Ellenőr, 1871. február (3. évfolyam, 139-166. szám)
1871-02-05 / 143. szám
kért, ami praejudiciumot csak távolról is képes alkotni. Ha csak az első hat. jav. fogadtatik el, úgy az ügy még nem lesz rendén, a második hat. jav. kölcsönöz nyomatékot az elsőnek, a második nélkül az első jelentéktelen, erőtelen. Nem fogja föl, hogy mért volt olyan sürgős az egész átvitel. Utoljára is annyi csak megengedhető, hogy csodálkozásunkat fejezzük ki az eljárás fölött. (Derültség.) Feledni kell minden pártállást és el kell fogadni a második hat javaslatot is. (Helyeslés balról.) W ic k e n b u r g, gr. a jav. ellen, W o fr u m, és Demel még egyszer a jav. mellett emelték fel szavukat. Piener azt kívánja, hogy a hat. jav. a szavazásnál két részre osztassák. (Helyeslés.) Elnök szavazásra szólítja fel a tagokat az első pont felett, a többség elfogadja az első pontot, a másodikat azoban elveti. Ezután Weber beérkezett kérvényekről referál. Ülés vége 1 órakor. Lapszemle. A Reform b. Eötvös emlékével foglalkozván, megjegyzi, hogy noha e férfiú ellenes erélytelenséggel vádolták őt, erélyének csak egy szikrája is minden magyar szivében elég volna Magyarországnak nemcsak létét, de nagyságát is biztosítani. A P. Lloyd Eötvössel egy darab magyar történetet lát a sírba szállani; a jeles férfiú nyugodtan halhatott meg, mert amiért 30 évig küzdött, egy törvényileg önállóságnak örvendő parlamenti kormánynyal bíró Magyarország — valósulva állott előtte. A M. Újság nem tartja alkotmányos eljárásnak, hogy az országgyűlés a földműipari keresk. miniszter megkérdezése nélkül bocsátkozott a terhek átalános megállapításába. A N. fr. Lloyd Gambetta erélyes fellépésétől kedvező sikert vár Francziaországra. A Constituante az ő befolyása mellett hihetőleg csak tisztességes békére lesz hajlandó s imponálni fog a poroszoknak is, kik felcsigázott követeléseikkel valószínűleg alább hagynak. A Hon, helyzetünkről értekezvén oda nyilatkozik, hogy anyagi hatalom erkölcsi erőt, szellemi tekintélyt nem ad, s a nemes szívből fakadó férfias akarat az, mely a tömegből nemzetet, nemzettel világot alkotni képes. Az U. Lloyd szerint az eszmék, melyekért Eötvös harczolt, kiválóan méltó képviselőjévé tették őt Magyarországnak és törekvésének a többi czivilizált Európa s a szabad kelet előtt. A P. Napló szerint Eötvös az irodalomban világra szóló alakul magaslott ki, mint államférfiu hazánk legelsőbbjeivel egy vonalon áll, mint ember nemes eszményi jelenség volt. A Sz. Egyház Eötvös halála alkalmából a vallás és közoktatásügy miniszterének emlékénél állapodik meg, jelezve azon tövises pályát, melyen haladt s a jóakaratot, mely őt pályáján vezérlé. Déli posta. A Favre és Bismarck között megállapított békeelőzményekről szóló adatoknem a legtüzetesebbeknek tekinthetők annál is inkább, mivel az illetők a legnagyobb titokban tartják az egész dolgot, annyi azonban gyanítható, miszerint sokkal szelidebbek a feltételek, semmint némelyek hiszik s különösen a franczia flotta egy részének átengedése nincs benne kikötve. Bismarck tudatta Favreval, hogy Gambetta proklamatiójának izgató és sértő hangja a fegyverszünet kölcsönös érdekeit paralysálja; továbbá, hogy Faidherbe és Dagent tábornokok vonakodnak a stipulált határvonalakat átengedni s hogy e vonakodás a fegyverszünetet lehetetlenné teszi. Favre erre rávirt a tábornokoknak s rögtöni elbocsátás terhe alatt meghagyta nekik, hogy az egyezmény határozatainak eleget tegyenek, egyszersmind oda utasította Jules Simont, hogy Gambetta meggondolatlan lépése ellen kellő rendszabályokhoz nyúljon. A párisi kormány ezenkívül egy proklamatiót bocsátott ki, melyben a fegyverszünet és a capitulatió indokait fejti ki, Gambetta elhamarkodását erősen megrója, s józanságot és Francziaország helyzetének helyes felfogását ajánlja. Bismarck hallomás szerint azon ajánlatot tette volna Favrenak, engedje meg, hogy Németország Metzről leendő lemondása fejében Luxemburgot megvásárolhassa. Bosch