Ellenőr, 1871. február (3. évfolyam, 139-166. szám)

1871-02-05 / 143. szám

kért, a­mi praejudiciumot csak távolról is képes al­kotni. Ha csak az első hat. jav. fogadtatik el, úgy az ügy még nem lesz rendén, a második hat. jav. kölcsönöz nyomatékot az elsőnek, a második nél­kül az első jelentéktelen, erőtelen. Nem fogja föl, hogy mért volt olyan sürgős az egész átvitel. Utol­jára is annyi csak megengedhető, hogy csodálko­zásunkat fejezzük ki az eljárás fölött. (Derültség.) Feledni kell minden pártállást és el kell fogadni a második hat javaslatot is. (Helyeslés balról.) W i­c k e n b u r g, gr. a jav. ellen, W o­­ fr u m, és Demel még egyszer a jav. mellett emelték fel szavukat. Pi­e­n­e­r azt kívánja, hogy a hat. jav. a sza­vazásnál két részre osztassák. (Helyeslés.) Elnök szavazásra szólítja fel a tagokat az első pont fe­lett,­­ a többség elfogadja az első pontot, a má­sodikat azoban elveti. Ezután Weber beérkezett kérvényekről re­ferál. Ülés vége 1 órakor. Lapszemle. A Reform b. Eötvös emlékével foglalkozván, megjegyzi, hogy noha e férfiú ellenes erélytelen­­séggel vádolták őt, erélyének csak egy szik­rája is minden magyar szivében elég volna Ma­gyarországnak nemcsak létét, de nagyságát is biztosí­tani. A P. Lloyd Eötvössel egy darab magyar tör­ténetet lát a sírba szállani; a jeles férfiú nyugodtan halhatott meg, mert a­miért 30 évig küzdött, egy törvényileg önállóságnak örvendő parlamenti kor­­mánynyal bíró Magyarország — valósulva állott előtte. A M. Újság nem tartja alkotmányos eljárás­nak, hogy az országgyűlés a földmű­ipar­i ke­­resk. miniszter megkérdezése nélkül bocsátkozott a terhek átalános megállapításába. A N. fr. Lloyd Gambetta erélyes fellépésétől kedvező sikert vár Francziaországra. A Constitu­ante az ő befolyása mellett hihetőleg csak tisz­tességes békére lesz hajlandó s imponálni fog a poroszoknak is, kik felcsigázott követeléseikkel valószínűleg alább hagynak. A Hon, helyzetünkről értekezvén oda nyilat­kozik, hogy anyagi hatalom erkölcsi erőt, szellemi tekintélyt nem ad, s a nemes szívből fakadó fér­fias akarat az, mely a tömegből nemzetet, nemzet­tel világot alkotni képes. Az U. Lloyd szerint az eszmék, melyekért Eötvös harczolt, kiválóan méltó képviselőjévé tet­ték őt Magyarországnak és törekvésének a többi czivilizált Európa s a szabad kelet előtt. A P. Napló szerint Eötvös az irodalomban világra szóló alakul magaslott ki, mint államférfiu hazánk legelsőbbjeivel egy vonalon áll, mint em­ber nemes eszményi jelenség volt. A Sz. Egyház Eötvös halála alkalmából a vallás és közoktatásügy miniszterének emlékénél áll­apodik meg, jelezve azon tövises pályát, me­lyen haladt s a jóakaratot, mely őt pályáján vezérlé. Déli posta. A Favre és Bismarck között megálla­pított békeelőzményekről szóló adatok­­nem a leg­­tüzetesebbeknek tekinthetők annál is inkább, mi­vel az illetők a legnagyobb titokban tartják az egész dolgot, annyi azonban gyanítható, miszerint sokkal szelidebbek a feltételek, semmint némelyek hiszik s különösen a franczia flotta egy részének átengedése nincs benne kikötve. Bismarck tudatta Favreval, hogy Gam­betta proklamatiójának izgató és sértő hangja a fegyverszünet kölcsönös érdekeit paralysálja; to­vábbá, hogy Faidherbe és Dagent tábornokok vo­nakodnak a stipulált határvonalakat átengedni s hogy e vonakodás a fegyverszünetet lehetetlenné teszi. Favre erre rávirt a tábornokoknak s rögtöni elbocsátás terhe alatt meghagyta nekik, hogy az egyezmény határozatainak eleget tegyenek, egy­szersmind oda utasította Jules Simont, hogy Gam­betta meggondolatlan lépése ellen kellő rendszabá­lyokhoz nyúljon. A párisi kormány ezenkívül egy proklamatiót bocsátott ki, melyben a fegyverszü­net és a capitulatió indokait fejti ki, Gambetta elhamarkodását erősen megrója, s józanságot és Francziaország helyzetének helyes felfogását ajánlja. Bismarck hallomás szerint azon ajánla­tot tette volna Favrenak, engedje meg, hogy Né­metország Metzről leendő lemondása fejében Luxemburgot megvásárolhassa. B­o­­­s­c­h i­­­d előlegezte Páris városának a poroszok által sarczal reá­vetett 200m­illió fran­kot.