Ellenőr, 1871. február (3. évfolyam, 139-166. szám)

1871-02-05 / 143. szám

Előfizetési árak: Egész évre • « 20 ft. — br. Évnegyedre .'­­ 5 ft. —­ br. Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Pesten, bálvány-utcza 4. szám, 1. emelet. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. 143. szám. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon. A­ lapot illető reclamátiók Légrády testvérek irodájába (2 sas-utcza 24. sz.) intézendők Hirdetési dijak: Tizhasábos petit sor egyszeri­­ A nyilt­ tér egy petit sora 30 kr.beigtatásáért . . . . 10 kr.­­ Bélyegdij minden beigtatásért 30 „ Kiadóhivatal: Pesten, kétsas­utcza 14. szá­m­. Hirdetések felvétetnek: az „Ellenőr“ kiadó­hivatalában kétsasutcza 14. sz., Légrády testvérek nyomdájában Pest , sas utcza 24. sz. és Naschitz J. ügynöki irodájában Pest, arany kéz utcza 5. szám. Vasárnap, február 5. 1871. III. évfolyam. A szent részvét nevében. Francain ország nyomorának enyhíté­sére Intézett adakozások. (Harmadik gyűjtés.) fzt.kr. A múlt kimutatás összege 41 frank, 2 ar., 4 frt, 3 db 1/l frtos ezüstben és . .2615.12 A b. böszörményi ifjúság által jan. 21-én tartott tánczvigalom tiszta jövedelme . 40.53 Szele Gábor egri kanonok ..... 10.— Özv. H. Károlyné R. Szombathról . . . 2.— A pest-honti 62 sz. zászlóalj altiszti kara jan. 21-én tartott tánczvigalma alkal­mából ...........................................................15.— Szent Gálon Bognár Károly névestélye al­kalmával összegyűlt...........................10.10 Gyöngyösön Csömör Kálmán úr ivén ada­koztak ..................................................... 8.50 S­z­i­l­a­s­s­y János pest-járási főszolgabíró gyűjtéséhez újabban járult Alberti köz­­zége.............................................. 402 Eötvös József báró özvegyéhez a kö­vetkező részvét­iratot intézte a baloldali kör mind­azon tagjainak aláírásával, kik jelenleg Pesten vannak: Nagyméltóságú Báróné! Tudjuk mi azt, hogy egy annyira iga­zolt és oly mély fájdalommal szemben, minő nagyméltóságod fájdalma, a vigasztalásnak nincs és nem lehet hatása. Az idő az egyedül, mely nem enyész­­teti el ugyan, de enyhiti a szenvedést; — a hosszú évek során érzett, boldogító és vi­szonzás által jutalmazott szeretet, mely csak alakot cserél, de el nem enyészik a sírnál, nyújt erőt az elviselhetlennek látszó elviselésére, — a múltra visszaemlékezés, a jobb jövő iránt táplált remény által. Nem vigasztalni akarjuk mi tehát nagy­méltóságodat. Szándékunk csak az, hogy kifejezzük ezen oly szomorúan ünnepélyes perczben azt a minden pártéleten kívül álló tisztele­tet, melylyel Báró Eötvös József a tiszta lelkű hazafi, az író, a tudós, az emberi mivelődés fennköltlelkű bajnoka s a szó legnemesebb értelmében emberbarát iránt viseltetünk s jeleit adjuk annak, hogy nagy­méltóságoddal együtt gyászoljuk mi is azt a nagy veszteséget, mely a gyászba borult családon, a kesergő barátokon kivül egyik legkitűnőbb fiának elhunyta által, az ő és a mi szeretetünk, lelkesedésünknek közös tárgyát, a hazát is­ érte. Kelt Pesten, 1871. Február hó 4-én. Pest, febr. 4. A franczia ügyre nem vehetők kedve­ző jelül ama tudósítások, melyeket a két­felé szakadt franczia kormány eljárásáról a fegyverszünet megkötése óta hallunk. Nem bocsátkozunk most annak vizsgá­­lásába, milyen feltételek