id előlegezte Páris városának a poroszok által sarczal reávetett 200millió frankot. Páris kormányzójának kérelmére a németek átengedtek a francziáknak 400 katonai társzekeret az élelmiszerek kellő szállíthatására, melyekben igen nagy a hiány s a gyermekek csaknem mind elhaltak. A német csapatok 25 erődöt szállottak meg Páris körül s az előőrsök csaknam egész a körfalakig mozdittattak előre. A gárdalandwehrek Nanterrenél és a boulognei erdőben táboroznak. Mont Valérienben 110, köztök Jeanna-Marie, Belle Valérie és Belle Joséphine három óriás ágyúja- TÁRCZA. Vasárnapi levelek. v. A táncos prózája. — Vén kritikusok. — Alvilági zaj. — Egy kis hydraulika. — Grand Hippodrom. — A cotillon kiváltságai. — Az új kor keresztes vitézei. — Múlt és jövő. — Liberiai mulatság. — Paralellák. — Huber mint Lola Montes. — Egy császári sas. — Szomorú reflexiók. — A nemzet halottja. Midőn valaki füleit bedugja s a tánczolók seregét ilyenkor tükörből nézi, lehetlen, hogy gúnyosan ne mosolyogjon a szenvedélyek kiaknázására irányzott ezen mulattató mesterség fölött, habár ifjú fejének dús hajzatából még egyetlen fürt sem hullott volna is el a Delilák ollói alatt. A vén kritikus is rendesen bedugott fülekkel nézi a lábikrák múzsájának áldozóit, s mert nem mindig a szív szemeivel nézi, tehát egyszersmind csak tükörből nézi azokat. Vannak kivételek. A gyarló ember óhajtja, hogy ilyenkor mindig a nemes kivételesek közé soroztassék. E jámbor óhajtástól én sem vagyok ment, mert hisz érzem, hogy szívemet egészen elvittem a „Pesti korcsolyázó egylet“ szerdai báljába, különben miként lettem volna képes a híres „jég terem“ dermesztő hidegének ellenállani? Vajha ne így tettem volna füleimmel is, legalább nem zúgnának azok még most is a katonai zenekar ágyudurrogáshoz hasonló dobolása, s a trombitáknak falakat döntő harsogásától. Szívvel és szívesen gyönyörködtem a nagy terem népében, amely minden színből, s a színek minden árnyalatából tömören összeillesztve, inkább egy óriási mozaikhoz, mint tánczoló . Az egyezmény, mely Bismarck gróf és Jules Favre közt a fegyverszünetre nézve létrejött, szószerint így hangzik : 1. czikk. Párisra nézve ma, a departementokra nézve három nap múlva átalános fegyverszünet jön létre a német és franczia hadsergek egész vonalán folyó hadműveletekre nézve. A fegyverszünet tartama 21 napra terjed és pedig akként, hogy mától véve kezdetét mindenütt (természetesen kivéve azon esetet, ha megnyittatnék) február 19-dikén délben érjen véget. A hadviselő ellenséges seregek megtartják kölcsönös positióikat, melyeket demarkationális vonal választ el. E vonal a Pont de Evequetől kiindulva Calvados departement partjain végig vonul, onnan a La Mayenne departement északi részében fekvő Laguieres-be vonul Brionze és Fromentel között egyenlő távolságot tartva. Laguieres-től végig fut a La Mayenne departementnek az Orne és Sarthe departementek felé eső határvonalán Moraunes északi részéig s ott úgy folytattatik, hogy a német csapatok megszállhatják az Indre et Loire, Loiret Cher, Loiret és Youne departementeket azon pontig, ahol a Quare des Tombestól keletre a Cote d'Or, a Nievre és Youne departementek érintkeznek. Innentől kezdve a vonal további iránya újabb egyezménynek marad fentartva, melyet a hadviselő két fél akkor állapít meg, midőn értesülve lesznek a hadműveletek állásáról a Cote d’or, Doubs és a Jura departementokban. Mindenesetre azonban e vonal nem fog túlterjedni az ezen három megye által képezett arczvonalnál és a német seregeknek átengedi az észak felé eső területeket, míg a francziák délfelé maradnak. A departement du Nord és Pas du Calais, Givet és Longres várai 10 kilométrere kiterjedő területtel és a Havre félsziget azon vonaláig, mely Etretat-tól St.