­­ Páris kormányzójának kérelmére a németek átengedtek a francziáknak 400 katonai társzekeret az élelmiszerek kel­lő szállíthatására, melyekben igen nagy a hiány s a gyermekek csaknem mind elhaltak. A német csapatok 25 erődöt szállottak meg Páris körül s az előőrsök csaknam egész a körfalakig mozdittattak előre. A gárdalandwehrek Nanterrenél és a boulognei erdőben táboroznak. Mont Valérienben 110, köztök Jeanna-Marie, Belle Valérie és Belle Joséphine három óriás ágyú­ja- TÁRCZA. Vasárnapi levelek. v. A táncos prózája. — Vén kritikusok. — Al­világi zaj. — Egy kis hydraulika. — Grand Hip­podrom. — A cotillon kiváltságai. — Az új kor keresztes vitézei. — Múlt és jövő. — Liberiai mu­latság. — Paralellák. — Huber mint Lola Montes. — Egy császári sas. — Szomorú reflexiók. — A nemzet halottja. Midőn valaki füleit bedugja s a tánczolók seregét ilyenkor tükörből nézi, lehetlen, hogy gúnyosan ne mosolyogjon a szenvedélyek kiakná­zására irányzott ezen mulattató mesterség fölött, habár ifjú fejének dús hajzatából még egyetlen fürt sem hullott volna is el a Delilák ollói alatt. A vén kritikus is rendesen bedugott fülek­kel nézi a lábikrák múzsájának áldozóit, s mert nem mindig a szív szemeivel nézi, tehát egyszers­mind csak tükörből nézi azokat. Vannak kivételek. A gyarló ember óhajtja, hogy ilyenkor mindig a nemes kivételesek közé soroztassék. E jámbor óhajtástól én sem vagyok ment, mert hisz érzem, hogy szívemet egészen elvittem a „Pesti korcsolyázó egylet“ szerdai báljába, különben miként let­tem volna képes a híres „j­é­g t­e­r­e­m“ dermesztő hidegének ellenállani? Vajha ne így tettem volna füleimmel is, leg­alább nem zúgnának azok még most is a katonai zenekar ágyudurrogáshoz hasonló dobolása, s a trombitáknak falakat döntő harsogásától. Szívvel és szívesen gyönyörködtem a nagy terem népében, a­mely minden színből, s a szí­nek minden árnyalatából tömören összeillesztve,­­ inkább egy óriási mozaikhoz, mint tánczoló . Az egyezmény, mely Bismarck gróf és Jules Favre közt a fegyverszünetre nézve létrejött, szó­szeri­nt így hangzik : 1. czikk. Párisra nézve ma, a departemen­­tokra nézve három nap múlva átalános fegyver­szünet jön létre a német és franczia hadsergek egész vonalán folyó hadműveletekre nézve. A fegy­verszünet tartama­ 21 napra terjed és pedig akként, hogy mától véve kezdetét mindenütt (természete­sen kivéve azon esetet, ha megnyittatnék) február 19-dikén délben érjen véget. A hadviselő ellensé­ges seregek megtartják kölcsönös positióikat, me­lyeket demarkationális vonal választ el. E vonal a Pont de Evequetől kiindulva Calvados departe­­ment partjain végig vonul, onnan a La Mayenne departement északi részében fekvő Laguieres-be vonul Brionze és Fromentel között egyenlő távol­ságot tartva. Laguieres-től végig fut a La Mayenne depar­­tementnek az Orne és Sarth­e departementek felé eső határvonalán Moraunes északi részéig s ott úgy folytattatik, hogy a német csapatok megszáll­hatják az Indre et Loire, Loiret Cher, Loiret és Youne departementeket azon pontig, a­hol a Quare des Tombestól keletre a Cote d'Or, a Nievre és Youne departementek érintkeznek. Innentől kezd­ve a vonal további iránya újabb egyezménynek marad fentartva, melyet a hadviselő két fél akkor állapít meg, midőn értesülve lesznek a hadműve­letek állásáról a Cote d’or, Doubs és a Jura de­­partementokban. Mindenesetre azonban e vonal nem fog túlterjedni az ezen három megye által ké­pezett arczvonalnál és a német seregeknek át­engedi az észak felé eső területeket, míg a francziák délfelé maradnak. A departement du Nord és Pas du Calais, Givet és Longres várai 10 kilométre­re kiterjedő területtel és a Havre félsziget azon vonaláig, mely Etretat-tól St.