Ellenőr, 1871. február (3. évfolyam, 139-166. szám)

1871-02-06 / 144. szám

Előfizetési árak: Egész évre . . 20 ft. — kr. I Évnegyedre TI 5 ft. — kr. Félévre . . . 10 „ — „­­ Egy hónapra 1 „ 80 „ Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Pesten, bálvány-utcza 4. szám, 1. emelet. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon. A­ lapot illető reklamátiók Légrády testvérek­ irodájába (2 vas-utcza 24. sz.) intézendők. Hirdetési dijak: Tizhasábos petit sor egyszeri I A nyilt­ tér egy petit sora 30 kr. beigtatásáért . . . . 10 kr.­­ Bélyegdij minden beigtatásért 30 „ Kiadóhivatal: Pesten, kétsas­utcza 14. szá­mu. Hirdetések felvétetnek: az „Ellenőr“ kiadó­hivatalában kétsasutcza 14. sz., Légrády testvérek nyomdájában Pest , sas utcza 24. sz. és Naschitz J. ügynöki irodájában _______________________Pest, arany kéz utcza szám.______________________ 144. szám. Hétfő, február 6. 1871. III. évfolyam. A király a következő sajátkezű iratot intézte Eötvös József báró özvegyéhez: Kedves báróné ! Mélyen meghatott sze­retett férjének halála, mely nemcsak csa­ládját, hanem engem szintúgy, mint az egész országot a legérzékenyebb fájdalom­mal illet. Midőn a haza a boldogultban hű és kitűnő fiát, legjobbjainak egyikét siratja, nem lehet, hogy mély sajnálatot ne érez­zék én is, ki elhunyta­­által egy hű és bölcs tanácsadót is vesztettem. De fenn fog maradni emléke a köz­­tiszteletben részesült, szeplőtlen jellemű fér­fiúnak; — túl fogják őt élni hazafias ér­demei, valamint nagybecsű irodalmi művei, s csak ennek tudatában találhat némi eny­hítést az övéinek bánata, a példás család­apa pótolhatlan vesztesége fölött. A legbensőbb részvéttel, — mely bi­zonyára az egész országban, sőt annak ha­tárain túl is mélyen érzett viszhangra talál, — intézem önhöz e sorokat, azon őszinte óhajtással: adjon erőt az ég e fájdalomban, s enyhítse azt az idő ! — Budán, 1871. febr. 3-án. B. Eötvös József temetése. Ma záródott be a koporsó, mely a nemzet nagy halottjának porait magában rejti. Az ország gyásza, melyet a főváros két nap óta a közrészvét osztatlan nyilatkozataival méltóan kifejezett, elhunyt jelesünk mai temetésénél lelt leghívebb visszhangra. Talán senki sem maradt el a fájdalom, a ke­gyelet adójának lerovásánál. A legtöbb magánházról gyászlobogó lengett. Az emberek kora reggel óta tódultak a halottas ház­ felé, hol az elhunyt egykori dolgozószobájában volt felállítva a ravatal. A gyászposztóval bevont szoba közepén állt, 24 gyertyalángtól környezve. Oldalvást a családi czímer függött, fejénél nagy fehér selyem kereszt, lábainál pedig két gyászruhá­ba öltözött városi diször foglalt helyet a kivont karddal. Délutáni egy óráig egyre hullámzott körötte a gyászolók nagy sokasága, mely végbucsut jött mondani az elköltözött nemes lélek porleptéhez. Csak arcza volt látható, melyről­ a halál küzdelme sem törölheté le a jóság és szelídség kifejezéseit. A koporsót nagy örökzöld koszorú diszité. Lecsün­gő hosszú fehér szalagjain „A bécsi egyetemi magyar klubb" szavak voltak olvashatók. Háromnegyed kettőkor kezdtek gyülekezni a küldöttségek. A ravatalhoz vezető ajtó közelé­ben foglaltak helyet az elhunyt minisztertár­sai, az országgyűlés mindkét házának szá­mos tagja,akikhez az akadémiánál Józse­f főherczeg csatlakozott, míg a királyt udvarmestere képviseli. Megjelentek az akadémia, az egyetemi tanári kar, a Kisfaludy történelmi és ter­­mész­ettudományi társulatok,az országos, a m­e­g­y­e­i és városi hatóságok, a hitköz­s­é­g­e­k küldöttségei a befogadásukra a ravatal körüli helyiségek nem voltak elég tágasak. Az egyetemi ifjúság, valamint a főváros ösz­­szes egyletei és társulatai gyászszal bevont zász­lóikkal a halottas ház előtt álltak beláthatóan hosszú sorban. A polgárság sűrű tömege mellett, mely az Erzsébetiért, a fürdő- és bálványutczát ellepte, dísz­be öltözött városi és megyei huszárok képeztek sorfalakat. A résztvevők között a társadalom min­den osztálya képviselve volt s a nagy számmal meg­jelent katonaság és honvédség közt számos tábor­nokot s magas rangú tisztet láttunk. A hamvak beszentelését d. u. két órakor vég­­ző Rath Simon, lipótvárosi plébános a helyhez mért segédlettel. A ravatal közelében térdelt a gyászoló csa­lád s fel felhangzó zokogásánál nem volt szem, mely száraz maradt. A szertartás végével a család visszavonult s csak az elhunyt legközelebbi barátai és tisztelői maradtak, míg a sokaság meghatva oszlott szét. A menet elvonulása órákat vett igénybe. A halottas ház mindinkább elcsendesült, a ravatalt néma gyászban állta