-Romain-és bámuló sokasághoz hasonlított. A nagy hullámtömeg kínlódott, vajúdott egy darabig, nem fért saját medrében és nem birta keresztültörni a gátakat. Elvégre sikerült ez: a hullámtömeg egy része elpárolgott vagy más mederbe szorittatott s a megmaradt rész kényelmesen hömpölygött a franczia négyes rónáin, vagy hegyi patakként szökdécselt, bukdácsolt a „rezgő polka“ szirtein, vagy rohant, miként medreit elhagyott folyam a „Galopp“ világpusztulást, vagy legalább is Cancant jelző áradatával. Oh, te fenséges Galopp, mint ha képe van benned a circus zárjeleneteinek. A kibocsátott ostor pattog, a trombiták harsognak, ló és lovag egymáshoz tapadva, csaknem egybeforrva rohannak; a közönség bámul, rémül és — tapsol. ter elő te bűvös Cotillon — te ravasz cselszövő ; te férjeket, feleségeket, kedveseket reászedő kiváltságos „Stell dich ein!“ Hisz a te kedvedért van az egész bál; te reád vártak annyi kínos órán keresztül a tarka és fekete sereg leghevesb vérű kipróbált harczosai. Mit nekik a karzatról hulló virágeső ? mit érdekli őket, hogy a rendezésnek veres szalagú nagy keresztes vitézei, vagy szalagtalan vetélytársaik hány érdemjelt, vagy keresztet kapnak jobb és bal mellekre, csatamezők hiányában — a padlóncsúszás veszélyei között szerzett érdemekért, et pro fidelibus servitiis ? hisz jól tudják, hogy közülök majd mindenik megkapja egykor hátára is az ő keresztjét. Mit törődnek ők a februári karácsonya czifraságaival, vagy a trombitás rendezők keserédes gyötrelmeivel ? Gyermekjátékok ezek ! Még a jég hátán elsikamló korcsolyás gyorsaságával bájosan és mindig lejtő háziasszony szép példája sem csábítja el őket. Ők a csatarend 4-ik, 5-ik sorában foglalnak helyet, ahol nem találjákmeg őket, sem a hiúz tekintetű versenytársak, sem a férjek üldöző szelleme, és annyival kevésbé a tánctábornokok örömmámorban úszó szemeik. Ott ülnek és csevegnek ők a gyönyörteljes órákról, amelyek letűntek tegnap, vagy azon még szebbekről, amelyek jönni fognak holnap. Lám, lám, viaszkozott padló mellett is elég „porhintetik az emberek szemébe“, hogy ellensúlyozva legyen a pipafüst, mely az éttermekből a tánctterembe nagy bőségben tódult. De mindez nem zavarta a szánkahúzók mulatságát, akik csengősen, fölszalagozva rohantak végig a termeken, míg a piczi szánakban ülő hölgyek arczain a triumphatrixek diadalérzete volt olvasható. Elmentek volna ők az ilyen jégen s ily paripák által huzatva, akár Ocotskig is, főleg ha a festett jégcsapok s a csillárokra izléstelenül fölállított hóemberek csak arra szolgálnának intőjelül, hogy minő nagy forróság van, daczára annak, hogy a terem-ékítő nagy betűkkel írta falra ezen értelemdús szavakat: „Éljen az első február.“ Átalában a decorateur nagyot bukott a jégén díszítési mutatványaival, amelyek a nemzeti színház „Z s idó nő“ jének festett tüzét juttatták eszembe, amely változatlan mozdulatlanságával egy egész felvonáson át szerzi meg nekünk azon megnyugtatást, hogy nem ég. Épen így vigasztalnak meg bennünket „A portréi néma“ nápolyi mezitlábas halászai. A harisnyáikra rajzolt 4—4 arról győződünk meg, hogy nincsenek mezi 11áb. Ne is legyenek! Mit jelent például e nagy terem colossalis oszlopsora fölött a tarka, könnyű sátortető ? mint mikor egy athleta könnyű szalma kalappal fedi be nagy fejét, arczát pedig sűrü fátyollal takarja el. Bizony e bálban elég eltakarni valót találtak volna a Tartuffe-ök, főleg némely hölgy vállain. Midőn Lajos bajor király előtt Lola Montez mellének domborúsága először föltűnt, mondják, hogy e kérdést intézte volna hozzá: „Madame ist dies Natur, oder Kunst?“ mire a merész hölgy a sértett hiúság indulatában kést ra- rgadott és elől felmetszette ruhája derekát. Nálunk e műtétre alig van szükség; igen sok ruhán elvégezte ezt már — Hubera — szabó. De talán sok is ez — egy bálról, midőn az egész e néhány szóba foglalható: „Fényes társaság, izlésteljes öltözetek sokasága, ragyogó szépségű hölgyek gazdag választéka, széles jókedv.