen várunk, Csak a’ másikat véníti, ’S az ember a’ napok számával Magának a’ sírt készíti; A’ sírt. . . mellyen túl életéről Földön más emlék nem marad, Mint az a’ kis domb, mellynek helyét Betöltötte a’ föld alatt. Az sem marad; az idő rajta Hatalmát még érezteti. Míg a’ föld virágzó színéről Dombját, nevét eltünteti. Pap Endre: A’ HONSZERELMESEK vagyis : Ignácz és Konstanczia. (Folytatás.) MÁSODIK FEJEZET. Hogyan történt Ignácz és Konstanczia megismerkedése. Megmutatása annak, hogy ők is csak ollyanok voltak, mint Ádám és Eva ’s mint Romeo és Julia. Ők is csak a’ sze­rencsés véletlennek köszönhetnek mindent. — Ignácz nem messze áll attól hogy Ná­­czivá, Konstanczia hogy Stanczivá fajuljon. Kik voltak ők ? ’s miért voltak honsze­relmesek ? Sodrony Ignácz úr azon jó hírben állott, hogy otthonról is lehetne vala­mije, ’s hogy két keze és egyetlen feje munkája után is tisztességesen elélhetne. Az elsőre nézve nagy úr volt, az utóbbit illetőleg lényegesen különbözött a’ nagy uraktól. Igaz volt-e a’ közhír, nem-e ? azt Pesten, hol ezer meg ezer em­ber van, ki maga sem tudja miből él, minden este maga is elbámul, hogy mégis él ’s minden reggel azon busúl, hogy ismét élnie kell, — ezt Pesten bajos el­dönteni. Annyi igaz, hogy Ignácz úr egy nagy hírben álló nagy hazafi „ol­dala mellett“, hites ügyvéd létére titoknoki (b­irnoki) szolgálatokat végzett, mi­ért is a’ napnak használatlanul felmaradt óráit kapta szabad rendelkezéséül ’s mértékletes havidíját jutalomél. Egyébiránt napról napra rettenetesebb „haza­fivá“ fejlődött. Illő szakáll ’s bajuszt eresztett, hírlapi újdonságokat olvasott ’s ezen stúdiuma folytán a’ kávéházi asztalok körül őt körülvevő, de nálánál — hallgatásuknál fogva — okosabb vendégek előtt úgy varrta a’ magyar politicát, mint akármellyik politicus csizmadia. Elmélkedései hasonlítanak kétkrajczáros szivaraihoz, miket valóságos iparpártoló szenvedelemmel pusztított, — égtek, hamvaztak, piszkoltak, bűzlöttek és keserűséggel teljesek valának.

Next