Életképek, 1848. január-június (6. évfolyam, 1/1-28. szám)

1848-04-16 / 17. szám

496 Csábingerét! . . . Én sem nemes, sem bűnös Gyönyört nem érzek ... És kell mégis élnem! Melly kéjt nem ad , az nyomorult jelen! Oh h­át szivemnek mért nincs istene , Ki vágy ’s remény ölén ringatna, és Megnyugtatólag mondaná nekem: ,,Van egy jövő, melly boldoggá teszen?“ — „Van egy jövő!“ Ezt vallom, ezt hiszem. De vallomásom elhangzik szivemben, Mikép midőn a’ gyermek mondja, hogy: ,,Hiszek egy istenben“, de gondolatja Hol van ? Barangol . . . Nyomorult jövő ! Mi hát a’ lét, ha nincs jelenje, nincs Jövője! Megmondom : jó , melly alatt nem Buzog forrás. Csak áll, csak áll, ’s befagy. Mi Tónál a’ forrás, a’ szivünkben a’ vágy. Akartam e’ magányban szép virágot növeszteni. Remény lett volna a’ Virág neve — ’s elsorvadt ... Itt a’ rég Olly hideg! elhervaszt minden virágot. . . . Bort előmbe, bort nekem ! Leöntöm A’ mi bánat, a’ mi fájdalom. Lelkem éj — a’ bor világitó nap, Éjt a’ nappal összezavarom. És mig ezek összezavarodnak : Közöttük el kell veszni bánatomnak. Ki a’ szabadba! A’ fejem kigyulad, Megőrülök? Vagy mi lesz még velem? — Örült! . . . De hát mit is tesz az a’ szó ? Bolond? Talán . . . Vagy inkább lángeszű, Kit a’ világ nem ért, ’s így elnevez ? . . . Nevessetek fásult rémalakok! Mig én megőrülök a’ kin miatt! — Szeretni nem fogtok, gúnyoljatok hát! Ne mosolyogj! Te is csak kinevetsz . . . ’S ha kinevettél, nyújtod jobbodat, ’S megcsalsz . . . Hiszen lelkedben nincs erő, nem Vagy férfi, — nyílt ellen nem lehetsz. — Csalj meg barátom! testvérek vagyunk . . . Testvérek úgy is csak ritkán egyeznek. És mi családi éltet képezünk ! Boldog család! ... Be szép egy gondolat! A’ férj boszús, mert gondja van, de a’ nő Reá mosolyg, ’s derűt csinál. A’ gyermek Hozzá fut, atyja szive feldobog. — Megbántja a’ nő? Megharagszik? Ismét Megbékül. Ez táplálja keble lángját . . . Keverje össze ezt, ki észszel bir: Jég- Kebel , fásult szív , és családi élet. Nem is aludtam, mégis álmodom. De nálam ez gyakorta megesik.

Next