Ellenőr, 1870. december (2. évfolyam, 77-107. szám)
1870-12-01 / 77. szám
most is azon pártok a háború folytatása mellett, melyek a liberális névre igényt akarnak tartani, miért akarnak háborút amaz államforma ellen, melyet ők is a legmagasztosabbnak állítanak, t. i. a köztársaság ellen ? Jelen harczunk a respublika, sőt talán még annak elve ellen van intézve. Míg mi akaratunkhoz ragaszkodunk, megtagadja a franczia kormány Elsais és Lotharigia annexióját. Én annexiót nem helyeselhetek, ha azon nép, melyet ér, bele nem egyezik. Én a jelen esetben minden lépést sértésnek tekintek a népek önhatárzati jogainak rovására. (Simson elnök felszólítja a szónokot, hogy a tárgyhoz beszéljen.) A tárgyhoz szólok — folytatja szónok. — Azon indok, melynek alapján megtagadjuk a 100 milliónyi kölcsönt, a háború folytatásának ellentéte. Mi békét akarunk s ez okból tagadjuk meg a kormánynak az eszközöket a háború tovább folytatására. Ezután szónok újból az annexiót támadja meg, hevesebben mint előbb. „Önök azt mondják, — folytatja, — hogy a franczia nép hódítás után sovárg, hogy természeténél fogva chauvinistikus háború szomjas. Önök Bonaparte népéről s nem a köztársaságéról beszélnek. Vagy a hangulat nálunk a háború mellett van ? Nem !“ Nagy zajt idézett elő, midőn Bebel azt monda, hogy az újabb pénzáldozatok arra fognak szolgálni, hogy a gazdag emberekzsebeibe befolyanak a szükséges kamatok. Simson elnök ügyelmezteti szólót, hogy gondolja meg, hol van, s hogy ne gyalázza meg azon népet, melyet képvisel. Figyelmezteti továbbá, hogy ha így beszél tovább is, elveszi tőle a szót. Az elnök szavait élénk helyeslés követi. Bebel beszédére Lasker felelt meg; Lasker beszédének minden egyes helye helyesléssel fogadtatott. Bebel azonnal kész volt Laskernek megfelelni, de nem hallgatták ki; a képviselők csoportokat képeztek s beszélgettek, az elnök folyton csöngetett, szónok tovább beszélt: egész bábeli zavar. Bebel után Braun képviselő mondott némelyeket Liebknecht előbbi beszédére. Liebknecht nem hagyhatta szó nélkül. Midőn az elnök szónokot félbeszakítja, az így szól: „Még Francziaországban is tágabb volt a szólásszabadság, mint itt; amennyiben ön velem úgy bánik el, mint gyermekkel ; tegye ön a gyűlést gyermekgyülekezetté.“ Pokoli zaj.Elnök Liebknechtet rendre utasítja. Nevezetes Blankenburg beszéde, melyben fenyegeti Bebelt és Liebknechtet, hogy csak a gyülekezet műveltségének köszönjék, hogy épkézláb mennek ki a teremből. Röviddel ezután bezáratott a vita. Bebel és Liebknecht fönjelzett határozati javaslata elvettetett, négyen szavaztak mellette. Müinchen, nov. 28. München valamennyi szabadelvű kerülete bizalmatlanságot szavazott a minisztériumnak a német kérdésben tanúsított magatartásáért s a német kérdés tárgyalásait illető makacs némaságáért. — Tegnap óta a kir. palotánál különös ágyuk vannak felállítva, melyeket csapataink a francstireurs-öktől vettek el. Ezek közönséges kocsitengelyágyuk, hátul elzárva s fölül gyújtólyukkal ellátva, az egész erős targonczára van alkalmazva; mint látják az ágyú legprimitivebb, legdurvább alkotása, mivel — mint mondják — legfölebb 20— 30 lépésre lehet lőni. Ezen „ágyuk“ vágott ólommal voltak töltve. P ár is. A Rappel nov. 24-ről jelenti: A kormány egy nagy sürgönyt kapott e hó 18-án Thierstől, ki ebben Gortsakoff hg. körjegyzékéről nyilatkozik, mely az 1856 -i szerződést felmondja és tanácsolja a támadó fellépés elhalasztását, minthogy egy európai conflagratio egy oszták-angol s franczia szövetséggel járna. Ugyanezen napon egy sürgöny érkezett Gambettától is, mely szól az orleánistákról, kik a bonapartistákkal együtt egy nemzeti gyűlést kivonnak. Gambetta ugyanezen sürgönyben inti Trochut, hogy X . . . . tloktól óvakodjék és erélyesen felszólal a választások, a béke ellen és egy hathatós kitörés érdekében. A párisi kis „Moniteur“ nov. 24-ki számában a következőket írja: Világos nappal meglátogattuk a villejuif-i magaslatot, sőt Vitry-n túl is mentünk , bámultuk a munkálatokat, melyeket mindkét oldalon készítettek. Itt majdnem egymásra bukkannak. A harcz e helyen, úgy látszik, elkerülhetlen, mi több, Párisban