Életképek, 1848. július-december (6. évfolyam, 2/1-25. szám)
1848-10-29 / 18. szám
Hittetek hát! egy koronás Árulónak hittetek! Apátokból hóhértok lett, Hozza már a’ kötelet. A’ lánczokat hozza vissza, Mellyeket lerúgtatok — Lábatok viselte eddig, Viselje már nyakatok. De megállj, te nép hóhéra, Kinek, király gúnyneved. A’ boszunak, a’ keservnek Még egy szava van veled. Tedd fejedre koronádat, A’ szent ősi koronát, István keresztjét kezedbe, Vállaidra bársonyát. ’S állj elünkbe hogy kaczagjunk , Hogy kaczagjon a’ világ, Rajtad hűségünk gyémántja, Rajtad magyar gyávaság! Esküszó volt ajkainkon, Esküszó tiéden is. A’ miénk fogytig megőrzött, A’ tiéd csalárd , hamis. Megváltozott a’ te esküd, ’S igy hangzik „halál reátok“ Megváltozik a’ miénk is ’S lesz belőle egy vad átok. Jőj tehát hadd birkózzunk meg! Ez a’ nép nem gyáva többé, Fényes szóval, Ígérettel Hangos ajkát nem tömöd bé. Veszszünk el, ha el kell veszni, Ne maradjon élve egy se — Az se legyen, testeinket ki a’ földbe eltemesse. Maradj meg te koronáddal, ’S annak mindenik sugára Vessen égető világot Tört esküd gyalázatára. De ha élünk, ha az égben Igazságos Isten él, Ha a’ lánczok össze törnek , És e’ nemzet lábra kél: Jaj neked te áruló faj ! Egyről egyik jaj reád ! Meg nem ment királyi esküd Meg nem ment szent koronád.