Ellenőr, 1871. február (3. évfolyam, 139-166. szám)
1871-02-06 / 144. szám
Előfizetési árak: Egész évre . . 20 ft. — kr. I Évnegyedre TI 5 ft. — kr. Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra 1 „ 80 „ Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Pesten, bálvány-utcza 4. szám, 1. emelet. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon. A lapot illető reklamátiók Légrády testvérek irodájába (2 vas-utcza 24. sz.) intézendők. Hirdetési dijak: Tizhasábos petit sor egyszeri I A nyilt tér egy petit sora 30 kr. beigtatásáért . . . . 10 kr. Bélyegdij minden beigtatásért 30 „ Kiadóhivatal: Pesten, kétsasutcza 14. számu. Hirdetések felvétetnek: az „Ellenőr“ kiadóhivatalában kétsasutcza 14. sz., Légrády testvérek nyomdájában Pest , sas utcza 24. sz. és Naschitz J. ügynöki irodájában _______________________Pest, arany kéz utcza szám.______________________ 144. szám. Hétfő, február 6. 1871. III. évfolyam. A király a következő sajátkezű iratot intézte Eötvös József báró özvegyéhez: Kedves báróné ! Mélyen meghatott szeretett férjének halála, mely nemcsak családját, hanem engem szintúgy, mint az egész országot a legérzékenyebb fájdalommal illet. Midőn a haza a boldogultban hű és kitűnő fiát, legjobbjainak egyikét siratja, nem lehet, hogy mély sajnálatot ne érezzék én is, ki elhunytaáltal egy hű és bölcs tanácsadót is vesztettem. De fenn fog maradni emléke a köztiszteletben részesült, szeplőtlen jellemű férfiúnak; — túl fogják őt élni hazafias érdemei, valamint nagybecsű irodalmi művei, s csak ennek tudatában találhat némi enyhítést az övéinek bánata, a példás családapa pótolhatlan vesztesége fölött. A legbensőbb részvéttel, — mely bizonyára az egész országban, sőt annak határain túl is mélyen érzett viszhangra talál, — intézem önhöz e sorokat, azon őszinte óhajtással: adjon erőt az ég e fájdalomban, s enyhítse azt az idő ! — Budán, 1871. febr. 3-án. B. Eötvös József temetése. Ma záródott be a koporsó, mely a nemzet nagy halottjának porait magában rejti. Az ország gyásza, melyet a főváros két nap óta a közrészvét osztatlan nyilatkozataival méltóan kifejezett, elhunyt jelesünk mai temetésénél lelt leghívebb visszhangra. Talán senki sem maradt el a fájdalom, a kegyelet adójának lerovásánál. A legtöbb magánházról gyászlobogó lengett. Az emberek kora reggel óta tódultak a halottas ház felé, hol az elhunyt egykori dolgozószobájában volt felállítva a ravatal. A gyászposztóval bevont szoba közepén állt, 24 gyertyalángtól környezve. Oldalvást a családi czímer függött, fejénél nagy fehér selyem kereszt, lábainál pedig két gyászruhába öltözött városi diször foglalt helyet a kivont karddal. Délutáni egy óráig egyre hullámzott körötte a gyászolók nagy sokasága, mely végbucsut jött mondani az elköltözött nemes lélek porleptéhez. Csak arcza volt látható, melyről a halál küzdelme sem törölheté le a jóság és szelídség kifejezéseit. A koporsót nagy örökzöld koszorú diszité. Lecsüngő hosszú fehér szalagjain „A bécsi egyetemi magyar klubb" szavak voltak olvashatók. Háromnegyed kettőkor kezdtek gyülekezni a küldöttségek. A ravatalhoz vezető ajtó közelében foglaltak helyet az elhunyt minisztertársai, az országgyűlés mindkét házának számos tagja,akikhez az akadémiánál József főherczeg csatlakozott, míg a királyt udvarmestere képviseli. Megjelentek az akadémia, az egyetemi tanári kar, a Kisfaludy történelmi és természettudományi társulatok,az országos, a