Ellenőr, 1871. február (3. évfolyam, 139-166. szám)
1871-02-05 / 143. szám
Előfizetési árak: Egész évre • « 20 ft. — br. Évnegyedre .' 5 ft. — br. Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Pesten, bálvány-utcza 4. szám, 1. emelet. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. 143. szám. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon. A lapot illető reclamátiók Légrády testvérek irodájába (2 sas-utcza 24. sz.) intézendők Hirdetési dijak: Tizhasábos petit sor egyszeri A nyilt tér egy petit sora 30 kr.beigtatásáért . . . . 10 kr. Bélyegdij minden beigtatásért 30 „ Kiadóhivatal: Pesten, kétsasutcza 14. szám. Hirdetések felvétetnek: az „Ellenőr“ kiadóhivatalában kétsasutcza 14. sz., Légrády testvérek nyomdájában Pest , sas utcza 24. sz. és Naschitz J. ügynöki irodájában Pest, arany kéz utcza 5. szám. Vasárnap, február 5. 1871. III. évfolyam. A szent részvét nevében. Francain ország nyomorának enyhítésére Intézett adakozások. (Harmadik gyűjtés.) fzt.kr. A múlt kimutatás összege 41 frank, 2 ar., 4 frt, 3 db 1/l frtos ezüstben és . .2615.12 A b. böszörményi ifjúság által jan. 21-én tartott tánczvigalom tiszta jövedelme . 40.53 Szele Gábor egri kanonok ..... 10.— Özv. H. Károlyné R. Szombathról . . . 2.— A pest-honti 62 sz. zászlóalj altiszti kara jan. 21-én tartott tánczvigalma alkalmából ...........................................................15.— Szent Gálon Bognár Károly névestélye alkalmával összegyűlt...........................10.10 Gyöngyösön Csömör Kálmán úr ivén adakoztak ..................................................... 8.50 Szilassy János pest-járási főszolgabíró gyűjtéséhez újabban járult Alberti közzége.............................................. 402 Eötvös József báró özvegyéhez a következő részvétiratot intézte a baloldali kör mindazon tagjainak aláírásával, kik jelenleg Pesten vannak: Nagyméltóságú Báróné! Tudjuk mi azt, hogy egy annyira igazolt és oly mély fájdalommal szemben, minő nagyméltóságod fájdalma, a vigasztalásnak nincs és nem lehet hatása. Az idő az egyedül, mely nem enyészteti el ugyan, de enyhiti a szenvedést; — a hosszú évek során érzett, boldogító és viszonzás által jutalmazott szeretet, mely csak alakot cserél, de el nem enyészik a sírnál, nyújt erőt az elviselhetlennek látszó elviselésére, — a múltra visszaemlékezés, a jobb jövő iránt táplált remény által. Nem vigasztalni akarjuk mi tehát nagyméltóságodat. Szándékunk csak az, hogy kifejezzük ezen oly szomorúan ünnepélyes perczben azt a minden pártéleten kívül álló tiszteletet, melylyel Báró Eötvös József a tiszta lelkű hazafi, az író, a tudós, az emberi mivelődés fennköltlelkű bajnoka s a szó legnemesebb értelmében emberbarát iránt viseltetünk s jeleit adjuk annak, hogy nagyméltóságoddal együtt gyászoljuk mi is azt a nagy veszteséget, mely a gyászba borult családon, a kesergő barátokon kivül egyik legkitűnőbb fiának elhunyta által, az ő és a mi szeretetünk, lelkesedésünknek közös tárgyát, a hazát is érte. Kelt Pesten, 1871. Február hó 4-én. Pest, febr. 4. A franczia ügyre nem vehetők kedvező jelül ama tudósítások, melyeket a kétfelé szakadt franczia kormány eljárásáról a fegyverszünet megkötése óta hallunk. Nem bocsátkozunk most annak vizsgálásába, milyen feltételek