mellett köttetett a fegyverszünet és hogy lehetett volna-e előnyösebb­­tételeket kicsikarni a porosz kormány­tól, vagy nem, annyi mindenesetre áll, hogy a franczia kormány Párisban szé­kelő tagjai helyesebben cselekedtek volna, mint a­hogy cselekedtek, ha a fegyverszü­netről és annak feltételeiről előre értesítik a bordeauxi kormány tagjait. Gambetta, ki öt hónapon keresztül lel­kének minden erejével küzd a haza meg­szabadításán, ki megmentette hazájának már már veszni hanyatló jó hírnevét, kinek legnagyobb része van abban, hogy a világ, mely már már készen állt a gyávaság és hazafiatlanság vádjával illetni az ország népét, most ismét kalap-emelve szól e nem­zet küzdelmeiről. — Gambetta mindeneset­re megérdemelte volna azt, hogy oly egyez­mények, melyek döntő hatással lehetnek hazája sorsára, ne köttessenek meg tudta nélkül. De hagyjuk a mi megtörtént, melyen változtatni úgy sem lehet már s vessünk inkább egy pillanatot arra, a mi most tör­ténik s a mi emberi számítás szerint tör­ténni fog. A nemzet a választások előtt egy oly fontos adtás előtt áll, milyen ritkán fordul elő népek életében. Csak néhány nap még, és az országgyűlésbe, mely a béke és hábo­rú felett határozand, megtörténnek a vá­lasztások. Sokkal veszélyesebbnek tartanók min­den eddigi bajnál azt, ha a választások előtt a nemzet és választások után a nem­zetgyűlés pártokra szakadna és megszűnnék a jó egyetértés, mely mikép láttuk öt hó­nap alatt oly nagggyá tette a nemzetet. Nemzetgyűlés, mely erélyben egységes, hazafias elszántságban állhatatos, nagyon megkönnyítené a békeföltételeket, ha békét akarna és még lehetségessé is tenné a há­ború folytatását, ha a győzők által diktált föltételek semmi áron sem volnának elfo­gadhatók. Ha azonban a nemzetgyűlés, mitől is­ten óvja a franczia nemzetet, pártviszályok, meghasonlások fészkévé válnék, ha hiá­nyoznék belőle az egység és a­mi az egy­séggel együtt jár — az erő, akkor a há­ború folytatására gondolni sem lehetne Francziaországnak, s kénytelen volna elfo­gadni a békét, melyet annál súlyosabbra szab a győző, minél gyöngébbnek és önma­gában meghasonlottnak mutatkozik a le­győzött. E helyzet bekövetkezését megakadá­lyozni : fő törekvésének kell lenni Franczia­országnak. S épen ezért véghetetlen saj­nálkozással látjuk az egyenetlenséget és tömérdek zavart, mely a kormány tagjai közt kitört s mely csakhamar át fog szi­várogni a nemzet különböző rétegeibe is. A bordeauxi kormány kibocsátotta a választási rendeleteket, melyeknek tartalmát csak helyeselnünk lehet, mert megbocsáthat­­lan könnyelműség volna ismét oly egyének kezeibe tenni le az ország sorsát, vagy csak befolyást is engedni nekik a lét és nemlét kérdéseinek eldöntésében, kik i gazlelkű eszközei lévén a bukott kormány­nak — nagyrészben okozói az iszonyú rom­bolásnak és szerencsétlenségnek, melybe Francziaország döntetett. A párisi kormány visszautasítja e ren­deleteket, érvényeseknek egyedül az ő ál­tala kiadottakat kívánja elismertetni. Melyek a párisi kormány rendeletei és miben különböznek a Bordeauxban kelt rendeletektől, nem tudjuk, mert nem ismer­jük, és nem tudjuk azt sem, volt-e ezekről Gambetta és társainak tudomásuk, mielőtt saját rendeleteiket kiadták ? Nagyban növeli a zavart és elkesere­dést az, hogy a fegyverszünet föltételei — ha