megyei és városi hatóságok, a hitközségek küldöttségei a befogadásukra a ravatal körüli helyiségek nem voltak elég tágasak. Az egyetemi ifjúság, valamint a főváros öszszes egyletei és társulatai gyászszal bevont zászlóikkal a halottas ház előtt álltak beláthatóan hosszú sorban. A polgárság sűrű tömege mellett, mely az Erzsébetiért, a fürdő- és bálványutczát ellepte, díszbe öltözött városi és megyei huszárok képeztek sorfalakat. A résztvevők között a társadalom minden osztálya képviselve volt s a nagy számmal megjelent katonaság és honvédség közt számos tábornokot s magas rangú tisztet láttunk. A hamvak beszentelését d. u. két órakor végző Rath Simon, lipótvárosi plébános a helyhez mért segédlettel. A ravatal közelében térdelt a gyászoló család s fel felhangzó zokogásánál nem volt szem, mely száraz maradt. A szertartás végével a család visszavonult s csak az elhunyt legközelebbi barátai és tisztelői maradtak, míg a sokaság meghatva oszlott szét. A menet elvonulása órákat vett igénybe. A halottas ház mindinkább elcsendesült, a ravatalt néma gyászban állta körül díszőrsége, mintha félne, hogy kitörő fájdalmával zavarja a megboldogult örök nyugalmát. Pihenj nemes lélek, s az örök üdv hazája szerezze meg számodra a boldogító békét, melyet itt lenn hasztalan kerestél! * Holnap reggel 1/2 órakor indul a gyászkiséret az elhunyt hamvait rejtő koporsóval Ercsibe, hol a családi sírboltban fog elhelyeztetni. A család tagjain, a minisztereken s a tegnap nevezett országgyűlési képviselőkön kívül, az akadémia részéről Lónyay, K. Vay Miklós, gr. Teleky Domokos, Székács József, Pauler Tivadar, Kautz Gyula, Molnár Aladár, Gyulay Pál és Thaly Kálmán fogják kikisérni. A vidéki és külföldi lapok, a mennyire eddig hozzánk érkeztek, hű kinyomatai a gyásznak, melyet Eötvös kimúlása nem csak a fővárosban s az országban, hanem minden művelt népnél támasztott. Eddig Debreczen, Szabadka, Arad és Temesvár városokból jött értesítés a megdöbbenésről, melyet a gyászhir hallása támasztott. A városházakon gyászlobogók tűzettek ki és gyászmisék olvasása rendeltetett el.* Szeged városa küldöttségileg volt képviselve a végtisztelet-adásnál. Kétségkívül más városok is menesztettek Pestre küldöttségeket, de ezekről még nincs tudomásunk. Pest, febr. 5. A nemzetgyűlés foglalkoztatja most egész Francziaországot; az előkészületekkel van eltelve az egész nemzet. A keleti hadsereg katastrófája, mely a jelenlegi szerencsétlen hadjárat történetében szintén nevezetes fordulópontot képezene, alig kelt figyelmet ama küzdelmek mellett, melyek izgatottságban tartják a választásokra készülő különböző pártokat. A választásoknak Párisban ma kellett megtörténnie. Holnap a távirat valószínűleg értesít az eredményről, melyet fölötte nagy érdekeltséggel vár egész Európa. A választások eredményéből megtudjuk, Paris népe a béke vagy háború mellett van-e ? A vidéken is megkezdődtek a mozgalmak s úgy látszik, az izgatottság roppant magas fokára emelkednek 8-ig, midőn a választások ideje elérkezik. Nizzában Garibaldi, Lillében Thiers, Jules Brance és Kolb Bernard a jelöltek. A bordeauxi kormány közzétett választási rendeleteit nem csak a párisi kormány, hanem Bismarck sem akarja elfogadni. Ebbéli határozatát már tudatta is Gambettával, minélfogva hihető, hogy a választásoknál csupán az 1871. jan. 28-ai Ponsban kibocsátott rendelet fog elismertetni mérvadónak. A békefeltételekről is sokat kezdenek