már hétfő este azt beszélték, hogy elfoglaltuk Choissy le-Roi-t. Nyugaton 800—1100 métrenyi távolban folyvást lövöldöznek egymásra. A montrouge-i, vanvres-i és ivry-i erődök átlag számítva, naponként 5—600 golyót küldenek a porosz munkálatokba és nem tékozolják el lőporukat oly mérvben, mint Bismarck úr állítja. Ezenkívül a déli erődök oly nagy horderejű lövegeket kaptak, melyeket rövid idő múlva méltányolni alkalmuk lesz a poroszoknak. Hétfőn s tegnap nagy hadimozgalmak voltak Paris éjszaki és keleti oldalán. Bourget felől visszavetették a franctizeurök a poroszokat ; Creteilben épen így vertek vissza egy támadást. A kedvezőtlen idő daczára a tömeg a Vincennes i pályaudvarhoz tódul, hogy áthaladjon a sánczokon. A sánczokban egypár tehén legelész, az utak telvék veteményes kocsikkal. Semmi sem megy veszendőbe ; káposzta és répalevél, az utolsó fűszál jól fog lónak, ökörnek, esni. Vincennesben számos katona tartózkodik. Alakó TÁRCZA. PUDLI FEJEDELEM. Cosas de Espana. Regény. Irta Laboulaye. A miniszter bizonyos számú irományokat kiválasztott, azokat lapozta, rendezte, s a legfontosabb hangon mondá: „Felséged hires ősei, a nagy törvényhozók, az ön népes tevékenységét oly régóta mérsékelték, szabályozták és rendszerezték, hogy nekünk csak tarlozni kell. Ha találékony eszük nem hagyott el semmit, ha az embereket és tárgyakat besorozták, az igazság kényszerít bevallani, hogy a társadalom egyik fő elemeit, az állatokat, egészen kifelejtették, legelsőbben is a kutyákat, melyek felséged figyelmét ezelőtt egy órával oly méltányosan felébresztették. „E politikai üresség betöltésére már is tettünk valamit. A kutyák is számozva vannak és épen úgy oklevél alatt vannak, mint a polgárok. Az egyenlőség ki van elégítve. De tovább is mehetünk, és tartozunk is tovább menni. Tapasztalatunknak a legtermékenyebb mező nyílik. A kutyafajon mindazokat a javításokat megpróbálhatjuk, melyek később az emberiségnek hasznára válhatnak. „E törvényjavaslatot, melyet szerencsém lesz felolvasni, azért ajánlom felséged jóváhagyására, hogy ez új útra térjenek. Ez az élettani törvényhozásnak első próbája. Törvényjavaslat a kutyafaj javítása és újjáteremtése ügyében. „A sors kegyelméből, a tündérek pártfogásából, én Jáczint stb. stb. „Meggondolva, hogy a tudomány legújabb találmányai után a fajok javításának és újjáteremtésének az elkülönítés a természetes módja. „Meggondolva, hogy ha még nem találtak módszert, melylyel ez eljárást az emberi fajra alkalmazzák, annál sietősebb, hogy vele a kutyafajon kísérletet tegyünk. „Meggondolva, hogy a Bárgyak országa már régóta híres kutyafajairól, itt találhatók legszebb fajú vadászkutyák, hajtók, házőrzők, juhász kutyák, borzok és női ölebek stb. stb. „Meggondolva, hogy a fajok tisztasága a vegyes közösülés által romlik és korcsosul, szükségessé lett, hogy ezt tovább ne tűrjük: „Azt rendeljük, hogy a rendőrség a nyughatatlan és paraszt kutyákat az alsóbbrendű elkorcsosult fajokat, úgymint a szelindekeket, vérebeket, uszkárokat stb. stb. és a többi gyanús kutyákat is, melyeknek vérök tisztasága és származások nemessége kétség alá jöhet, közigazgatásilag elfogja és betiltsa. „Felség, téve hozzá a miniszter, úgy hiszem, hogy nem kerülte el felséged figyelmét, hogy e rendeletben egy politikai utógondolat is van. — Ha majd mi alkalmazásba hozzuk a kutyák, lovak, szamarak, tehenek, kecskék, birkák, tyúkok, galambok, pulykák, récek és libák különválasztását, s az államban csak finom, aristokratikus, elegáns és szelíd állatok lesznek, ez a nagyszerű látvány a tárgyakban önkényt felkelti azt az érzést, hogy egy atyai kormány nem állhat meg az állatoknál, hanem az emberi házasságokat is kötelessége rendezni, hogy a kék vér tisztaságát és nemességét egész országában megőrizze. Ha egyszer ide jutunk, akkor a földnek igazán legelső népe leszünk, méltó alattvalói egy olyan fejedelemnek, kiknek tündér keresztanyái a kellemet és szépséget adományozták.