-Romain-és bámuló sokasághoz hasonlított. A nagy hullám­tömeg kínlódott, vajúdott egy darabig, nem fért saját medrében és nem birta keresztültörni a gátakat. Elvégre sikerült ez: a hullámtömeg egy része elpárolgott vagy más mederbe szorittatott s a megmaradt rész kényelmesen hömpölygött a franczia négyes rónáin, vagy hegyi patakként szökdécselt, bukdácsolt a „rezgő polka“ szirtein, vagy rohant, miként medreit elhagyott folyam a „Galopp“ világpusztulást, vagy legalább is Cancant jelző áradatával. Oh, te fenséges Galopp, mint ha képe van benned a circus zárjeleneteinek. A kibocsátott ostor pattog, a trombiták harsognak, ló és lovag egymáshoz tapadva, csaknem egybe­forrva rohannak; a közönség bámul, rémül és — tapsol. ter elő te bűvös Cotillon — te ravasz csel­szövő ; te férjeket, feleségeket, kedveseket reá­szedő kiváltságos „Stell dich ein!“ Hisz a te kedvedért van az egész bál; te reád vártak annyi kínos órán keresztül a tarka és fe­kete sereg leghevesb vérű kipróbált harczosai. Mit nekik a karzatról hulló virágeső ? mit érdekli őket, hogy a rendezésnek veres szalagú nagy keresztes vitézei, vagy szalagtalan vetélytár­­saik hány érdemjelt, vagy keresztet kapnak jobb és bal mellekre, csatamezők hiányában — a pad­­lónc­súszás veszélyei között szerze­tt érdemekért, et pro fidelibus servitiis ? hisz jól tudják, hogy közülök majd mindenik megkapja egykor hátára is az ő keresztjét. Mit törődnek ők a februári karácsonya czifraságaival, vagy a trombitás rendezők keser­­édes gyötrelmeivel ? Gyermekjátékok ezek ! Még a jég hátán elsikamló korcsolyás gyorsaságával bá­josan és mindig lejtő háziasszony szép példája sem csábítja el őket. Ők a csatarend 4-ik, 5-ik sorában foglalnak helyet, a­hol nem találják­­meg őket, sem a hiúz tekintetű versenytársak, sem a férjek üldöző szel­leme, és annyival kevésbé a tánc­tábornokok örömmámorban úszó szemeik.­­ Ott ülnek és csevegnek ők a gyönyörteljes­­ órákról, a­melyek letűntek t­e­g­n­a­p, vagy azon még szebbekről, amelyek jönni fognak holnap. Lám, lám, viaszkozott padló mellett is elég „por­hintetik az emberek szemébe“, hogy ellen­súlyozva legyen a pipa­füst, mely az éttermekből a tánctterembe nagy bőségben tódult. De mindez nem zavarta a szánkahúzók mu­latságát, a­kik csengősen, fölszalagozva rohantak végig a termeken, míg a piczi szánakban ülő höl­gyek arczain a triumphatrixek diadalérzete volt olvasható. Elmentek volna ők az ilyen jégen s ily paripák által huzatva, akár Oc­otsk­ig is, fő­leg ha a festett jégcsapok s a csillárokra izléste­lenül fölállított hóemberek csak arra szolgálnának intőjelül, hogy minő nagy forróság van, daczára annak, hogy a terem-ékítő nagy betűkkel írta falra ezen értelemdús szavakat: „Éljen az első február.“ Átalában a decorateur nagyot bukott a jégén díszítési mutatványaival, a­melyek a nem­zeti színház „Z s i­d­ó n­ő“ jének festett tüzét jut­tatták eszembe, a­mely változatlan mozdulatlansá­gával egy egész felvonáson át szerzi meg nekünk azon megnyugtatást, hogy nem ég. Épen így vigasztalnak meg bennünket „A portréi­­ néma“ nápolyi mezitlábas halászai. A harisnyáikra rajzolt 4—4 arról győződünk meg, hogy nincsenek m­e­z­i 11­á­b. Ne is legyenek! Mit jelent például e nagy terem colossalis oszlopsora fölött a tarka, könnyű sátortető ? mint mikor egy athleta könnyű szalma kalappal fedi be nagy fejét, arczát pedig sűrü fátyollal takarja el. Bizony e bálban elég eltakarni valót talál­tak volna a Tartuffe-ök, főleg némely hölgy vállain. Midőn Lajos bajor király előtt Lola Mon­­tez mellének domborúsága először föltűnt, mond­ják, hogy e kérdést intézte volna hozzá: „Mada­me­ ist dies Natur, oder Kunst?“ mire a merész­­ hölgy a sértett hiúság indulatában kést ra- r­gadott és elől felmetszette ruhája derekát. Nálunk e műtétre alig van szükség; igen sok ruhán elvé­gezte ezt már — Hubera — szabó. De talán sok is ez — e­g­y bálról, midőn az egész e néhány szóba foglalható: „Fényes társaság, izlésteljes öltözetek sokasága, ragyogó szépségű hölgyek gazdag választéka, széles jókedv.