Ellenőr, 1870. október (2. évfolyam, 16-46. szám)
1870-10-14 / 29. szám
Előfizetési árak: Egész ívre . . 20 ft. — kr. I Évnegyedre . . 5 ft. — kr. Félévre . . . 10 . — „ Egy hónapra . 1980 a Szerkesztési iroda: Pesten, országút 38. szám. Semmit nm közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn ■ sinnepre következő napon. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. 29. szám. Péntek, October 14. 1870. Hirdetési dijak: tizhasábos petit sor egyszeri I A nyílt tér egy petit sora 30 kr. beigtatásért . . . 10 kr. Bélyegdij minden beigtatásért 30 „ Kiadóhivatal: Pesten, kétsas utcza 14. szám. Hirdetések felvétetnek: az „Ellenőr" kiadóhivatalában kétsasutcza 14. sz., Légrády testvérek nyomdájában Pest 2 sas utcza 24. sz. és Naschitz J. ügynöki irodájában Pest, arany kéz utcza 5. szám. II. évfolyam. AzEllenőr*6 ára egy évre . . . . 20 forint — kr. félévre..................10 „ — „ évnegyedre .... 5 „ — „ egy hóra .... 1 „ 80 „ Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza Az Ellenőr kiadó hivatala (Pesten, Két Sas utcza 14. sz.) Azon t. ez. előfizetőink, kik a lapot September utánra is megrendelték, méltóztassanak az „Ellenőr“ eddigi és ezután árai közt létező különbséget (mely October-decemberi előfizetőink részére egy forintot tesz) akár előlegesen akár utólagosan, tetszésük szerint pótolni. Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. A szent részvét nevében, Francziaország háborúéért vidékeinek éhező népességét segélyezni adakoztak . A tegnapi kimutatás összege: frt kr. 215 franc, 5 m. arany, 2 ez. frt, 5 ez. huszas és........................... 1949.15 Drevenyák Ferencz...................... 5.— Mint a penczi lakosság adakozását Baloghy Elek beküldött . . . 11.22 Lotz H............................................. 10.— Horváth Antal........................... 5.— Losonczon Ráchler József menyegzőjén összegyűlt 1 ezüst huszas és........................................... 26.— „1848. jan. 19.“ aláírással Miskolczról egy 2 frtos ez. tallér. Kolozsvárról (Sámi Lászlóné második gyűjtése.) Bányai Vitálisné másodszor 2, Babos 1, báró Bánffy Albertné 5, Biasini Sándorné 1, Bíró Pálné 4, Bulbuk — kereskedő -- 1, bá-ró Brukenthal Zsófia 2, Dietrich Samuné 2, Erdélyi Sámuel 1, id. Fekete Mihály 1, id. Filler Elek 1, Folly Mihályné 2, Hajós Jánosné 1, Karvazy József 1, Kadácsi Dániel 1, özv. báró Kemény Miklósné 5, Kilyén Mihályné 50 kr. Kohn Sándor 2, Korbuly Gergelyné 3, Kőváry Lászlóné 2, Maár Antonia 2, Márk Róza 1, Minoricz Károlyné 1, báró Orbán Balázs 2, dr. Pataky Dánielné 2, Perelle Istvánná 5, Prohatzkiné 1, Szacsvai Zsigmondné 5, Schwatz Adolf 2, Singer Adolf 3, gróf Teleky Sándor ezredes 20, Tollas Károlyné 2, Vasvári Lipót 2, Wallerstein Bernárd 3, összesen: .... 89.50 Egy férfin. A Nebraska nevű hatalmas és pompás gőzhajó, Guard Jakab kapitány vezérlete alatt, September 16-án reggeli 10 órakor indult el New York öbléből Liverpool felé, sok utassal, 80,488 mérő búzával, 434 zsák gyapottal és 58,300 font sajttal. És jól ment minden két napig. September 18-án este azonban egy délkeleti erős szél kelt tusára a tenger délnyugati hullámzásával s éjfélkor már erős volt a zivatar. Hanem a hajó népe nem aggódott, mert bizalma volt a gőzös szilárdságában s a