mellett köttetett a fegyverszünet és hogy lehetett volna-e előnyösebbtételeket kicsikarni a porosz kormánytól, vagy nem, annyi mindenesetre áll, hogy a franczia kormány Párisban székelő tagjai helyesebben cselekedtek volna, mint ahogy cselekedtek, ha a fegyverszünetről és annak feltételeiről előre értesítik a bordeauxi kormány tagjait. Gambetta, ki öt hónapon keresztül lelkének minden erejével küzd a haza megszabadításán, ki megmentette hazájának már már veszni hanyatló jó hírnevét, kinek legnagyobb része van abban, hogy a világ, mely már már készen állt a gyávaság és hazafiatlanság vádjával illetni az ország népét, most ismét kalap-emelve szól e nemzet küzdelmeiről. — Gambetta mindenesetre megérdemelte volna azt, hogy oly egyezmények, melyek döntő hatással lehetnek hazája sorsára, ne köttessenek meg tudta nélkül. De hagyjuk a mi megtörtént, melyen változtatni úgy sem lehet már s vessünk inkább egy pillanatot arra, a mi most történik s a mi emberi számítás szerint történni fog. A nemzet a választások előtt egy oly fontos adtás előtt áll, milyen ritkán fordul elő népek életében. Csak néhány nap még, és az országgyűlésbe, mely a béke és háború felett határozand, megtörténnek a választások. Sokkal veszélyesebbnek tartanók minden eddigi bajnál azt, ha a választások előtt a nemzet és választások után a nemzetgyűlés pártokra szakadna és megszűnnék a jó egyetértés, mely mikép láttuk öt hónap alatt oly nagggyá tette a nemzetet. Nemzetgyűlés, mely erélyben egységes, hazafias elszántságban állhatatos, nagyon megkönnyítené a békeföltételeket, ha békét akarna és még lehetségessé is tenné a háború folytatását, ha a győzők által diktált föltételek semmi áron sem volnának elfogadhatók. Ha azonban a nemzetgyűlés, mitől isten óvja a franczia nemzetet, pártviszályok, meghasonlások fészkévé válnék, ha hiányoznék belőle az egység és ami az egységgel együtt jár — az erő, akkor a háború folytatására gondolni sem lehetne Francziaországnak, s kénytelen volna elfogadni a békét, melyet annál súlyosabbra szab a győző, minél gyöngébbnek és önmagában meghasonlottnak mutatkozik a legyőzött. E helyzet bekövetkezését megakadályozni : fő törekvésének kell lenni Francziaországnak. S épen ezért véghetetlen sajnálkozással látjuk az egyenetlenséget és tömérdek zavart, mely a kormány tagjai közt kitört s mely csakhamar át fog szivárogni a nemzet különböző rétegeibe is. A bordeauxi kormány kibocsátotta a választási rendeleteket, melyeknek tartalmát csak helyeselnünk lehet, mert megbocsáthatlan könnyelműség volna ismét oly egyének kezeibe tenni le az ország sorsát, vagy csak befolyást is engedni nekik a lét és nemlét kérdéseinek eldöntésében, kik i gazlelkű eszközei lévén a bukott kormánynak — nagyrészben okozói az iszonyú rombolásnak és szerencsétlenségnek, melybe Francziaország döntetett. A párisi kormány visszautasítja e rendeleteket, érvényeseknek egyedül az ő általa kiadottakat kívánja elismertetni. Melyek a párisi kormány rendeletei és miben különböznek a Bordeauxban kelt rendeletektől, nem tudjuk, mert nem ismerjük, és nem tudjuk azt sem, volt-e ezekről Gambetta és társainak tudomásuk, mielőtt saját rendeleteiket kiadták ? Nagyban növeli a zavart és elkeseredést az, hogy a fegyverszünet föltételei — ha