Ellenőr, 1870. november (2. évfolyam, 47-76. szám)
1870-11-25 / 71. szám
Előfizetési árak: Égés* ért* . . 20 ft. — kr. Évnegyedre 15 ft. — kr. Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra • 1 „80 . Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Pesten, bálvány-utcza 4. szám, 1. emelet. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. . Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn a finn epre következő napon. A lapot illető reclamátiók Légrády testvérek irodájába (2 sas-utcza 24. sz.) intézendők. 71. szám. Péntek, november 25. 1870. Hirdetési dijak: Tizhasábos petit sor egyszeri I A nyilt tér egy petit sora 30 kr. beigtatásáért . . s . 10 kr. Bélyegdij minden beigtatásért 30 . Kiadóhivatal .Pesten, kétsas-utcza 14. szám. Hirdetések felvétetnek: az „Ellenőr“ kiadó hivatalában kétsasutcza 14. sz., Légrády testvérek nyomdájában Pesti sas utcza 24. sz. és Naschitz J. ügynöki irodájában Pest, arany kéz utcza I. szám. II. évfolyam. Az alkotmány leszavaztatása. Minden kétségen kívül áll a közös kölcsönügynél, hogy úgy a közös pénzügyminiszter, mint a magyar pénzügyminiszter oly kiadást tett, melyre a delegatió és országgyűlés által nem volt felhatalmazva. Súlyosbítva van ezen tény az által, hogy a közös pénzügyminiszter a magyar pénzügyminiszter hozzájárulásával egy közös kölcsönt kötött az 1867. XII. 56. 57. törvényczikkelyek megsértésével. Ez flagráns megsértése világos speciális törvénynek, felforgatása a legfőbb garantiának, mely a közösügyi törvényben az ország önállóságának megóvására felhagyatott. Ez egyszerűen a tényállás, ezt nem sikerült a jobboldal argumentumainak megváltoztatni, nem sikerült a mi mesterséges közösügyes alkotmányunk komplicált természete által úgy bebonyolítani a törvényszegés tényét, hogy Pontiustól Pilátushoz lehetett volna küldeni a felelősséget. A pénzügyminiszter maga visszalépett Szedényinek adott első feleletében felhozott érveitől. Akkor tagadta, hogy kölcsön azon pénzművelet, mely csináltatott , azt mondá, hogy az, ami zálogba adatott, közös vagyon. Mindezt töredelmesen visszavonta, így maga lemondott a közös kölcsön igazolásáról, sem Deáknak, sem másoknak nem sikerült ezen érveket visszaállítani. A tisztán álló tényállással szemben tisztán állott a feladat: óvást tenni az ország jogai fentartása végett, kijelentvén, hogy a kötött közös kölcsönt az országgyűlés el nem ismeri ; constatkrozni a minisztérium által elkövetett törvénysértést, az általa előadandó igazolásból függesztvén fel a további teendőket. Kettő közül kellett az országgyűlésnek választani: fel kellett áldozni vagy a minisztériumot, vagy az alkotmányt. A többség az utóbbit választotta áldozatul. Minap, midőn a felett kellett szavazni, tudomásul vétessék-e Zsedényi interpellációja, úgy látszott, hogy a törvény és alkotmányosság iránti kötelességérzete kerekedett felül egy pillanatra. A jobboldal sok tagja nem vélte az ily nyílt törvényellenes eljárását a kormánynak egyszerűn zsebre tehetőnek ; a kormánypárt kénytelen volt az eddigitől eltérő magyarázatot adni a tudomásulvétel vagy nem vételnek s az ország bámulattal látta, hogy jobboldal baloldal együtt szavazott még pedig oly modorban, mi a tudomásulvétel vagy nem-vételnek eddig fentartott, értelmezése szerint, a minisztérium ellenében rászólást jelentett. De azóta megfontolták a dolgot a jobboldal azon tagjai, kikben minap megmozdult az alkotmányos ember s a mai szavazás által felmentetett a minisztérium, tettleg értéktelenné vált az 1867. XIL