“ A többi mellékes dolog. Ilyen mellékes dolog a szegény francziáknak az, hogy Vilmos a „császári sas“ hány millió adag ételt és hány gulya marhát küldött a párisi éhezőknek akkor, midőn Francziaország vérében és csaknem vonaglás között a földön fekszik, a­nél­kül, hogy egyéb vigasza maradt volna, mint azon szavak, a melyeket lovagias, hős királya I. Ferencz, gondolom a paviai vesztett csata után mondott: „Minden elveszett, csak a becsület nem! De még nem veszett el minden, hisz a k­ö­z­­társaság él. A sibaritai kényelemből egyszerre karthágói hősiességre ugrott nemzet egy nagy kincset men­tett meg, az összetört hajó deszkáiról egy erek­lyét a köztársaságot. Mi sorsa lesz e harmadiknak, az-e, mi a két elsőt érte, hogy romjain ismét a császárság fog felemelkedni ? Talán igen, talán nem! A Napoleonidák és vérengző elvrokonaik sok polgár és katona életét áldoznák még fel ez i­g­e­n­­ért, mig a népszabadság bajnoki saját éltö­ke­t és mindeneket oda adnák e n­e­m­ért. Az ország testéből egy font húst akarnak kimetszeni az újkori Shylok-ok s e véres uzsorá­ért ígérnek a köztársaságot. Ám vág­játok ki e húst, hisz e mesterséghez úgy is érte­tek, de mégis jó volna egyszer-másszor a vizen áthaladó kutyáról szóló mesére gondolnotok. De mit törődöm én most a más bajával, midőn bennünket is nagy veszteség ért ? ! E pillanatban jut el hozzám a gyászhír, hogy Eötvös József nincs többé. Hírek. Pest, febr. 4. — A király holnap este visszamegy Bécsbe. — A királyné, mint Meranból Írják, már teljesen felépült s a jövő héten visszatér Bécsbe. — Bedekovics Kálmán, horvát bánt e hó 10 éve várják Zágrábba s fogadására nagy Nem egészen váratlanul jött e csapás, még­is megrendítő az. Tudjuk, hogy a nap este lehanyatlik, sőt gyönyörködünk is a megaranyozott láthatár széléről visszaküldött bucsusugaraiban, de midőn a hegyek mögé bukott s utolsó fényszálai is el­húzódtak, szorongó érzés nehezedik keblünkre, a közelgő éj sötétének érzete. A veszteség nagyságát a mikénttámadás növelheti talán, de nem csökkentheti. Egy drága lant tört ketté, melynek érez­­zengésű húrjairól a honszerelem fájóan édes hang­jai szóltak hozzánk : ,,És én szeretlek néma bánatodban Hazám, szeretlek könnyeid között.“ Egy kéz jön örökre lelánczolva, a melynek minden munkája a hazának volt szen­telve. Egy toll némult el, mely a tudomány, a böl­csészet világánál intett, oktatott, vezérelt. Az ajkak csukódtak be, a melyek mindig magasztos lelkesedést keltöttek, valahányszor a „haza“, „nemzet“ „szabadság“ szent nevek érin­tették azokat. A lánglélek szállt el, a mely az egész világot karolta át s még is mindennapi imádsága csak a h­a­z­á­r­ól szólt. Egy oszlop dőlt ki, s az itt, hová fölmaga­sodott volt, soká marad betöltetlenül. Ezért ama megrendítő hang, a mely alázuhanását követő, soká, nagyon soká fogja rezgésben tartani fájó lelkünket. De miért e gyarló törekvés, szavakba foglalni a veszteséget, a­mely némán is beszél, kinéz és könynyeket facsar. Mert menekülni igyekszünk az egyszerű, a mindent magában foglaló s ezért legfájóbb kife­jezéstől, hogy Eötvös József nincs többé! Várady Gábor­ láttatott, mig Bosnyban 93, Noissyban 74, Nogent­­ben 60, Vanvesben 75, Montrougeban 64 esett zsákmányul. Issy egészen szét van rombolva s az őrségnek lakhelyeket nem nyújthat. A meudoni várkastély ismeretlen módon leégett. A konferentián Favre nem akar részt venni s helyettest szándékozik küldeni maga he­lyett. — Jules Simon a párisi kormány meg­­bizásából m. hó 31-én reggel menlevéllel ellátva Bordeauxba indult. Megérkezése után azonnal összehívta a delegált kormány tagjait, hogy velük a helyzetet tudassa, hoszas tanácskozás történt, melyet este egy második minisztertanács kö­vetett. Gambetta, kit az állítólagos békefeltételek közzététele óta egész Bordeaux istenít, ki akarja mondani, hogy Párison kívül Francziaországra nézve lehetetlen a porosz befolyás alatt álló pári­si kormány további rendeleteit elfogadni s hogy­ a pá­risi kormány hasavonálása mellett új kormányt fog alakítani Ledru-Rollin, Louis-Blanc és Hugó Vic­­torral. Hallomás szerint a párisi kormány Simonon kívül még két tagját szándékozik a felháborodott Bordeauxba