beszélni. Legelőször a Times ismertette azokat, melyek azonban annyira súlyosak a francziákra, hogy az összes angol sajtó a leghevesebb megtámadásokat intézte miattuk a porosz kormány ellen. Tegnap a Wolff féle távirdai hivatal hozott Versaillesből egy félhivatalos színezetű tudósítást, mely a következőkben foglalja össze a béke föltételeit : Németország kívánja Klasst, Lotharingiának egy részét Metzczel és 8 milliárd hadikárpótlást. Ha csakugyan ez volna Bismarck kívánsága, úgy nem hihető, hogy Favre ígéretet tett ennek elfogadása mellett szót emelni a nemzetgyűlésen. A „Nordd. Alig. Ztg.u a franczia foglyok felett elmélkedvén, melyek számát a párisiakka együtt 923.060-ra teszi, ezeket mondja]: „És mi benn hagyjuk a városban a foglyokat (t. i. a párisiakat) nem czepeljük őket idegen földre, hanem meghagyjuk ott, abban a városban, melyet védtek és gondoskodunk élelmükről. Ez ritka, sőt hallatlan eset a történelemben s legfényesebb bizonyítéka a német erkölcs és humanismusnak.“ Szép bizonyíték. Hát mit akar a „Nordd. Alig. mig? Tán mind a kilenczszázezer foglyot karóba huzatni? Az első német birodalmi gyűlés, melynek megnyitása hihetőleg nem sokáig fog már halasztatni, nagy élénkséget kelt a német nép között. A mannheimi demokraták egy választási fölhívást adtak ki, melyben hangsúlyozzák azon elveket, melyekhez jelelöltjeiknek szigorán kell ragaszkodnia : 1. A német birodalomnak és parlamentnek első és legszentebb kötelessége kellőleg gondoskodni a háború áldozatainak kártalanításáról. 2. A népszabadság biztosítására szükséges a német alapjogok életbe léptetése, felelős birodalmi kormány alakítása, a hadi költségvetés évis megállapítása, a parlamenti képviselők évi fizetésének meghatározása. 3. A nép elvárja a parlamenttől terheinek könnyítését, legalább az álló hadseregbeni szolgálat idejének megrövidítését és az adórendszer reformját a közvetett adók kiküszöbölésével. 4. A béke érdekében legyen biztosítva a parlament beleszólása a békét és háborút illető ügyekben. . * Esti postával még a következő távirati tudósításokat vettük: Jules Favre, versaillesi tudósítások szerint naponkint kimegy Bismarckhoz s vele órahosszat értekezik. Nem rég franczia katonák eltávolították Sévresnél a miniszter által rendesen használni szokott csolnakot s igy gyalog volt kénytelen Párisba visszatérni. Múlt hó utolsó napján ismét lázongás tört ki Párisban; fegyveres csapatok Vincennesbe akartak hatolni, hogy Flourenst és másokat kiszabadítsanak, a sorkatonaság s a mozgók azonban tüzet adtak, mire a lázongók elszéledtek. Párisban borzasztó hiány uralkodik a kenyérben. A környék valamennyi malma dolgozik éjjel nappal, hogy a kellő lisztmennyiséget előállítsák. — Favrehir szerint személyesen szándékozik Bordeauxba menni. Bismarck a kövtávsürgönyt intézte Gambettához: „A fegyverszünet által stipulált választási szabadság nevében tiltakozom az ön nevében tett intézkedések ellen, melyek a franczia polgárok számos osztályát megfosztják választási szabadságuktól. Az önkényes elnyomás mellett eszközölt választások nem fogják nyújthatni azon jogokat, melyeket a fegyverszüneti egyezmény a szabadon választott képviselőknek biztosít." Gambetta e sürgönyt a következő megjegyzésekkel tette közzé Bordeauxban: „Poroszország, hogy becsvágyát kielégítse, oly alkotmányozó gyűlésre számít, melybe az idő rövidsége és az anyagi nehézségek mellett, a bukott dynastia minden fajú szolgái és bűntársai