törvénynek 57 §-sa, leromboltattak a közösügyes" törvényben a nemzet részére még fentartott garanciák, gúnynyá lett hazánkban a parlamenti rendszer, s általában az alkotmányosság. Ennél nagyobb eset nem fordult elő a közösügyi törvény meghozása óta. Most már ne beszéljen többé senki arról, hogy itt alkotmányosság van, hogy Magyarországnak parlamentáris felelős kormánya van. Nincs itt alkotmányosság, hanem van a parlamenti kormányrendszernek egy elfajzott neme, egyszerű párturalom, egy pártnak személyes uralma. Ha valódi alkotmányos kormányrendszerünk volna, akkor meg kellett volna ez alkalommal bukni a minisztériumnak ; valódi alkotmányos kormányrendszer mellett ily világos törvénysértésért okvetlen el kellett volna marasztaltatni a minisztériumnak. De hát erről nálunk komolyan szó sem lehet; a jobboldal mindenek felett egy uralkodó párt, egy clique, melyet csak azért nevezünk pártnak, mert nagy számmal bír; ezen clique nem hagyhatta el saját embereit ; itt fő tekintet a személyeket illeti: az elvek, a rendszer, az alkotmányosság csak második sorban állanak. Mit tett tehát ? Azt nem akarta tenni, hogy elmarasztalva tartsa meg a minisztereket s igy megsértse a Parlamentarismus külső formáit; tette azt, amit a gyengék, a képmutatók tenni szoktak, megmentette a külső illemet s feláldozta a lényeget. Felmentették a személyeket, saját embereit, s nyakát szegte a törvénynek, az alkotmányosságnak. Ennél sokkal jobb lett volna, ha már semmi áron sem engedhették meg, hogy kormányváltozás legyen, kimondani, hogy a minisztérium eljárása helytelen, óvást tenni az ország jogai érdekében a kölcsönnek érvénytelenné deklaráltatása által, és megtartani ezen minisztériumot, habár hátán a bizalmatlansági szavazattal, utólagosan kiérdemlendő és megadandó bűnbocsánat reményében. A miniszterek kissé kellemetlen helyzetbe jutottak volna, de hát azért nem lett volna nagy baj a közigazgatásban, s a minisztereknek elment volna kedvük a közös kölcsönöktől; igaz, hogy nem lett volna megtartva a parlamentaris etiquette, hiba lett volna a parlamentaris correctség ellen, de meg lett volna tartva a törvény, nem lettek volna lerombolva még azon alkotmányos garantiák is, melyeket a közös ügyes törvények meghagytak. Valódi alkotmányos emberek igaz, hogy azt mondották volna : jöjjön Tisza, jöjjön Sennyey vagy Lucifer, de az a ki vétett a törvény ellen, kormányon nem maradhat; amicus Plato, amicus Aristoteles, de legelső a törvény szentsége s az országnak magasabbb szempontból felfogandó érdeke. De hát ha erre nem tudták magukat elhatározni, amúgy is jobb lett volna. Sőt meggondolhatták volna azt is, hogy hát hiszen csakhamar visszahozhatják Andrásyt & Comp. Ha nem azért maradtak kisebbségben, mivel maga a párt bomlott fel, ha az elvek változatlanok, ha a kormányférfiak képessége és jellemében való bizalom is alapjában változatlan, akkor az új kormány, mely csak egy váratlan incidensnek, egy nem várt critikus helyzet bekövetkeztének, vagy tán félreértésnek köszöni létrejövetelét, v úgy se tarthatja sokáig magát. De hát ők egy pillanatra sem akarták kiadni kezökből a gyeplőt. S épen ez mutatja legjobban, hogy itt a személyi érdekek állanak elsősorban s ezen személyi pártérdek oly fontosnak tartattatik, hogy azt megbolygatni semmi szín alatt, semmi áron nem szabad. Bírsz tehát Magyarország alkotmányul egy pártot, istennek választott népét, melynek galléréhoz van kötve léted, boldogságod. Légy meggyőződve, hogy a világ csak addig áll, mig e párt uralkodik, a