“ Ez ékesszólási szóvirág után Mindenfélekanál megállóit, elégülten várta a hódolat adóját, melyet ez egészen uj és mélységes politikáért érsek nem hagyták oda tűzhelyüket, de az ágyuk tömege és a puskák ropogása arra mutatnak, hogy közel van az ember a csatatérhez. Fontenay aux Rosesban újra hozzáfogtak a házépítéshez. Élvezni akarják még a falusi levegőt. Nogent sur Marne szintén viszontlátja egy pár lakóját. Garibaldi főhadiszállása. A foglyok, melyeket Riciotti Chatillonban oly merészül ejtett, ma érkeztek Autunbe, írják a„Movimento“-nak 22-ről. Mi udvariasan s szívélyesen fogadtuk őket, mint testvéreinket. Igen, mert tábori életünk közepette, a harcz zajában, vér és tűz között, az emberi testvériség érzete támad fel keblünkben. Igen, mi a poroszokban a monarchicus despotikus elv és nem az ember ellen harczolunk, mert mi nem egy embert szolgálunk, de egy eszméért küzdünk; mi, a demokratia képviselői, le akarjuk győzni a despotismust, hogy biztosítsuk a szabadság diadalát. Czért fogunk-e érni ? Siker koronázandja-e a nemesek kisded csapatának erőfeszítését ? A poroszok egy fejedelem s egy párt ambitiójának szolgálnak, mely szereti a háborút, mint egyetlen czélját s fenállásának egyedüli eszközét. Mi láttuk e poroszokat, arczuk, viseletök, értelmet és ama nyugalmat árulja el, melyet az erkölcsi erő érzete ad. Bizton hiszem, hogy ha az elvek, melyekért mi harczolunk, bemenetre találnak közöttük, ott erős gyökeret fognak verni s eljő az idő, midőn a német népek is felfogják a szabadságot, egyenlőséget és testvériséget s akkor a köztársaság nem fog elveszni általok. Addig azonban harczolunk ellenök ; ők a mi ellenségeink, de a foglyok testvéreink s nem rohanunk elébek, hogy gúnyoljuk és fenyegessük őket. Ma érkezett foglyaink mindnyájan látni vágyták Garibaldit, ki iránt a legnagyobb rokonszenvet árulták el. Riciottiról szólva, elismerték merészségét és a kivitelbeni ügyességét; elmondák, hogy a meglepetés oly váratlanul érte őket, miszerint többen ágyukban ejtették foglyokul. Este a legbarátságosabb ismerkedés ment végbe a fogoly német tisztekkel s poharak érittettek az olasz és német nemzet jóllétére, virágzására, a nemzetek függetlenségére és testvériségére. Olaszország, IX. Pius encyklikájának lefoglalása általános rászólást idézett elő. Egy lap azt a hírt terjeszti, hogy ez encyklikát nem Schweitzban, hanem a Vatikánban nyomatták, s csak azután expediáltak Genfbe. Egy pár nap múlva új hírlap fog megjelenni, melynek már czíme programmot árul el: „Il Demokratiko. “ Hiteles forrásból értesülünk — írja a Rómában megjelenő „Libertá“ — hogy a király az új év első napján vonul be a pápák székhelyébe, az örökvárosba. Florenczi tudósítások szerint a miniszter már egyik legelső ülésben fog törvényjavaslatot előterjeszteni a római kérdésről. E törvjavaslatban szentesíttetni fog a római tartományok plebiscituma, determináltatni fog az egyháznak az államházi viszonya , ki fognak terjesztetni Rómára az olasz törvényekkel fog rendeltetni a főváros áthelyezése. A miniszter reméli, hogy a javaslatot azonnal átveszi bírálat végett a kamarának egy bizottsága s a karácsonyi szünetekig keresztül fog menni a plénumban is. A spanyol kortes küldöttsége, melynek feladata Amadé aostai lgnek a spanyol koronát felajánlani, a „Nazione“ szerint 26-án indult két hajón Carthagenából Genuába, hova legközelebb meg fog érkezni. A küldöttség Genuában fejedelemhez méltó fogadtatásban fog részesülni, mint amely a spanyol nemzetet képviseli, s az erődök 101 ágyúlövéssel üdvözlendik. Hallomás szerint a királyi ház is képviselve lesz a fogadtatáson s a küldöttség tagjait külön királyi vonat szállítja Florenczbe, a különböző állomásokon fényes bankettek rendeztetvén tiszteletekre. A fővárosba érve, nagyszerű pompával kisértetnek a tagok a számokra berendezett „de la villé“ szállodába s ünnepélyes fogadtatások a Pitti palotában a következő napon menenk végbe, mi alatt 101 ágyulövés történik. Este az udvarnál fényes vendégség adatik. A követség áll a kortes elnökéből, 24 képviselőből és 2 titkárból. A portugáli kormány szerencsekívánatait jelentette Victor Emanuelnek Amadé hg. spanyol királyivá lett választása alkalmából. A Quirinálban szakadatlanul folynak a készülődések a király fogadtatására; Humbert hg. a senatus palotáját foglalja el. A Vatikánban úgy látszik, egyelőre felmondottak a pápa elutazásának tervével, meztette azon veszélyekre, amelyeknek a hadsereg ki volt téve. A párisi egészségügy elnökének márcz. 