igazat szólnak a mai táviratok — rop­pant hiányosan állapíttattak meg Favre ál­tal, mi már­is lényeges veszteségeket oko­zott a franczia keleti hadseregnek. Szóval, teljes lehetetlen eligazodni a tudósításokon, melyeket két nap óta a kor­mány két különböző székhelyéről veszünk. Érthetetlen előttünk Favre eljárása, ki alá­írta a fegyverszüneti szerződést és ama táv­irat szerint azt üzeni Gambettának, hogy Elszászban német hatóság lévén, nem tudja, mi fog ott történni a választásokat ille­tőleg. Méltán kérdhetik a bordeauxi kormány tagjai, mikép írhatott alá Favre oly egyes­­séget, mely ily fontos tárgyban sem tartal­maz határozott föltételeket, s mely hiá­nyosságánál fogva most kaput nyit az el­lenség visszaéléseinek. Igaz, rendkívüliek, nagyon rendkívüli­ek a körülmények, melyekben a franczia kormány él s azért nem is követelheti senki, hogy a kormány minden tagjának minden lépése, minden részletében korrekt legyen. De épen eme rendkívüli körülményeknél fogva megvárja a nemzet kormányférfiaitól, kik e válságos pillanatokban döntő befolyást gyakorolnak sorsára, hogy félretéve minden kicsinyeskedést, elfojtva minden személyes ambitiót, egyesüljenek a haza megmen­tésére — lelje a haza megmentését béke vagy háborúban. Rekriminatiókra most nincs idő, a hi­bák fölsorolása maradjon másszorra. Szé­gyen volna azon férfiakra, kik eddig a leg­nagyobb áldozatkészséggel szolgálták a ha­zát, ha most apró szemrehányásokkal vesz­tegetnék a legdrágább időt. Legyen béke vagy háború, a ször­nyű csapások után csak úgy remélhetni jobb jövőt, ha ez úgy mint az együtt találja a nemzetet. Csávolszky Lajos: Az „Alispánság“ nógrádi fajtája. — II. czikk. — Motto: Ignotos fallit, notis est derisui. Az „Ellenőr" 138-ik számában egy nógrád­­megyei erdőtarcsai bizottmányi tag, — az Ellenőr 129-ik számában X. aláírással ellátott, — mint mondja — drastikus modorban irt vádakra fele­letül közli az évnegyedes közgyűlés végzését, melyben „az első alispán eljárása helyesnek, iga­zoltnak ismertetvén el, oda utasittatik, hogy hiva­talában erélylyel és szigorral járjon el egyszer­smind kijelenti erdőtarcsai úr, hogy ezzel a t­á­r­­gyat befejezettnek tekinti. Sajnáljuk, hogy erdőtarcsai magányában el­von­ultan élő s Frideczky első alispán úr varga betűiről tudomással nem biró bizottmányi colle­­gánkat boldog hitében háborgatni kényszeritte­­tünk, — mert mi a tárgyat nemcsak befejezettnek nem tartjuk, sőt erős meggyőződésünk, hogy a „hadd el hadd“ — még csak ezentúl követ­kezik. Az, hogy a tisztelt bizottmány cortes-erővel is ellátott része, — mely Fülek és Szécsény vidé­kéről behozatott, — ez képezte a „szép szám­mal“ összegyűlt közönség legszebb gyöngyvirá­gát, — Frideczky ur eljárását rózsaszínűnek lát­ja , — épen nem akadályoztatja az ellenfélt abban, hogy a jövő közgyűlésen szintén corteshatalommal ne decretáltassa annak ellenkezőjét, hogy­­tudni­illik alispán úr helytelenül járt el, a­mi köz­tünk szólva i­g­a­z is volna ! Nem gondolja collega úr! hogy ily provoca­tió után ez annyival könnyebben megtörténhetik, miután Frideczky állása annyira m­egingatott­n­a­k tapasztaltatott, hogy annak fentartása végett főispán úr is Pestről váratlanul a székváros­ban megjelenni, mulaszthatlan dolognak tartani méltóztatott. S nem hallott volna arról semmit Erdőben