mint bukik, felfordul. A deákpárt erősen meg van győződve, hogy Magyarországnak üdve ezen párt fenállásához, nevezetesen az Andrásy-kabinethez van kötve. Nem kutatom mennyiben járulnak ezen meggyőződéshez egyszerű, személyes magánérdekek, bár ezek oly nagy mérvben találnak a mostani állapotok mellett kielégítést, hogy majdnem lehetlen ennek befolyását a „meggyőződéstől“ elválasztani, de ám legyen, tegyük fel, hogy az, ami a kormánypártot összetartja, tiszta hazafias meggyőződés nélkülözhetlensége felől. De hát a nélkülözhetlenségről való hitnek mi a természetes kifolyása ? Ha egy párt fennállásához van kötve az ország üdve, akkor mindazon eszközök, melyek a párt uralmát fenntartják, nagyobb fontossággal bírnak, mint a törvények a fenntartása, közigazgatás jó folyása s átalában az országnak más reális érdekei. Hogy a pártnak fennállása biztosítva legyen, legfőbb feladat az egyének érdekeit aként kezelni, hogy ne legyen mozgás, ne legyen elégedetlenség, hogy ambitió, haszonlesés, hiúság meglelje amit követelhetni vél.Nem szabad hagyni semmi áron, hogy a párt emberei, ha megérdemelnék is, méltó megrovás vagy lakolásban részesüljenek. Mindenre van mentség, mindenkinek kijut a pártfogás, szenvedjen bár miatta elv, közmorál, közügy. Nem szabad, hogy a párton folt támadjon, hogy rajta résettessék. S ebből egy circulus vitiosus támad. Minél inkább megtekintetnek az eszközök, melyek az uralkodó párt hatalmát s mindenhatóságát növelik, természetesen annál jobban kell perkorrestálni azt, hogy egy más párt kapja kezébe ezen eszközöket. Mindez a dolog természetében fekszik. Fiat applicatió saját viszonyainkra. A nélkülözhetlenség hite megtermette már itt is gyümölcseit. Azért jön megrontva ősi megyei rendszerünk — a selfgovernmentnek hazánkban egyedül lehetséges formája, azért hozatik be bureaucratiai rendszer igazságszolgáltatásunk szervezeténél, hogy az egyedül üdvözítő párt uralkodása biztosítva legyen. A nélkülözhetlenség hite azonban culminált a fennforgó esetben. Felbátorítva az eddig követett irány által a miniszterek ,— közös és nem közös — olyat „mertek“ (Kerkapoly kifejezése szerint) mi nyílt törvénysértés. S mi a következés ? Önkénytelen feljajdul maga a párt nagy része s egy tiszteletreméltó első impulzusnak engedve, homlokállást formál a „sok ami sok“ ellen. De nem tart sokáig a régi alkotmányos és szabadelvű iskola tanainak utóhatása. A magasabb pártérdek előtt meg kell hajlani a jobb sugallatoknak, nyakát kell szegni törvénynek, alkotmányosságnak, mert a pártnak, melyhez van kötve az ország üdve, kezéből a gyeplőt kiadni nem szabad. Hogy miből áll ezen üdv, mi nem tudjuk , mi nem látjuk, nem érezzük, hogy üdvözöltünk; ezen üdv egy mythos, a bécsi Olympuson ülő gondviselés embere , gróf Andrásy Gyula tán többet tud róla s boldogok a kik hisznek, mert övék a földi javak menyországa. De ha letekint kissé a magasból s figyelemmel nézi, hogy itt mi történik s nem félti, hogy magasröptű szárnyait koptatja s beszennyezi, ha azok néha a mindennapiság földjét horzsolják , láthat itt igen szomorú dolgokat. Nagyon sokkal tartozik e hazának kárpótlásul azon nagy csapásért, melylyel sújtva jön épen most. Az ő és pártja befolyásának és uralkodásának áldoztatott fél ez alkalommal az alkotmányosság. Elvárjuk, hogy ezért, kárpótlást adjon, de kétkedünk, hogy képes legyen nagyobb jót tenni, mint amily nagy a kár, hogy itt az alkotmányosság megrontatott. Szomorú jelenteket láttunk a lefolyt vita alatt, nem tudjuk mivel fog ezekért