küldeni. Tizenkét bordeauxi lap tiltakozik a delegált kormány jan. 31-iki rendelete ellen, mely a választhatási képesség szabályait állapítja meg. A franczia keleti hadsereget a fegy­verszünet a legszerencsétlenebb helyzetbe sodorta; midőn ez intézkedés­ a sereg tudomására hozatott, a francziák épen két fontos stratégiai mozdulatot tet­tek : egyik volt a hadsereg visszavonulása, másik Garibaldi hatalmas fellépése az ellenség háta mö­gött. Ha e két mozdulat oly szerencsés véget ér­het, mint a­hogyan megkezdődött, a poroszok a legkritikusabb helyzetbe jutnak, így azonban a németek a fegyverszünet, védve alatt Garibaldi 50,000 főnyi hadai ellen nagy erődítéseket vontak össze s kényszerítők őt Dijon elhagyására, a ke­leti sereg pedig kénytelen volt svájczi területre húzódni. Bourbaki berlini hír szerint febr. 2-án meghalt. ________ Vilmos császár a német képv.­háznak Versaillesba elnökileg megvitt feliratára így vá­laszolt : „Kérem önt, fejezze ki a jelenleg elembe adott feliratért legbensőbb hálámat a képviselő­háznak. Hatalmas, nagyszerű eseményeket éltünk meg, melyeknek következtében indíttatva éreztem magamat, a német birodalomnak a német hercze­­gek s a szabad városok által ajánlott császári méltóságát elfogadni, úgy vélekedtem, miszerint a a hozzám intézett felhívásoknak eleget kell tennem, s kérem istenemet, engedje meg nekem és utódaim­nak, az utan támadt birodalmat virágzóvá, erőssé és mégis a béke honává tenni. Noha e pillanatban kilátásunk van, hogy a súlyos háború, melyre a német nemzetet egy nyugtalan szomszéd jogtalan támadása késztette rövid időn véget ér,­­ meg kell jegyeznem, hogy ez még eddig csak remény s hogy talán még nagy áldozatok várnak a nemzet­re, ha a háború netalán tovább folyik. A hadsereg magatartása s az egész nemzet áldozatkészsége minden dicséreten fölül magasztos s én erre csak a legmélyebb megindulással gondolhatok. Legyen ön ez irányban tolmácsom a képviselőházban." A Bismarck és Favre közti egyezmény­­ig terjed, ment marad a német megszállástól. A két hadviselő hadsereg és előőrseik legalább is tíz kilométrenyi távolságban maradnak a számukra kijelölt vonaloktól. Mindkét hadsereg fentartja magának a jogot területén saját joghatóságát gya­korolnia és felhasználnia az eszközöket, melyek e czél elérésére szükségesek. A fegyverszünet kiterjed a tengerészetre is, még­pedig úgy, hogy a demarkationális vonalat a dünkircheni meridián képezi; a franczia hajók ettől nyugatra, a német hajók ettől keletre köte­lesek magukat tartani s kötelesek oda visszavo­nulni, mihelyt a fegyverszünet megkötéséről ér­tesülnek. A fegyverszünet megkötése és notificatiója után elfoglalt hajók visszaadatnak, így szintén az ezen alkalommal netalán ejtett foglyok is. A katonai hadműveletek a Doubs, Jura és Cote d’or départementekben valamint Belfort várának ostroma is tovább foly és pedig függetlenül a fegyverszü­nettől addig, míg a fölemlített három,departement­­ban vonandó demarkationalis vonal újabb egyez­ményben meg lesz állapítva. 2. czikk. Az ekként létrehozott fegyverszünet­nek czélja a nemzeti védelem kormányát azon helyzetbe hozni, hogy szabadon választott nem­zetgyűlést hívhasson egybe, mely a háború tovább folytatása, vagy pedig a béke feltételéről intézked­jék. E gyülekezet Bordeauxban ül össze. A német parancsnokok a képviselők választását és­ összeü­­­lését minden lehető módon megkönnyítendik. 3. czikk: A franczia katonai hatóság vala­mennyi erődöt, melyek Páris külső védelmi vona­lát képezik, az összes hadiszerrel együtt a német seregnek rögtön átadja. Az ezen erődök közt és a védelmi vonalon kívül fekvő községeket és há­zakat a német csapatok a katonai kiküldöttek által kijelölendő vonalig megszállhatják. Az ezen vonal és Páris belső sanczöve közt fekvő térségre sem a franczia, sem a porosz csapatok nem léphetnek. Az erődök átadásának és­ az említett vonal kitű­zéseinek módozata külön jegyzőkönyvbe foglaltatik. 4. czikk. A fegyverszünet alatt a német had­sereg nem vonul be Párisba. 