kapitány vezérletében, s e bizalom nem csökkent hétfőre viradólag sem sept. 19-én, amidőn a zivatar már viharrá nőtte ki magát s a csapkodó tenger, a szakadó jelleg s az üvöltő jég ádáz küzdelmére a borzalmasan rázkódó hajó fedezete látszék szolgálni találkozási pont gyanánt. Nem hanyagolhatott el semmi elővigyázat, hogy a vízrohamok hatástalanul maradjanak a hajó belsejére, melynek gépezetéhez, raktáraihoz, lakosztályaihoz elzáratott minden külső nyílás. A vihar azonban orkánná bőszült. A vitorlák elsepertettek, a hajó rémületesen düledezett, hidazatán rombolva szágadozott a tajtékzó óceán s reggeli 7 órakor jelenté a gépmester, hogy a kazánrekesz és fütőhelyek szörnyen telnek vizzel s hogy a szivattyúzás hatálytalan, mert a tehertömeg torlódni indult s a hajó kezd oldalára feküdni. Nyolcz órakor pedig egy iszonyú hullám vágtatott végig a fedezet egész hosszában s felszakitotta a vasrudakkal biztosított teremajtókat, szabad utat hagyván az omló haboknak, melyek szüntelen megrohanák, mindinkább eláraszták a szerencsétlen hajót s magokkal ragadtak a fedezetről minden épületet és három mentősajkát is. De mindez nem volt elég , s 11 óra után hangzani kezdett a legrettentőbb kiáltás : tűz van! A kazánok túlhevültsége meggyújta a mellékfaburkolat egy részét. A gépmester pedig, midőn sietett " oltásra vonni a vízcsövet, a vihar általledobatott, karját törte és eszméletlenül vitetett a sebészszobájába, honnan azonban, mihelyt magához jött és karja bekötve jön, ismét távozott, hogy teljesítse állomása kötelességeit. A vízcső működhetvén, a tűz elfojtottnak látszék csakhamar. A kapitány nyugodtan, gyorsan, pontosan adta parancsait ezen irtóztató esetek egész ideje alatt sigyatta fenn a hitet mindenkiben. Sept. 20-án reggel is dúlt meg a szélvész és tenger. A hajó megdőlve hánykódott, s mindenki (a kapitány is) a szivattyúzáshoz látott s a tehertömeget egyengető vissza helyére, midőn másodszor is hangzott a vérfagylaló kiáltás: tűz van! És ekkor annyira igaz volt, hogy kétségbeejtő lehetett sokakra nézve. Az egyik kőszénrekesz gyűlt meg s lobogott iszonyatosan. A vízcső előhozatott, de nem lehetett használni, mert a gépkamrában oly magasan állott a víz, hogy a szivattyú dolgoztatására nem lehetett gőzt juttatni. Fel kellett szaggatni a fedezet egy részét, hogy a tüzhez lehessen jutni s igy hordta aztán több óráig vedrekkel a vizet mindenki, mig végre sikerült kioltani a tüzet. Az utasok közt volt nagy rettegés egy darabig, de a kapitány és tisztjeinek magaviselete minden dicséret felett állott folytonosan. Midőn az égő szén gőze annyira fojtalan, hogy a matrózok egy-két percznél tovább alig bírták kiáltani, Guard kapitánytól nyertek példát és új erőt a kitartásra. Guard kapitány lement a tűzhöz s ott maradt nehány perczig, kitéve magát a megfulladásnak, hogy emberei ne csüggedjenek. S midőn ismét a fedélre lépett s felszaggatott ebből még egy részt, a viz hordók közé állott ő is. September 21-dikén 8 óra tájban reggel egy 4 árboczos gőzhajó lón láthatóvá valami hat mérföldnyi távolban, nyugatnak haladva. A látványra a legénység megjelent a kapitány előtt s kérdezé, hogy mi szándéka van hajójával, melyet ők nem tartanak többé képesnek arra, hogy megbirja útját Liverpoolig. A kapitány válasza az