is, Tarcsában is lakó s egyszersmind az alispáni menageban étkezni szokott tagtársunk ? miszerint csupán a főispán megfeszített erővel igénybe vett közbenjárásának tulajdoníthatni ,­­ hogy a tör­vénynyel, megyei végzésekk­el, erkölcsi szabályok­kal, társadalmi illemmel daczoló Frideczky első alispán elleni együttleges fellépéstől csak azért állott el január 24én tartott értekezletében a me­gyei tiszti kar, mert első alispán a tiszti kart főispán úr előtt bűnbánó lélekkel egész alázattal megkövetni kénytelen volt ! Nem hallott ön erről semmit, vagy csak szán­dékosan hallgatta el ? Mi ? S nem tudja collega ur, hogy mindazok, mik 25-én a közgyűlésben, a főispán s Fr. P. bi­zottmányi tag által nem egészen correct módon történtek, — mindazok csupán a megye díszének fentartása s a további botrány elmellő­zése végett történtek s épen nem Frideczky szép fekete szemeiért! ? Gondolja, hogy ezen uraknak van annyi életbölcseségök, miként óvakodnak oly felfordi­tott piramist támogatni, melynek széthulló kövei, — ha az egész épület kártyaház nem volna — drága énjüknek is sérülést okozhatnak! Hát az titok volna ön előtt , hogy Frideczky úr valahányszor alispáni hivatalát veszélyeztetve látta, mindannyiszor corteseket rendeltetett be a nélkül, hogy ezeknek használása vagy nem használása iránt pártja — a Deákpárt — értekezletétől fel­hatalmazást, beleegyezést kért és nyert volna. Ezen játékot ő a maga contójára űzi. És aztán hogy felelt Frideczky a közgyű­lésben Bodnár István köztiszteletben álló bizott­mányi tag által felhozott vádakra? Nem vette ön észre, hogy Bodóné másról beszélt, mikor a bor árát kérték ? Nem vette észre , hogy a viszonyokba kel­lően be nem avatott közönséget felületes, gyakran a valótól merőben eltérő válaszával mint igyeke­kezett tévútra vezetni épen úgy, mint az 1849 ki debreczeni országgyűlésen eclatáns módon be­bizonyította, midőn e miatt kérdőre vonatott, hogy ő meg nem hódolt Gyarmathon a császári biztos­nak, s erről akkor Nógrádban a verebek is csi­ripeltek. Tanúskodik erről Pap Dénes, „A parla­ment Debreczenben“ czimű­ munkája, mit az erdőtarcsai magányban olvasni más tekintetből is nem volna megvetendő szórakozás. Avagy meg­nyugtató válasz volt-e az, midőn Bodnár azon vádjára, miért csapta k­i Vengrin hajdút szolgála­tából azért, mert neje 1 krajczár értékű forgácsot tett kosarába? Azt válaszolta nagy hetykén, hogy e részben főispán úr vizsgálatot rendelt! Bodnár nem azt kérdezte, mit tett a főispán, hanem mit tett az alispán ? — Az meg más kérdés, midőn a megye együtt van, elrendelhet-e a főispán vizs­­gálatot? vagy máskor is? Hát az hogy tetszett önnek, midőn doctor Fleischer Tamás Ügyére nézve mondotta, hogy már az a gyűléseken is megfordult, — holott a beavatottak jól tudják, hogy még ezen ügy a gyűlésen soha szőnyegen nem volt ? S úgy ment az végig ! Lassa collega úr mások sem voltak meg­nyugtatva, mert a Bodnár István által szóba ho­zott megyei pénzügy olyan nagy aggodalomba ejtette J. D. bizottmányi tagot, hogy a 26-ik gyű­lésen következő interpellatiót intézett alispán úr­hoz: „a megyei költségvetésből fenmaradt pénz­többlet — (mintegy 20.000 forint) meg van-e és hol ? — Biztos-e alispán úr, hogy ezen többlet a kormány által nem fog visszaköveteltetni, sem jövőre nem fog beszámíttatni!