igazat szólnak a mai táviratok — roppant hiányosan állapíttattak meg Favre által, mi máris lényeges veszteségeket okozott a franczia keleti hadseregnek. Szóval, teljes lehetetlen eligazodni a tudósításokon, melyeket két nap óta a kormány két különböző székhelyéről veszünk. Érthetetlen előttünk Favre eljárása, ki aláírta a fegyverszüneti szerződést és ama távirat szerint azt üzeni Gambettának, hogy Elszászban német hatóság lévén, nem tudja, mi fog ott történni a választásokat illetőleg. Méltán kérdhetik a bordeauxi kormány tagjai, mikép írhatott alá Favre oly egyességet, mely ily fontos tárgyban sem tartalmaz határozott föltételeket, s mely hiányosságánál fogva most kaput nyit az ellenség visszaéléseinek. Igaz, rendkívüliek, nagyon rendkívüliek a körülmények, melyekben a franczia kormány él s azért nem is követelheti senki, hogy a kormány minden tagjának minden lépése, minden részletében korrekt legyen. De épen eme rendkívüli körülményeknél fogva megvárja a nemzet kormányférfiaitól, kik e válságos pillanatokban döntő befolyást gyakorolnak sorsára, hogy félretéve minden kicsinyeskedést, elfojtva minden személyes ambitiót, egyesüljenek a haza megmentésére — lelje a haza megmentését béke vagy háborúban. Rekriminatiókra most nincs idő, a hibák fölsorolása maradjon másszorra. Szégyen volna azon férfiakra, kik eddig a legnagyobb áldozatkészséggel szolgálták a hazát, ha most apró szemrehányásokkal vesztegetnék a legdrágább időt. Legyen béke vagy háború, a szörnyű csapások után csak úgy remélhetni jobb jövőt, ha ez úgy mint az együtt találja a nemzetet. Csávolszky Lajos: Az „Alispánság“ nógrádi fajtája. — II. czikk. — Motto: Ignotos fallit, notis est derisui. Az „Ellenőr" 138-ik számában egy nógrádmegyei erdőtarcsai bizottmányi tag, — az Ellenőr 129-ik számában X. aláírással ellátott, — mint mondja — drastikus modorban irt vádakra feleletül közli az évnegyedes közgyűlés végzését, melyben „az első alispán eljárása helyesnek, igazoltnak ismertetvén el, oda utasittatik, hogy hivatalában erélylyel és szigorral járjon el egyszersmind kijelenti erdőtarcsai úr, hogy ezzel a tárgyat befejezettnek tekinti. Sajnáljuk, hogy erdőtarcsai magányában elvonultan élő s Frideczky első alispán úr varga betűiről tudomással nem biró bizottmányi collegánkat boldog hitében háborgatni kényszerittetünk, — mert mi a tárgyat nemcsak befejezettnek nem tartjuk, sőt erős meggyőződésünk, hogy a „hadd el hadd“ — még csak ezentúl következik. Az, hogy a tisztelt bizottmány cortes-erővel is ellátott része, — mely Fülek és Szécsény vidékéről behozatott, — ez képezte a „szép számmal“ összegyűlt közönség legszebb gyöngyvirágát, — Frideczky ur eljárását rózsaszínűnek látja , — épen nem akadályoztatja az ellenfélt abban, hogy a jövő közgyűlésen szintén corteshatalommal ne decretáltassa annak ellenkezőjét, hogytudniillik alispán úr helytelenül járt el, ami köztünk szólva igaz is volna ! Nem gondolja collega úr! hogy ily provocatió után ez annyival könnyebben megtörténhetik, miután Frideczky állása annyira megingatottnak tapasztaltatott, hogy annak fentartása végett főispán úr is Pestről váratlanul a székvárosban megjelenni, mulaszthatlan dolognak tartani méltóztatott. S nem hallott volna arról semmit Erdőben is, Tarcsában is