Ellenőr, 1915. január-június (9. évfolyam, 1-103. szám)

1915-01-01 / Rendkívüli kiadás

Rendkívüli kiadás. M*rog¥á&axii@ly, Ш5. Január 1, âLDJri*i31Jiiâ3 ASt АЖ: * s*Mk*aie&set e* &&adlavai«s­i| мы* réaisetol »«88» sisak vises*, Ssä?ls§8 eg? evs# ... 12 Kos. . ««Î ., . . . 6 , * **ty«e » .... 8 » 3 esp teéï* . . , 1 s S'*.**** sgy s«'*? , . 13 Ses . «» , . • 8 » , ssgyaà , . . , 4 , 8 üy fcőrs , . 140 iivf«!«» iavalakie sm v6lagso!ae> FCe&M'fLBM POLITIKAI UJ3A& Felelés яъвгШт 1Ig$m*EEm 4 Pilléim áaptttiaj*«v«s »* шл*. ^ ' !­: mOStLASI fiABOB ui ы «BOU «АМШ ы FENTEK­E szám­ára a fillér. XI. éffolyis. 1МаЖХ8ХУ0Ш 8Б XláDOllVAVA^ ~­ Bel*»!•■(•« K­as éNo =­ Boldog újévet kívánunk! Dicsőséges béke.LEGÚJABB. Sejál tudósítónktól Ékhetett délelőtt 10 órakor, egyenruháinkban. Hivatalosan jelentik : Tegnapi napon az oroszok Buko­vinában és a Kárpátokban élénkebb tevékenységet fejtettek ki. Csapataink a Sutzova folyónál, a Cserenos vidékén, továbbá nyugatra a Kárpátok gerincén, Nagyág völgyében, Ökörme­zőnél, a­hol az ellenségnek támadása súlyos veszteségek mellett meg­hiúsult, végül pedig Latorca legfelső vidékén és az uzsoki szorostól északra állanak. Az ellenségnek egyetlen kárpáti átjáró sincs birtokában. Nida mentén nyugalom volt, — tovább északra a szövetségesek támadása előrehaladt. Przemysl alatt megállapították, hogy az orosz járőrök osztrák-magyar egyenruhát viseltek. Az ellenség tisztjei és legénysége, kik e meg nem engedett hadicsellel élnek, nem igényelhetik a nemzetközi egyezmények és hadiszokások ked­vezményeit. A balkáni hadszíntéren a nyugalom tovább tart. Trebinjétől keletre tüzérségünk a montenegróikat több órai tüzérségi harc után visszavonulásra kény­szerítette. Höfer a vezérkari főnök helyettese. (Min. sajtóosztály.) Az oroszok a mi Marosvásárhely, január 1. Új dátumot írunk. A gyászos 1914. évet az éjjel 12 órakor ki­végezte az idő pallása. A halottról vagy jót, vagy semmit. Miután pedig az elmúlt évről jót aligha mondhatunk foglalkozzunk in­kább a jelen évvel: mit tartogat ez méhében számunkra ? A béke jegyében született ez év. Nemcsak az orosz lapok, de a francia sajtó is „a béke esztende­jének" nevezi az új évet. Egy francia újság azt írja : „a mai nappal új világ következik Euró­pára“ és hozzáteszi, hogy az 1915-ik esztendő meghozza a különböző és most ellenséges ál­lamok békés megértését is. Az idő perpetum mobilejének ezt a fordulatát szívszorongva vár­tuk. Nem azért, mintha irtóznánk a harctól, mely hazánkat védi. A magyarnak ősi szokása, veleszüle­tett erénye, hogy mindent odaál­dozzon a királyért és a hazáért. De az ember szíve úgy van te­remtve, hogy inkább hajlik a béke után. Óh, a béke nagyon kedves a léleknek és nincs az a gonosz szellemű fajzat, mely ne áhítozna utánna De bármilyen vágyódással les­sük a béke híveit — nemzetünk fiai a fegyvert csak akkor fogják letenni, ha dicsőséges békét köthe­tünk. Ha szigorúan megbüntettük azokat, a­kik nemzeti önállóságunk, fajunk ellen egyre-másra követték el a gonosz szándékú merény­leteket.» Ha az orosz, francia meghajtja előttünk zászlaját, ha Szerbia és Montenegró, a kulturátlanság e két fészke a Felséges úr lábai előtt fog életet könyörögni. És mindezeket — úgy érezzük — meghozza az új esztendő, a­melyet mi ezerkilencszáztizenötnek nevezünk és a­mely évhez kötjük az új, megerősödött Magyarország bo­dogját . Az egyesült államok Angliának jegyzéket küldtek, Washingtonból jelentik : Az Unió hosszas és energikus jegyzéket küldött Angliának az angol flottának az amerikai kereskedelmi ha­jókkal szemben követett eljárásáért, az Unió felszólítja Angliát, hogy eljárását rövidesen jobbra, változtass®, és tátako­­zik az ellen, hogy a hajókat alapján feltar­tóztassa. Menekülő oror Megerősödött offend­e­gyébe betört oroszok menekültek. Ушш Szilveszter. — m— — Éjjílei riport — Locs-pocs. Egyáltalában nem úgy néz ki a világ, mintha december utolsó napját élnénk. A hó csak kacérkodik velünk. A levegőben még hó, de a­mi­kor a földre leesik, már piszok, máb­é tesz belőle. Pedig december utolsó napjára méteres havat jövendölt a ka­lendárium, de­ hát a kalendárium sokat jövendölt,­­ miből nem lett semmi. A Szylvesztisz-éjszaki — úgyszól­ván­­— egyhangúan folyt la. A kávé­­házakban volt ugyan közönség, da nem az a hangos, mint anunc előtte. Potya pezsgőt nem szolgáltak fel, hiszen en­nek is érték® is hadjótékony célra kellett. Éjjel 12 órakor, mint a­hogy szo­kásban volt, most is elaludtak a vil­lanykertek — egyes kávéházakban még szerencse­malacot is futtattak, de a vidámságnak csak egy-egy asztal mel­­ett mutatkozott pohárcsengéshez ha­sonló, némi megnyilatkozása. A szylveszteri évben észrevétlenül néhány század katonaság a vasúthoz fonult, hogy a legközelebbi katonavo­­nattal a harctérre menjen. Ezeken nem látszott meg az ünnepi éjszaka derűje, mert kiss­zn már l­nn voltak egyszer a csatatéren és ismerik a napok és éjszakák fáradságos küzdelmeit. A hon­véd önkéntesek is tegnap mentek el, a­ki a maga ezredéhez, Brassó, Ko­lozsvár, Nagyszebenbe. M­arosvásárhelynek állítólag 80.000 iskola van, de bizton állíthatjuk, hogy 29.999 ember (Megint négy számokban beszél a tudósító. Szerk.) a háborúról társalgott, vitatkozott — a­mennyiben ébren várta meg ez uj év első pilla­natát. És mindenkinek az volt a meg­­győződáse, hogy a háború sokáig im­már nem tarthat és az uj év május hónapjában­ már minden élő ember a beékének fog örvendeni. Éjjel 12 órakor a baráti kezek egy­beforrtak és csakugyan variálódott a szokásos gratuláció imigyen : — Békés újévet kívánok ! És szólt egy ős­konzervatív, hogy: — Azért is boldog újévet kívánok!

Next