Életképek, 1848. július-december (6. évfolyam, 2/1-25. szám)
1848-11-05 / 19. szám
593 Nem mondom én, gondolj férjedre, míg ő a’ honért ’s érted harczolni fog. Ismerlek én, nagyon tudom, hogy egy Gondolatod van, és az én vagyok. Isten veled, szép ifjú hitvesem, Szivem, szerelmem, lelkem, életem! Tán megcsonkítva térek vissza majd, De akkor is szeretsz te engemet, Mert, istenemre, a’ mint elviszem, Épen hozom meg hű szerelmemet. Isten veled, szép ifjú hitvesem, Szivem, szerelmem, lelkem, életem! PETŐFI SÁNDOR: ERDÉLYI BORDAL. Mi dolog , hogy boraidról, Erdély földje , szép hazám ! Hallgat a’ dal, mind e’ napig, Költőidnek njakán? Vagy a’ bor is nálunk, mint a’ Jó magyar vér , megveszett, Hogy ne gyújtson szerelemre , Honfilángra sziveket ! ? Czelna hajdan hires hegy volt: Rákócziak, Bethlenek, Magyar szivet, magyar lelket, Lángborától vettenek. Ebből ivott Kinizsi is Végezvén a’ baj vívást, Kenyérmezőn vitézivel, Diadalmas áldomást. Rég volt ez haj! tudja isten, Nem is lesz tán egy hamar, Hogy hasonlót valahára Láthasson még a’ magyar ! Töltsétek óh, még egyszer meg, Azt a’ kupát, hadd iszom, Mert különben megöl még ma, Olly nehéz a’ bánatom. Keserű az élet, hogy hát Legyen az is keserű, A’ mit iszunk, folyjon bele, Szemeinkből vérkönyv. 38