12-én 1855-ben ezeket írja: „Fájdalommal tudatom, hogy a keleti orvosi szakosztályba ismét nagy veszteségeink vannak. A háború kezdete óta ime 26 orvos halt meg! Egy tiszti hadtest sem veszített ennyit. A meleg miatt a ragály terjedőben van, eddig a hideg miatt szünetet tartott. Én nem szűntem meg a tábornok és intendáns úr figyelmét indokolt leveleim által felébreszteni. Az emésztő gödrök elhagyását ajánlottam, megjósoltam, hogy ez a typhus és scorbut ágya ; kértem, hogy a föld felszínével egy vonalon állítsunk sátrakat, kértem, hogy az állatok hulláját temessék mélyebben s meszet hintsenek rá, stb. a scorbut gyógyítására utasítást írtam s követeltem, hogy Konstantinápolyból a scorbutosokat haladéktalanul távolítsák el; sürgettem, hogy hozassanak burgonyát, hagymát, czitromot, olajat, mustárt és eczetet stb.“ E jóslatokra senki sem ügyelt. 1855. oct. havában Bandens jött Michel Lévy helyére, a közigazgatást ő is próbálta a typhus veszélyeire figyelmeztetni ; ő sem volt szerencsésebb elődjénél, ő rá sem hallgattak. Február 26 án 1856-ban Bandens is írt Konstantinápolyból a hadügyminiszterhez. „A typhus növekedőben van. A konstantinápolyi kórodákban naponta 150 eset mutatkozik. Némely kórházakban igen komoly helyzet állott be, rögtöni orvoslás kell. A legjobb igen egyszerű : levegő és mindig csak tiszta levegő, és újból megnyitott fris levegő kell. De erre nézve tágasabb helyre van szükségünk; kórodánk népességének felét más felé kell szállítani. Íme reggeltől estig ezeket mondom s irom azoknak, kiket ez ügy illet. „Márczius 1-re 3000 helyet ígérnek sátor alatt, (én 5000 kértem) ez kevés annál inkább, mert Krimiából újabb nagy szállítások érkeztek. „Elöljáróink azon csalódásban vannak, mit igyekezek megingatni, hogy a typhus és kolera egy baj s magától elmúlik. A kolerának, melynek okát még nem ismerjük, mindig növekedő menete van, melyet semmivel sem lehet megállítani; ha eléri a tetőpontot, megszűnik s hirtelen eltávozik. A typhus kifejlődésének okát ellenben nagyon jól ismerjük, hogy a nyomor, és hogy ennek megszűntével a betegség is megszűnik. A typhus főalkatrésze az emberi rész kigőzölgés, mely annál ragadósabb, minél több typhusosak vannak egy helyre felgyűjtve. „25.000 katonára van sátorunk. Siessünk, s használjuk. „Azon tervemre, hogy Krimián kívül állítsunk kórodákat, az intendáns a „miniszteri tilalmat“ emlegette. „Könnyű nekik, mert nem felelősök; nem merek panaszkodni, de fájlalom helyzetemet. Midőn az intendáns azt a nevezetes választ adta, hogy a „miniszter megtiltotta Krimián kívül állítani kórházakat“ — tudta-e katonáinknak nyomorúságát ? A krimiai és konstantinápolyi kórházakba februárius havában 7834 typhusos beteget hoztak, több mint fele elhalt. A katonai szabály tisztelete három hónap alatt 20,000 betegünk és 10,000 hallottunkba került. Végre a még megmaradt hadsereg szerencséjére meghallgatták Bandens kiáltását. 1856. márczius 15-én azt mondta a császár Vaillant tbknak : „Fő dolog, hogy a Bandens által sürgetett sátrakat mielőbb elkészítsék. A siető rendeleteket e szerint adja ki.“ Rögtön megváltozik minden. Az itteni tbknak a miniszter azt sürgönyözte : „Mindent tegyenek meg, amit Bandens kíván. A betegek táplálkozását is az orvosokkal igazítsák el. Önnek teljhatalma van, minden tettét helyeselni fogom.“ Ez alkalommal az orvosok győztek, a szabály le van győzve, a hadsereg megmentve. Boszúsággal telünk el, midőn látjuk, hogy Michel Lévys Bandens mint jósolják meg a bekövetkező ragályt, s miként kérik, hogy szegény katonáinkat a betegség és halálnak ne áldozzák fel. Az intendánsokat önkénytelenül gondatlansággal és ügyetlenséggel vádoljuk. Pedig nincs igazunk. A keleti hadsereg főintendánsa Blanchot, a krimiai hadjárat után, kimerültségben halt meg. A bűn nem az emberekben van, hanem a rendszerben. Azon ostoba szabályban, mely egy testületet oly számtalan kötelességekkel túlterhel, s a központosításban, mely minden szabadságot, és