Életképek, 1848. július-december (6. évfolyam, 2/1-25. szám)

1848-07-09 / 2. szám

Midőn a’ szó harsány lesz és szabad: Megnevezni a vásárlottakat. ’S mi lesz fejekre méltó büntetés? Oh mert ezeknek egy halál kevés; Hali, akkor akkor . . .! hanem meglehet: Hogy e’ jó nemzet mindent elfeled ; E’ nagylelkű nép ! Oh ez megbocsát, Késsel nyiszold bár vérező nyakát; És botlott, de bűnbánó gyermeki Fejét, keblére fogja rejteni. ’S ah milly érzékeny boldog jelenés. . . A’ megtérők úgy megzokognak . . .! és Függnek megint hű anyjoknak nyakán, Mint feltekergőzött kígyók a fán. Oh hát még a’ csók melly ég ajkokon ! A nadályéval mindenben rokon. ’S látván a’ hon e’ hű ragaszkodást : Megkedveli őket szemlátomást; És régi tetteik megnézve jól: Hát, honárulás egyikből se szól ; Sőt imitt amott ollyan is akad: Mi nem volt más, mint honfi áldozat. ’S jóságos ég! mi nem jó mind ahhoz ? Az idő mindent napvilágra hoz: Ők nemcsak az, hogy szent ártatlanok: Sőt érdemüknek rende száma sok. ’S a’ hosszú tűrés után ideje: Hogy hűségök jutalmát elvegye ! Szeresd, jutalmazd hát őket hazám! Kegyeddel áraszd el egymásután. Add meg e’ népnek a’ mit érdemel: Fenyítő ház, — de még jobb a’ kötél! TOMPA. RÓZSABOKOR A’ DOMBOLDALON. Rózsabokor a’ domboldalon, Borulj a’ vállamra , angyalom, Súgjad a’ fülembe, hogy szeretsz, Hejli miilyen jól esik nekem ez ! Lenn a’ Dunában a nap képe , Reszket a’ folyó örömébe , Ringatja a napot csendesen , Épen mint én téged, kedvesem. Mit nem fognak rám a’ gonoszok , Hogy én istentagadó vagyok! Pedig mostan is imádkozom .... Szíved dobogását hallgatom. PETŐFI SÁNDOR. 4*

Next