“ Ilyen interpelláló Nógrád megye egyik alis­pánjához sem intéztetett soha. — És sokat el le­hetne mondani mi volt ekkor a beszélgetés tár­gya a magán körökben, hol nagy befolyású pártjabeli kebel-barátai is akként nyilatkoztak, hogy Frideczky alispáni hivatalát a történtek után diszszel nem folytathatja, — s hogy a „lemon­dásnál” egyéb tisztességes gyógyszert nem is képzelhetnek. Ilyfélét collega nem hallott? — Fájdalom, mi bizony hallottunk ! Még egyet! Hát az a drasticus modorban irt X-féle czikk mit vétett? Hisz annak hatása millió­kat ér ! Nézzük csak. A közbotrányt okozott „ismeretlen fő“ a megye házából eltávolíttatott, nagy örömére a b.­­gyarranti tisztességes asszonyságoknak, kiknél már vizitelni kezdett. Yengrin hajdú 6. tagú családjával f. hó 1- jétől szolgálatába visszahelyeztetett, — nagy örö­mére minden humánus embernek, kiknek vérét fellázítani e. alispán embertelen, kegyetlen és igazságtalan végzésével a jelenlegi szelíd és al­kotmányos világban nem iszonyodott. Az is sokat ér, hogy X. alispán ur, mint felebb említettük, a tisztikart alázatosan megkö­vetni kénytelen volt. — Mindez az Ellenőrnek, illetőleg X. urnak köszönhető. A dicsfény, a bizalom, népszerűség le van rombolva, önmaga rombolta le alispán­at, csupán azért s nem egyébért, mert mint orvos Dulca­mara ezen czimü bájitallal ,hivatalos erély, hivatalos szigor" el akarván a közönsé­get szenderíteni, azalatt, magának a minisztéri­­umok palotái között légvárakat álmodott. Vajha álmai teljesülnének, vagy pedig szállja meg di­cső Cincinnatus becsvágya : vonuljon az ekéhez , így a megye semmivé tett reputatiója, nyugalma, megelégedése talán még helyreállana. Higyje meg erdőtárcsai félrevezetett bará­tunk, egészen más a protocollums egé­szen más az élet, a lélek, a szív, mi az em­berekben lakozik, a betű öl, a szellem éltet! A protocollum­ban ott van, hogy „helyes“ de a szivekben mélyen be van vésve „hogy hely­telen kegyetlen, beszuálló, önké­nyes, zsarnok" a szivekben kiirthatatlanul ott van, hogy Frideczky zsarnok lefelé, legaláza­tosabb szolga felfelé,nagyurak szolgá­­ja, szolgák nagyura. A protocollum czifra végzése olyan, mint rész lovon a czifra szerszám 1 Bársony nyereg, bársony nyereg 1 1 1 A czikksorozatot nemcsak a jelenből, de a múltból is folytatjuk, szerkesztő ur kegyes enge­­delméből. Több bizottmányi tag, E Eötvös elhunyta fölött a fájdalom és részvét nyilatkozatai minden oldalról érkeznek s a főváros külszine méltó ki­fejezése a nagy gyásznak, melyet e jelesünk kimú­lása az országra hozott. Minden lap gyászkeretben közlé a nagy vesz­teség hhrét, s a főváros minden lakója, minden társulata és egylete készül leróni a kegyelet adó­ját a holnapi végtisztességadáson. Ma este helyezik az elhunyt tetemeit a ra­vatalra s holnap reggeltől délig ott ejthet kényet a honfi-fájdalom. * A családi gyászjelentés igy hangzik: Báró Eötvös Józsefné Rosti Ágnes saját és gyermekei: Ilona, Návay Lajosné, — Jolánta, Inkey Istvánné; — Loránd és Mária nevében, szomorodott szívvel jelenti felejthetően férjének, s azok édes atyjuknak Vásáros Naményi báró Eötvös Józsefnek, vallás- és közok­tatásügyi magyar királyi miniszternek, a magyar tudományos akadémia elnökének, szab. kir. Buda főváros országgyűlési képviselőjének Pesten 1871. év február 2-án, éjjeli 11 órakor, hosszas