Életképek, 1848. január-június (6. évfolyam, 1/1-28. szám)
1848-01-16 / 3. szám
86 „Gyermekeim, legyetek Mindig illyen boldogok .... Már én is tudom , mi a’ Boldogság, meghalhatok.“ „Nem szabad meghalnod,“ súgta a’ nő. „Hátra van még valami : Unokádnak gyermekit idővel, Őket is meg kell még áldani!“ — — — Évek jöttek, évek mentek. Mindenik vetélkedett, Mellyik adjon a’ másiknál , nekik több örömet. Most pedig .... elmondjam-e, ne mondjam? Űzik a’ felhőket a’ szelek , Nagy pelyhekben sűrűn omlik a’ hó, Hó a’ földön, és a’ hó felett. A’ pusztában csak egy fény világít , A’ tanyának mécsvilága ez . Boldogokra vetheti világát, Úgy tetszik , hogy örömében rezg. A’ tanyában, jó meleg szobában, Pattogó szikrázó tűz körül Az aggastyán, a’ férj, a’ menyecske És egy pár kis pajkos gyermek ül. A’ menyecske fon ’s dalol ; nagyapja ’S férje játszik a’ kis fiúval. — Kinn süvít a’ tél viharja .... ott benn Perg a’ rokka ’s vígan zeng a’ dal. ... — Petőfi Sándor. DIVATESZMÉK. Van egy virág kedves Rózám, melly télen nyílik leggazdagabban és ez a virág a’ divat. A’ tél a’ divatkereskedők aratása; miről tisztán meggyőződhetik, ki ez évszakban divatboltjaink kirakatai közt kéjszemlét tartva végig sétál; minden, mit finom ízlés ’s kimerületlen találékonyság felmutathat, szépet, ragyogót , meglepőt, itt e’ bazárok fénykirakataiban azt egyesítve látni. *— Milly végtelen a’ választékosság csupán azon ládikákra nézve is , mikbe pipereneműeket rakni, mint kertyüket, legyezőket, st.eff. rózsaszín , kék vagy fehér