Ellenőr, 1913. július-december (7. évfolyam, 105-201. szám)
1913-07-01 / 105. szám
Marosvásárhely, 1913. Julius 1. KEDD VII. évfolyam 105. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Helyben egy évre ... 6 Kor. . fél . . . . 8 . , negyed . . . 1 .. 50 fill. , egy hóra. . . . 60 , Vidékre egy évre . . 13 Kor. . fél ... 6 . . negyed .... 8 . , egy hóre . . 1 . Felelős szerkesztő : OROSZLÁNY GÁBOR FÜGGETLEN POLITIKAI ÚJSÁG. Ma Egyes szám 2 fillér.© SZERKESZTŐSÉG IS KIADÓHIVATAL -· Bolyai utca 9 szám— A szerkesztőség és kiadóhivatal : Telefonja 16 szám— Kéziratot nem adunk vissza. Névtelen levelekre nem válaszolunk Laptulajdonos és kiadói GRÜNN SÁMUEL: Szetreaszka ! Győztek a románok. Marosvásárhely, június 80. Amely nemzet megindul a lejtőn lefelé, ott nincs megállás. Tisza István 907 szavazattal a vértanuk városának megválasztott képviselője. Győztek a románok ! Magyarországnak sorsát szombaton , június 28-ikán pecsételték meg Aradon. Az Albina épületére kitűzhetik az új robogot és a magyar nemzet évezredes trikolorját rongyokra, cafatokra szaggathatja most már a geszti gróf. Szomorú időket élünk. Magyarország ellen esküdött még a természet is. Csapás, csapásra érkezik és maholnap ki van perelve alólunk a föld. Itt Erdélyben sejtjük, érezzük leginkább az eljövendő és fenyegető nagy katasztrófákat. Mi tudjuk csak, hogy milyen küzdelmet kell nekünk folytatni a nemzetiségi terjeszkedés gyors és veszedelmes hódításai miatt. Eddig csak azt tudtuk, hogy szemet vetettek Erdélyre, — most már azt is tudjuk, hogy az egyenlőséget, a demokráciát hangoztató románok mily örömmel hajlanak a konzervatizmus karjaiba. Saját szempontjukból talán igazuk is van. Nekik egyelőre főispánságok kellenek, nekik szabad iskolák, egyetemi professzorok kellenek. Magyarország miniszterelnöke mindent megígér, mindent oda nyújt, mindent megad, csakhogy rég szomjazó boszuját kitölthesse a nemzeten. Itt az alkalom. Magyarország Tisza Istvánt egykor elsöpörte, mint homokot a futó szél — most a golgoták városában nyüzsgő románok ismét nyakunkra hozták. Szeretnénk , a költő szerint, koporsóba temetkezni, hogy ne lássuk ennek az országnak kínos vergődését és megaláztatását. Nincs ennek az országnak más hű fia, csak Tisza. Tisza, aki mindent megígér, mindent megad, mindent elnéz a mi ellenségeinknek. Magyarország becsületes, a hazáját szerető népével pedig nagyon szigorú. Aki Magyarországon függetlenséget óhajt — az gazember ; aki magának és nem Bécsnek akar szolgálni, az mind börtönre, akasztófára megérett gonosztevő. Kilencszáz román voks! Ezzel a három szóval ment a küzdelembe Tisza, Magyarország miniszterelnöke és emiatt örvendeznek oly nagyon a munkapárti magyarok. A kormány elérkezett régen táplált, óhajtott ideáljához. A közigazgatást államosítja és Erdélybe román diktátorokat fog küldeni. Arcpirító, elkeserítő és felháborító, hogy ilyesmikre vetemedik a magyar nemzet önmaga kinevezte Megváltója, de jól teszi, ha teheti, ha a nemzet nem állja útját a szörnyű árulásoknak, sőt megengedi, hogy mandátumot szerezhessen : a nemzet megbízólevelét, amellyel Bécs előtt is uvalkodhassék. Szégyenletes és gyalázatos eszközök árán jutott ugyan e mandátumhoz, de sokkal szégyenletesebb és gyalázatosabb, hogy a nemzetnek nem volt elég ereje ezt a merényletet meggátolni, hogy a magyar polgárság nem tudott ellentállni az aljas kisértéseknek és gyáván meghunyászkodott a megfélemlítés, a kancsuka láttára. Román főispánok, államosított rendőrök, csendőrök, parlamenti őrség, Tiszák és Gerők országa lesz Szent István birodalma. Nincs tovább ! Jusz Tata római utazása. nana Humoros eposz V. énekben, nana reroro Irta : Smendrey. reroro ELŐHANG. Kihalóban minden szép Magyarországon, Táblabirák kora már csak mese, álom , Pusztul a csikós is, vége