szenve­dés után, élete 58 ik, boldog házassága 29-ik évében történt gyászos elhunytat. A boldogult hűlt tetemei folyó évi február hó 5-én délután 2 órakor fognak Pesten saját lakásán (Erzsébet tér 10. sz.) beszenteltetni, s onnét Ercsibe szállíttatni. Az engesztelő szent mise áldozatok mikortartása a hírlapokban fog közzé tétetni. Pesten 1871-ik év febr. hó 3-án. * A király főhadsegéde tegnap reggel két íz­ben látogatta meg ő felsége megbízásából b. Eöt­vös József családját. Első ízben nem értesülvén még a szomorú hírről, tudakozódni óhajtott a be­teg hogyléte felől; másod ízben kifejezni a király részvétét. A király a temetésen külön küldött által lesz képviselve. A királyné Metánból távirati úton fejezte ki sajnálatát és részvétét az elhunyt családja iránt. József főherczeg a gyászoló özvegyhez írott levelében nyilatkoztatta ki megilletődését a fájdal­mas veszteség fölött. * Az országyűlés részéről a házak elnökei s háznagyai jelentek meg osztozni a család fájdal­mában. * Azon képviselők, kik a képviselőházi elnök megbízása következtében a temetési szertartásra Ercsibe fognak utazni, ma ülés után az elnöki szobában értekezletet tartottak. Elhatároztatott, hogy a kiküldött képviselők hétfőn reggel 7- 8 órakor kettenként fognak külön, e czélra a város­­kapitányság által kirendelt bérkocsikban Ercsibe indulni s ott a temetésnél jelen lesznek. A pesti izraelita hitközség ma dél­előtt elhatározta, hogy templomán a gyászlobogót kitűzi, a temetésen testületileg résztvesz s emléké­re külön isteni tiszteletet rendez. * A Kisfaludy-társaság felszólítja tag­jait, hogy a beszentelés előtt egy félórával gyűl­jenek össze az akadémia Kisfaludy-termében, hon­nan testületileg indulnak a beszentelésre. A természettudományi társulat tagjai d. u. 7­­2-kor gyűlnek össze a társulat helyiségében, (Diana-fürdő I. em.) honnan a me­net a végtisztesség adásra megindul­and. * A budai polgárok falragaszok által vannak felhiva, hogy tömegesen jelenjenek meg a te­metésen. Országgyűlési tudósítások. A képviselőhöz ülése febr. 4-én. A múlt ülés jegyzőkőkönyve, mely K. Eötvös elhunytáról szól, felolvastatván az elnök, Somssich Pál következőleg szólt. A most fel­olvasott és hitelesített jegyzőkönyvben foglalt ha­tározat következtében a tegnapi ülés után siettem a mély gyászba borult család tiszteletére a halot­tas házhoz, hol az elhunyt egyetlen fia szép remé­nyű ifjú Eötvös Lorán dr. által fogadtatván, előtte e határozat értelmét tolmácsoltam, és kifejezést adtam a ház részvétének, hogy ezt a nagy csapás fájdalmai következtében roskadozó és visszavonult özvegygyel és egész családjával szintén tudassa. Tőle értesültem, hogy a boldogultnak tetemes utolsó kívánsága szerint Ercsiben fognak édes atyja mellé temettetni; teste itt Pesten holnap d. u. 2 órakor fog beszenteltetni, és alkonyaikor csendesen Ercsibe szállítatni. Ezek következtében két indítványt vagyok bátor a t. ház elé terjesz­teni. Miután a ház testületileg kíván a végtisztes­ségnél megjelenni, czélszerű volna, ha holnap d. u. 1 órától legfelebb 1912-ig az akadémia palotájá­ban gyűlnénk össze. (Átalános helyeslés.) Elfo­gadtatván ezen indítványom, kérem a t. képviselő urakat, méltóztassanak holnap egy, legfeljebb 1/12 órakor az akadémia palotájában megjelenni. Másik indítványom