Életképek, 1847. július-december (5. évfolyam, 2/1-25. szám)
1847-12-12 / 24. szám
758 kinek sírjától jövök , testvére , irodalmunk egyik nagy bajnoka, Szemere Pál angyallelkű nejének — Vladár András özvegye , Csorna Erzsébet illyó nő vala. Emlékezete megáldott leend. Kazinczy Gábor. Mi ingerlőbb? Egy szép nő szerelme, vagy haragja-e ? Tudni hogy a’ galamb , kinek epéje nincs , egyet gyűlölni tud, ez ajkak , mikben az ég mosolyog , egy emberre eszmélve gúnyt tudnak vonaglani; e’ szelíd ártatlan arcz felpirul, ha egy nevet hall említtetni és szive sebesebben dobog utána, és gondolatai őt mindenha követik. Nem lehet-e büszkébb e’ gondolatnál azon férfi , ki e’ szép haragot elnyerte, mintha szerelmét bírná ? Miért szeretjük azt sokszor ingerelni, a’ kit szeretünk, miért vonzódunk ahoz ki bennünket gyűlöl? Szerelemre csalódás, haragra kibékülés következik’s mégis csak szebb dolog a’ haraghoz , mint a’ szerelemhez lenni hitelennek. Régi mondat, de rossz, hogy az embernek legjobban fáj azon szenvedése , mellyet önhibáival vont magára. Mihelyt átlátta az ember, hogy sorsát megérdemelte, hogy minden fájdalmát méltán viseli , orvosságára akadt a’ fájdalomnak. És ez a’ legszebb és legigazabb pessimismus : hinni, hogy az emberek rosszak és hogy mi magunk is emberek vagyunk ; ha mások bántanak, megbocsátunk nekik, megnyugszunk benne , mert az emberek rosszak ; ha a’ sors üldöző keze sújt, megemlékezünk hibáinkra ’s tűrünk , mert hisz’ az emberek rosszak. Boldog emberek ritkán szeretetre méltó emberek. ’S tán jól rendelte a’ sors , hogy a’ szerelmesek küzdenek legtöbb balesettel, a’ szerencsétlenség érdekesebbé tesz’s erősebben kapcsol össze, mint a’ boldogság. Még kinek semmi baja nincs is , ha szerelmes , bánatot affectál, ráfogja hogy beteg, hogy a’ sors üldözi, hogy halni készül. Miben maradna meg a’ szerelem a’ síron túl, ha nem a’ fájdalomban ? a’ férj szerelme az özvegy fájdalmában. SZEGÉNY MISKA. I. Bár a’ megyéről , mellyben hősünk született, és szenvedett, a’ Kistükör csak annyit ír, hogy „ha tetszik ne hagyd el“; mi más szavakkal annyit tehet: „nem nagyon érdemli, hogy fölkeresd“; mégis kegyes olvasó! ha a’ tiszta hideg vizet, egyiptomi hagymákkal vetekedő vöröshagymát ízlelni; a’ szép idomú hegyeket, becsületes szegény embereket, mezei munkában is fáradozó zsidókat — ez ritka! — a’ csépforgatásban páratlan türelmű oroszokat szemlélni, ha a’ szobránczi, czigányóczi, szlatinkai és ungvári fürdők jótékonyságát élvezni akarod, menj el biz’ oda egész resignatióval! — hisz ez— képzeletben — igen könnyen megtörténhetik. — E’ megye éjszaknyugati szélében találod meg a’helységet — Hagymafalvát, — mellyben Szegény Miska tehénpásztorkodék. — E’ helység fekvése nem regényes, de egyszerűen szép. Nem emelkednek fölötte föllegben mosdó bérezek ormai; — körötte csak apró dombok üldögélnek ; nem vigyódzanak alatta ezüst habban forró folyamok szalagai, csak kis csörgeteg ugrás közepén, — gömbölyű kövek tetején sietve a’ keszeggel és kárászszal gazdag Latorczába. — Házaiba nem vezetnek virágoktól illatozó előcsarnokok , csak négyszegű pitvarok és kattogó fakilincsek. Legelőjén kövér csorda