felelősséget elront, s azon kérdéseket, melyeket csak a helyszínen, s ahoz értő szakemberek által lehet megbiráltatni, Páris hivatalos szobáiban döntik el. „Krimián kivül nem kell kórodákat állítani“ — ki mondta e szót? ma már senki sem tudja megmondani, pedig e könnyedén kiejtett szó, — egy csatánál sokkal több vérünkbe került. Már ismerjük a bajt, s az ok látható. Mi az ellenszer ? a tapasztalás kimutatja. Miután az orvosok alárendeltsége megakadályozta, hogy a ragályos betegségeknek útját állják, szükséges, hogy tehetetlenségök s alárendeltségük megszűnjék. Szükséges, hogy a főhadiszálláson a katonai orvosoknak is legyen személyesítőjük. Amint tüzérségi és génié osztály van, úgy kell orvosi és egészségi osztálynak is lenni. Bugeand tábornok igen helyesen jegyezte meg, „hogy könynyebb a sereget a tűzbe vezetni, mint élelmezni és megtartani.“ Azt a hivatalt, melynek kötelessége a katonák életére ügyelni, miért ne lehetne oly demelt. Jáczint hallgatott, elhalványult, ajkai reszkettek. „Uram, mondá szaggatott hangon, hinni akarom, hogy komolyan beszél. Az ön osztályozási mániája eltakarja ön előtt, hogy tervében mi az utálatos és nevetséges. Ön oly gyakran osztályozta az embereket tetszése szerint, hogy igen természetesnek találja, hogy a teremtés többi részével is olyan könnyen bánjon el. Minő joggal ítéli ön halálra azon védtelen lényeket, melyeket az isten az ön társaivá tett, s védelmébe és könyörülétébe ajánlott ? Hogyan t e nyomorultaknak a vérét hideg vérrel ontani ki,hogy uj rendszert próbáljon meg. Ha szivemnek hitelt adhatok, úgy nem igy kormányoznak. A fejedelem legelső kötelessége, körzetét megbecsülni, kímélni és élni hagyni. Ne oltsa ki azt a fáklyát, melyet nem tud meggyujtani. E szegény állatoknak mi a hibájuk ? Hogy ruták ? Ez nem vétség. A hlségek ? Ez nem bűn. Vagy i talán függetlenségük sérti önt ? Hát annyira leigázta az embereket, hogy már a kutyák szabadságát sem tűrheti ? — Bámulatos! kiáltó Kancsal lovag felállva, bámulatos! Kérem felségedet,bocsássa meg, ha az illem ellen vétek. A dolgok alapját nem vizsgálom, az nekem mindegy, de az alak, a szavak választása, a taglejtés, a gúny ! Ah ! Felség, szerencse reánk nézve, hogy ön király, mert különben az egész ügyvédi kart elhomályosította volna!“ Mindenfélrekanál, nem osztván a KapCsal lelkesülését, hidegen nézett a fejedelemre, s dorgáló hangon mondá : „Felséged nagylelkű érzelmeit helyeseljük. Sajnos volna, ha Felséged életkorában e szent tűz nem égne szivében. E csalékony ábrándokat a tapasztalás módosítani fogja. Felséged megtanulja, hogy a politikának nincs semmi köze az emberiséggel. Az ön elődei a népek vérével és pénzével bőven bánva csináltak nagy dolgokat; az unokák bámulják azokat, akik nagyapjokat a függetlenül szervezni, hogy főnökei a hadsereg parancsnokával közvetlen érintkezésbe jönnének, s vele eggyütt dolgoznának ? Azt hiszik, hogy a helyiség természetéről, a vizek és táplálkozásról adott helyes tanácsok ezereknek életét nem menthetnék e meg? s a győzelemre nem volna-é épen oly befolyással, mint a tüzérfőnök bölcs tanácsa ? Ez újítás, mondja a régi iskola, s azon bölcsek a kik a haladásnak hátat fordítanak, s a múltba néznek. Sem a forradalom, sem az első császárság alatt nem volt igy, s mégis egész Európát meggyőztük ; igaz, de főnökük tudatlansága és gondatlansága által hány ezer ember élete veszett el ? Gondoljanak a mayencei typhusra, s azon epidémiákra, mely a hadsereget kisérte, s a lakosságot felemésztette. Ha az 1792-évtől, egész az 1825-diki évig terjedő orvosi kimutatásba bele pillanthatnánk, a borzadály miatt visszahátrálnánk. Ma már egy új tudományunk van, az élettan, ez, azon betegségeket, melyeket az orvosság nem képes meggyógyítani, könnyedén megelőzi. Ha ezen egészségi tudománynak valahol helye van, úgy az a hadsereg, hol annyi ember van eggyütt. A betegségek a vas és golyónál tízszerte több embert ölnek meg. Úgy számítják, hogy Krimiában 30,000 orosz esett el ellenség által, a nyomor és betegség miatt pedig 600,000 halt meg. Mit kell tenni, hogy a scorbut, typhus és hideglelést kikerüljék ? Erősítő és változatos táplálékot