megvigasztalni. Láttuk a pénzügyminisztert, kiről azon hit támadt, hogy bármennyire hat is néha mindenkire kellemetlenül prebrátori rabulisticus sophisticája — becsületes ember: görnyedezni a helyzet súlya alatt, kicserélve, alig ráismerhetőleg, töredelmesen hányva el saját érveit, melyeket első alkalommal használt az interpellatió megtételekor. Láttuk Deák Ferenczet, Deákot, kinek puszta neve említésére is sebesebben kezdett egykor dobogni minden honfinak szive, mint szedegette össze ugyanazon érvmorzsákat, melyeket Kerkapoly magától eldobott, mint vegyített régi hangjának és modorának megnyerő elbeszélési egyszerűsége közzé a legártatlanabb képpel egy-egy sophismát, hogy elrejtse mindenki által jól felismert kényszerhelyzetének szomorú voltát. Láttuk az új nemzedéknek egy „bátor ifjú“ példányát — nem nevezem néven, mert hiszen nem egyéniséggel, hanem csak egy genre-el állunk szemben — ki egész meztelenül, mentségére legyen mondva, tán öntudatlanul, prédikálja az absolutismus tanait. E faj nem megbízható; ez azt fogja kérdeni, vájjon nem lesz-e jobb gsejt s több élvezet ha a muszka bejő. S láttunk egy párttömeget, mely tapsolt az ily tanoknak, tapsolt oly nézetekkel a delegatió hatásköréről, melyek felforgatnak s értéktelenné tesznek mindent a mi még fenmaradt. Isten óvja oltalmazza mi magyar hazánkat ! Mocsáry Lajos. A közös hadsereg és külügyek míniszterei nagy fontosságú előterjesztéseket tettek, részint azon nagy költségekkel járó intézkedésekről, melyek a bekövetkezett események folytán már megtétettek, részint azon szükségletekről és kiadásokról, melyek ez után lesznek megteendők. E nagy horderejű előterjesztések felett a döntő joggal az országgyűlésnek néhány — úgyszólván legszegényebb tehetségű tagjai — hibáztattak föl. Míg Ghyczy és Deák, Tisza és Csengery és velők az egész országgyűlés jelesebbjei holmi apró telepitvényesek és irtványföldek felett tanácskoznak, addig Bánó, Szeniczey, Szapáry és hasonlók az ország sorsát döntik el s határozatokat hoznak oly intézkedések teljesítése iránt, melyek végzetessé válhatnak a haza életére. Megfoghatatlan, hogy nem rösteljük ez állapotot. • ’ ■ A baloldali kör pénteken f. hó 25-ikén d. u.5 órakor értekezletet tart saját helyiségében. A III-ik osztály f. évi novemb. hó 25-ik napján de. 10 órakor ülést tart. Szél Kálmán m. k. a III-ik oszt. jegyzője. Gróf Beust külügyéri okmánytárát (melyen kívül Európa eseményei nem láthatóak rózsaszínben sehol) megkapta ma délben (24 én) a sajtó is. Sietünk tehát feláldozni neki egy halmazczikket mi is, daczára, hogy újat nem mond, titkot nem fedez fel, és a jövendőre sem szolgál útmutatással. . Miért adni hát részére annyi tért, a fontosabb dolgok kiszorításával is ? Kérdezheti olvasónk. Azért, mert gróf Beust „válogatott művei“ nem érdektelenek igy is s kivehetni belőlök, hogy a német-franczia háború kitörése felett kezeit dörzsölő Bécs sajnálkozása miként búsulta át magát a neutralitás szigorúságának fanyar élvezetébe. Meg kell adni azonban gróf Beustnak, hogy a Francziaország iránti rokonszenvet nem hallgattatá el benne sem Sedan sem Metz, s hogy egy pár sürgönye (jelesen az, mely Bismarck krokodilus körlevelére vonatkozik, az éhhalálba rohanó Párisi illetőleg igen szépen és férfiasan van tartva. A pápai udvar irányában tanúsított magatartást is helyeselhetni. Amit pedig az orosz fellépésre tett nyilatkozatról mondhatni, az jelenleg csak annyi lehet, hogy a magyar-osztrák diplomatia eddigelő — a mennyire t. i. az elénk adott okmányból