lakó s egyszersmind az alispáni menageban étkezni szokott tagtársunk ? miszerint csupán a főispán megfeszített erővel igénybe vett közbenjárásának tulajdoníthatni , hogy a törvénynyel, megyei végzésekkel, erkölcsi szabályokkal, társadalmi illemmel daczoló Frideczky első alispán elleni együttleges fellépéstől csak azért állott el január 24én tartott értekezletében a megyei tiszti kar, mert első alispán a tiszti kart főispán úr előtt bűnbánó lélekkel egész alázattal megkövetni kénytelen volt ! Nem hallott ön erről semmit, vagy csak szándékosan hallgatta el ? Mi ? S nem tudja collega ur, hogy mindazok, mik 25-én a közgyűlésben, a főispán s Fr. P. bizottmányi tag által nem egészen correct módon történtek, — mindazok csupán a megye díszének fentartása s a további botrány elmellőzése végett történtek s épen nem Frideczky szép fekete szemeiért! ? Gondolja, hogy ezen uraknak van annyi életbölcseségök, miként óvakodnak oly felforditott piramist támogatni, melynek széthulló kövei, — ha az egész épület kártyaház nem volna — drága énjüknek is sérülést okozhatnak! Hát az titok volna ön előtt , hogy Frideczky úr valahányszor alispáni hivatalát veszélyeztetve látta, mindannyiszor corteseket rendeltetett be a nélkül, hogy ezeknek használása vagy nem használása iránt pártja — a Deákpárt — értekezletétől felhatalmazást, beleegyezést kért és nyert volna. Ezen játékot ő a maga contójára űzi. És aztán hogy felelt Frideczky a közgyűlésben Bodnár István köztiszteletben álló bizottmányi tag által felhozott vádakra? Nem vette ön észre, hogy Bodóné másról beszélt, mikor a bor árát kérték ? Nem vette észre , hogy a viszonyokba kellően be nem avatott közönséget felületes, gyakran a valótól merőben eltérő válaszával mint igyekekezett tévútra vezetni épen úgy, mint az 1849 ki debreczeni országgyűlésen eclatáns módon bebizonyította, midőn e miatt kérdőre vonatott, hogy ő meg nem hódolt Gyarmathon a császári biztosnak, s erről akkor Nógrádban a verebek is csiripeltek. Tanúskodik erről Pap Dénes, „A parlament Debreczenben“ czimű munkája, mit az erdőtarcsai magányban olvasni más tekintetből is nem volna megvetendő szórakozás. Avagy megnyugtató válasz volt-e az, midőn Bodnár azon vádjára, miért csapta ki Vengrin hajdút szolgálatából azért, mert neje 1 krajczár értékű forgácsot tett kosarába? Azt válaszolta nagy hetykén, hogy e részben főispán úr vizsgálatot rendelt! Bodnár nem azt kérdezte, mit tett a főispán, hanem mit tett az alispán ? — Az meg más kérdés, midőn a megye együtt van, elrendelhet-e a főispán vizsgálatot? vagy máskor is? Hát az hogy tetszett önnek, midőn doctor Fleischer Tamás Ügyére nézve mondotta, hogy már az a gyűléseken is megfordult, — holott a beavatottak jól tudják, hogy még ezen ügy a gyűlésen soha szőnyegen nem volt ? S úgy ment az végig ! Lassa collega úr mások sem voltak megnyugtatva, mert a Bodnár István által szóba hozott megyei pénzügy olyan nagy aggodalomba ejtette J. D. bizottmányi tagot, hogy a 26-ik gyűlésen következő interpellatiót intézett alispán úrhoz: „a megyei költségvetésből fenmaradt pénztöbblet — (mintegy 20.000 forint) meg van-e és hol ? — Biztos-e alispán úr, hogy ezen többlet a kormány által nem fog visszaköveteltetni, sem jövőre nem fog beszámíttatni!