s Bismarck szövetségesei résztvehessenek. Az általam jan. 31- dikén kiadott választási rendelet meghiúsítja e reményeket s a porosz miniszter szemtelen vakmerőségét, hogy egy franczia alkotmányozó gyűlés alakításába befolyhasson. Az ebből folyó tanulság Zemplén - Mád, jan. 30. „Zemplén m. közönsége, ragaszkodva statutárius jogaihoz, a képviselőház 25 és bizottmánya által javaslatba hozott járásbíróságok helyiségeit a helyi körülmények szerint módosítva, pártolás végett terjeszti fel az országgyűlésnek". Ám — ha talán nem szavai, de ez szelleme megyei bizottmányunk legújabb határozatának. Tisztelet az elvnek , nem is késem e téren üdvözölni a határozatot, ámde teljes tiszteletünkkel csak akkor találkozhatik az, ha alkalmazásában minden mellékes érdekek háttérbe szorításával, a közügy méltányos felfogása vezérelte lépéseinket. És ez oldalról vizsgálva a dolgot, a kimondott elv iránt tartozó minden tiszteletünk mellett sem adózhatunk elismerésünkkel a hozott határozattal szemközt. Ugyanis mélyebb áttekintés után képesítve vagyunk kimondani, miszerint e kérdés szőnyegre hozatala s eldöntésénél fő czélja volt az illetőknek, hogy a 25-ös bizottmány által — igen helyesen — Gálszűcsbe javasolt járásbíróság Terebesre, a miniszterelnök lakóhelyére tétessék által; és hogy ezzel eléressék, mellőzve ama bizottmányi határozatot, mely szerint minden fontosabb ügyben teendő indítvány eleve jelentessék be az elnökség s ez által a közönségnek : első nap improvisáltatik az indítvány, kiküldetik az értesültek sorából egy választmány, és csakhamar rá másnap a választmány jelentése alapján és a hatalom előtt minden kérdésnél bókolni , azzal kapcsolatban magukat érdemesíteni szerető bátrak seregének hathatós közreműködésével határozatba megy, hogy Gálszécs helyett Terebesre javasoltatik áttétetni a járbíróság — indokolva: közügy érdeke és a helyi körülmények méltányos tekintetbe vételével. Ugyan kérem szépen azon tiszt urakat, kiket e határozat dicsősége illet, vessenek számot magukkal, nyugodt lélekkel fogják-e otthoni magányokban is ismételhetni a határozatnak ekkénti indokolását ? Lehetetlen . . . Értesülve utólag a történtekről, tapasztalva s magamévá téve az egyetemes megye részrehajlatlan közönségének a gálszécsi kerületbeliekkel egyaránt — ezen határozat szülte kiáltó igazságtalanság feletti méltó indignatióját, naponta vártam, hogy egy részrehajlatlan, a helyi körülmények s az egész ügybe avatottabb hang emelkedend, mely a maga meztelenségében derítve fel a tényállást, egyrészt a közönséget és a nemzet hivatottjait a tiszta igazság érdekében felvilágosítandja, másrészt* Igen , a nyilvánosság, melyhez ön folyamodott, ha nem elégítik ki ennek jogos követelését ezen első felszólalás után sem. Írjon ismét s akkor az E-lenük is fog szerkeszteni hozzá egy instantiát az illetőkhöz. Csernátony, mintegy nyilvános óvásul szolgáland azok részéről, kik a mondottam improvisált határozatot nem osztják. Nem történt. Elmondom hát én — kit e kérdésnél sem indulat, sem pártszenvedély, sem bárminemű érdek, csakis a közügy érdeke és a tiszta igazság vezérel, elmondom utólag, hogy e határozatban kiáltó igazságtalanságot látok, és habár — mint említem — avatottabbak még részletesebben tüntethetnék fel a tényállást, nem kétlem, miként a részrehajlatlan biró az általam felmutatott fővonásokban is állításomat igazolva látandja. Gálszécs, hegy, megyénk fölsőbb részén a N. Mihály-kassai