ítélhetni, nem hibázott sem az óvatosság sem az erély kívánalmai ellen. Igyekezünk e vörös könyvből annyi okmányt közölni, amennyit lapunk tere befogadhat rögtön. A többit adni fogjuk kivonatilag a lényegtelen részletek mellőzésével. A delegációk ma tartották első ülésüket. Egy pár hónapon keresztül minden nap lesz alkalmunk látni, mint gyakorol egy hatvan tagból álló testület oly jogokat, melyeket önálló országban csak az egész nemzet összes képviselő-testülete gyakorolhat. Nyugaton hónapok óta foly a vér, keleten egy bekövetkezhető háború előjelei mutatkoznak és e válságos pillanatban, hazánk legfontosabb kérdése, mondjuk élet kérdése az, hogy mely állást foglaljunk el a fölmerült eseményekkel szemben, hogy mily intézkedéseket tegyünk a béke föntartása s az ország biztonsága érdekében. És az országnak eme fontos, mondjuk életkérdése fölött nem a nemzet képviselőtestülete fog tanácskozni, aztán határozni, hanem egy bizottság, melyből a képviselőház legjelesebb férfiai hiányoznak, egy bizottság, mely már tagjainak szellemi korlátoltságánál és csekély számánál fogva is, könnyen bábjává válhatik az idegen, illetéktelen befolyásoknak. Országgyűlési tudósítások. A képviselőház ülése nov. 14-én. Elnök : Kállay Ákos és Kemény Mihály képviselőket végleg igazoltaknak jelenti ki. Kérvények: Wahrmann képviselő benyújtja 201 izr. hitközségnek, 81 különböző izr jótékony egyletnek és 21 megalakul izr. községterület elöljáróinak kérvényét, melyekben a képv. ház 1. évi márc. 18-án több izr. község kérvénye tárgyában hozott határozata indokálásában foglalt, a kérvényezők előadásából merített azon föltévés ellenében, hogy az izr. congressus határozatai alapján szervezendő vallásegyház a dogmatikus zsidó hittörvények alapján eddig Magyarországban fennállott vallásegyháztól lényegesen különböző testületet képez, alapos aggodalmaikat fejezvén ki, nyilatkozataikat tudomásul, s az izr. hitfelekezetnek az államházi viszonya törvényhozási szabályozásánál figyelembe vétetni kérik. Huszár Imre benyújtja Temes megye Kovácsi lakosainak folyamodását szerződéses földjeiknek megváltása tárgyában. Jankovits Miklós Solt város lakosainak kérvényét nyújtja be járásbíróság elhelyezése végett. Nyáry Pál Pest megye írnokainak kérvényét adja be, melyben az 1870-iki évre drágasági pótlék megszavazását, s a múlt év utolsó negyedében fizetéseikből levont 8 százaléknak a megyei házi pénztár általi visszatérítését és jövőre fizetésüknek a kúriabeli írnokokéval egyformává emelését kérik. Binder Lajos Mártonfalva abbeli kérvényét adja elő, hogy e község a törvényszékek rendezésével Medgyes törvényszékéhez csatoltassék. " Napirend. Elnök felhívja Irányit, hogy indítványa mellett mondja el a párbeszédet. Irányi Dániel. A házszabályoknál fogva — úgymond — jutott számára azon szerencse, hogy nemcsak közvetlen elvtársainak szószólója legyen, hanem hogy szót emelhessen azon megtámadások ellen is, melyek tegnap az összes ellenzék által elfoglalt állás ellen intéztettek. Legelőször Deák F. érvei ellen szól. Nevezetesen azt állította, hogy csak akkor lett volna joga az országgyűlésnek a kérdéshez szólani, ha a delegációk a kölcsönt már helyben hagyták. De e részben az országgyűlésre utal az 1867. 12. sz. 56. és 57 szakasza, hol kimondatik, hogy minden szándékolt közös kölcsön előleges elhatározása Magyarországban minden egyes esetnél az országgyűlést illeti.