Ellenfény, 2014 (19. évfolyam, 1-10. szám)
2014 / 10. szám
FÉNYFORRÁS: BUDAPEST ORFEUM ICnAdu/A&M. (k_ffaJjx^L ^ A 20. század első felének sajátos nézőpontú áttekintését adja a BUDAPEST ORFEUM című előadás, amelyet az újjáépített Katona József Színházban 1981. december 16-án szerdán játszottak először. A három alkotó-előadó, BENEDEK MIKLÓS, CSÁSZÁR ANGELA és SZACSVAY LÁSZLÓ, valamint zenésztársuk, Orosz István produkcióját eredetileg 1979. december 14-én mutatták be a Fészek Művészklubban. A csupán néhány estére szánt összeállítást 1980 februárjától rendszeresen játszották a Nemzeti Színház első emeleti előcsarnokában (de sokfelé megfordultak vele vidéken, külföldön is). A Nemzetiből került át az előadás az újonnan megnyílt Katona József Színház repertoárjába, ahol a Katona önállósodása után is megmaradt, s (kis szünettel) egészen 1990-ig műsoron volt. (Összesen 303 előadást ért meg.) Bemutatásának évadában megkapta a színikritikusok különdíját, akik először 1980-ban szavaztak meg elismeréseket az évad teljesítményei alapján. Egy rendhagyó előadás A Budapest Orfeum három színész, Benedek Miklós, Császár Angela és Szacsvay László önálló vállalkozásaként indult. Eredetileg az önálló produkciókat befogadó Játékszínbe javasolt egy sanzonestet Orosz István, zongorista, zeneszerző, de ez a többszereplős vállalkozás végül nem valósult meg. Ám három színész feljárt Orosz Istvánhoz, és az ő hatalmas gyűjteményéből kezdték közösen összeválogatni a dalokat.1 2 Benedek Miklós érdekes prózai részleteket talált melléjük, amiket rendszeresen megmutatott társainak. „Volt két hónapunk, amikor a magunk örömére kitaláltuk ezt az előadást” - nyilatkozta.3 A nyilatkozatokból az derül ki, hogy mindenki beleszólt mindenbe, így az előadás négyük közös alkotásának tekinthető, amelyben nem választhatók szét a szerepek. Egyszerre szerkesztői, rendezői és előadói valamennyien. A Fészek estek sorozatban tartott bemutatót megnézte Székely Gábor és Zsámbéki Gábor is, akik felajánlották, hogy az előadás bekerülhet a Nemzeti Színház repertoárjába, afféle rendkívüli előadásként, amelyet a színház első emeleti előterében kialakított színpadon játszottak. Az ötletet, hogy a kabaré legyen az előadás kerete (témája), valószínűleg Benedek Miklós hozta, hisz - ahogy nyilatkozta - a kabarén nőtt fel: apja Benedek Tibor, a közismert kabarészínész volt, gyakran látta őt gyermek- és ifjúkorában színpadon, sőt ifjúként még az asztaltársaságában is részt vett. A Budapest Orfeum a magyar kabarétörténet klasszikusait: ismert és elfeledett kuplékat, sanzonokat, jeleneteket, tréfákat idéz fel. Orosz István a Fővárosi Operettszínház karmestere volt, zeneszerző. 1984. december 30-án játszotta utoljára a Budapest Orfeum előadását (ez volt a 227.), mert alig 40 évesen meghalt. A három színész nekrológja az előadás albumában olvasható. Budapest Orfeum igoy-ig45. [szerk. Benedek Miklós, Császár Angela, Szacsvay László. [Budapest, 1989.] [80 p. ] Mindezt a Katonából 1989-ban élőben közvetített Budapest Orfeum előadás előtt mesélte el a három alkotó-előadó Wisinger Istvánnal beszélgetve. 3 Bogyay Katalin: „Nem tudok mást, csak játszani”. Benedek Miklós 1980-ban. Film Színház Muzsika 1980. május 24. 24. o. 4 Kővári Orsolya: Én nem nosztalgiázom. Beszélgetés Benedek Miklóssal. Criticai Lapok 2006/9. 5 Benedek Tibor (1911-1963) 1931-ben végezte el az Országos Színészképző Iskolát Törzs Jenő tanítványaként. Ezután három évig az Érsekújvári Színházban játszott, de Pestre vágyott, így szerződés nélkül is feljött. Végül a nagy hírű Arizona mulató dzsesszénekese lett. 1938-ban származása miatt ott kell hagynia a színpadot. A háború után előbb hivatalnokként dolgozott, majd egy utazó társulat tagjaként vidéki művelődési házakban játszott. Azután a Kamara Varieté, később a Vidám Színpad tagja lett. 1956-tól 1959-ig a Petőfi (Jókai) Színház tagja, majd visszatért a Vidám Színpadra. Az igazi sikert a kabarészínpadon találta meg, legemlékezetesebb figurája a jól értesült, tudálékos kispolgár, Zacsek úr. Gyakran szerepelt a Rádiókabaréban is, készültek vele televíziós felvételek is.