posta-útvonalban eső, egyrészt saját szorgalma, ipara, életrevalósága által önnön erejéből kifejtett, másrészt kedvező helyzeténél fogva a felső vidékek kereskedelmi gyupontjául hivatott, megyénk — mondhatnám — legélénkebb ipar s kereskedelmi m. városa, — hetenkénti, az egész vidéket egybegyüjtő, — Kassa és a szomszéd Lengyelországnak terménypiaczul szolgáló jelentékeny nagyságú vásárjai s hasonló országos vásárjaival. Terebes, egy elég terjedelmes, de az úgy nevezett városok legprimitívebb állapotában lévő nagy község, melynek ipara, kereskedelme s vásárjairól a leghizelgőbb ajk sem fog bármi kedvezőt felmutathatni. Gálszécs évtizedektől székhelye a kerületi szolgabírós adóhivataloknak, arra alkalmas helyiségekkel; csak imént alakult, de immár a legkedvezőbb sikernek örvendő takarékpénztárával, hová a mindezek által is érdekelt vidékbeli lakosok évtizedektől bejárnak panaszaik orvoslása végett annyival inkább, amennyiben minden ügyeiket a különben is meglátogatni szerető vásárokon együttesen s igy megkönnyítve intézhetik, tisztviselők, perlekedők, ügyvédek ellátására szolgáló elég kényelmes helyiségekkel. Terebes mindezeknek hiányában, vagy az állam által épitendi a hivataloknak szükségelt közhelyiségeket, vagy a tisztelt földes uraság kénytelen átadni mellékes lakhelyeit, mely esetben azonban ismét tisztviselők állandó lakhelyéül, s az ügykörök leszálló helyéül szolgáló semmi helyiség — lévén Terebes (a f.uraság lakhelyeit kivéve) egy szalmafedett, a civilisatió legszerényebb igényeinek sem megfelelő kis házikókból álló nagy falu — hol, mondjuk ki őszintén — a rengeteg sár miatt a közlekedés legtöbb esetben gyalog alig történhetik. A helyi körülmények ekkénti felmutatása s azoknak méltányos egybevetése után mintegy önkénytelenül emelkedik újból azon kérdés: hol rejlik hát a valódi ok, mely az illetőket a kérdéses határozat hozatalára bírta ? a közügy a helyi körülmények méltányos bírálata — bizonyára nem; esannyira nem, miként nyugodtan mernék appellálni a gálszécsi kör lakosai souffrage universellejére, meg lévén győződve, miszerint még a Terebeshez közelebb eső helységek is, ha függetlenül nyilatkozhatnak — Gálszécset választják járásbíróságnak! — mondjuk ki a valódi okot: vannak, kik életük legfőbb feladatának tűzték ki az uralkodó hatalomnak — ha kell — a közügy rovására is tömjénezni. De én azt hiszem e téren is megszégyenülnek , és én úgy hiszem, több tiszteletet tanúsítok, midőn azt mondom, csalódnak, kik ezen határozat által érdekében véltek cselekedni Magyarország miniszterelnöke gr. Andrásy Gyulának. Hiszem ezt nem csak azon okból, mert hamar indokolt volt a nemes családnak a Zemplént átmetsző vasútvonal tervezeténél egynémely ajkukról lepergő észrevételek feletti indignatiója, lehetetlen, hogy ez esetben, hol a sérelem hangja — talán épen mert jogosult, sokkal kérlelhetlenebb, semhogy kímélő, — sokkal kiáltóbb, semhogy eltűrhető volna; lehetetlen, mondom, hogy e kérdés megoldásánál önmaga ne vesse szavát mérlegbe az igazság mellett, saját érdeke ellen is; lehetetlen különösen azért, mert úgy van szerencsénk esmerni gr. Andrásy Gyulát, miszerint a premier miniszterrel szemközt álló ellenkező táborból is hangoztatjuk ama meggyőződésünket, hogy a köz és saját érdekű ügyek elintézésénél a hatalmas Albion egykori uralkodójának hason körülmények közt kimondott azon elve által vezéreltetik: 8!