“ Hoffmann azon állítására, hogy az egész vita csak időpazarlás, szóló azt feleli, hogy ha a képviselő úr így volt meggyőződve, jobban teszi, ha ő maga sem folytatja az időpazarlást, annyival is inkább, mert okainak előadására annál kevésbé volt szükség, mert alkalmasint számíthatott arra, hogy amit védelmezett, azt a többség szavazatával úgy is jóváhagyja. Szaló ezután a miniszterelnök által tegnap intézett támadásra válaszol. Nem akarja kétségbe vonni a kormány férfiak képességét, de azt hiszi, hogy oly minisztereket, akik a Bach és Schmerling korából ránk maradt adórendszert „en élve“ a nemzet nyakába vetették, oly minisztereket, kik oly kölcsönöket kötöttek, mint a vasúti kölcsön, mely ahelyett, hogy a szükséghez mérve sokkal csekélyebb lett volna, és a nemzet adóképességét kevésbé terhelte volna, szükségtelenül nagy sommára rúgott,, oly minisztereket, akik oly perrendtartást hoztak létre, amelynek következése a pereknek óriási megszaporodása, oly minisztereket, úgy hiszem, könnyű lenne találni soraink között. (Derültség a jobb oldalon.) De nehéz lenne oly kormányférfiakat találni ezek közt, kik a nemzet alkotmányos régi jogainak feladását tűzték czélul, kik a képviseletet a választásokra gyakorolt törvénytelen befolyásukkal meghamisítják, kik a személyes szabadságot, kik a sajtószabadságot tiszteletben nem tartják, kik az egyesületi szabadságot lábbal tapossák, kik a politikai vétkek miatt elitélhetnek, még ha halálosan betegek is, kegyelmet kieszközölni nem akarnak. (Mozgás jobb felől.) Nem annyira a képességet vonja kétségbe a minisztériumnál, mint a vezérlő szellemet kárhoztatja. Amit a miniszterelnök az itteni ellenzékre czélozva a franczia ellenzékről mondott, azt Vukovits Sebő már megczáfolta. A mi Francziaországot veszélybe sodorta az az uralkodó önzése, ki saját érdekeit a nemzet érdekei felé helyezte és azon miniszterek, azon kormányhivatalnokok szolgaisága, kik a fejedelem kegymosolyát a haza megelégedésénél a nemzet tapsainál többre becsülték. Ez okozta főleg Francziaország szerencsétlenségét. Adja isten, hogy ne okozza Magyarországot is. A miniszterelnök nem viszonozza azon lovagiasságot, melyet Tisza Kálmán a kormány iránt mutatott (nevetés jobbról) az által, hogy nem gyanúsította a kormány szándékait, sőt ellenkezőleg nem tett fel benne rosz akaratot ; az ellenzéket, hazafiatlansággal vádolta, mert tisztátalan szándékot tulajdonított neki, midőn cselekedetének indokául egyedül a tapsvágyat tüntette elő. (Felkiáltások jobbról : igaz is. Csernátony miért tapsoltak hát tegnap?) És talán nem kevésbbé kíméletlenül járt el a miniszterelnök akkor, midőn azon franczia ellenzékre dobott követ, mely egy túlhatalmas ellenséggel áll szemben, mely azon nemzeti jogokat, melyeket egy bűnös dynastia eljátszott, saját veszélyével megvédeni kötelességének tartja. (Éljenzés a szélső balon.) A miniszterelnök úr úgy mondja nem tartaná lovagiasnak s követ dobni a megbukott miniszterekre, de azon nemzetre, mely a túlerő ellen, vitézül védelmezi magát, hazája épségét s jogainak teljességét; azon nemzetre, melynek az ellenség úgyszólván nyakára szegezi fegyverét, azon nemzetre követ dobni nem késlekedett. Végül kéri a házat, hogy azon határozati javaslatot, melyet barátai és a maga nevében benyújtott, elfogadja. Csak még azon észrevételt teszi befejezésül, hogy még ellenfeleink is kénytelenek elismerni eljárásunk mérsékletét, mert akkor, midőn világos és sarkalatos törvény megszegéséről van szó, nem vád alá helyezést, miként arra az 1848. 