Életképek, 1848. július-december (6. évfolyam, 2/1-25. szám)

1848-11-19 / 21. szám

Bérezek zugó hangja, fenyvesek fáklyája, Világíts el lelkem bujdosó útjára, ’S villogó fegyverek ragyogó fényárján Gyűlj föl a’ távolban dicsőséges látvány! Hol hajdanában hős Attila tanyázott, ’S itéletszót mondtak tisztes Robonkának: Budvár és Odvar közt riadoz a’ kürtszó, ’S leng a’ véres karddal széthordozott zászló. Mint midőn tavaszszal megindul a’ patak, ’S hullámi haragos morajjal omlanak. Úgy mozdul és omlik székelyföld népsége ’S már mindegyik falu egy-egy tábor képe. Itt Gyergyó és Csikszék fenyves bérczein át Hadnagyok vezérlik gyalogok csapatját; Ott a’ völgyben lófő székelyek robognak, Mindegyik meg annyi villáma a’ hadnak. ’S mint villámok után sötét felhő vonul, Utánok a’ lándsás és kaszás nép tódul; Vezérök egy-egy pap , egy-egy hős Kapisztrán Szent kereszt kezében és kard az oldalán. Háromszék völgyéből porfölleget hányván Léptet a’ huszárság délezeg paripáján, ’S kiket régi nevök dicsősége éget, Fölfegyverzett d­u 1r­ó­k vezetik a’ népet. Patakként folyóba összegyülekezvén Forr a’ nép Marosnak ’s Küküllőnek mentén, „Szabadság vagy halál“ esküjét kiáltva Vörös szalagot tűz sötét kalapjára. Zug a’ fenyves és zug Agyagfalva téré, ’S őrtüzek gyűlnak föl ormok tetejére, ’S mint részben villámok mennydörgő zúgása Riadoz a’ zajban Rákóczy nótája. Menj vitéz székely nép, ébredő oroszlány! Harczos őseidnek dicsőséges útján. Ottan áll romokban Székelytámad vára, ’S vele a’ nemzetnek tiprott szabadsága.

Next