volt, hogy: amig hajója lebeg s egy deszka van belőle, addig, el nem hagyja azt, sem távozni abból nem enged senkit. A matrózok okoskodtak ugyan eleinte, de aztán visszatértek illető helyeikre. — Este gőzt lehete vezetni a szivattyúgépre, s a hajóból ekkor erőteljesen emelteték ki a viz. Másnap teheregyengetés volt s a gőzös kezdett egyenesedni, megkönnyebbülten, tisztult időben, kedvező szellővel. A tűz ugyan kitört harmadszor is, de elfojtatott rögtön, így jutott el — megrongálva, lassan, sérült gépezettel, bénult legénységgel, óriási küzdelem és kínos aggodalmak után — kikötőbe odt. 4-dikén a Nebraska gőzhajó, Guard Jakab kapitány vezérlete alatt. Ha mi franczia hirlapírók volnánk, mindennap lapunk élére nyomatnék ez idő szerint a fennebbi elbeszélést, hogy tanulja meg belőle nemzetünk, mennyi erő van a kitartásban s milyen a valódi férfiú. Minthogy azonban magyarul írunk s az Ellenőr közönsége nem Francziaországban van, ajánljuk Guard Jakab hajóskapitány nevét s a Nebraska történetét azon honfitársaink tiszteletteljes emlékezetébe, a kiket el fog a kishitűség szomorú szelleme, mihelyt rosz szelet éreznek s bárkájuk hánykódik. A Pester Lloyd felel a Pesti Napló tegnap esti megjegyzéseire a Somssich úr német hírlapíróságát illetőleg. S ugyan mit felel ? Elbeszéli, hogy múlt szombaton az igazságügyér által adott lakoma alkalmával kérte fel és nyerte meg Somssieh urat külső dolgozótársai közé. Hát ugyan mit bizonyit ez egyebet, mint azt, hogy Dr. Fálk nagyon ügyes ember — mit senki sem vont kétségbe, — s hogy igyekszik lapjának érdekességét és tekintélyét folytonosan gyarapítani — ami nem csak joga, de kötelessége is. Ad rém nem bizonyit semmit, ha csak azt nem akarta értetni tisztelt kollegánk, hogy az egész dolog ebéd után történt. A kérdés nem az, hogy Dr. Falk kért-e nem kért-e czikket akárkitől, hanem az, hogy Somssich Pál úr, a magyar képviselőház elnöke német lapban közölte, amit nyilvánosságra hozni érdemesnek talál saját hazájának fővárosában s pártjának magyar közlönyeit mellőzve. Hiszen kedves Doctor úr, ha elég megkérni valakit a czikkirásra, hogy ezt vissza ne utasíthassa, akkor ön vígan lesz, mert sok érdekes dolgot hallhat s e rgy czikkirót nyerhet a minisztérium tagjai közül is. Jobb lesz bevallani a baklövést, s aztán’n’ en parsons plus. Az a czikk megjelenhetett volna a P. Lloydban a nélkül, hogy kifogás alá essék csak ne lett volna olyan alakja, amilyenben ma láttuk. Ha a Somssich és a Norddeutscher párbeszédét egy harmadik, például maga Faik úr, adja elő, úgy a mint hallotta, vagy akár Somssich jegyzetei szerint is, senki sem akadt volna fel a dolgon. Egyébiránt ismételjük, hogy Faik urat nem hibáztatta senki,, következőleg védelme sem ér semmit. S. A csatatérről nem jó hír érkezett. Berlini hivatalos táviratok szerint oct. 11 én a Loire hadsereg egy kilencz óráig tartó csatában megveretett és Orleans rohammal elfoglaltatott. Hogy a háború folytatását a franczia köztársaság ellen nem örömmel nézik Németországban, azt legvilágosabban mutatja az, hogy míg az előtt az efféle hírek örömujjongva, most némán fogadtatnak Berlinben s Németország egyéb városaiban. A lelkesedés, mely a háború elején a német győzelmeket minden alkalommal kisérte, a sedani capitulatióval véget