3-ik t. ez. 32 §-a feljogosítana, hanem egyszerűen rászólást indítványozunk. Elnök legelőször Zsedényi indítványát bocsátja szavazás alá. Irányi azonban óhajtja, hogy oly indítványra történjék először szavazás, mely ha el nem fogadtatik, nem zárja ki a lehetőséget, hogy más indítványra is történjék szavazás. De a ház többsége Zsedényi indítványára akar legelőször szavazni. A név szerinti szavazás eredménye lett, hogy 429 igazolt képviselő, közül Zsedényi indítványa mellett igennel szavazott 133, nemmel 187, távol volt 105. Tehát Zsedényi indítványa elvettetett. „Igennel“ szavaztak : Csernátony L. Csiky S. Deáky L. Dezső Sz. Dietrich I. Dobsa L. Domahídy P. Dőry J. Dögre A. Elekes Gy. Eördögh F. Eöry L. Ercsey L. Édes I. Farkas E. Fazekas A. Fejér M. Gaál E. Gál P. Gáspár A. Ghyczy K Gonda L. Gromon D. Gubody L. Guthy B. Györffy Gy. Hajdú I. Halász B. Halmossy E. Henszlmann I. Hodossn J. Horn E. Horváth E Huszár I. Helffi I. Irányi D. Ivánka I. Jankovics M. Jámbor P. Ioanescu L. Jókai M. Károlyi E. gr., Keglevich B. gr., Kerkapoly M. Kiss J. Kiss L. Kiss M. Klementisz G. Kollár A. Koós J. Körmendy L. Krascsinics P. Kürthy L. Kállay ■ A. Kemény M. László J. Lázár A. Luksics B. Madarász Jenő, Majoros I. Majthényi D. Makray L. Matkovics T. Maximovics M. Mariássy B. Máttyus A. Mednyánszky L. Milkovics Zs. Mocsáry L. Móricz P. Mukics E. Hagy K. Németh A. Nyáry P. Papp L. Pavlovics I. Perczel I Pétery K. Pilaszanovics J. Pilisy L. Plachy T. Podmanitzky F. br., Popovics Zs. Prick J. Prónay J. Ragályi Gy. Rákóczy J. Salamon T. Sárközy B. Schwarcz Gy Simonyi E. Simonyi L. dr., Sipos O. Sréter L. Szakácsy , Szalay L. Szaplonczay J., P. Szathmáry K. , Szathmáry M. Széky P. Szilidy A. Szilágyi L. Színhal. Szomjas J. Szontágh P. (csan.) Táncsics M. Tassy M. Tisza K. Tóth K. Vajda J. Varga K. Várady G. Vidats J. Vidliczkay J. Vukovics L. Vécsey T. Zahornáczky H Zámory K. Zichy L. gr., Zlinszky Gy. Zsedényi E. Andrásy Gy. Beliczey I Benitzky D. Berecz F. Berke J. Berzenczey L., Bobory K., Bogyó S. „Nemmel“ szavaztak : Csotta J., I Csáky T. gr., Császár B., Csengery A., Cséry L , Daniel E , Daniel M., Deák F, Degenfeld B. gr., Dezsewffy L., Dienes J., Eitel F., Ernuszt K., Eszterházy P. herczeg. Éber N., Érküvy A., Fabriczius K., Fest I., Fillenbaum F. br., Finger K., Fittler D., Filippovics L., Gál M., Gecző J., Gorove I , Grazer F., Halassy Gy., Harkányi F., Henter G., Hertelendy K., Hódossy I., Hoffmann P., Horváth B., Horváth D., Horváth M., Hosszú J , Hőgyészi Gy., Huszár I., Hátz V., Ihász R , Ivacskovics Gy., Ivánka Zs., Janicsáry L., Jankovics A., Jeszenszky L., Joanovics Gy., Jonescu D., Justh J, Jancsó I., Jozipovics I., Kapp G., Kautz Gy., Kállay D., Kálnoky P. gr., Kemény G. br., Kemény I. dr, Kemenyffy J., Kendeffy A., Kerkapoly K., Késmárky J., Királyi P., Korizmics L., Kossuth P , Kovács L., Krajcsik J., Kuba J., Kubinyi O., Kubinka F., Kvassay L., Khuen H gr., Lang G., Latinak R., Latinovics V., Lázár D., Lázár M., Leonhard K. , Lónyay G., Lónyay J., Lászlóffy A., Madocsányi P., Máday L., Mednyánszky D. dr., Mihályi P., Molnár I., Nedeczky I., Nebredeczky S , Olgyai Zs., Onossy M . ,Ordódy P., Ormos S., Orosz M., Paczolay J., Papp Zs., Patribány G., Pászt V., Pásztélyi J , Bérczel B., Petrovay A., Plachy L., Pribék A., Prileszky T., Pulszky F. Pejácsevics L. gr., Pejacsevics N. gr., Radó K., Radvánszky K , Ranicher J., Rimanóczy F., Rónai J., Rónay L., Róth L., Rudics J. ifj. br., Rauch Gy. br., Samassa J., Semsey A., Simay G. Scononis F., Splényi B. hr., Stoll K., Suhaj I., Szabó J, Szabó J., Szathmary L., Szeniczey