Életképek, 1848. július-december (6. évfolyam, 2/1-25. szám)
1848-11-12 / 20. szám
621 Panaszát ő, el kisírja , ’S hajnalra még víg leszen: A’ hajnalnak szép arczája, Nem mosolyog már nekem. És én mondom , ne jöjj hajnal; A’ bus hold az én napom, Világánál, violámat, Violámat siratom. LŐRINCZ ANDRÁS: HOLDAS ÉJEK. Mi szép a’ holdsugár. Mi szép a’ holdsugár Midőn a’ lányka ablakára süt, Az én szerelmem mint rideg madár Kiséri, vírja éji álmait. Szép lesz a’ holdsugár midőn A’ lányka sirhalmára sütni fog , Harmatba fürdik, melly a’ dombtetőn Gyémánt vakitó fényében ragyog , A’ hol rideg vándorképen Sanyarún a’ földön és az égen Az én szerelmem bolyg magában Gyötrelmében, fájdalmában. A’ holdat éli ... . A’ holdat én csak azért szeretem; Éjben viraszt, midőn a’ szerelem És megmutatja és homályon át Alvó szerelmesemnek ablakát. — A’ holdat én csak azért szeretem Hozzám hasonlit pályamentiben Egyedül jár, kéll fent az égen Mint én a’ világnak végetlenében. — A’ holdat én csak azért szeretem Mert halvány Mint a’ tátrai paplány A’ holdat én csak azért szeretem! Lépte mint a* . . . • Lépte mint a’ szellők szárnya, Hangja szárnyak suhogása, Szemsugára bágyadott Tűzzel ír egy homlokot. Arcza halvány Mint a’ hold