ért. Napóleon császár bukásával maga a német nemzet befejezettnek szerette volna látni a háborút és most minden hír, mely a francziák vereségével dicsekszik, nem hogy kedvező fogadtatásra lelne, sőt inkább fájdalmasan érinti a német közvéleményt. A csekély diadal azonban, mit a poroszok oct. 11-én a Loire hadseregen nyertek,, nem javítja a Páris környékén állomásozó hadsereg helyzetét, mely az élelemhiány miatt mármár elviselhetetlenné kezd lenni. Ennek kell tulajdonítanunk azt, hogy Bismarck, hír szerint, mindinkább nagyobb hajlandóságot mutat a békekötésre. Míg eddig egész Elszász és Lotharingia bekeblezéséről beszéltek, most egy verzió szerint megelégednék már Bismarck a Thionville-Metz-Laverne - Pfalzburg - Strassburg-Colmar-Mühlhausen-Hüninger vonallal. Ez valamivel szerényebb követelés ugyan, mint amit eddig hallottunk, de hogy elfogadják e a francziák, arra, ha Gambetta legutóbbi proklamatióját vesszük válaszul, azt kell felelnünk, hogy nem. Bécsből tudósítanak, hogy a csehek és feudálisok közt a tegnap tartott értekezlet alkalmával a teljes egyetértés helyreállítatott. Ez annyiból érdemel említést, mert az egyenes választások elrendelése után hire járt, miszerint a feudálisok részt vesznek a választásban és megválasztásuk esetében be is mennek a reichsrathba. A „helyreállított egyetértés“ azt jelenti tehát, hogy a feudálisok hasonló eljárást követnek a csehekkel vagyis távol maradnak a reichsrathtól. Az új Pressének egy mai levele, melyről táviratunk is szólt s mely a porosz főhadiszálláson egy szemtanú által íratott, híven rajzolja azon állapotot, mely élelemhiány folytán a porosz hadseregre vár. A levélből érdekesnek tartjuk átvenni a következőket. Eddig a Páris alatt táborozó német csapatok majdnem kizárólag requizitióból élnek. Az út, mit a seregek Németországból Parisig megtettek, valamint maga Páris 5—6 mértföldnyi kerülete majd egészen megfosztotta a seregeket az élelemtől. Eddig még 6—8 mértföldnyi széles kör van hátra Páris körül requizitiókra; ha ez is — mi körülbelül két hét múlva megtörténik — igénybe vétetik, a német seregek saját, Németországból küldendő élelmekre lesznek szorulva. Tudvalevőleg azonban a csapatok gyors előrenyomulásuk alkalmával Páris felé sem nem vittek magukkal élelmet, sem azóta nem küldettek utánuk újabb élelemszállitások, azért jelenleg már óriási élelemszállitásoknak kellene az után lenni s szakadatlanul kellene a szállításoknak tartani, hogy az ostromlók a legiszonyúbb szükségtől — mi rövid idő múlva beállhat — legszükségesebb élelemszerek által megóvassanak. Kocsikon lehetetlen egy 300.000 emberből álló, távollevő sereg számára a napi szükségletet eszközölni , az egyedüli lehetőség arra, hogy a Párisnál levő német seregek kellőleg ellátassanak élelemmel az, hogy néhány kettős finn vasútvonal készíttessék. Azt mondjuk, néhány vasútvonal, mert könnyen ki lehet számítani, hogy csak egy, habár kettős sinn vasútvonallal is nem lehet elszállítani azon óriási küldeményeket, miket a Párisnál levő sereg szükséges. A német hadviselésnek azonban még csakegy sinn folytonos, direct vasútvonal sem áll rendelkezésére Németországból Párisba. Daczára annak, hogy a nagy kiterjedésű vasútvonalat katonaság borítja el,, s hogy minden alagútnál, minden hídnál, minden