O., Szentiványi A., Szentiványi K, Szentpály J., Szepesy Gy., Széll K., Szilágyi V., Szilvay K„ Szirmay F. gr., Szirmay O., Szitányi B„ Szlávy J., Szontágh P. (göm.j,, Szilgyényi L., Teleky D. gr., Térey P., Tormásy M., Tóth V , Török D., Török S. (görn.), Török S. (sopr.), Trefort A., Turcsányi E., Tury S., Tomasics J., Uhlarik J , Urbanovszky E., Urházy Gy., Ürményi M., Wächter F., Vay B. br., Wahrmann M., Várady J., Wodianer A. br., Wodianer B., Zeyk J, Zeyk K., Zichy Ferraris V, gr., Zichy M. gr, Zichy N., gr., Zweier F., Antalffy K., Ányos I., Barcsay A., Barcsay K., Bay F., Bánffy A. br., Bánffy J. br., Bánó J, Benedek Gy., Benkő J., Berde M., Berényi F. gr., Bethlen J. gr., Bezerédy L., Binder L., Bittó I., Bogdán V., Bohus Zs., Boros P, Bömbes F., Brogyányi V, Buday L., Bujanovics L., Buttler S. gr., Buzinkay P. Ezután Wahrmann indítványát a többség felállással fogadta el, s ekkér Irányi önkényt elesett. . Györffi Gy. indítványa. (így hangzik: Válasszon a ház egy 15 tagból álló bizottságot oly czélból, hogy az ipar és kereskedelmi miniszter által benyújtott ipartörvény-javaslatot a központi bizottságnak tanulmányozván , jelentésével együtt tüzetesen és a házszabályok 116 §-a értelmében szakértőket is meghallgatván, véleményes jelentést terjeszszen elő . Az indítvány felolvastatván, Györffy Gyula indokolta. Az ipartörvényjavaslatot az osztályok és maga a miniszter is egészen újra alkották. Ehez járul még az is, hogy rövid idő múlva a községi törvénynek megszavazása folytán, ezen törvényjavaslatnak nevezetes részét, már csak az összhangzás végett is, át kell alakítani. Ezen okok folytán, de megfontolva még azt is, hogy a központi bizottság által beterjesztett törvényjavaslatot a folyó ülésszak alatt alig lesz ideje az Országgyűlésnek tárgyalni és így ha ezt egy bizottsághoz utasíttatnék, ezáltal semmi időt sem vesztene, ezért látta szóló czélszerű és időszerűnek benyújtani indítványát. Czélszerűbbnek tartotta pedig, hogy ezen törvényjavaslat az osztályok helyett egy külön bizottsághoz utasíttassék nem csak azért, mert egy organikus törvénynek alaposabb, mélyebb megbírálására a külön bizottságot az osztályoknál alkalmasabbaknak véli, hanem azért is, mert a központi bizottság eljárásából indokolva látható, hogy itt az egyes §§-ok megbírálására egyes szakértők kihallgatása szükséges, ez pedig az osztályokban nem, csakis a külön bizottságban eszközölhető. Kéri tehát a házat, hogy nyújtson alkalmat, miképp fontos törvényjavaslat mielőtt országgyűlési tárgyalás alá bocsáttatnék, kellőleg kidolgozva, kellőleg megfontolva, és minden oldalról kimerítőleg megvitatva legyen, és e czélból óhajtja, hogy a ház elfogadja indítványát. (Helyeslés.) Szlávy József miniszter. Mihelyt a községi törvény meg lesz szavazva, nem fog késni az ipartörvényjavaslatra megtenni a módosításokat. Akkor határozza el a ház, várjon ezen módosításokkal együtt az egész javaslatot az osztályokhoz, vagy pedig a Györffy indítványa szerint külön bizottsághoz akarja-e utasítani. Kéri a házat, hogy ezen kérdés fölött akkor határozzon, mikor a községi törvény alapján a módosításokat előterjesztette. A ház ily értelemben határozott. A gazdasági bizottság jelentése. (Tárgya: A képviselőház könyv, levél és pénztára részére az országházzal szomszédos Luby-házban 5 szobából álló lakás vétetett bérbe 700 főnyi évi összegért. A bizottság ennek helybenhagyását, a szállás rendbehozását, s egy szolga fölvételét kéri.) Térey Pál bizottsági előadó röviden ajánlja a