“ Ilyen interpelláló Nógrád megye egyik alispánjához sem intéztetett soha. — És sokat el lehetne mondani mi volt ekkor a beszélgetés tárgya a magán körökben, hol nagy befolyású pártjabeli kebel-barátai is akként nyilatkoztak, hogy Frideczky alispáni hivatalát a történtek után diszszel nem folytathatja, — s hogy a „lemondásnál” egyéb tisztességes gyógyszert nem is képzelhetnek. Ilyfélét collega nem hallott? — Fájdalom, mi bizony hallottunk ! Még egyet! Hát az a drasticus modorban irt X-féle czikk mit vétett? Hisz annak hatása milliókat ér ! Nézzük csak. A közbotrányt okozott „ismeretlen fő“ a megye házából eltávolíttatott, nagy örömére a b.gyarranti tisztességes asszonyságoknak, kiknél már vizitelni kezdett. Yengrin hajdú 6. tagú családjával f. hó 1- jétől szolgálatába visszahelyeztetett, — nagy örömére minden humánus embernek, kiknek vérét fellázítani e. alispán embertelen, kegyetlen és igazságtalan végzésével a jelenlegi szelíd és alkotmányos világban nem iszonyodott. Az is sokat ér, hogy X. alispán ur, mint felebb említettük, a tisztikart alázatosan megkövetni kénytelen volt. — Mindez az Ellenőrnek, illetőleg X. urnak köszönhető. A dicsfény, a bizalom, népszerűség le van rombolva, önmaga rombolta le alispánat, csupán azért s nem egyébért, mert mint orvos Dulcamara ezen czimü bájitallal ,hivatalos erély, hivatalos szigor" el akarván a közönséget szenderíteni, azalatt, magának a minisztériumok palotái között légvárakat álmodott. Vajha álmai teljesülnének, vagy pedig szállja meg dicső Cincinnatus becsvágya : vonuljon az ekéhez , így a megye semmivé tett reputatiója, nyugalma, megelégedése talán még helyreállana. Higyje meg erdőtárcsai félrevezetett barátunk, egészen más a protocollums egészen más az élet, a lélek, a szív, mi az emberekben lakozik, a betű öl, a szellem éltet! A protocollumban ott van, hogy „helyes“ de a szivekben mélyen be van vésve „hogy helytelen kegyetlen, beszuálló, önkényes, zsarnok" a szivekben kiirthatatlanul ott van, hogy Frideczky zsarnok lefelé, legalázatosabb szolga felfelé,nagyurak szolgája, szolgák nagyura. A protocollum czifra végzése olyan, mint rész lovon a czifra szerszám 1 Bársony nyereg, bársony nyereg 1 1 1 A czikksorozatot nemcsak a jelenből, de a múltból is folytatjuk, szerkesztő ur kegyes engedelméből. Több bizottmányi tag, E Eötvös elhunyta fölött a fájdalom és részvét nyilatkozatai minden oldalról érkeznek s a főváros külszine méltó kifejezése a nagy gyásznak, melyet e jelesünk kimúlása az országra hozott. Minden lap gyászkeretben közlé a nagy veszteség hhrét, s a főváros minden lakója, minden társulata és egylete készül leróni a kegyelet adóját a holnapi végtisztességadáson. Ma este helyezik az elhunyt tetemeit a ravatalra s holnap reggeltől délig ott ejthet kényet a honfi-fájdalom. * A családi gyászjelentés igy hangzik: Báró Eötvös Józsefné Rosti Ágnes saját és gyermekei: Ilona, Návay Lajosné, — Jolánta, Inkey Istvánné; — Loránd és Mária nevében, szomorodott szívvel jelenti felejthetően férjének, s azok édes atyjuknak Vásáros Naményi báró Eötvös Józsefnek, vallás- és közoktatásügyi magyar királyi miniszternek, a magyar tudományos akadémia elnökének, szab. kir. Buda főváros országgyűlési képviselőjének Pesten 1871. év február 2-án, éjjeli 11 