az, hogy Ercsiben lévén a temetés, gondolom a ház kívánságának megfe­lelő volna, ha magát ott néhány tagja által képvi­seltetné. (Átalános helyeslés.) Értekeztem már ez iránt a háznak néhány tagjával, kiknek körülmé­nyei az utazást megengedik és kik erre szívesen ajánlkoztak. (Halljuk!) Erre nézve a következő névsort vagyok bátor előterjeszteni: Perczel Béla alelnök, Aczél Péter, Bánffy Elek báró, Bethlen Sándor gr., Berzenczey László, Bohus Zsigmond, Bömb­es Gyula, Dezső Szaniszló, Dániel Ernő, Grom­on Dezső, Helffy Ignácz, Jankovich Miklós, Kiss Miklós, Kürthy István, Kovách László, Mó­ricz Pál, Pilaszanovics József, Pejacsevics Nándor gr., Salamon Lajos, Simonyi Ernő, Szitányi Ber­­nát, Wodianer Albert br., Vay Ádám gr., Zichy Sándor gr. és Beliczey István. (Helyeslés.) Kérem azon urakat, kiknek nevei most fel­olvastattak, szíveskedjenek ülés után az elnöki szobában ta­nácskozás végett egybegyülni. A háznak tegnapi határozata értelmében legközelebbi ülésünk kedden reggel d. e. 10 óra­kor lesz a már kihirdetett napirenddel. A főrendiház ülése febr. 1-én. Majláth György elnök : Szomorú kötelességet indulok teljesíteni, mazgos főrendek, midőn a ma­gas háznak egy férfiú elhunytat jelentem be, ki születésénél fogva e ház tagja, fiatal korában több orsz. gyűlésen keresztül alapos készültsége, fen­­költ szelleme és ritka szónoki tehetségénél fogva annak dísze volt. Azonban a veszteség nem szo­rítkozik ily szűk körre; messze e birodalom ha­tárain tul fájdalmas érzést fog az kelteni, de leg­súlyosabb a csapás közös hazánkra nézve, mely b. Eötvös Józsefben leghívebb és legnemesebb fiainak egyikét veszté; kinek szive, hő ragaszko­dása egész melegével és kegyelete minden szálai­val e kis hazán csüggött, mig szelleme merész és magas röptében, csalódás és félreértetés daczára, élte véglehelletéig töretlenül az összes emberiség általános eszményeinek valósításáért küzdött.. Báró Eötvös Józsefben ő felsége hű­ tanács­adóját, a kormány legjelesebb és legmunkásabbb tagjai­t a parlament állambölcsészeti felfogás és magas ihlettség által kiváló szónokai egyikét; a tudomány, a költészet, az irodalom fölkent, szel­­lemdús és világhírű­ bajnokát; családja pedig és barátjai, a magán­ember ez élet sokszor válto­zott viszonyain keresztül változatlan, kedves, szeretetreméltó fényalakját kesergik. E közös bánat közepette hű kifejezést vélek adhatni a méltóságos főrendek érzületének, ha nevökben kijelentem, (Elnök és a ház tagjai fel­­állanak,) hogy e ház a közlött gyászhírt mély megilletődéssel és szintetlen fájdalommal vette, hogy a nemzet és a család közös bánatában hiven osztozik, hogy az elhunyt irányában végtisztelet adóját testületileg szándékozik leróni és hogy fáj­dalmas érzeteinek hű kifejezését jegyzőkönyvileg is örökíttetni kívánja. (Helyeslés.) Az elhunytnak hilt tetemei, mint miniszterel­nök ur ő nagyméltóságának átiratából értesültem, folyó hó 5-én, vasárnap délután 2 órakor fognak pesti lakásán, Erzsébet tér 10. számú házban be­szenteltetni és onnan alkonyatkor csendben az el­hunyt kivonatához képest Ercsibe elszállittatni. Károlyi György gr. Méltóságos főrendek! ne­kem csak azon alázatos kérésem van és remény­em a méltóságos főrendek helyeslésével találkozom, hogy az elnök úr ő exellentiáját megkérjük, mi­szerint a méltó