adni, tiszta levegőt, száraz táborozási helyet, ügyelet az estveli hideg és a föld nyirkossága ellen, és mindenek felett nagy tisztaság. Ezeket létesíteni, az emberi erőt nem haladja meg ; a katona szívesen engedelmeskedik, ha felvilágosítják, hogy saját érdeke kívánja. Egy utolsó észrevételem van. Minden történelemben ott van, elismert dolog, hogy a francziáknak első összeütközése ellenálhatatlan, de az első felhevülés hamar lecsillapul, s kitartás hiánya miatt, győzelmünket mindig elveszítjük. Ezt az észrevételt az események gyakran bebizonyították, de egészen más értelmet is lehetne neki adni, mint amit adnak. Azt is jelentheti, hogy a franczia hadsereg a háború második évében a rosz táplálék által ki van merülve, s a scorbut és typhus által tönkre téve, tehát nem lehet oly erélyes, mint az első napokban. Nem a nemzeti kényelműséget kell vádolni, hanem seregünk rész közigazgatását. Kevésbé múlt, hogy Sebastopol előtt seregünk majdnem elolvadt! katonáinkban talán a bátorság hiányzott? Nem,az, a mi seregünket tönkre tette, Francziaország becsületét compromittálta, az, azon utálatos rendszer volt, mit Chenu úr a közvélemény előtt leleplezett, s mely a krimiai és olaszországi tapasztalások daczára még most is uralkodik, s ha egy háború üt ki, a legnagyobb veszélyeknek teszen ki bennünket. (Folyt. köv.) Francziaország és az Egyesült Államok katonai kórodéiról. .. ti b n u t a ti e-tól. (Folyt.) Tíz havi küzdelem után, minek következtében egészsége kimerült, Michel Lévynek megengedték a Francziaországba való visszatérést. A tábornokot és intendánst az utolsó perczig figyel Pest város közgyűlése. Pest, nov. 30. Gamperl Alajos röviddel 4 óra után megnyitván az ülést, a jegyzőkönyv hitelesítésére 10 képviselőt hív föl. Bejelenti ezután a közmunka-tanács átiratát, melyben a régi német színház helyére emelendő épület tervét olykép módosítja, hogy az emelendő épület homlokzata a magyar királyhoz czímzett vendéglővel egyenlő irányban legyen. Ugyancsak ezen átirat tudatja a várossal, hogy ugyanezen tér szabályozása akkorra hagyassák, midőn nevezett épület földszintje föl lesz építve. Tavaszi az átirat második részét nem helyesli, szeretné, ha a nevezett tér mielőbb szabályoztatok. Indítványozza, hogy a közmunka tanács e tárgyban kerestessék meg. Ez indítvány elfogadtatott. Olvastatik a szervező-bizottmánynak a tiszti fizetések szabályozását illető jelentése. A bizottmány jelentésének értelmében az 1861-ben megállapított fizetésekhez a következő fizetési pótlék lenne csatolandó: kiknek 1000 frton aluli fizetésük van, 20°/0-nyi felemelést nyerjenek; kik 1000 frt.-on fölül húznak fizetést, 15 percentnyi fölemelést kapjanak; kiknek fizetése 2000 frt, 10 percentnyit. Ezen jelentéshez a tanács azon észrevételt teszi, hogy a most javaslatba hozott fizetés-fölemelés csak ideiglenes legyen, a közgyűlés a szervező bizottmány indítványát elfogadta. Olvastatik ezután a középítési bizottmánynak a közmunka-tanács átiratára vonatkozó jelentése, mely a szálló-utcza szabályozását tárgyalta. Említett bizottmány jelentése szerint a stalló-utcza a bodza utczától kezdve kiszélesítendő és pedig a templomon túl, a 699 számú háztól kezdve. A jelentés visszautasittatott a bizottsághoz, hogy a kisajátítás végett tegye meg a fölszámitásokat s azt a közgyűlésnek terjessze elő. Elhatároztatott ezután Sztupa indítványára, hogy a város új tanácskozási terme számára Rottenbiller Lipót életnagyságú képe meg fog rendeltetni. E tárgyban bizottmány küldetett ki. A középítési bizottmány jelentésének értelmében a közgyűlés morális támogatását nyújtja az országos m. iparegyesület által czélba vett közhasznú házépítő társulat létesítéséhez.. Olvastatott még a marhavész korlátozásából felmerült költségek állandó viselése tárgyában tett miniszteri intézmény. Az ülés rövidn 6 óra előtt véget ért, halál torkába küldték. A jövő nemzedék csak a a hódítókat imádja. Allkegyelet által nem kellene magát megcsalattatni: a népek arra valók, hogy vezettessenek ; a gyöngéden simogató kezet megharapják, amelyik sújt, azt nyalják. A történelem ezt bizonyítja. „Az emberiség iránti üres