Ellenőr, 1915. július-december (9. évfolyam, 104-194. szám)

1915-07-01 / Rendkívüli kiadás

■bOvisnx»»! Ama ж · й*1?9** a*y #vvs . . Sál . . „ ««BT** . ‘ • „ ®*V »6**1 . Viták*» «g? évss . m . I . . mbv*« . . • . «И М» • Felek­» s­erkentfe i OROSVÁIY BÁBOK Ы Rendkívüli kiadás. Marosvásárhely, 1915. Julius 1. CSÜTÖRTÖKIX. évfolyam. tfUtJÖBTLBfc POLITIKAI UJSAfe Q 3|?»| Hál 4 fillér© XlBKlIXVfil«« BK XláDOIk­AVA ~= во1де­­ яв«» 9 **•» E­ », esa»kM«teai|lEkltfóhlv»No ■— ï»ïite«iS HS B*á>S I— f Mniel «lie»*. «*v*al»iH evetekre a»iai vitesvnlaak feapti­ajdeies éc kladá­­­i»! BELN­ iÁMUB? 3­1 Lapunk július 1-től kezdődőleg mindenna£ délelőtt 11 órakor jelenik meg. Erdély. Már mi másutt meg sem tud­nánk élni !... Hegyekkel körül­vett, folyókkal átszelt szép or­szágunkat két dolgos kezünkkel építettük ki... Az erdők renge­tegének búgó szarvasa, a tavasszal visszatérő madár, a fenyvesek őszi dalosa, a mezők pitypalattyja, a hegyek és völgyek lakói mind jó ismerőseink. Fenn a legmagasabb hegyek tetején és lenn, mélyen a völgy­ben mi magyarok csináltuk a kul­túrát. Az Istenházát, az iskolát a mi piros tégláinkból építettük, az utakat székelyemberek kavi­csolták, a földet mi miveltük — a földet, a melyben Erdély nagy és retteget fejedelmei és dicső őseink nyugszanak. Erdély. Büszkén mondjuk ki e szót. És komolyan egymás szemébe nézünk mi, erdélyi magyarok. Nem vagyunk gőgösek és kiabá­lók. Nyugtalanok és idegesek. Szavainkat senki se hallja. És mi mégis megértjük egymást. Egy erőteljesebb dobbanás — benn­e szívünk és lelkünk mélyén­­— ez a mi toborzónk. Békében éltünk és békében aka­runk ezután is élni. A ki a ma­gyar hazához hív volt, jó volt — azt megbecsültük, annak rangot adtunk és magunkhoz öleltük. Testvéreinkké fogadtunk min­denkit, a ki a jogot szerette és az igazságot tisztelte. Erdély min­den népe az Unióval beleolvadt Szent István koronájának szent keresztjébe. A­ki ezt a keresztséget fel akarja bontani — az nem lehet oly jól vértezve, hogy életét meg­óvhassa. Nincs erdélyi ember, a­ki e szónak nagyszerű jelentősé­gét ne érezné. Nincs politikai párt, mely ebben egyet ne értene. Erdély. Úgy csüngünk e szón, mint Mária Jézus szivén. Erdély. Ez a mi jövő örömünk, jövendő boldogságunk, az életünk, a vérünk, a mindenünk. Erdély. Már mi másutt meg sem tudnánk élni ! 1.. O. G. Nyomatott GRÜNN SÁMUEL könyvnyomdájában Marosvásárhelyt ! LEGÚJABB. Saját tudósítónktól Érkezett délelőtt N­ amkor A Pápa elleni merénylők, A Müncheni Abendzeitung Írja: Rómában szer­zetes ruhába öltözött emberek végigvonulnak az utcákon. A Pápától elszakadást követelnek, vala­mint utódjának azonnali megválasztását. A Pápa helyzete veszedelmessé vált Rómában. Me­rénylettől tartanak, (m. t. i.) Bukovinai harcok, Csernovitz­ból táviratozzák, az oroszoknak bu-­­kovinai és besszarábiai vereségeik folytán — tá­­­­madásaikban lanyhulás állott be. A Dnyeszter és a Pruth közötti síkságon a harcok tovább folynak.