váltónál őrállomások vannak alkalmazva s hogy azonkívül őrjáratok ügyelnek föl, daczára mindezen elővigyázati szabályzatnak, majdnem mindennap előfordul, hogy egy vagy más helyen franc-tizeursök által a sínek fölszakitottnak, s hogy észrevétlenül a váltók kimozdittatnak; ez nemcsak hogy akadályozza a közlekedést, hanem arra is kényszerít, hogy a vitelgyorsaság csiga módra szorittassék, és ötven vonat helyett, mik naponkint közlekedhetnének s két nap alatt ideoda megtehetnék az utat, — naponkint, miután csak reggeli 6 órától esti 6 óráig tart a közlekedés, csak tizenkettő teheti meg az utat, mik közül mindegyik átlag öt napot vesz igénybe, hogy Weiszenbourgból Nanteuil-ig menjen s majdnem egy álló hetet, hogy ismét visszajöjjön. A „Königsberger Zt.“ hozza az észak német szövetségi kanczellár rendeletét, mely Jakoby elfogatására kiadatott. A hoszabb terjedelmű iratból, melyben az elfogatás indokoltatik, idézzük a következő sorokat. „A jelenlegi háborúnak czélja: békekötés bizonyos föltételek alatt. A békét hátráltatja az ellenfél makacssága, ellenszegülése. Oly nyilvánítások, melyek a francziákat a Németország álta tett békeajánlatokkal szemben az ellenszegülésre buzdítják, nagy szolgálatot nyújtanak az ellenségnek a hazaiak rovására. A königsbergi nyilatkozat, valamint Jakoby beszéde sokat tettek arra, hogy a francziák a békeajánlatok el nem fogadásáná tovább is megmaradjanak. A köztársasági párt, mely jelenleg Francziaországban uralmon van, lényegesen megerősitetett véleményében azon nyilatkozatok által, melyek Németország hasonérzelmű pártjában keltek.“ Lapszemle. A P. Napló csodálja, hogy épen Beust gr. azon férfiú, ki a hadviselő felek kibékéltetését magára vállalta volna- A föladat rendkívül nehéz, de Európa háláját fogja kiérdemelni, aki kellő ügyességgel a békéltetés nagy munkáját megindítja. Küönben minden oda mutat, hogy a terrénum ily válalatra most sokkal kedvezőbb, mint előbb volt. A Hon különösnek találja, hogy az orosz propagandista lapok most azért fenyegetnek bennünket, mert szerintök Németországgal szövetkezünk, mig előbb franczia rokonszenvünkért fényezgetőztek; úgy látszik azonban, hogy épen az fáj nekik, mikép sem jobbra, sem balra nem hajoltunk s igy a keleti kérdést hátunk mögött nem vihették keresztül. A N. fr. Lloyd azt látja, hogy Thiers körútja az európai udvaroknál minden eredmény nélkül maradt; az ősz franczia diplomatát a kabinetek mindenütt kitűnő előzékenységgel fogadták ugyan, de egyebet aztán nem is tettek. A M. Újság azon általa felvetett kérdésre : mi a diplomatia ? — következőleg felel. Eddigelé az európai diplomatia hivatása nem a népek érdekeinek képviselése volt, hanem az, hogy az egyik fejedelmi udvar kéme legyen, a másik ellenében. A P. Lloyd azon tényből, hogy a pápa a kir. miniszter kezéből a civillista első havi részletét felvette, azt látja, mikép Pio Nonoban kezd ébredni az olasz érzelem, másrészt fájdalommal látja, hogy a jezsuiták még mindig ingadozóvá tudják tenni s ez okból figyelmezteti a pápát ama mondat igazságára: „Si cum Jesuitis, non cum Jesuitis, — si cum Jesuitis, non cum Jesuitis.