aggodalmainkat hagyjuk abba. A politikában is, épen mint az orvosoknál, a legelső érvágásnál roszul érzi az ember magát, de csak az lehet nagy politikus, és nagy orvos, aki a mások szenvedései iránt szívét megkeményíti, s az előtte levő czélt nézi. „Térjünk át arra a törvényre, mely Felségedet megijesztette. Néhány egyénnek elpusztítása által a természeten segíteni, hogy a fajt tökéletesítsük, az újabb bölcsészet legmagasabb fogalmait létesíteni, ez az, a mi Felségednek nem tetszik, a rendszerektől tart. Ám legyen, maradjunk a földön, s csak a mai nap érdekeivel foglalkozzunk. A határozott lépés megtevésére döntő okunk van ; ez ok a következő: „Ha Felséged ez irományokba beletekint, látni fogja, hogy a rendőrség egy utálatos összeesküvést fedezett fel. Azon emberek, akik előtt semmi sem szent, a városi közmegegyezés útján a legrosszabb ellenségnek engedték át. A kutyaveszteglő hely, mely a gyanús és kóborló kutyák börtöne, aláaknáztatott; ezeket a gonosztevőket a békés polgárokra kieresztették. Rettegés tölt el mindenkit. Szerencsére a törvény őrködik, a bűnösöknek nyomában vannak ; a törvények boszuját nem kerülik ki. — Borzasztó iszonyatos! kiáltá báró Vénpityergő. — Egyszerűen csak nevetséges, mondá hidegen Jáczint. Mit ez a lárma, ez a nagy izgatottság azért, mert egy lyukon keresztül néhány kutya kiszabadult ? — Igen, de ki ásta azt a lyukat ? mondá a báró. A dolog komolysága ebben rejlik. A hivatalos lapból. A m. kir. pénzügyminiszter Vincze Simon II. osztályú irodatisztet, a hitel számvevőséghez II. oszt. számtisztté nevezte ki. A m. kir. pénzügyminiszter Windrakiewicz Ede, stebniki sóbányahivatali főnököt ideiglenes bányászati geológgá nevezte ki. Kohn Ignácz saját és gyermekei vezetéknevüket „Kányái“-ra változtatta. Hírek. Pest, nov. 30. — A főváros lakóinak legnagyobb nyomorúsága vagy tiz nap óta az ivóvíz, mely egészen pocsolya-lé, s oly bűzös, hogy a hol az utczákon kibocsátják, undorítóvá teszi közelében a levegőt is. Ha egészségügyi rendőrségünk lenne, a legszigorúbban kellett volna föllépni a mérgezés ezen neme ellen. Mindazonáltal ma a polgármesteri hivataltól következő értesítést kaptunk : Minthogy a városi vízvezeték vize utolsó napokban kellemetlen szagúnak és ízűnek tapasztaltatott, a vízvezetéki bizottmány a városi. főorvos, a városi vegyész, és Aujeszky Lipót tanár közbenjárásával egy alválasztmányt küldött ki, hogy az érintett bajok okát azonnal kiderítse, és azoknak orvoslása iránt megfelelő javaslatot tegyen. Ezen alválasztmány mind a hajóhivatali telken, mind a kőbányai fő tartalékmedenczében vizsgálatot tévén, azt tapasztalta, hogy a hajóhivatali telken fenálló azon két szivókútnak vize, mely a múlt év óta a várost vízzel ellátja, tiszta és szag nélküli, amilyen a szűrt Dunaviz szoktt lenni; a 3-ik nagy szülőkútban és a fő tartalékmedenczében megvizsgált vizet azonban kellemetlen ízűnek találták, és ennélfogva mind a két víztartónak vize vegyészileg megvizsgáltatni rendeltetett Az alválasztmány nézete szerint, mely részletes tudósítását és javaslatát csak a folyamatban levő vegyészi vizsgálat alapján teendi meg, a víz kellemetlen ize onnan ered, hogy a harmadik nagy szülőkút még épülőfélben lévén, ott régi viz és faneműek léteznek, és hogy a kőbányai nagy vízmedencze és falazata a víznek kellemetlen izet ad, mely azonban a medenezének hosszabb használata után el fog enyészni; végre, hogy a vízvezetéki csőhálózat azon részeiben, hol a vízfogyasztás csekély, az azokban hosszabb ideig álló viz a csövektől mellék izet kap, mely baj a nagy vízmedeneze által eszközlendő rendszeres öblítés által el fog háríttatni. Ennélfogva mindenek előtt a csőhálózat folytonos és rendszeres kiöblítése, s az épülőfélben levő harmadik nagy kút azonnali kiépítése rendeltetett el, melyet eddig a Duna nagy vízállása miatt be nem fejezhettek.