óit droit fait comme est desiré. Wass Gyula. A P. Napló Romániáról szólván oda utal, hogy a mi fő érdekünk a béke föntartása, hogy bensőleg erősödjünk s szervezkedjünk, és politikánk e vezérelve azt követeli, hogy a kelet ne váljék veszélyes rázkódtatások tárgyává. Az U. Lloyd azon meggyőződésben van, hogy ha birodalmunk a londoni konferentián mérsékeltséget és nagylelkűséget követel a poroszoktól, más visszhangra talál, mint aminőt a krími háború alkalmával hallottak az angol qyökerek Sz. Pétervárott. A P. Lloyd a bécsi miniszterválságról szólván, megjegyzi, hogy az alkotmány megszegése Cislaibhaniában egyértelmű lenne a Magyarországgal történt kiegyezés veszélyeztetésével s legelső következménye a personalunio, vagyis az osztrák-magyar birodalom nagyhatalmi állásának megsemmisülése lenne. A N. fr. Lloyd szerint amily balgaság lenne, a tűzhányó hegyet az által akarni elfojtani, hogy nyilasát betöltik, és oly ferdeség azt hinni, miszerint a keleti kérdés diplomatiai jegyzékek által végleg elintézhető. A Reform úgy látja, hogy Oláhországban nem a fejedelmet kell maradásra kényszeríteni, hanem az országot reconstruálni, politikusainak fejét helyreütni, alkotmányát megfejelni s a népnek megmagyarázni a kutya meséjét, mely kiejtette szájából Oláhországot addig, mig Dákorománia után kapkodott a vízbe. A Sz. Egyház szerint kormányunk s a nemzet átalában meg van győződve, hogy demokratikus elvek alapján fejlődő alkotmányos életünk uj viszonyai értelmes köznépet igényelnek s igy a népiskolák számára törvényileg előirt tantárgyak épen nem túlzottak, nem fog veszendőbe menni azokra nézve, kik a nemzeti becsületről fogalommal bírnak. Gambetta." Jules Simon Bordeauxból még Picard és Ferry kormánytagokat kívánja kiküldetni, mivel délen a kedélyek növekvő izgatottsága a legkomolyabb veszélylyel lényeget. Gambetta határozottan vonakodik választási rendeletét visszavonni. A bordeauxi lapok pedig igen heves jelenetekről tesznek említést Gambetta,Crémieux, Jules, Simon és Fourtchon között. Emlegetik, hogy a közoktatási tárcza iránt gr. Zichy Nádorral, Zichy Antallal, s másokkal is folynak tanácskozások. Mondják, hogy hajlandók is e tárczát elfogadni, min nem kétkedünk. Hogyan fizetik Szolnokon a tanítókat? Quem Di odere, paedagogum fecere. Nem elévült közmondás ez , ma is hozhatnék példákat igazolására, de „exempla sunt odiosa.“ Hanem azoknak, kik a 10764 még hiányzó tanítói állomás elnyerése czéljából a tanítói pályára szánják el magukat, jó lesz megtudni mégis, hogy miként fizetik Szolnokon a tanítókat. így például 1867 évi deczember hó elején, 456 frt 75 kvnyi fizetésemből volt tizennégy havi követelésem a városnál; 1868 év végével 11 havi; 1869 év végével 7 havi. — Hanem aztán szöknek is Szolnokból a tanitók; 1869 év márczius elején elment egy, 1870 év marczius elején újra egy, május végével egy és november elején megint egy, egy másfél év alatt 8 tanító közül elment 4. Én 1863 évi ápril 16-tól 1870 május végéig tanitóskodtam Szolnokon, hogy mily sikerrel, az ide mellékelt, nálam eredetben lévő bizonyítványomból mondjon ítéletet a t. szerkesztő úr ! De leköszöntem és elmentem, anélkül, hogy mai napig is kifizetve volnék. Elmentem, nem akarván az éhen halásnak, és — mint 1869. évi november 12., 23 és 30-án, dec. 3. és 18-án, 1870. január 24. és és február 8-án — fűtetlen tantermek miatt teszi elnyomorodottságnak kitenni magamat. Azóta elöljáróim utján, a szolnoki központi szolgabiró, tekintetes