“ Az U. Lloyd komoly előkészületeket lát osztrák részről a Németországgal kötendő szövetségre, vájjon azonban csakugyan jö-e létre ily szövetség, azt csak az istenek tudják. Egyelőre csak annyi világos, mond a nevezett lap, hogy Beusternak ily kokettírozásra van szüksége, hogy magát a hullámokban fentarthassa. A Reform az északnémet patrizotának Somsich által közölt kombinatiót a nagy-német aspirálókból számlázottaknak mondja s belőlök azt látja, hogy Bismarck oly sorsot akar készíteni számunkra, mely nem sokat különbözik Lengyelországétól. Íme kiált fel, ez következménye „egy nagy nemzet jogosult törekvéseinek!“ Délben érkezett táviratok. Berlin, oct. 13. A bajorországgal kötött külön szerződést illető hírt félhivatalosan megerősítik. Garibaldi részvétele a bábomban népjogellenesnek tekintetik; elhatároztatott, hogy elfogatása esetére martalócznak tekintetik. — Páris bombázása holnap vagy holnapután megkezdődik. Félhivatalos közlemények szerint bizonyos, hogy Németország egysége az északnémet szövetség alkotmánya alapján létrejövendő — A „Prov. Corr.“ jelenti. A birodalmi gyűlés tekintettel a hadi szükségletekre és a német viszonyok megindult fejlődésére, novemberre fog egybehivatni. Heidelberg, oct. 13. Yanderow tanár meghalt. München, oct. 13. A nehéz ágyuk szállítása és a lóvásárlás meg van szüntetve. Pfondten szándékolt kinevezése birodalmi taggá elégedetlenséget és tiltakozást kelt. London, oct. 12. Meg nem bizható hirek keringenek békeközvetitésekről. Állítólag Poroszország a fegyverszünet első árául Párist követeli s Thiers is kész a békekötetést ajánlani. Darmstadt, oct. 12. Uhrich tbb. mint hadifogoly ide érkezett. Hamburg, oct. 12. A franczia hajóhad közeledése rendkívüli ijedséget okoz, miután a nehéz ágyuk, melyek eddig a partvédelemre szolgáltak, Páris alá szállíttattak. Berlin, oct. 13. (Hivatalos.) Versailles oct. 11. A Loire hadsereg 9 órai harcz után Orleansra és a Loireon túl visszavettetett, Orleans rohammal bevetetett, több ezer foglyot ejtettünk. A mi veszteségünk aránylag csekély. A harczban részt vettek: Az 1 bajor hadtest, a 22. gyalog és egy lovas hadosztály. Tours, oct 12. A „Constitutionnel“ jelenti. Egy futár, ki áthatott az ellenséges vonalon, több jelentékeny ütközetről tesz jelentést, melyek f. hó 7-én Fort Valérien és St.Cloud között vivattak, melyekben a poroszok tökéletesen megveretve, állásaikat elhagyták és Versaillesbe vonultak vissza. Pétervár, oct. 12. A „Pétervári Journal,“ Gambetta manifestumát elemezve mondja: A manifestum engedékenység által fegyverszünetet kivon, nem tagadja meg a várak átengedését, de tiltakozik Francziaország minden szétdaraboltatása ellen. Francziaország: Gambetta légi útját a roueni „Novelliste“ következőleg írja le: Folyó hó 7-én, pénteken, délelőtt 11 órakor két léghajó szállott fel a Montmartre magaslatáról, az egyikben, mely „L’ Armand Barbes“ nevet viselt, Gambetta titkárával és Triebet léghajóssal foglalt helyet, míg a másik „Georges Sand“ nevűben öten s egy léghajós szállottak fel. A felszállást maga Nadar eszközölte több miniszter és roppant néptömeg jelenlétében, mely lelkesülten kívánt jó utat a veszélyes vállalatba bocsátkozóknak. A felszállott léggömbök hosszú ideig egymás mellett haladtak a poroszok folytonos lövöldözései között úgy, hogy a golyók sűrűn fütyültek el a léggömb hajója körül. Délután 3 óráig mindig egy irányban haladt a két léggömb, ekkor eltértek egymástól, s minden veszélyen kívül érezvén magukat, a „G. Saud“ egy óra múlva Boy mellett Somme megyében leszállott minden legkisebb baj nélkül. Kevésbé szerencsés volt az „Armand B.