Életképek, 1848. január-június (6. évfolyam, 1/1-28. szám)

1848-02-27 / 9. szám

SHAKSPEARE CORIOLANUSÁBÓL. V. FELVONÁS. — III. JELENÉS. (Coriolanus sátra. Jőnek Coriolanus, Aufidius és mások.) Coriolanus. Hadunkkal holnap Róma előtt tanyázunk. Beszéld el aztán, háborús társam, A’ volszk uraknak, milly jól jártam el Ez ügyben. Aufidiu­s. Mindig hasznukat tekinted, Rómának minden esdeklésire Siket talál, és titkos suttogást El nem fogadtál olly barátaidtól Sem, a’ kik bíztak benned. C­or io­­­a­nus. Ez öreg, A’ kit Rómába tört szívvel bocsátok, Atyámnál jobban szeretett .... imádott Valóban. Végreményök volt az ő Hozzám jövése. Kedvéért (habár Fanyar valók iránta) megujítám Az első föltételt, mit meg-tagadtak 7 O o ’S el nem fogadhatnak most__kedvéért, ki Többet remélt végezni, engedék egy Kevéskét. Uj követség ’s kérelemre, Sem a’ kormánytól sem barátaimtól , Nem hallgatok többé. —Hah, milly rivalgás! (Jön gyászruhában Virgilia, Volum­nia, vezetve az ifjú M­a­r­c­i­u­s­t, Valeria és kiséret.) 17

Next