Életképek, 1847. július-december (5. évfolyam, 2/1-25. szám)
1847-12-19 / 25. szám
821 rendelt, és jellemünk leghűbb földi tükörén: a’ komolyan mosolygó alföldön élt és uralkodók egy hazai füstimádó devalvált patrícius , a’ nő- és víziszonyban sintő consumens atyafiak mérges táborából, rangjára: burkus háborús szalasztott egyéniség , czimére árverezhetlen spectabilis, meg nem bukható compossessor, ’s reformok csontosult despotája ; névszerint pedig: Nyakas Gábor de Eadem, et Állásfalva. Kül- és belföldön álarczosan őgyelgő tokaj bornak , magyar politicának, indigenai működésnek, snepi madárnak , chinai beszédnek, budapesti haramiának , adósság-szomjnak , 63 bojzorványszerü német philosophiának koránt sem lévén annyi ága buga, mint az általam különben mélységes mélyen tisztelt táblabirói polgárzatnak : bocsánatesdéssel tánczolok szép nagyságtokhoz, ’s fölétek tulszapora fokozatú ifjú és hajlott korú táblabirák , hogy a’ magyar isten választott népe közös hősömet koránt sem egy némelly száraz biograph szatócsbolt illatú pápa szemén tekintem, hanem mint angyal dallamokkal garnirozott valamelly mennyei tüneményt leghozsánnaszerűbb énekek énekével környös körül pacsirtázni bátorkodom. Ha nekünk — kik egy dicső nemzet nagyság földi istenéül teremtetténk — imádott hazánknak bárminő , ’s mellyik szögletkéjén születnünk nem a’ sorsáldások legnemesbike volna , úgy komolyan illenék állítanom, hogy azon czimeres halandó, kit fresco-énekem csonka tollas szárnyaira billenték, legalább is három helyütt didergő át egyszerre a’ keresztvíz- kancsók hűs zuhatagát. Olly kedélyes ötletek, merész vállalatok és kalandcsodák eleven központja, mint minőkkel reá sziszegő Gábor lovagra a’ vidéki népszellő a’ kurta halhatlanságot, mindenesetre kiérdemlők vala a’ háromszoros bölcső illetékét; ha csak véletlenül valamelly mestergerendai dilettáns matricujába be nem bokáztatott volna , hogy a’ kisded Gábriska agarászat közben született legyen a’ fegyverneki gyepen , még pediglen saját édes mamája , Kotnyelesi Siliom Örzse asszonyságtól. Hogy az ember azt a’ mit építhessen, ollyan a’ miilyen alapjának lennie kell. Ez oknál fogva közelítem meg hősöm csecsemő éltéből a’ jövőjét elhatárzott negativ ’s mégis lényeges indokokat, igazlandó azon élethű maximát, hogy csekély dolgok gyakran nagy eseményeket teremtenek. Bocsánatot kérek azonban szives olvasóimtól, ha Gábor hősöm életrajzából közre szalasztott kaland füzérkém , pohár víz okozta híres angol eredménynyel nem versenyezhetvén , a’ hogy nálam is netalán egeret szülendene. Midőn komoly tárgyakért hitvány betűk pávatollaskodnak , ’s ha elefánt mókuson vágyik lovagolni, elismerem ugyan hogy czifra dolog, hanem küzdeni ellene mégsem tudok, mert ó-ázsiai véralkatom hatalmát nem titkolhatom. Őseink tigrisbőre alá hiába csapolgatjuk ezred év óta a’ lomha műveltség aludttejét, . . . vér vízzé nem válik ; . . . valljuk meg inkább őszintén, hogy jelen civilisátiónk sima szokási közt és szőnyegzetén épen úgy kivonjuk ha lehet az ötöt a’ háromból , mint hajdan Kupa herczeg nyers szeszélyü lakomáiban őszinte apáink cselekedjenek. Ez a vérhibának jelleme maiglan is eredeti, csakhogy korszerű statusinstitutiók véredényeire kényszerűlő hatáskörét alkalmazni. Hajdan egyszerűen működött, most pedig átszivárgott irodalom, politica, és társas élet különbféle ágaira. — Alkotmányos reformmal egybeházasítandó világpolgári vegytan ! . . . , szállok hozzád ! — Tél volt, még pedig a’javából. 53