“ A többi mellékes dolog. Ilyen mellékes dolog a szegény francziáknak az, hogy Vilmos a „császári sas“ hány millió adag ételt és hány gulya marhát küldött a párisi éhezőknek akkor, midőn Francziaország vérében és csaknem vonaglás között a földön fekszik, anélkül, hogy egyéb vigasza maradt volna, mint azon szavak, a melyeket lovagias, hős királya I. Ferencz, gondolom a paviai vesztett csata után mondott: „Minden elveszett, csak a becsület nem! De még nem veszett el minden, hisz a köztársaság él. A sibaritai kényelemből egyszerre karthágói hősiességre ugrott nemzet egy nagy kincset mentett meg, az összetört hajó deszkáiról egy ereklyét a köztársaságot. Mi sorsa lesz e harmadiknak, az-e, mi a két elsőt érte, hogy romjain ismét a császárság fog felemelkedni ? Talán igen, talán nem! A Napoleonidák és vérengző elvrokonaik sok polgár és katona életét áldoznák még fel ez igenért, mig a népszabadság bajnoki saját éltöket és mindeneket oda adnák e nemért. Az ország testéből egy font húst akarnak kimetszeni az újkori Shylok-ok s e véres uzsoráért ígérnek a köztársaságot. Ám vágjátok ki e húst, hisz e mesterséghez úgy is értetek, de mégis jó volna egyszer-másszor a vizen áthaladó kutyáról szóló mesére gondolnotok. De mit törődöm én most a más bajával, midőn bennünket is nagy veszteség ért ? ! E pillanatban jut el hozzám a gyászhír, hogy Eötvös József nincs többé. Hírek. Pest, febr. 4. — A király holnap este visszamegy Bécsbe. — A királyné, mint Meranból Írják, már teljesen felépült s a jövő héten visszatér Bécsbe. — Bedekovics Kálmán, horvát bánt e hó 10 éve várják Zágrábba s fogadására nagy Nem egészen váratlanul jött e csapás, mégis megrendítő az. Tudjuk, hogy a nap este lehanyatlik, sőt gyönyörködünk is a megaranyozott láthatár széléről visszaküldött bucsusugaraiban, de midőn a hegyek mögé bukott s utolsó fényszálai is elhúzódtak, szorongó érzés nehezedik keblünkre, a közelgő éj sötétének érzete. A veszteség nagyságát a mikénttámadás növelheti talán, de nem csökkentheti. Egy drága lant tört ketté, melynek érezzengésű húrjairól a honszerelem fájóan édes hangjai szóltak hozzánk : ,,És én szeretlek néma bánatodban Hazám, szeretlek könnyeid között.“ Egy kéz jön örökre lelánczolva, a melynek minden munkája a hazának volt szentelve. Egy toll némult el, mely a tudomány, a bölcsészet világánál intett, oktatott, vezérelt. Az ajkak csukódtak be, a melyek mindig magasztos lelkesedést keltöttek, valahányszor a „haza“, „nemzet“ „szabadság“ szent nevek érintették azokat. A lánglélek szállt el, a mely az egész világot karolta át s még is mindennapi imádsága csak a hazáról szólt. Egy oszlop dőlt ki, s az itt, hová fölmagasodott volt, soká marad betöltetlenül. Ezért ama megrendítő hang, a mely alázuhanását követő, soká, nagyon soká fogja rezgésben tartani fájó lelkünket. De miért e gyarló törekvés, szavakba foglalni a veszteséget, amely némán is beszél, kinéz és könynyeket facsar. Mert menekülni igyekszünk az egyszerű, a mindent magában foglaló s ezért legfájóbb kifejezéstől, hogy Eötvös József nincs többé! Várady Gábor láttatott, mig Bosnyban 93, Noissyban 74, Nogentben 60, Vanvesben 75, Montrougeban 64 esett zsákmányul. Issy egészen szét van rombolva s az őrségnek lakhelyeket nem nyújthat. A meudoni várkastély ismeretlen módon leégett. A konferentián Favre nem akar részt venni s helyettest szándékozik küldeni maga helyett. — Jules Simon a párisi kormány megbizásából m. hó 31-én reggel menlevéllel ellátva Bordeauxba indult. Megérkezése után azonnal összehívta a delegált kormány tagjait, hogy velük a helyzetet tudassa, hoszas tanácskozás történt, melyet este egy második minisztertanács követett. Gambetta, kit az állítólagos békefeltételek közzététele óta egész Bordeaux istenít, ki akarja mondani, hogy Párison kívül Francziaországra nézve lehetetlen a porosz befolyás alatt álló párisi kormány további rendeleteit elfogadni s hogy a párisi kormány hasavonálása mellett új kormányt fog alakítani Ledru-Rollin, Louis-Blanc és Hugó Victorral. Hallomás szerint a párisi kormány Simonon kívül még két tagját szándékozik a felháborodott Bordeauxba küldeni. Tizenkét