órakor, hosszas szenvedés után, élete 58 ik, boldog házassága 29-ik évében történt gyászos elhunytat. A boldogult hűlt tetemei folyó évi február hó 5-én délután 2 órakor fognak Pesten saját lakásán (Erzsébet tér 10. sz.) beszenteltetni, s onnét Ercsibe szállíttatni. Az engesztelő szent mise áldozatok mikortartása a hírlapokban fog közzé tétetni. Pesten 1871-ik év febr. hó 3-án. * A király főhadsegéde tegnap reggel két ízben látogatta meg ő felsége megbízásából b. Eötvös József családját. Első ízben nem értesülvén még a szomorú hírről, tudakozódni óhajtott a beteg hogyléte felől; másod ízben kifejezni a király részvétét. A király a temetésen külön küldött által lesz képviselve. A királyné Metánból távirati úton fejezte ki sajnálatát és részvétét az elhunyt családja iránt. József főherczeg a gyászoló özvegyhez írott levelében nyilatkoztatta ki megilletődését a fájdalmas veszteség fölött. * Az országyűlés részéről a házak elnökei s háznagyai jelentek meg osztozni a család fájdalmában. * Azon képviselők, kik a képviselőházi elnök megbízása következtében a temetési szertartásra Ercsibe fognak utazni, ma ülés után az elnöki szobában értekezletet tartottak. Elhatároztatott, hogy a kiküldött képviselők hétfőn reggel 7- 8 órakor kettenként fognak külön, e czélra a városkapitányság által kirendelt bérkocsikban Ercsibe indulni s ott a temetésnél jelen lesznek. A pesti izraelita hitközség ma délelőtt elhatározta, hogy templomán a gyászlobogót kitűzi, a temetésen testületileg résztvesz s emlékére külön isteni tiszteletet rendez. * A Kisfaludy-társaság felszólítja tagjait, hogy a beszentelés előtt egy félórával gyűljenek össze az akadémia Kisfaludy-termében, honnan testületileg indulnak a beszentelésre. A természettudományi társulat tagjai d. u. 72-kor gyűlnek össze a társulat helyiségében, (Diana-fürdő I. em.) honnan a menet a végtisztesség adásra meginduland. * A budai polgárok falragaszok által vannak felhiva, hogy tömegesen jelenjenek meg a temetésen. Országgyűlési tudósítások. A képviselőhöz ülése febr. 4-én. A múlt ülés jegyzőkőkönyve, mely K. Eötvös elhunytáról szól, felolvastatván az elnök, Somssich Pál következőleg szólt. A most felolvasott és hitelesített jegyzőkönyvben foglalt határozat következtében a tegnapi ülés után siettem a mély gyászba borult család tiszteletére a halottas házhoz, hol az elhunyt egyetlen fia szép reményű ifjú Eötvös Lorán dr. által fogadtatván, előtte e határozat értelmét tolmácsoltam, és kifejezést adtam a ház részvétének, hogy ezt a nagy csapás fájdalmai következtében roskadozó és visszavonult özvegygyel és egész családjával szintén tudassa. Tőle értesültem, hogy a boldogultnak tetemes utolsó kívánsága szerint Ercsiben fognak édes atyja mellé temettetni; teste itt Pesten holnap d. u. 2 órakor fog beszenteltetni, és alkonyaikor csendesen Ercsibe szállítatni. Ezek következtében két indítványt vagyok bátor a t. ház elé terjeszteni. Miután a ház testületileg kíván a végtisztességnél megjelenni, czélszerű volna, ha holnap d. u. 1 órától legfelebb 1912-ig az akadémia palotájában gyűlnénk össze. (Átalános helyeslés.) Elfogadtatván ezen indítványom, kérem a t. képviselő urakat, méltóztassanak holnap egy, legfeljebb 1/12 órakor az akadémia palotájában megjelenni. Másik