Szalay Pál urnái m. év julius 19-én, julius 20-án, szeptember 1-jén, november 12-én, 1871. január 19. és 25 én kérelmeztem kifizettetésemet (utóbbi három ízben csak az átküldött két nyugtám visszaszármaztatását) írtam a szolnoki iskolaszék tekintetes elnökének is. — múlt év október 12-én nagyméltóságu Eötvös József báró ur m. kir. vallás és közoktatásügyi miniszter ő nagyméltósága benyújtott folyamodványom nyomán — kifizettetésemet elrendelni is méltóztatott, — de siker nélkül. Bach-rendszer alatt, ha a tanitó az úgynevezett bezirkerekhez járult ilyen panaszszal, nem 8 hó, de annyi nap alatt ügye kedvezőleg intéztetett el. Már most kérek tanácsot szerkesztő úrtól, létezik-e még oly közeg az országban, hol én megszolgált 76 frt 12 kvnyi bérem kifizettetését még szorgalmazhassam, mert Szolnok város községi elöljárósága nem ismer, a tényekből ítélve, magánál felebb való elöljáróságot. Vagy vigasztalódjam Szolnokon a tanítókat eddig fizető és jutalmazó Dániel próféta eme mondatával: A kik sokakat oktatnak, ragyognak mint égen a csillagok. " Mezőkövesden, 1871 február 1-jén. Jánossy Antal, volt szolnoki elemi főtanodai tanitó. Az osztrák delegatio ülése. Pest, febr. 5. Tegnap este az osztrák delegatió másodszor is tartott ülést esti 7 óra után. Eleinte úgy mutatkozott a dolog, hogy hosszú vita lesz , azonban a hadügyminiszternek a magyar delegatió bizottságáról hozott híre elejét vette a hosszadalmas diskussiónak. Az ülés menetét következőkben foglalhatjuk össze! Hopfen elnök az ülést 78/4 órakor nyitja meg. Jegyzők: Hardegg és Klaczko. A kormány részéről jelen vannak :Kuhn, Lónyay és Beust. Napirenden van a magyar delegációnak a hadügyminisztérium rendkívüli szükségletére vonatkozó üzenetéről szóló budgetbizottsági jelentés. Ziblikiewicz előadó olvasván a jelentést, B a n h a n s azon okból, hogy a hadügyminiszter szólóval a magyar delegatió bizottságáról oly hírt közlött, mely a delegatió többi tagjainak tudomására hozatván egy hosszú vitának elejét vehetné, az ülést rövid időre felfüggesztetni kéri. Ez ellen senki részéről ellenvetés nem tétezvén, az ülés 8 órakor felfüggesztetek. 8si órakor az ülés folytattatvány a n h a n s előadó olvassa a budgetbizottság jelentését a magyar delegatió hetes bizottságával a két delegatió üzenetei közti differentiákra nézve létrejött egyesség tárgyában. A jelentés észrevétel nélkül elfogadtatott. Ülés vége 93/4 órakor. A legközelebbi ülés a szokott módon fog közzététetni. Lapszemle. A Hon úgy látja, hogy midőn egy nemzet oda jutott, hol most Francziaország áll, csak két politika lehetséges: az egyik, érezve a helyzet súlyos voltát, meghajolni az események nagysága előtt, a másik pedig, harczolul minden áron. Hogy Károly román fejedelem csakugyan lemondási tervekkel van elfoglalva, azt most már nemcsak telegrammok, hanem levelek is megerősítik. Egy tekintélyes bécsi lap levelezője ezeket írja: Károly fejedelem kijelentette az európai kabineteknek, hogy el van tökélve lemondani, ha nem segítik őt az általa tervezett alkotmány-változtatásokban. Csakugyan I. Károly helyzete tarthatatlan. A sajtóban, a kamarában, a kávéházakban, az utczán mindenütt kíméletlen megtámadásoknak van kitéve a fejedelem. A fejedelemnő nem kocsizik ki, mert fél az insultálástól, amelyben már volt része. Mindenütt kiabálják: „Le a Niametzzel !