­­ (T. T. T.) A cár nem békül. Pétervári távirat szerint­ a cár leiratot intézett a miniszterelnökhöz, mely szerint az ország minden ré­széből jelentések érkeznek hozzá, hogy a nép a háború folytatását óhajtja A cár így végzi leiratát: — Isten segítségével az orosz hadsereg végleges győzelméig a háborút, folytatni fogjuk, az ellensé­get le kell vernünk, különben a béke lehetetlen. Orosz­ország kimeríthetetlen erejében bízva, óhajtom, mi­kép a nemzet minden polgára szolidárisan dolgoz­zon, hogy a hadsereg szükségleteit kielégíthessük Olasz tehetetlenség. A Kölnische Zeitung írja. Salandra olasz miniszterelnök azért volt a főhadiszálláson, hogy az offenzíva sürgős sikerét kérje, mert a közvéleményben nagy elkeseredés tapasztalható. Lelőtt repülőgép Kolomeában. A sajtóhadiszállásról jelentik: jún. 28-án Kolomen felett egy orosz repülőgép jelent meg. Egy osztrák-ma-­­­gyar europlán üldözni kezdte Zaleseykitől északra és 2000 méter magasságban lelőtte. A miénk sértetlenül visszatért. Mi lesz a háború után? — Ш— Szakemberek véleménye. Érdekes probléma, amely unos unta­­lan fölmerül, vájjon háború után egyes foglalkozás ágak javulnak-e, vagy rom­lanak ? Hivatott emberek meghallgatása után a következőkben összegezhetjük a várható helyzetet: A háború után egyes pályákon nagy lesz az emberkereslet, míg más fog­lalkozási ágak rosszabbodni fognak, még nehezebb lesz rajtuk a boldogu­lás, mint volt a hajdani békében. A hivatalnoki pálya a legkeservesebb lesz. Különösen a kishivatalnoki pálya. A háború után — nagyon helyesen — kiszolgált altisztek és rokkantak nyer­nek alkalmazást, különösen segédhiva­­tali szolgálatra. De a részben rokkant katonatisztek közül is sok szakít a tiszti, fizikailag is nehéz pályával és a könnyebb tisztviselői életre tér. A kereskedői pálya aránylag nehéz lesz, különösen kezdetben. Az ipari pálya viszont rendkívüli fejlődést követel, ha nem is minden egyes iparágban. Elsősorban a vas és fémipar mutat majd hallatlan föllendülést, valamint a technikai csoportok. Legjobb dolguk aránylag az ácsoknak és kőmíveseknek lesz, különösen olyan vidéken, a­me­lyen háborús területek voltak. A tanári és tanítói pálya kivételes lendületet vesz. de tekintetbe vesszük még azt a histórai tényt, hogy háború után a gyermekek száma rohamosan emelkedik, úgy érthető a tanári és tanítói pálya lendületes fejlődése. Az orvosi pálya szintén kedvező lesz a boldogulásra, mert igen sok or­vos áldozatul esik a frontokon és ra­gályok leküzdési munkájában, rendkívül megnő azok száma, akik állandóan or­vosi kezelést várnak. Egy pálya azonban hihetetlenül meg­javul : a gazdasági. Kiváltképen a ma­gasabb képzettségünk között lesz ke­reslet és jövedelem nagyobbodás. A mezőgazdasági üzemeket alaposan re­formálni fogják, modern értelemben belterjessé tesznek egyes ágakat, me­lyeket addig elhanyagoltak, kifejleszte­nek, az állattenyésztés egészen más rendszerűvé válik, hatalmas arányúvá az egész országban. A könnyű gazda­sági ágakban, így erdészet, kertészet, ispáni teendők, évtizedekig nem lesz hiány, sőt fölösleg lesz, mert a rokkan­tak is használhatók lesznek. Érdekes, de természetes tünet, hogy a nők el fogják özönleni az egyes pá­lyákat, különösen azért, mert sokan existenciákat akarnak teremteni, arra gondolván, hogy nem mennek férjhez.

Next