5. czikk. Az ágyuk a belső sánctövről eltá­­volitandók s az ágyutalpak azon erődökbe szálli­­tandók, melyeket a német biztosok ki fognak jelölni. 6. czikk. Páris városa és erődeinek helyőr­sége, a sorkatonaság, a mozgó csapatok s a ten­gerészek egy 12,000 főre mehető hadosztályt ki­véve, mely a párisi belszolgá­latra fentartathatik, hadi­fogolylyá lesz. A hadifogolylyá tett csapatok leteszik a fegyvereket, melyek erre kijelölt helye­ken összeállittatnak és hadi szokás szerint bizto­soknak átadatnak. Ezen csapatok a város belse­jében maradnak s ennek sánczövét nem léphetik át. A franczia hatóságok elvállalják a felelősséget az iránt, hogy a hadsereghez és mozgó nemzetőr­séghez tartozó minden egyes ember Párisban ma­rad. A hadifogolylyá lett csapatok tisztjeinek név­sora a német katonai hatóságnak kézbesítendő. A fegyverszünet leteltével, ha addig a béke meg nem köttetik, a Párisban consignált sereghez tar­tozó valamennyi katonai egyén hadifogolykép kö­teles magát kiszolgáltatni. A tisztek megtartják fegyvereiket. 7. czikk: A nemzetőrség megtartja fegyve­reit és megbizatik Páris megőrzésével s a rend fentartásával. Ugyanez áll a csendőrökre és a helyhatósági szolgálatra nézve is, így a pénzügy­őrökre és tűzoltókra nézve. Ezen rendhez tartozó csapatok száma azonban nem haladhatja felül a 3500-at. Valamennyi franc tizeur csapat a franczia kormány egy rendelete által rögtön feloszlatandó. 8. czikk. Mindjárt a jelen okmány aláírása után s az erődök megszállása előtt a német se­regek főparancsnoka a franczia kormány kül­dötteinek meg fog adni minden lehető könnyítést, hogy Páris élelmezését előkészítsék s az oda ren­delt árukat a városba szállíthassák. 9. czikk: Az erődök átadása a belső sánctöv s a helyőrség lefegyverezése után, Páris élelme­zése a vasutakon és vizi után akadály nélkül megtörténhetik. Az ezen élelmezésre szükségelt készletek nem vehetők a német seregek által megszállott területekből , a franczia kormány kö­telezi magát, hogy e készleteket a német demar­kationális vonalon kívül szerzi be, hacsak ezen utóbbi területek parancsnokai nem adnak erre kü­lönös engedélyt. 10. czikk: Párisból kimenő minden egyes egyénnek szabályszerű útlevéllel kell ellátva len­nie s ezen útlevélnek a német előőrsöknél látta­moztatnia kell. A képviselőjelöltektől ezen útle­velet megtagadni nem lehet. A közlekedés még menlevéllel is csak reggeli 9 órától esti 6 óráig szabad. 11. czikk. Páris városa községi hadisarca fe­jében 200 millió francot fizet s ezen fizetést a fegyverszünet 15-ik napjáig köteles teljesíteni. A fizetés módját vegyes franczia és német bizottság állapítja meg. 12. czikk. A fegyverszünet tartama alatt sem­mi oly értéktárgy nem távolítható el a városból, a­mi a hadi adó fedezetéül szolgálhat. 13. czikk: Fegyver és lőszer beszállítása, va­lamint minden oly tárgy beszállítása, mely fegyver és lőszer készítésére anyagut szolgálhatna, a fegy­verszünet tartama alatt tilos. 14. czikk: A hadifoglyok kicserélése azonnal kezdetét veszi. E czélból a franczia hatóságok rövid idő alatt a német hadifoglyok névjegyzékét Amiens Mans, Orléans és Vesoulban a német kato­nai hatóságok számára át fogják nyújtani. A német hadifoglyok szabadon bocsátása a legközelebbi határpontokon fog történni. A német hatóságok egyenértékű mennyiség fejében hasonszámú és rangú franczia foglyokat fognak kiadni. A kicseré­lés még a polgári foglyokra is ki fog terjedni, név szerint a német kereskedelmi marine kapitá­nyaira és a Németországba internált franczia civilistákra. 15. czikk: Páris és a­­ departementek közt posta­szolgálat fog berendeztetni nem pecsételt levelek számára a versaillesi főhadiszállás köz­vetítésével. Ennek hitelesítésére alulírották a jelen egyez­ményt sajátkezű aláírásaikkal és pecsétükkel lát­ták el. Kelt Versailles, 1871. jan. 28. Bismarck, Favr­e, Páris körül. St. Denist a fegyverszünet megkötésével a szász koronaherczeg csapatai szállották meg, mi­után a franczia mozgóőrök Párisba vonultak s a lakosság lefegyvereztetett. A zeneszó mellett be­vonuló német lovasság élén maga a szász korona­herczeg lovagolt; a menet a főbb utczákon haladt át, melyek több helyütt torlaszokkal voltak meg­szakítva s itt ott alá is aknázva. Azt lehet mon­dani, irja egy angol levelező, hogy egész St. De­nis romokban hever. A 81.