bordeauxi lap tiltakozik a delegált kormány jan. 31-iki rendelete ellen, mely a választhatási képesség szabályait állapítja meg. A franczia keleti hadsereget a fegyverszünet a legszerencsétlenebb helyzetbe sodorta; midőn ez intézkedés a sereg tudomására hozatott, a francziák épen két fontos stratégiai mozdulatot tettek : egyik volt a hadsereg visszavonulása, másik Garibaldi hatalmas fellépése az ellenség háta mögött. Ha e két mozdulat oly szerencsés véget érhet, mint ahogyan megkezdődött, a poroszok a legkritikusabb helyzetbe jutnak, így azonban a németek a fegyverszünet, védve alatt Garibaldi 50,000 főnyi hadai ellen nagy erődítéseket vontak össze s kényszerítők őt Dijon elhagyására, a keleti sereg pedig kénytelen volt svájczi területre húzódni. Bourbaki berlini hír szerint febr. 2-án meghalt. ________ Vilmos császár a német képv.háznak Versaillesba elnökileg megvitt feliratára így válaszolt : „Kérem önt, fejezze ki a jelenleg elembe adott feliratért legbensőbb hálámat a képviselőháznak. Hatalmas, nagyszerű eseményeket éltünk meg, melyeknek következtében indíttatva éreztem magamat, a német birodalomnak a német herczegek s a szabad városok által ajánlott császári méltóságát elfogadni, úgy vélekedtem, miszerint a a hozzám intézett felhívásoknak eleget kell tennem, s kérem istenemet, engedje meg nekem és utódaimnak, az utan támadt birodalmat virágzóvá, erőssé és mégis a béke honává tenni. Noha e pillanatban kilátásunk van, hogy a súlyos háború, melyre a német nemzetet egy nyugtalan szomszéd jogtalan támadása késztette rövid időn véget ér, meg kell jegyeznem, hogy ez még eddig csak remény s hogy talán még nagy áldozatok várnak a nemzetre, ha a háború netalán tovább folyik. A hadsereg magatartása s az egész nemzet áldozatkészsége minden dicséreten fölül magasztos s én erre csak a legmélyebb megindulással gondolhatok. Legyen ön ez irányban tolmácsom a képviselőházban." A Bismarck és Favre közti egyezményig terjed, ment marad a német megszállástól. A két hadviselő hadsereg és előőrseik legalább is tíz kilométrenyi távolságban maradnak a számukra kijelölt vonaloktól. Mindkét hadsereg fentartja magának a jogot területén saját joghatóságát gyakorolnia és felhasználnia az eszközöket, melyek e czél elérésére szükségesek. A fegyverszünet kiterjed a tengerészetre is, mégpedig úgy, hogy a demarkationális vonalat a dünkircheni meridián képezi; a franczia hajók ettől nyugatra, a német hajók ettől keletre kötelesek magukat tartani s kötelesek oda visszavonulni, mihelyt a fegyverszünet megkötéséről értesülnek. A fegyverszünet megkötése és notificatiója után elfoglalt hajók visszaadatnak, így szintén az ezen alkalommal netalán ejtett foglyok is. A katonai hadműveletek a Doubs, Jura és Cote d’or départementekben valamint Belfort várának ostroma is tovább foly és pedig függetlenül a fegyverszünettől addig, míg a fölemlített három,departementban vonandó demarkationalis vonal újabb egyezményben meg lesz állapítva. 2. czikk. Az ekként létrehozott fegyverszünetnek czélja a nemzeti védelem kormányát azon helyzetbe hozni, hogy szabadon választott nemzetgyűlést hívhasson egybe, mely a háború tovább folytatása, vagy pedig a béke feltételéről intézkedjék. E gyülekezet Bordeauxban ül össze. A német parancsnokok a képviselők választását és összeülését minden lehető módon megkönnyítendik. 3. czikk: A franczia katonai hatóság valamennyi erődöt, melyek Páris külső védelmi vonalát képezik, az összes hadiszerrel együtt a német seregnek rögtön átadja. Az ezen erődök közt és a védelmi vonalon kívül fekvő községeket és házakat a német csapatok a katonai kiküldöttek által kijelölendő vonalig megszállhatják. Az ezen vonal és Páris belső sanczöve közt fekvő térségre sem a franczia, sem a porosz csapatok nem léphetnek. Az erődök átadásának és az említett vonal kitűzéseinek módozata külön jegyzőkönyvbe foglaltatik. 4. czikk. A fegyverszünet alatt a német hadsereg nem vonul be Párisba. 