Életképek, 1848. január-június (6. évfolyam, 1/1-28. szám)
1848-03-19 / 12. szám
eszméinek utánzott magyarázatai, rólok alig említhetni széplám tekintetben figyelemre méltót. A’ természet utánzása nem más, mint kontárság, — és hogy Okén szavaival fejezzem ki magamat — „wer die Natur nachmahlt, ist mithin ein Pfuscher, er ist ideenlos, und ahmt nicht besser nach als ein Vogel den Gesang, oder der Affe die Gebärden.“ Költőink ’s különösen széptanáraink a’ természetes ’s művészi fogalmakkal nem lévén tiszta értelemben, művészileg szépnek keresztelnek mindent, min a’ természet egy vagy más vonásának utánzása van megkísértve. Nem tudják a’jámborok, mit Bouternek már rég megmondott, hogy: „Nicht Nachahmung der Natur, wie man das Wort gewöhnlich versteht, noch weniger Nachahmung der schönen Natur, sondern aesthetischer Wetterfer mit der Natur ist das Princip und höchste Gesetz der schönen Kunst.“ — és hogy Oken szerint: „Die Kunst ist die Darstellung der Stimme in der Natur. Der Sinn ist aber der letzte Wille der Natur, die Kunst ist mithin die Darstellung des Willens der Natur, ennélfogva schön ist, was den Willen der Natur darstellt.“— Olly valamit utánozni, mi már magában, mint eredeti sem valami különös, mint a’határzatlan jelentményü népköltészet hazánkban, ’s ollyanoktól sajátítani ízlést, kik azzal épen nem, vagy legfeljebb is lélek- é s szivfejleményökhöz képest birnak, valóban háladatlan szerep. Azonkívül, hogy a’ nép gondolkozás- és érzésmódjába magát beletalálni ’s a’ netalán elsajátított népies eszméket ’s érzelmeket a’ nép fogalmához illő nyelven előadni nem minden költőnek adatott, neheziti a’ költői népdaloknak köznépünknél meghonosulását egyfelől azon körülmény, melly szerint legjobb költőink népies irányú művei épen a’ köznép által nem olvastatnak, mert anyagi ’s szellemi szükségek miatt nem olvastathatnak; másfelől az , hogy a’ költői népdalok nincsenek is egyszersmind zenére alkalmazva; pedig a’ nép , mellynek sem ideje, sem tehetsége olvasni, a’ zene hallásával fogná azokat, épen úgy , mint ajkról ajkra zengő övéit, mellyek rendesen zenével együtt teremnek, legkönnyebben sajáttá tehetni. Ezért van, hogy költői népdalaink közöl, minda’mellett is, hogy azoknak legczélszerűbb közlönyei a’ négygarasos naptárak szoktak lenni, egyedül Kisfaludy Károly ’s legújabban Petőfi Sándor egy-két zenével ellátott dalai zengenek a’nép ajkán. — Ha valaki, én mint a’ nép fia ’s embere, igen jól ismerem köznépünk érzelmeit, vágyait, gondolkozásmódját, az egyéni ’s egyetemi szükségeket, mellyek népünk kedélyére a’ viszonyok különféleségéhez képest majd kedves, majd kedvetlen hatással nehezednek; ismerem a' körülményeket, mellyek közt a’ nép keble csordultig telvén érzelemmel, ajka önkénytelenül dalra fakad; ismerem végre és tisztelem költőink jóakaratát, melly szerint népies hangú és izű műveikkel a’ nép eszméinek ’s érzelmeinek tisztítását , lelkének nemesbítését czélozzák, ennélfogva több tekintetekből nem találom ildomosan választottnak az utat, mellyen költőink az érintett, és tisztelet, becsület, de igazság is valóban dicső czélt megvalósíthatni remélik.23*