“, mely Montdidier környékén egy fán akadt s Gambetta leszállása a legnagyobb veszélyekkel volt egybekötve; néhány elősiető paraszt segítette le a minisztert, ki ez alkalommal némi jelentéktelenebb karczolásokkal menekülhetett meg. Leszállván a miniszter társaival Montdidierbe sietett, hol a nép a legnagyobb lelkesültséggel fogadta s hol már minden készen állott az utasok Amiensbe szállítására, hová este értek be. Az élét itt töltvén másnap reggel vasúton Rouenbe indultak, melynek lakossága kor- és nemkülönbség nélkül mér az indóháznál várta a lelkes minisztert s megérkezésekor szűnni nem akaró: Éljen Francziaország ! Éljen a köztársaság! Éljen Gambetta! felkiáltásokban tört ki. Gambetta végre jelek által igyekezett tudtára adni a népnek, hogy beszélni akar. Beszédében kiemelte Páris szilárd bátorságát, hangsúlyozta azonban, hogy az ellenség roppant erejével szemben a vidéknek Páris segítségére kell sietnie. Ezután a normandiakhoz fordulva, hazafiságukra hivatkozik, figyelmezteti őket, hogy Normandia a poroszok bőségszarujává lehet, azért védjék hősiesen magukat. A miniszter szavait a tömeg határtalan lelkesültséggel fogadta s az ovatiók elől meg kellett szökni Gambettának, ki ezután Estancelinnel értekezett koszosabban az indóbhv egyik termében. Gambetta a. u. a torakus u.»r aival együtt kocsin St. Severbe indult, hogy onnan útját Toursba folytassa. Az utazók mindenütt a legnagyobb lelkesedéssel fogadtattak s Severben a nép a vasúti kocsikat körülfogva hosszasan éltette a köztársaságot s a szeretett minisztert, ki elindulás előtt a kocsi ablakát feltárva a köztársaságot hangossan éltetőknek kiálta : „Igen, éljen a köztársaság! mentsétek meg !“ A léghajókhárom postagalambot is hoztak magukkal, melyek Toursból megvendik Párisba Gambetta utazásának eredményét. A laoni porosz parancsnok, Kahlden ezredes, a következő rendeletet bocsátotta ki f. hó 5-éről: „Laon és a szomszéd falvak lakosaihoz ! A különböző politikai napilapok a „Journal de Reims" kivételével e rendelet által szigorúan eltiltatnak. — Minthogy a közelebbi napokban a környék lakossága ellenséges hangulatot árult el a német csapatok ellen, ezennel kijelentem, hogy a legcsekélyebb megtámadás vagy ellenállásért a legszigorúbb megtorlás alkalmaztatik, s minden megölt német katonáért négy vétkés avagy ártatlan franczia fog agyonlövetni, a környék pedig minden ily esetben erős contributióra szoríttatik.* A „Liberté“ egy levelet közöl Emil de Girardin-től, mely Detroyat-hoz, e lap ezelőtti szerkesztőjéhez van intézve. Mi e levelet csak annyiban közöljük, amennyiben Girardin tiltakozását tartalmazza, mely a „Situation“ egyik nyilatkozatát megtámadja. Tours 1870. oct. 2-án. Kedves barátom! Visszajővén a Vendée, alsó-Loire és a Maine-et- Loire megyékből, melyeket beutaztam, hogy meggyőződést szerezzek magamnak Francziaország átalános érzelméről és a nemzeti védelmi kormánynak megbízottja által tett intézkedéseiről, ma Toursba egy levelet kaptam, melyben ön arról tudat, hogy a Londonban alapított „Situation“, a császárság visszaállítóinak lapja , azok