“ Hanem ezt már mi is tudtuk és megírtuk régen. Hogy idővel majd csak jobb lesz a víz, reméljük magunk is. De hát vájjon okvetlen fogyasztás alá kellett bocsátani a kőbányai medencze vizét, s nem lehetett volna bűzös levét kibocsátani valahol távol a várostól, mert közelben még így is dögleletes lesz vala. És várjon e moslékért is úgy fizet a közönség, mint a vízért, mert vannak házak, hol rá kell szorulni, kivált az uj házaknál, melyekben már nem építettek kutat. Miért nem lehet a régi utón látni el a várost ivóvízzel, vagy okvetlen szükséges, hogy a rosz szűrokút, és a kőbányai medencze mosogatóját megitassák ? — Nagy hadiszemle lesz holnap, csütörtökön d. e. x/210 órakor a budai vérmezőn. A Budapesten állomásozó összes katonaság vesz részt benne, I. Pierre altábornagy parancsnoksága alatt s azt hiszik, hogy a király is meg fogja nézni. — A katonatiszti iskolák decz. 5-én nyílnak meg minden kerületben s az előadások ápril végéig tartanak. Részt vehetnek benne a szabadságolt állományú tisztek is, sőt ez idő alatt a rangjukat megillető fizetésben is részesülnek azon esetben, ha az oktatás miatt más városba kellene költözniük. Bizonyára ez az első eset arra, hogy valakit fizetnek csak azért, mivel magát taníttatja, a mi hadügyminisztériumunktól azonban még furcsább dolog is kitelik, csak más volna az is, ki e furcsaságok költségeit viszi s nem mi. — Az Eszterházy-képtárról a „P. N.“ egészen hiteles forrásból hallja, hogy a kormány már megvette s megkötötte a szerződést, természetesen az országgyűlés jóváhagyása reményében . A budapesti ügyvédegylet decembr 3 án s a következő napokon az egylet helyiségeiben rendes ülést tart. Tanácskozási tárgyak : 1. a királyi jegyzőkről; 2. az úrbéri viszonyok rendezéséről; s 3. a bírrósági végrehajtókról szóló törvényjavaslat tárgyában történt szakosztályi megállapodások. Egy kis balesemény történt e hó 24-én hajnalban a buda-kanizsai vasúton. Mint lapunknak írják, Lepsény és Siófok között, ahol az enying veszprémi országút a vasútvonalat keresztül metszi, egy részeg fuvaros s ugyancsak részeg tyukász csibékkel s tojással megrakott ketreczeivel át akart menni a sineken. Itt azonban megakadtak, s épen akkor jött hozzájok a vonalőr, hogy a Siófok felől robogva érkező postavonat előtt a kaput bezárja. Meglátva a két embert, sietteté őket s maga lóhalálában futott a vonat elé, vörös lámpával jelezve, hogy baj van. A mozdony azonban már közelebb jutott, semhogy megállhatott volna s elgázolta a kocsit, megölt mintegy 300 csirkét s rántottává változtatott mintegy ezer tojást. Az emberek s a lovak megmenekültek. — Advent szombatjain esti 6 órakor a ferencziek templomában a zárdafőnök következő hitszónoklatokat fog tartani: decz. 3-án „a hit és tudás,“ 10-én „isten,“ 17-én „a lélek szellemisége és a materializmus“s 26-án „a kinyilatkoztatás.“ — A felügyelők, mondá Mindenfélekanál, nincsenek egy véleményben a felett, hogy miféle szerszámokat használtak , de abban megegyeznek, hogy emberi kéz műve, és pokoli ügyességet tanúsít. Gyanítják, hogy a börtönőr is bűntársuk volt, ezért elmozdítását kérik. — Ez mégis sok, mondá Jáczint vállat vonitva. Ha a felügyelés és közigazgatás ilyen szolgálatokat tesz, úgy a leghaszontalanabb kiadások egyike. — Nyugodjanak meg uraim, nincsen ebben semmi összeesküvés. Ezeknek a kutyáknak, melyekkel önök oly könnyen elbánnak, több eszük van, mint a felügyelőknek, azt a lyukat, melyen kiszabadultak, maguk csinálták. — Felség, mondá Mindenfélekanál felfuvalkodott hangon, itt vannak a jelentések. A közigazgatás nem ítél a feltevések után. A felügyelők a helyszínére mentek és maguk néztek meg mindent. — Én is magam láttam mindent, kiáltó Jáczint indulatosan. Miniszter úr csodálkozik rajta ? Igen, én az ön rendőrségénél sokkal jobban tudom, hogy a kutyák veszteglőhelén mi történt; én azt is tudom, amiről önnek talán tudomása sincsen, hogy az ön leánya szobaleányának agara is oda volt zárva. — Valóban Felség, mondá Mindenlébekanál csodálkozva. — Tudom, hogy a börtönőrt, egy Gézengúz nevű százados adta fel hadseregünk fővezérének. — Igaz, mondá Mindenlébekanál megzavarodva. — A két kutyát nem nevezem meg, de azt is oly bizonyosan tudom, hogy azt a pokoli gödröt, mely az ön rendőrségét és felügyelőit olyan bajba hozza, ők ásták. — Éljen a király! kiáltá Kanosai lovag vidámon. Felséged, a bagdadi kalifát is elhomályosítja. A Bárgyaknak is lesz Bondokáuijok. (Folyt. köv.)