indítványom az, hogy Ercsiben lévén a temetés, gondolom a ház kívánságának megfelelő volna, ha magát ott néhány tagja által képviseltetné. (Átalános helyeslés.) Értekeztem már ez iránt a háznak néhány tagjával, kiknek körülményei az utazást megengedik és kik erre szívesen ajánlkoztak. (Halljuk!) Erre nézve a következő névsort vagyok bátor előterjeszteni: Perczel Béla alelnök, Aczél Péter, Bánffy Elek báró, Bethlen Sándor gr., Berzenczey László, Bohus Zsigmond, Bömbes Gyula, Dezső Szaniszló, Dániel Ernő, Gromon Dezső, Helffy Ignácz, Jankovich Miklós, Kiss Miklós, Kürthy István, Kovách László, Móricz Pál, Pilaszanovics József, Pejacsevics Nándor gr., Salamon Lajos, Simonyi Ernő, Szitányi Bernát, Wodianer Albert br., Vay Ádám gr., Zichy Sándor gr. és Beliczey István. (Helyeslés.) Kérem azon urakat, kiknek nevei most felolvastattak, szíveskedjenek ülés után az elnöki szobában tanácskozás végett egybegyülni. A háznak tegnapi határozata értelmében legközelebbi ülésünk kedden reggel d. e. 10 órakor lesz a már kihirdetett napirenddel. A főrendiház ülése febr. 1-én. Majláth György elnök : Szomorú kötelességet indulok teljesíteni, mazgos főrendek, midőn a magas háznak egy férfiú elhunytat jelentem be, ki születésénél fogva e ház tagja, fiatal korában több orsz. gyűlésen keresztül alapos készültsége, fenkölt szelleme és ritka szónoki tehetségénél fogva annak dísze volt. Azonban a veszteség nem szorítkozik ily szűk körre; messze e birodalom határain tul fájdalmas érzést fog az kelteni, de legsúlyosabb a csapás közös hazánkra nézve, mely b. Eötvös Józsefben leghívebb és legnemesebb fiainak egyikét veszté; kinek szive, hő ragaszkodása egész melegével és kegyelete minden szálaival e kis hazán csüggött, mig szelleme merész és magas röptében, csalódás és félreértetés daczára, élte véglehelletéig töretlenül az összes emberiség általános eszményeinek valósításáért küzdött.. Báró Eötvös Józsefben ő felsége hű tanácsadóját, a kormány legjelesebb és legmunkásabbb tagjait a parlament állambölcsészeti felfogás és magas ihlettség által kiváló szónokai egyikét; a tudomány, a költészet, az irodalom fölkent, szellemdús és világhírű bajnokát; családja pedig és barátjai, a magánember ez élet sokszor változott viszonyain keresztül változatlan, kedves, szeretetreméltó fényalakját kesergik. E közös bánat közepette hű kifejezést vélek adhatni a méltóságos főrendek érzületének, ha nevökben kijelentem, (Elnök és a ház tagjai felállanak,) hogy e ház a közlött gyászhírt mély megilletődéssel és szintetlen fájdalommal vette, hogy a nemzet és a család közös bánatában hiven osztozik, hogy az elhunyt irányában végtisztelet adóját testületileg szándékozik leróni és hogy fájdalmas érzeteinek hű kifejezését jegyzőkönyvileg is örökíttetni kívánja. (Helyeslés.) Az elhunytnak hilt tetemei, mint miniszterelnök ur ő nagyméltóságának átiratából értesültem, folyó hó 5-én, vasárnap délután 2 órakor fognak pesti lakásán, Erzsébet tér 10. számú házban beszenteltetni és onnan alkonyatkor csendben az elhunyt kivonatához képest Ercsibe elszállittatni. Károlyi György gr. Méltóságos főrendek! nekem csak azon alázatos kérésem van és reményem a méltóságos főrendek helyeslésével találkozom, hogy az elnök úr ő exellentiáját