­denisi nép apraja nagyja az utczákon volt, nézve a németek bevonulását; a férfiak csak­nem átalában mind franczia katonai egyenruhát viseltek, tekintetök haragot, levertséget árult el s nem egy „sapré“ röppent el ajkaikról; az éhség­nek vagy nyomornak azonban nyoma sem volt látható az arczá­ban. A német kereskedők rég felhalmozva tar­tott áruikkal szintén követték a szász korona-l­get St.-Denisbe. A német előőrsi vonalak mindenütt 500 yarddal (rőf) mozdittattak közelebb az erő­döknél Páris körfalaihoz s külön felhatalmazás nélkül senki sem mehet ki s be Párisba. György szász bg. a keleti erődöket tartja megszállva, mig Lajos hesseni hg. Mont Vallérienbe vonult be. A párisiak nemes, kitartó, de sikertelen erő­­feszítése ötödfél havi tartam után a capitulatió kér­désére vezetett. Nem eszközölhetvén ki szabad el­vonulást, a párisi kormány legalább szelidíteni kí­vánta a capitulatiót, vagyis inkább kibékíteni a párisiakat a főváros feladásának eszméjével, a­mi­dőn a külörődöket átengedte ugyan a németeknek, míg magát a várost felmentette az idegen meg­szállás gyalázatától. Mi történt Favre és Bismarck között, alig lehet elgondolni, miután az északnémet kanczellár nagy bölcsen hallgat az egész alkudozásról s úgy intézte a dolgot, hogy Favre közelébe ismételt büntéte alkalmával senki, még legtőbb tiszteleői sem­­ juthattak s tökéletesen el volt szige­telve a franczia külügyér a külvilágtól. Jules Simon franczia közoktatási miniszter jan. 30 án indult el Párisból Bordeauxba, hol az összeülendő nemzeti alkotmányozó gyűlésen Páris városát fogja képviselni. Francziaország: Lille -ból írja a l’Indépendance belge leve­­zője jan. 30-tól. A párisi eseményeket az északi vidé­ken mindeddig meg nem bírálták, mivel Jules Favre lépései és egyezményeinek indokai ismeretlenek. A többség az öldöklés bevégzése és a végső megve­­retés feletti fájdalommal foglakozik. Mindenki ki­vánja azt, és retteg ettől, de mégis azon gondol­kodnak, hogy Páris tovább is ellenállhatna, és egy oly hősies csapással vethetne tán véget a háború­nak, mely örökké ragyogna a történelemben. Hogy jobban fejezzem ki magam: mielőtt nyilatkoznának a polgárok bevárják, hogy a tények összes körül­ményeit megtudják. A tény önmagában megvan, de azt kérdik, minő okok idézték azt elő és mily kö­vetkezményeket fog szülni. A kormányt tekintve ki sem kételkedik annak jó szándékában és nem neki tulajdonítják a válság balvégzetű kimenetét. A külügyminiszter a következő sürgönyt intézte az északi praefectushoz : „Egyesítse egész liszt, gabna, hús és tűzifa készletét, küldje azt Dunkerque be. Menessze azu­tán ez élelmiszereket vasúton vagy tengeren Di­­eppe-be, a­hol átveendjük. Párist e héten el kell látni élelemmel. A kormány szabad kereskedelmet enged. Sareztól nem kell félni. Bourbakinak mint előre látható volt, írja K. Z. levelezője jan. 30-tól, vagy a helvécziai te­rületre átlépni, vagy magát megadni kellett. Más alternatívája nem volt. A badeni rendőrbiztos a baseli indóháznál jelentést tett a belügyminiszté­riumnál arról, hogy Bourbaki hadteste Pruntrul és a neufchateli cantonnál helvécziai területre lépett. Mi tudtuk, hogy Bourbakinak egyik had­teste Pontarlierbe érkezett és délre vonult, való­színüleg Jouxig, hol az út északkeletre Verrières­­be, és a neufchatel­i cantonba vezet. A franczia földön déli irányban nem mehetett előre, mivel Champagnole a német csapatok kezében van. A Pruntrutnél átlépett katonák Bressolles tk. hadtes­téhez tartoznak, mely a poroszok gyors előrehala­dásával St. Hippolyte tájékán egy szegletbe szo­ríttatott, hol Francziaország a berni cantonba nyúl. Bourbaki hadsergének zöme Neufchatel vi­dékére nyomult. A tábornok öngyilkossági