Ellenfény, 2018 (23. évfolyam, 1-7. szám)

2018 / 1. szám

FÉNYVÁLTÁSOK ÁRCYKLUS királyfi története művelődéstörténeti szempontból az egyik legfontosabb magyar mese. CIMESI DÓRA nagyszerű adaptációt készített belőle: egyrészt reflektál a mese leghíresebb feldolgozásaira (többek között Vörösmarty Csongor és Tündéjére), másrészt utal a téma mitológiai jelentésrétegeire is. Miközben egy gyerekek számára is követhető történetet bont ki a témából, a kamaszok (és természetesen a felnőttek) számára is van mondanivalója. (Dimesi Dóra olyan bábdarabot írt, amelynek színpadra állítása nem csak gyerekelőadásként kép­zelhető el.) A darab ősbemutatója 2010-ben volt a MESEBOLT BÁBSZÍNHÁZban Kovács Géza rendezésében, majd bemutatta a Bóbita Bábszínház is. Nemrég az egri HARLEKIN BÁBSZÍNHÁZ tűzte műsorára (az előadás szerepelt az idei kecskeméti bábszínházi találkozón). Veres András rendező is az adaptációhoz méltó igényes, szép előadást rendezett, amelyhez jó partnernek bizonyultak a társulat színészei. A MESE ÚTJA Az 1580-as években írta Cergei (vagy Gyergyai) Albert az Argirusról szóló széphistóriáját. A történet az 1620-as években vált közis­mertté, majd a 18. századtól kezdve egyre népszerűbbé. Több fel­dolgozása született, a 19. század első évtizedeire az egyik legtöbb­ször megjelentetett ponyvakiadvánnyá vált (megelőzve a Toldi-fel­­dolgozások népszerűségét is). Az Árgyélus-történetet dolgozta fel Vörösmarty Mihály is a Cson­gor és Tündében (1830), de korántsem bizonyos, hogy Gergei Albert széphistóriája alapján, hanem esetleg valamely népszerű feldolgozás, ponyvakiadás nyomán. (A 1g. század első évtizedeiben a színpadokon is rendkívül népszerűek voltak az Árgyélus-feldolgozások, bár arra nincs adat, hogy Vörösmarty bármelyiket is látta volna.)­ Nyilván a ponyvaváltozatokkal párhuzamosan élt Árgyélus tör­ténete népmeseként is. (Az irodalomtörténészek szerint Gergei a mese egy olasz irodalmi feldolgozását fordította lel­ő, aminek alapja valószínűleg egy görög szöveg­ lehetett. Benedek Elek az Árgyélus­­történet - és más ismert mesék - motívumait tartalmazó mesét, Az aranyalmafát is újgörög meseként mondja el. A népmesekuta­tók szerint is Európa és Ázsia határairól, vagy még távolabbról szár­mazik a mese.) A történet motívumai már az első magyar népme­segyűjteményekben is megjelennek, Gaál György (1822) és Mailáth János (1825) könyveiben, amelyeket valószínűleg Vörösmarty is is­mert. Az utóbbi tartalmaz is egy Tündér Ilona című mesét, bár en­nek története alapvetően különbözik Árgyélus történetétől. A Tündér Ilona típusú népmeséket Berze Nagy János a magyar folklórban leggyakrabban előfordulónak minősíti. Tündérszép Ilona és Árgyélus története mai terminussal a varázsmesék, tündérmesék közé tartozik. A népmese legtöbbet idézett feldolgozása Illyés Gyu­lától származik, és a Hetvenhét magyar népmesében olvasható. Gimesi Dóra vélhetően mindegyik forrásra tekintettel volt, amikor elkészítette a Tündérszép Ilona és Árgyélus királyfi című darabját. Talán a források inspirálhatták arra is, hogy hasonlókép­pen, mint Gergei és Vörösmarty, maga is verses feldolgozást írjon. De olyan szöveget készített, amely mindenki számára érthető le­het. Ehhez kiindulópontul a mai köznyelvet választotta, miközben nem mondott le sem a költészetről, sem a humorról. Mindezen túl igazi színpadi szöveget alkotott, amelyben nem­csak a szituációk és a viszonyok világosak, hanem a motivációk is egyértelműen követhetők. A darabnak a nyelvi erényei mellett elsősorban dramaturgiai értékei vannak. (Sok mindent pontosab­bá, világosabbá tesz, amely egyik feldolgozásban sem egyér­telmű.) Ugyanakkor az ismert történethez új nézőpontokat is te­remtett, ezzel önálló mondanivalót hozott létre. Alaphelyzet A népmese alapszituációja - Illyés Gyula feldolgozása szerint - az, hogy valaki megrabolja a király gazdagságát biztosító aranyalma­fát. Gergeinél viszont Acleton király gyönyörűséges kertjében egy addig ismeretlen fa jelenik meg, amelyről a kertésze sem tud sem- 1 Taxner-Tóth Ernő: A Csongor és Tünde lehetséges forrásai, mintái, irodalmi hatások. Irodalomtörténet^^^.465-481. 2 „Az tündérországról bőséggel olvastam / Olasz krónikákból, kit megfordítottam” - kezdi Cergei a széphistóriát. 3 http://mek.oszk.hu/02200/02228/html/01­ 345.html 4 Az Illyés Gyula feldolgozásában is emlegetett Fekete-tenger környékéről.

Next