5. czikk. Az ágyuk a belső sánctövről eltávolitandók s az ágyutalpak azon erődökbe szállitandók, melyeket a német biztosok ki fognak jelölni. 6. czikk. Páris városa és erődeinek helyőrsége, a sorkatonaság, a mozgó csapatok s a tengerészek egy 12,000 főre mehető hadosztályt kivéve, mely a párisi belszolgálatra fentartathatik, hadifogolylyá lesz. A hadifogolylyá tett csapatok leteszik a fegyvereket, melyek erre kijelölt helyeken összeállittatnak és hadi szokás szerint biztosoknak átadatnak. Ezen csapatok a város belsejében maradnak s ennek sánczövét nem léphetik át. A franczia hatóságok elvállalják a felelősséget az iránt, hogy a hadsereghez és mozgó nemzetőrséghez tartozó minden egyes ember Párisban marad. A hadifogolylyá lett csapatok tisztjeinek névsora a német katonai hatóságnak kézbesítendő. A fegyverszünet leteltével, ha addig a béke meg nem köttetik, a Párisban consignált sereghez tartozó valamennyi katonai egyén hadifogolykép köteles magát kiszolgáltatni. A tisztek megtartják fegyvereiket. 7. czikk: A nemzetőrség megtartja fegyvereit és megbizatik Páris megőrzésével s a rend fentartásával. Ugyanez áll a csendőrökre és a helyhatósági szolgálatra nézve is, így a pénzügyőrökre és tűzoltókra nézve. Ezen rendhez tartozó csapatok száma azonban nem haladhatja felül a 3500-at. Valamennyi franc tizeur csapat a franczia kormány egy rendelete által rögtön feloszlatandó. 8. czikk. Mindjárt a jelen okmány aláírása után s az erődök megszállása előtt a német seregek főparancsnoka a franczia kormány küldötteinek meg fog adni minden lehető könnyítést, hogy Páris élelmezését előkészítsék s az oda rendelt árukat a városba szállíthassák. 9. czikk: Az erődök átadása a belső sánctöv s a helyőrség lefegyverezése után, Páris élelmezése a vasutakon és vizi után akadály nélkül megtörténhetik. Az ezen élelmezésre szükségelt készletek nem vehetők a német seregek által megszállott területekből , a franczia kormány kötelezi magát, hogy e készleteket a német demarkationális vonalon kívül szerzi be, hacsak ezen utóbbi területek parancsnokai nem adnak erre különös engedélyt. 10. czikk: Párisból kimenő minden egyes egyénnek szabályszerű útlevéllel kell ellátva lennie s ezen útlevélnek a német előőrsöknél láttamoztatnia kell. A képviselőjelöltektől ezen útlevelet megtagadni nem lehet. A közlekedés még menlevéllel is csak reggeli 9 órától esti 6 óráig szabad. 11. czikk. Páris városa községi hadisarca fejében 200 millió francot fizet s ezen fizetést a fegyverszünet 15-ik napjáig köteles teljesíteni. A fizetés módját vegyes franczia és német bizottság állapítja meg. 12. czikk. A fegyverszünet tartama alatt semmi oly értéktárgy nem távolítható el a városból, ami a hadi adó fedezetéül szolgálhat. 13. czikk: Fegyver és lőszer beszállítása, valamint minden oly tárgy beszállítása, mely fegyver és lőszer készítésére anyagut szolgálhatna, a fegyverszünet tartama alatt tilos. 14. czikk: A hadifoglyok kicserélése azonnal kezdetét veszi. E czélból a franczia hatóságok rövid idő alatt a német hadifoglyok névjegyzékét Amiens Mans, Orléans és Vesoulban a német katonai hatóságok számára át fogják nyújtani. A német hadifoglyok szabadon bocsátása a legközelebbi határpontokon fog történni. A német hatóságok egyenértékű mennyiség fejében hasonszámú és rangú franczia foglyokat fognak kiadni. A kicserélés még a polgári foglyokra is ki fog terjedni, név szerint a német kereskedelmi marine kapitányaira és a Németországba internált franczia civilistákra. 