sorába osztott engem, kiknek közreműködésére a visszaállítók számíthatnak. Ön, kedves barátom, nyíltan kijelentheti, hogy sem viseletem, sem beszédjeimben mi sem jogosítá fel e képzeletre azokat, kik, a császárságot aljasságukkal, a császárt vakságukkal megbuktatták. Midőn aug. 21-én a császárnénak megküldtem ama jegyzéket, melyet ön sept. 8 án a „Liberté“-ben közölt, a császárságot és a dynastiát nem lehetett többé megmenteni, de még meg lehetett menteni a császárt és varázsát. Ő az 1848. évi nov. 4-ki alkotmányát visszanyert franczia köztársaság polgárává vált volna s nem lenne a porosz hadsereg foglya, megbecstelenitve a sedani capitalió által. Mily czímen beírná a „Situation“ részvétemet? Várjon a dec. 2-ki államcsíny előtt és után, melynek mindig nyílt ellensége voltam; a dec. 10 én megválasztott követett e valaha tanácsaim közül csak egyet is, meghallgatott-e valaha csak egyet is felvilágosításaim közül, melyeket adni tan némi jogom volt, mert compromittáló támogatásom, melyet jelöltségénél tanúsítottam, akkor és most is súlyos felelősséggel terhel?“ * A Marseille-ban megjelenő Semaphore a következő részleteket közli Garibaldi fogadtatásáról: E hó 7-én d. u. 3 órakor egy sürgöny, mely Cremieux, Glais-Bizoin és Laurier aláírásával volt ellátva, jelente a marsalai hős megérkezését és nagyszerű fogadtatást követelt számára Esquiros és Delpechtől, kik a Bouches de Rhône megye közigazgatási s rendőri főnökei. Mihelyte sürgöny hírét vették a marseille-i lakosok, mindenki készült a vendég elfogadására. Nemzetőrök és önkénytes vadászok voltak felállítva a kikötő partjától a praefecturáig, hol néhány lakszobát készen tartottak Garibaldi részére. Mindenütt, hol kísérete keresztül ment várt a lakosság. 7 órakor érkezett meg. Ezer hang Ronget de Pade halhatatlan hymnusával üdvözölte az olasz szabadság bajnokot. A nemzetőrség zenekara nemzeti dallamokat játszott, M. Isméét, egy népszerű énekes, a Yacht- Club” erkélyén előadta közkívánatra a „Marseillaise-t. Midőn az est beköszöntött, kivilágították gyertyák, lampionok és girandolokkal az egész várost. Garibaldi tábornok egy nyílt fogatban ült, mellette Esquiros úr. Utánna következtek a megyei és községi tekintélyek. Midőn a praefecturához érkezett a vonat, a lakosság taps és éljenekkel adta tudtára hálás érzületét a tábornoknak készségéért, melylyel a franczia republikának karja és neve hatalmát felajánlotta.* Metzből Bazaine f. hó 7-én délben egy órakor újabb kétségbeesett kitörést tett Thionville irányában, minek különösen kedvezett a vidéken ülő sűrű köd. A francziák tüzérsége legelőbb Ladonchampsot támadta meg, honnan nem sikerülvén a poroszokat kivernie. Petit és Grand Tape ellen indult, melyeket el is foglalt. A poroszok e kitörés által igen sokat szenvedtek; az 58 ik landwehrezred fusilier-zászlóalja csaknem egészen megsemmisittetett, mig ugyanazon ezred más osztályai s az 59. landwehr-ezred szintén nagy veszteséget szenvedett. Végre fél négy után minden ponton visszanyomattak a francziák s ekkor ők is nagy károkat szenvedtek; ágyukat s foglyokat azonban nem hagytak a poroszok kezében. Poroszrészről Voight tánok vezérlete alatt az egész 3. és 10. hadtest s a landwehr osztály részt vett. A francziák ugyanekkor északnyugati irányban is