a betyárnak, Peleskéről immár Bécsig is eljárnak. S krónikás adomák kiről annyit szólnak, Írmagja is kivesz a vén professzornak, öreg professzor vagy magad is Misz Táti, Feledés pora fog te reád is szállni, Pedig egy darab vagy Zajtai korából, Úgy szakadtál ránk a régi jó világból ! Régi jó világnak eleven emléke Megrajzollak én itt nehány színes képbe, Hogy kik a jövendő történetét írják, A te szép korodat majdan visszasírják I I. ÉNEK. Hol a szőke Maros habfodra megcsillan, S kegyúri harangláb rézgombja megvillan Maroskereszturi öreg udvarházban Minden ember talpan, minden ember a lázban. Ez itt ujjast puccol, az meg cipőt tisztit, Nagy serényen végzi mindenik a tisztit. A vászon cseléd is sürög a konyhában, Ki jut a dologból mindnek valahány van, Csirkét ránt az egyik, süt a másik ludat Szakmával spékel a harmadik nyulat. Munkában elüljár a nemzetes asszony, Illő, hogy urának kalácsot dagasszon, Mert hát nagy nap virradt az ősi portára, Misz Tata ma indul Taliánországba, S hogy ott idegenben el ne vesszen éhen jól feltarisnyálni egy cseppet semszégyen. És mivel az ember szomjas is lesz olykor, Kulacska itókát maga tölt a borból. S ha netán a honvágy utolérné őt is, Dugasszal üvegbe sziveresitőt is. Ételben, italban semmi hiány nincsen Szépen szőt iszákba berakva már minden Maga Misz Tata is készen van az útra. Csak a kóberessel álljon elő Csutra. Csutra vén cigány bár, de jobb kéz a háznál Lévén okosabb egy egész karavánnál. Már ifjú korában volt szemfüles rajkó, Most meg egy személyben kocsis éstiszttartó. Nem is született ám csak úgy faluvégen, Rózsa bokorból jött a világra régen, Azért is oly piros cimpája orrának, Mint leveles szirma sok réti virágnak. Nos hát Táti ezt a barna Csutrát várja Állván oldalánál élete hű párja, Kinek nyájas arcán egy pici hely sincsen, Hova szúrós bajsszal csókvetést nehintsen. Csókkal búcsúztatja őt is asszonykája, Hogy tengeren túlról majdan visszavárja Előállott immár Csutrával a bricska, A kampós is kézben s lájbiban a bicska, Még egy,Isten hozzád1... s aztán a két kajla Kifordul a portán elkerülve ballra, El-ki Nyárádtőre a nagy állomásra, Hol majd át kell ülni gyors kocsira másra. Fel is száll itt Táti sebren a vonatra, Iszákja nyakában s közben egyéb pakkja Aztán kegyelemmel egy sarok ülésen Nagyokat szuszogva meghúzódik szépen. Majd szemügyre veszi azt a társaságot, kivel együtt járja most a nagy világot. Rövid a kémszemle, alig egy pillantás , megindul közöttük máris a társalgás. Köpcöskövér urfi kezdi meg nagy szusszal .Tiz a vakom s hozzá besszerelem [hússzal !* .Vak az öreg apád, niksz ! nekem van [blindem ! A tied a bánat, enyém a pénz minden!*! Vágja neki vissza diadallal Táti. Nem nézve az urfit, lett légyen akárki. És foly a társalgás mindaddig eképpen, Mig a fele költség ki nem kerül szépen A játékkal aztán Misz Tata nem gondol, Hanem hátradülve jó nagyokat horkol. Aluszik és horkol egész Budapestig, Hol nehezen bár, de végre felébresztik. Mint kinek fejéből nem szállt el a mámor, Meg-meg ingó lábbal lép ki kocsijából, Nagy álmosan aztán tart a szállodába, Hol lefekszik ismét puhán vetett ágyba Másnap kora reggel felfrissülve ébred, S szeme először is az iszákra téved. Kibontja azonnal a becses jószágot, Mert mi szájnak kedves sok mindenttalál ott, Be is szed ezekből alaposan mármost Lefőzve ez egyszer két oláh napszámost. (Folytatása következik.) Pázsit kastlitssa gazdasági, konyhakerti valamint VIRÁGMAGYAR dús választékban. Ojtő viasz, kötöző háncs, kékkő kaphatók Szalmásy Gyula cégnél. ■I n„Ä Ä Ä „„I .elismert legolcsóbb beszerzési forrása üveg és porcellán áruk csorba és full ■■ Nagy választék üveg és porcellán árukban és mindennemű befőttel és elégnél PRÉSELT UGOREÁS üvegekben- Kép keret nagy választékban. Kossuth Lajos utca 21. szám■■