15. czikk: Páris és a departementek közt postaszolgálat fog berendeztetni nem pecsételt levelek számára a versaillesi főhadiszállás közvetítésével. Ennek hitelesítésére alulírották a jelen egyezményt sajátkezű aláírásaikkal és pecsétükkel látták el. Kelt Versailles, 1871. jan. 28. Bismarck, Favre, Páris körül. St. Denist a fegyverszünet megkötésével a szász koronaherczeg csapatai szállották meg, miután a franczia mozgóőrök Párisba vonultak s a lakosság lefegyvereztetett. A zeneszó mellett bevonuló német lovasság élén maga a szász koronaherczeg lovagolt; a menet a főbb utczákon haladt át, melyek több helyütt torlaszokkal voltak megszakítva s itt ott alá is aknázva. Azt lehet mondani, irja egy angol levelező, hogy egész St. Denis romokban hever. A 81.denisi nép apraja nagyja az utczákon volt, nézve a németek bevonulását; a férfiak csaknem átalában mind franczia katonai egyenruhát viseltek, tekintetök haragot, levertséget árult el s nem egy „sapré“ röppent el ajkaikról; az éhségnek vagy nyomornak azonban nyoma sem volt látható az arczában. A német kereskedők rég felhalmozva tartott áruikkal szintén követték a szász korona-lget St.-Denisbe. A német előőrsi vonalak mindenütt 500 yarddal (rőf) mozdittattak közelebb az erődöknél Páris körfalaihoz s külön felhatalmazás nélkül senki sem mehet ki s be Párisba. György szász bg. a keleti erődöket tartja megszállva, mig Lajos hesseni hg. Mont Vallérienbe vonult be. A párisiak nemes, kitartó, de sikertelen erőfeszítése ötödfél havi tartam után a capitulatió kérdésére vezetett. Nem eszközölhetvén ki szabad elvonulást, a párisi kormány legalább szelidíteni kívánta a capitulatiót, vagyis inkább kibékíteni a párisiakat a főváros feladásának eszméjével, amidőn a külörődöket átengedte ugyan a németeknek, míg magát a várost felmentette az idegen megszállás gyalázatától. Mi történt Favre és Bismarck között, alig lehet elgondolni, miután az északnémet kanczellár nagy bölcsen hallgat az egész alkudozásról s úgy intézte a dolgot, hogy Favre közelébe ismételt büntéte alkalmával senki, még legtőbb tiszteleői sem juthattak s tökéletesen el volt szigetelve a franczia külügyér a külvilágtól. Jules Simon franczia közoktatási miniszter jan. 30 án indult el Párisból Bordeauxba, hol az összeülendő nemzeti alkotmányozó gyűlésen Páris városát fogja képviselni. Francziaország: Lille -ból írja a l’Indépendance belge levezője jan. 30-tól. A párisi eseményeket az északi vidéken mindeddig meg nem bírálták, mivel Jules Favre lépései és egyezményeinek indokai ismeretlenek. A többség az öldöklés bevégzése és a végső megveretés feletti fájdalommal foglakozik. Mindenki kivánja azt, és retteg ettől, de mégis azon gondolkodnak, hogy Páris tovább is ellenállhatna, és egy oly hősies csapással vethetne tán véget a háborúnak, mely örökké ragyogna a történelemben. Hogy jobban fejezzem ki magam: mielőtt nyilatkoznának a polgárok bevárják, hogy a tények összes körülményeit megtudják. A tény önmagában megvan, de azt kérdik, minő okok idézték azt elő és mily következményeket fog szülni. A kormányt tekintve ki sem kételkedik annak jó szándékában és nem neki tulajdonítják a válság balvégzetű kimenetét. A külügyminiszter a következő sürgönyt intézte az északi praefectushoz : „Egyesítse egész liszt, gabna, hús és tűzifa készletét, küldje azt Dunkerque be. Menessze azután ez élelmiszereket vasúton vagy tengeren Dieppe-be, ahol átveendjük. Párist e héten el kell látni élelemmel. A kormány szabad kereskedelmet enged. Sareztól nem kell félni. Bourbakinak mint előre látható volt, írja K. Z. levelezője jan. 30-tól, vagy a helvécziai területre átlépni, vagy magát megadni kellett. Más alternatívája nem volt. A badeni rendőrbiztos a baseli indóháznál jelentést tett a belügyminisztériumnál arról, hogy Bourbaki hadteste Pruntrul és a neufchateli cantonnál helvécziai területre lépett. Mi tudtuk, hogy Bourbakinak egyik hadteste Pontarlierbe érkezett és délre vonult, valószínüleg Jouxig, hol az út északkeletre Verrièresbe, és a neufchateli cantonba vezet. A franczia földön déli irányban nem mehetett előre, mivel Champagnole a német csapatok kezében van. A Pruntrutnél átlépett katonák Bressolles tk. hadtestéhez tartoznak, mely a poroszok gyors előrehaladásával St. Hippolyte tájékán egy szegletbe szoríttatott, hol Francziaország a berni cantonba nyúl. Bourbaki hadsergének zöme Neufchatel vidékére nyomult. A tábornok