“ 14 nap óta élénk agitáció foly az egész országban egy telivér bojár királylyá választása érdekében. Magában a hadseregben az elsőrangú tisztek ellene vannak a mostani uralkodónak. Az ösmeretes Cusa-affair ismétlésétől lehet tartani s épen azért rendkívüli rendszabályokhoz nyúltak. A Bratiano pártfelei az említett bojár mellett korteskednek, az orosz consulságtól kapván intést. A Hohenzollern uralma végéhez közeig. Magának Bismarcknak sincs valami nagy kedve a hospodárt támogatni. A fejedelemnő minden áron menni akar, de a fejedelem még egy utolsó próbára szánta el magát. Bizony jobban tenné, ha ott hagyná az országot, melynek többsége nincs megelégedve vele, Páris alatt. A fegyverszünet óta a porosz részről porrá égetett St Cloudban,főleg a Szajna mentében egész Suresneig német őrök állíttattak fel, kik arra ügyelnek, hogy a túlparton fegyveres katonák meg ne jelenjenek. A Páris és St-Cloud között ma nagyon is élénk forgalmat szintén ellenőrzik, írja egy német levelező jan. 31-ről. A közlekedés a két város közt vasúton történik a nagy híd mellett, melynek Páris felől eső második íve le van rombolva. St- Cloud felől senkinek sem szabad e hidra lépni, mig e párisi részen ezerre menő párisi jó naponkint összebámulva St-Cloud puszta falait s az azok közt folyó hemzsegő életet, minthogy a kiváncsi németek most ide sereglenek szintén össze, Párisi minél közelebbről szemlélendők. A még mindig lánggal égő St-Cloud utczáin csak nagy nehezen lehet áthatolni, ha az ember azonban a császári kert terrasseán megállapodik, a legnagyszerűbb kép tárul elé s egész borzasztóságában szemlélheti a roppant pusztítást közel úgy mint távol. A császári kastélynak csak egyes faldarabjai meredeznek az ég felé s a kis Lulu játszóhelyét a franczia bombák teljesen tönkre tették, vasutai, velocipedei s gyeppamlagai szétrombolvák. A Mont Valérienbe tett kirándulásom alkalmával azon meggyőződésre jutottam, hogy ez erődöt a németek Páris alatt feküdt összes hadaikkal sem lettek volna képesek bevenni. A francziák a megszállás kezdete óta roppantul megerősitették e különben is hatalmas fészket s minden fontosabb épületet bombamentessé tettek s két emelet magasságnyira földfalat vontak körülötte, mig az ágyuk szintén ezrekre menő homokzsákokból álló sánczokban feküsznek. Az erőd közepén három emeletes épületek között van egy hadgyakorlati tér, melyen két ezred könnyen mozoghat. A legóriásibb ágyúk Bougival, Reuil, Marly és délen Garchess St. Cloud ellen állíttattak fel. A golyókamrákban roppant készlet hever s mindenütt a legnagyobb rend nyomai látszanak. Mont-Valérien a szó szoros értelmében valóságos mintaerőd. Kitörésekre számított kijáratai oly tökéletesek, hogy öt percz alatt az egész őrség a Gardies felé eső síkságon teremhet s onnan a környéket teljesen uralhatja. Minthogy az erőd minden felől meredeken lemenő magaslaton fekszik, a roham ellene csaknem lehetetlen. Francziaország: Lyonban, mint a l’Indép. belge levelezője jan. 29-ről írja, Páris capitulatiójának hire hitelre nem talált. Az egészet a sajtó cselfogásának tekintik, melylyel el akarják titkolni a poroszok veszteségeit Páris alatt s megakadályozni a vidéket rögtöni fölkelésében, melynek czélja lenne az ellenség végleges tönkretétele. A lyoni községtanács utóbbi ülésében felhozták, hogy Páris capitulatiója esetén mitevő legyen a vidék. E fontos kérdésre népszavazati tervekkel feleltek, sőt voltak olyanok is, kik Bordeauxban a forradalmi község kikiáltását indítványozták. Hénon polgármestere közbelépésére