megkérjük, miszerint a méltó főrendek ezen közös bánatát ő excellentiájának az özvegynek tolmácsolni szíveskedjék. (Átalános helyeslés.) Elnök : Kötelességemnek fogom tartani. Lenne egy-két bejelentésem, de azt, úgy hiszem, a jövő ülésre hagyhatjuk. (Helyeslés.) Wenckheim Béla dr: Arra kívánom figyelmeztetni a méltóságos főrendeket, hogy tudtommal a képviselőház szintén testületileg kívan tisztelegni, s annak tagjai az akadémia palotájának nagy termében fognk összegyűlni. Azt hiszem, talán nekünk is legczélszerűbb volna ott találkozni, mert az elhunyt lakásába úgy sem férünk be mindnyájan s igy legalább a képviselő testülettel együtt mehetünk el a végtisztelgésre. (Helyeslés.) Elnök: Ennélfogva d. u. 11/a órakor az akadémia épületében fogunk összegyűlni. Az osztrák delegatió ülése. Pest, febr. 4. Elnök Hopfen az ülést 7H2-kor nyitja meg. Jegyzők: Fürth és gr. Hardegg. A kormány részéről : gr. Beust és Lónyay miniszterek. Hoffman képviselő. A múlt ülés jegyzőkönyve hitelesíttetik. Előadó Demel olvassa a pénzügyi bizottság jelentését a nemzeti banktól felvett 80 milliónyi adósság átviteléről az államadóssági pénztárkönyvekbe. A bizottság két határozati javaslatot terjeszt elő : 1) A közös minisztérium azon nyilatkozata, hogy a közös pénzügyminisztérium által 1869 december 7-én tett adminisztratív intézkedése a 80 milliónyi adósságnak az államadóssági pénztárkönyvekbe átvitelét illetőleg praejudiciumot nem alkothatott, tudomásul vétetik ; maga részéről a delegátió is kijelenti, hogy ilyen adminisztratív intézkedés nem alkothat praejudiciumot. 2) Az indokok, melyeket a közös minisztérium eljárása támogatására felhoz, igazolhatják azt, hogy a központi közös pénztárba nem vette fel a 80 milliónyi adósságot, de nem igazolhatják az átvitelt. A delegáció tehát különösnek találja, hogy amidőn az osztrák államadósságot ellenőrző bizottság s az osztrák pénzügyminisztérium ellene voltak az átvitelnek, ez az átvitel mégis megtörtént. Ennek megnyitja a jelentés, illetőleg a két határozati javaslat fölött az általános vitát. Első szónok Wolfram. Az adósságot az összes birodalom adósságának nyilvánítja. Nem látja be, hogy mért volt szükséges az adminisztratív intézkedés, amikor tulajdonképeni kezelésről nincs is szó. Gr. W ickenburg azt hiszi, hogy a közös minisztérium nyilatkozatával teljesen meg lehet elégedni, épen ezért ő a határozati javaslatnak csak első részét ajánlja az elfogadásra. Gr. Beust kijelenti, hogy a határozati javaslat első pontjára neki sincs semmi ellenvetése. Ezzel az ügy rendbe is lenne hozva,de a bizottság még egy második határozatot is terjesztett elő. Annak bebizonyítására, hogy a kormány correct járt el, elbeszéli az egész eljárás történetét, azon körülményt, hogy Becke halála után ő — Beust — vette át a közös pénzügyminisztérium vezetését . Weninger, akkori osztályfőnök az ő aláírásával eszközölte az átírást. Ez az eljárás semmi hátránynyal nem jár s épen ezért a bizottság véleményét nem oszthatja. De mert a külügyét sem győzhette meg arról, hogy az eljárás csakugyan különös. Ezzel az átalános vita be volt fejezve. A részletes vitában az első határozati javaslatot szó nélkül elfogadták. A második hat. jav. felolvasása után felszólal Herbst. Véleménye szerint mindent kerülni