kísér­lete való. Egy német Versai­lesi levelező a következő­ket írja jan. 28-ról: Sévres urai és utczái a leg­nagyobb pusztulás jellegét viselik magukon. Min­den ház négy hónap óta a franczia gránátok czél­­táblája volt. A kövezet telve van vasdarabokkal, itt ott összezúzták az ellenség lövegei a házak fa­lait, a fedelek leszakittattak és az ablaküvegek ezer meg ezer darabra törve a földre hajittattak. A német előőrsöknek, kik a polgárok raktáraiban tanyáztak a franczia golyó­záporok közepette nem volt sem idejök, sem alkalmak polgárias erénye­ket gyakorolni, mert a közönséges szokásokkal ellenkezik oly lakásokat használni, melyeknek ab­lakait gránátok zuszták be melyekben az ágyak, szekrények, bölcsők, konyhaszerek és tükrök össze­törve és a vaspénzesládák feltörve vannak. A Szajna oldalán alig lehet házat találni, mely kivül vagy belül össze nincs rombolva. A lakosok egy­szerre, minden előleges készület nélkül elfutottak, készletüket, bútorukat házaikban hagyva. A ke­reskedéseket ez okból megrabolták a németek és elhurczoltak mindent, a­mi használható volt. A papírkereskedők kárpitjait kiakasztották az utczá­­ra ; a bútorok töredékei az ajtókban feküdnek ide , tova hajtva; egy pianino egy ház szegleté­ben áll kettéhasítva, teljesen tönkre téve. Versailles ból a következőket jelenti a „Globe“ jan. 30-tól: Az erődök capitulatiója foly­tán a párisi mozgalmak szűnni kezdenek és csend uralkodik minden városnegyedben, kivéve Belle­­ville-t. Az erődök őrségeit részint katonai lakta­nyákban, részint középületekben helyezték el. Négy ezred rendes katona és a nemzetőrség vannak a rend fentartására kirendelve. A Szajna jobb part­jára menekült lakosok visszatértek balparti háza­ikba. Élelmiszerek nagy mennyiségben érkeznek. Spanyolország: A spanyol király jan. 30-án e sorokat in­tézte az európai fejedelmekhez. Miután a spanyol nemzetnek felségi jogokkal bírt cortesei e nemes ország koronáját nekünk fel­ajánlották, meggyőződést szerezvén arról, hogy e választás nem zavarná meg Európa békéjét, ab­ban állapodtunk meg, hogy elfogadjuk hálásan e megtisztelő és magasztos ajánlatot, bármily ne­hezek is legyenek a vele járó kötelmek. Elfogad­tuk egyúttal azon határozott és változhatlan eltö­­kéléssel, mely szerint minden erőnket felhasznál­juk és egész létünket feláldozzuk e nagy nép jólléte és fölvirágzására. E felvirágzása valósítá­­sánál egyik legbiztosabb eszközünknek tekintjük a szívélyes egyetértést a külföldi fejedelmek s álla­mokkal, de különösen azokkal, kik már bizonyos idő óta baráti viszonyban állottak Spanyolország­gal. Midőn felségeddel tudatjuk, hogy, megesküd­­vén a monarchia alkotmányának tisztelése és tisz­teletben tartása iránt, e hó másodikén a trónra léptünk, kérjük felségedet, szíveskedjék minket barátságával megtisztelni és egyidejűleg a mienket is elfogadni, melyet változhatlan és folytonos meg­győződésünkkel sietve felajánlunk. Amadeus. A pápával pedig a következő levélben tu­datta trónralépését: Legszentebb atya. A spanyol nemzet souverain kortese nekünk ajánlván fel e nemes nemzet koronáját, mi meggyőződvén, hogy e választás nem fogja megza­varni Európa békéjét, elfogadandónak találtuk e reánk nézve annyira megtisztelő ajánlatot, bármi nehezek is az azzal járó kötelességek. Oly egyház kebelében születvén és neveked­­vén, mely szentségedet ismeri el látható fejéül, s oly nemzetnek lévén fejedelme, mely noha szaba­don választhatja meg vallását, — túlnyomó több­ségben tisztán megőrzi atyáinak hitét: legfőbb gondunk rend­őrködni a fölött, hogy a viszonyok szentséged és e nagylelkű nemzet között olyanok legyenek, mint a minek illenek a hívők lelki atyja és igaz fiaihoz. Engedje meg tehát szentséged, hogy kor­mányzásunk egyik első cselekedete lehessen gyer­­­meki szeretetünk és mély tiszteletünk kifejezése. Kérve szentségedet, adja reánk szent és apostoli áldását, könyörögni fogunk a mindenhatóhoz, tartsa meg szentségedet számos éveken keresztül. Kir. palotánkban 1871 jan. 20. Amadé.

Next