öngyilkossági kísérlete való. Egy német Versailesi levelező a következőket írja jan. 28-ról: Sévres urai és utczái a legnagyobb pusztulás jellegét viselik magukon. Minden ház négy hónap óta a franczia gránátok czéltáblája volt. A kövezet telve van vasdarabokkal, itt ott összezúzták az ellenség lövegei a házak falait, a fedelek leszakittattak és az ablaküvegek ezer meg ezer darabra törve a földre hajittattak. A német előőrsöknek, kik a polgárok raktáraiban tanyáztak a franczia golyózáporok közepette nem volt sem idejök, sem alkalmak polgárias erényeket gyakorolni, mert a közönséges szokásokkal ellenkezik oly lakásokat használni, melyeknek ablakait gránátok zuszták be melyekben az ágyak, szekrények, bölcsők, konyhaszerek és tükrök összetörve és a vaspénzesládák feltörve vannak. A Szajna oldalán alig lehet házat találni, mely kivül vagy belül össze nincs rombolva. A lakosok egyszerre, minden előleges készület nélkül elfutottak, készletüket, bútorukat házaikban hagyva. A kereskedéseket ez okból megrabolták a németek és elhurczoltak mindent, ami használható volt. A papírkereskedők kárpitjait kiakasztották az utczára ; a bútorok töredékei az ajtókban feküdnek ide , tova hajtva; egy pianino egy ház szegletében áll kettéhasítva, teljesen tönkre téve. Versailles ból a következőket jelenti a „Globe“ jan. 30-tól: Az erődök capitulatiója folytán a párisi mozgalmak szűnni kezdenek és csend uralkodik minden városnegyedben, kivéve Belleville-t. Az erődök őrségeit részint katonai laktanyákban, részint középületekben helyezték el. Négy ezred rendes katona és a nemzetőrség vannak a rend fentartására kirendelve. A Szajna jobb partjára menekült lakosok visszatértek balparti házaikba. Élelmiszerek nagy mennyiségben érkeznek. Spanyolország: A spanyol király jan. 30-án e sorokat intézte az európai fejedelmekhez. Miután a spanyol nemzetnek felségi jogokkal bírt cortesei e nemes ország koronáját nekünk felajánlották, meggyőződést szerezvén arról, hogy e választás nem zavarná meg Európa békéjét, abban állapodtunk meg, hogy elfogadjuk hálásan e megtisztelő és magasztos ajánlatot, bármily nehezek is legyenek a vele járó kötelmek. Elfogadtuk egyúttal azon határozott és változhatlan eltökéléssel, mely szerint minden erőnket felhasználjuk és egész létünket feláldozzuk e nagy nép jólléte és fölvirágzására. E felvirágzása valósításánál egyik legbiztosabb eszközünknek tekintjük a szívélyes egyetértést a külföldi fejedelmek s államokkal, de különösen azokkal, kik már bizonyos idő óta baráti viszonyban állottak Spanyolországgal. Midőn felségeddel tudatjuk, hogy, megesküdvén a monarchia alkotmányának tisztelése és tiszteletben tartása iránt, e hó másodikén a trónra léptünk, kérjük felségedet, szíveskedjék minket barátságával megtisztelni és egyidejűleg a mienket is elfogadni, melyet változhatlan és folytonos meggyőződésünkkel sietve felajánlunk. Amadeus. A pápával pedig a következő levélben tudatta trónralépését: Legszentebb atya. A spanyol nemzet souverain kortese nekünk ajánlván fel e nemes nemzet koronáját, mi meggyőződvén, hogy e választás nem fogja megzavarni Európa békéjét, elfogadandónak találtuk e reánk nézve annyira megtisztelő ajánlatot, bármi nehezek is az azzal járó kötelességek. Oly egyház kebelében születvén és nevekedvén, mely szentségedet ismeri el látható fejéül, s oly nemzetnek lévén fejedelme, mely noha szabadon választhatja meg vallását, — túlnyomó többségben tisztán megőrzi atyáinak hitét: legfőbb gondunk rendőrködni a fölött, hogy a viszonyok szentséged és e nagylelkű nemzet között olyanok legyenek, mint a minek illenek a hívők lelki atyja és igaz fiaihoz. Engedje meg tehát szentséged, hogy kormányzásunk egyik első cselekedete lehessen gyermeki szeretetünk és mély tiszteletünk kifejezése. Kérve szentségedet, adja reánk szent és apostoli áldását, könyörögni fogunk a mindenhatóhoz, tartsa meg szentségedet számos éveken keresztül. Kir. palotánkban 1871 jan. 20. Amadé.