főrendek ezen közös bánatát ő ex­­cellentiájának az özvegynek tolmácsolni szívesked­jék. (Átalános helyeslés.) Elnök : Kötelességemnek fogom tartani. Lenne egy-két bejelentésem, de azt, úgy hiszem, a jövő ülésre hagyhatjuk. (Helyeslés.) Wenckheim Béla dr: Arra kívánom figyelmez­tetni a méltóságos főrendeket, hogy tudtommal a képviselőház szintén testületileg kívan tisztelegni, s annak tagjai az akadémia palotájának nagy ter­mében fogn­k összegyűlni. Azt hiszem, talán ne­künk is legczélszerűbb volna ott találkozni, mert az elhunyt lakásába úgy sem férünk be mindnyá­jan s igy legalább a képviselő testülettel együtt mehetünk el a végtisztelgésre. (Helyeslés.) Elnök: Ennélfogva d. u. 11/a órakor az aka­démia épületében fogunk összegyűlni. Az osztrák delegatió ülése. Pest, febr. 4. Elnök H­o­p­f­e­n az ülést 7H2-kor nyitja meg. Jegyzők: F­ü­r­t­h és gr. H­a­r­d­e­g­g. A kormány részéről : gr. Beust és Lónyay miniszterek. Hoffman képviselő. A múlt ülés jegyzőkönyve hitelesíttetik. Előadó Demel olvassa a pénzügyi bizott­ság jelentését a nemzeti banktól felvett 80 milli­ónyi adósság átviteléről az államadóssági pénztár­­könyvekbe. A bizottság két határozati javaslatot terjeszt elő : 1) A közös minisztérium azon nyi­latkozata, hogy a közös pénzügyminisztérium által 1869 december 7-én tett adminisztratív intézke­dése a 80 milliónyi adósságnak az államadóssági pénztárkönyvekbe átvitelét illetőleg praejudiciumot nem alkothatott, tudomásul vétetik ; maga részéről a delegátió is kijelenti, hogy ilyen adminisztratív intézkedés nem alkothat praejudiciumot. 2) Az in­dokok, melyeket a közös minisztérium eljárása tá­mogatására felhoz, igazolhatják azt, hogy a köz­ponti közös pénztárba nem vette fel a 80 milliónyi adósságot, de nem igazolhatják az átvitelt. A de­legáció tehát különösnek találja, hogy a­midőn az osztrák államadósságot ellenőrző bizottság s az osztrák pénzügyminisztérium ellene voltak az át­vitelnek, ez az átvitel mégis megtörtént. Ennek megnyitja a jelentés, illetőleg a két határozati javaslat fölött az általános vitát. Első szónok Wolfram. Az adósságot az összes birodalom adósságának nyilvánítja. Nem látja be, hogy mért volt szükséges az adminisz­tratív intézkedés, a­mikor tulajdonképeni kezelés­ről nincs is szó. Gr. W i­c­k­e­n­b­u­r­g azt hiszi, hogy a közös minisztérium nyilatkozatával teljesen meg lehet elégedni, épen ezért ő a határozati javaslatnak csak első részét ajánlja az elfogadásra. Gr. Beus­t kijelenti, hogy a határozati ja­vaslat első pontjára neki sincs semmi ellenvetése. Ezzel az ügy rendbe is lenne hozva,­de a bizott­ság még egy második határozatot is terjesztett elő. Annak bebizonyítására, hogy a kormány correct járt el, elbeszéli az egész eljárás történetét, azon körülményt, hogy Becke halála után ő — Beust — vette át a közös pénzügyminisztérium vezetését . Weninger, akkori osztályfőnök az ő aláírásával eszközölte az átírást. Ez az eljárás semmi hát­ránynyal nem jár s épen ezért a bizottság vélemé­nyét nem oszthatja. D­e m­e­rt a külügyét sem győzhette meg arról, hogy az eljárás csakugyan különös. Ezzel az átalános vita be volt fejezve. A részletes vitában az első határozati javas­latot szó nélkül elfogadták. A második hat. jav. felolvasása után felszólal Herbst. Véleménye szerint mindent kerülni

Next