Ellenőr, 1915. január-június (9. évfolyam, 1-103. szám)
1915-01-01 / Rendkívüli kiadás
Rendkívüli kiadás. M*rog¥á&axii@ly, Ш5. Január 1, âLDJri*i31Jiiâ3 ASt АЖ: * s*Mk*aie&set e* &&adlavai«si| мы* réaisetol »«88» sisak vises*, Ssä?ls§8 eg? evs# ... 12 Kos. . ««Î ., . . . 6 , * **ty«e » .... 8 » 3 esp teéï* . . , 1 s S'*.**** sgy s«'*? , . 13 Ses . «» , . • 8 » , ssgyaà , . . , 4 , 8 üy fcőrs , . 140 iivf«!«» iavalakie sm v6lagso!ae> FCe&M'fLBM POLITIKAI UJ3A& Felelés яъвгШт 1Ig$m*EEm 4 Pilléim áaptttiaj*«v«s »* шл*. ^ ' !: mOStLASI fiABOB ui ы «BOU «АМШ ы FENTEKE számára a fillér. XI. éffolyis. 1МаЖХ8ХУ0Ш 8Б XláDOllVAVA^ ~ Bel*»!•■(•« Kas éNo = Boldog újévet kívánunk! Dicsőséges béke.LEGÚJABB. Sejál tudósítónktól Ékhetett délelőtt 10 órakor, egyenruháinkban. Hivatalosan jelentik : Tegnapi napon az oroszok Bukovinában és a Kárpátokban élénkebb tevékenységet fejtettek ki. Csapataink a Sutzova folyónál, a Cserenos vidékén, továbbá nyugatra a Kárpátok gerincén, Nagyág völgyében, Ökörmezőnél, ahol az ellenségnek támadása súlyos veszteségek mellett meghiúsult, végül pedig Latorca legfelső vidékén és az uzsoki szorostól északra állanak. Az ellenségnek egyetlen kárpáti átjáró sincs birtokában. Nida mentén nyugalom volt, — tovább északra a szövetségesek támadása előrehaladt. Przemysl alatt megállapították, hogy az orosz járőrök osztrák-magyar egyenruhát viseltek. Az ellenség tisztjei és legénysége, kik e meg nem engedett hadicsellel élnek, nem igényelhetik a nemzetközi egyezmények és hadiszokások kedvezményeit. A balkáni hadszíntéren a nyugalom tovább tart. Trebinjétől keletre tüzérségünk a montenegróikat több órai tüzérségi harc után visszavonulásra kényszerítette. Höfer a vezérkari főnök helyettese. (Min. sajtóosztály.) Az oroszok a mi Marosvásárhely, január 1. Új dátumot írunk. A gyászos 1914. évet az éjjel 12 órakor kivégezte az idő pallása. A halottról vagy jót, vagy semmit. Miután pedig az elmúlt évről jót aligha mondhatunk foglalkozzunk inkább a jelen évvel: mit tartogat ez méhében számunkra ? A béke jegyében született ez év. Nemcsak az orosz lapok, de a francia sajtó is „a béke esztendejének" nevezi az új évet. Egy francia újság azt írja : „a mai nappal új világ következik Európára“ és hozzáteszi, hogy az 1915-ik esztendő meghozza a különböző és most ellenséges államok békés megértését is. Az idő perpetum mobilejének ezt a fordulatát szívszorongva vártuk. Nem azért, mintha irtóznánk a harctól, mely hazánkat védi. A magyarnak ősi szokása, veleszületett erénye, hogy mindent odaáldozzon a királyért és a hazáért. De az ember szíve úgy van teremtve, hogy inkább hajlik a béke után. Óh, a béke nagyon kedves a léleknek és nincs az a gonosz szellemű fajzat, mely ne áhítozna utánna De bármilyen vágyódással lessük a béke híveit — nemzetünk fiai a fegyvert csak akkor fogják letenni, ha dicsőséges békét köthetünk. Ha szigorúan megbüntettük azokat, akik nemzeti önállóságunk, fajunk ellen egyre-másra követték el a gonosz szándékú merényleteket.» Ha az orosz, francia meghajtja előttünk zászlaját, ha Szerbia és Montenegró, a kulturátlanság e két fészke a Felséges úr lábai előtt fog életet könyörögni. És mindezeket — úgy érezzük — meghozza az új esztendő, amelyet mi ezerkilencszáztizenötnek nevezünk és amely évhez kötjük az új, megerősödött Magyarország bodogját . Az egyesült államok Angliának jegyzéket küldtek, Washingtonból jelentik : Az Unió hosszas és energikus jegyzéket küldött Angliának az angol flottának az amerikai kereskedelmi hajókkal szemben követett eljárásáért, az Unió felszólítja Angliát, hogy eljárását rövidesen jobbra, változtass®, és tátakozik az ellen, hogy a hajókat alapján feltartóztassa. Menekülő oror Megerősödött offendegyébe betört oroszok menekültek. Ушш Szilveszter. — m— — Éjjílei riport — Locs-pocs. Egyáltalában nem úgy néz ki a világ, mintha december utolsó napját élnénk. A hó csak kacérkodik velünk. A levegőben még hó, de amikor a földre leesik, már piszok, mábé tesz belőle. Pedig december utolsó napjára méteres havat jövendölt a kalendárium, de hát a kalendárium sokat jövendölt, miből nem lett semmi. A Szylvesztisz-éjszaki — úgyszólván— egyhangúan folyt la. A kávéházakban volt ugyan közönség, da nem az a hangos, mint anunc előtte. Potya pezsgőt nem szolgáltak fel, hiszen ennek is érték® is hadjótékony célra kellett. Éjjel 12 órakor, mint ahogy szokásban volt, most is elaludtak a villanykertek — egyes kávéházakban még szerencsemalacot is futtattak, de a vidámságnak csak egy-egy asztal melett mutatkozott pohárcsengéshez hasonló, némi megnyilatkozása. A szylveszteri évben észrevétlenül néhány század katonaság a vasúthoz fonult, hogy a legközelebbi katonavonattal a harctérre menjen. Ezeken nem látszott meg az ünnepi éjszaka derűje, mert kisszn már lnn voltak egyszer a csatatéren és ismerik a napok és éjszakák fáradságos küzdelmeit. A honvéd önkéntesek is tegnap mentek el, aki a maga ezredéhez, Brassó, Kolozsvár, Nagyszebenbe. Marosvásárhelynek állítólag 80.000 iskola van, de bizton állíthatjuk, hogy 29.999 ember (Megint négy számokban beszél a tudósító. Szerk.) a háborúról társalgott, vitatkozott — amennyiben ébren várta meg ez uj év első pillanatát. És mindenkinek az volt a meggyőződáse, hogy a háború sokáig immár nem tarthat és az uj év május hónapjában már minden élő ember a beékének fog örvendeni. Éjjel 12 órakor a baráti kezek egybeforrtak és csakugyan variálódott a szokásos gratuláció imigyen : — Békés újévet kívánok ! És szólt egy őskonzervatív, hogy: — Azért is boldog újévet kívánok!