körül díszőrsége, mintha félne, hogy kitörő fájdalmával zavarja a megboldogult örök nyugalmát. Pihenj nemes lélek, s az örök üdv hazája szerezze meg számodra a boldogító békét, melyet itt lenn hasztalan kerestél! * Holnap reggel 1/2­ órakor indul a gyászki­­séret az elhunyt hamvait rejtő koporsóval Ercsibe, hol a családi sírboltban fog elhelyeztetni. A család tagjain, a minisztereken s a tegnap nevezett országgyűlési képviselőkön kívül, az aka­démia részéről Lónyay, K. Vay Miklós, gr. Teleky Domokos, Székács József, Paul­er Tivadar, Kautz Gyula, Molnár Aladár, Gyu­lay Pál és Thaly Kálmán fogják kikisérni. A vidéki és külföldi lapok, a mennyire ed­dig hozzánk érkeztek, hű kinyomatai a gyásznak, melyet Eötvös kimúlása nem csak a fővárosban s az országban, hanem minden művelt népnél tá­masztott. Eddig Debreczen, Szabadka, Arad és Temes­vár városokból jött értesítés a megdöbbenésről, melyet a gyászhir hallása támasztott. A városhá­zakon gyászlobogók tűzettek ki és gyászmisék olvasása rendeltetett el.* Szeged városa küldöttségileg volt képvi­selve a végtisztelet-adásnál. Kétségkívül más váro­sok is menesztettek Pestre küldöttségeket, de ezek­ről még nincs tudomásunk. Pest, febr. 5. A nemzetgyűlés foglalkoztatja most egész Francziaországot; az előkészületekkel van eltelve az egész nemzet. A keleti hadsereg katastrófája, mely a je­lenlegi szerencsétlen hadjárat történetében szintén nevezetes forduló­pontot képezene, alig kelt figyel­met ama küzdelmek mellett, melyek izgatottság­ban tartják a választásokra készülő különböző pártokat. A választásoknak Párisban m­a kellett megtörténnie. Holnap a távirat valószínűleg érte­sít az eredményről, melyet fölötte nagy érdekelt­séggel vár egész Európa. A választások eredmé­nyéből megtudjuk, Paris népe a béke vagy háború mellett van-e ? A vidéken is megkezdődtek a mozgalmak s úgy látszik, az izgatottság roppant magas fokára emelkednek 8-ig, midőn a választások ideje elér­kezik. Nizzában Garibaldi, Lillében Thiers, Jules Brance és Kolb Bernard a jelöltek. A bordeauxi kormány közzétett választási ren­deleteit nem csak a párisi kormány, hanem Bis­marck sem akarja elfogadni. Ebbéli határozatát már tudatta is Gambettával, minélfogva hihető, hogy a választásoknál csupán az 1871. jan. 28-ai Ponsban kibocsátott rendelet fog elismertetni mérvadónak. A béke­feltételekről is sokat kezdenek be­szélni. Legelőször a Times ismertette azokat, me­lyek azonban annyira súlyosak a francziákra, hogy az összes angol sajtó a leghevesebb megtámadá­sokat intézte miattuk a porosz kormány ellen. Tegnap a Wolff féle távirdai hivatal hozott Versaillesből egy félhivatalos színezetű tudósítást, mely a következőkben foglalja össze a béke föl­tételeit : Németország kívánja Kl­asst, Lotharin­­giának egy részét Metzczel és 8 milliárd hadikár­pótlást. Ha csakugyan ez volna Bismarck kíván­sága, úgy nem hihető, hogy Favre ígéretet tett ennek elfogadása mellett szót emelni a nemzet­gyűlésen. A „Nordd. Alig. Ztg.u a franczia foglyok felett elmélkedvén, melyek számát a párisiakka együtt 923.060-ra teszi, ezeket mondja]: „És mi benn hagyjuk a városban a foglyokat (t. i. a párisiakat) nem czepeljük őket idegen földre, hanem meg­hagyjuk ott, abban a városban, melyet védtek és gondoskodunk élelmükről. Ez ritka, sőt hallatlan eset a történelemben s legfényesebb bizonyítéka a német erkölcs és humanismusnak.“ Szép bizonyíték. Hát mit akar a „Nordd. Alig. mig? Tán mind a kilenczszázezer foglyot karóba huzatni? Az első német birodalmi gyűlés, melynek megnyitása hihetőleg nem sokáig fog már halasz­­tatni, nagy élénkséget kelt a német nép között. A mannheimi demokraták egy választási föl­hívást adtak ki, melyben hangsúlyozzák azon el­veket, melyekhez jelelöltjeiknek szigorán kell ra­gaszkodnia : 1. A német birodalomnak és parlamentnek első és legszentebb kötelessége kellőleg gondos­kodni a háború áldozatainak kártalanításáról. 2. A népszabadság biztosítására szükséges a német alapjogok életbe léptetése, felelős birodalmi kormány alakítása, a hadi költségvetés évis meg­állapítása, a parlamenti képviselők évi fizetésének meghatározása. 3. A nép elvárja a parlamenttől terheinek könnyítését, legalább az álló hadseregbeni szolgá­lat idejének megrövidítését és az adórendszer re­formját a közvetett adók kiküszöbölésével. 4. A béke érdekében legyen biztosítva a parlament beleszólása a békét és háborút illető ügyekben. . * Esti postával még a következő távirati tudó­sításokat vettük: Jules Favre, versaillesi tudósítások szerint naponkint kimegy Bismarckhoz s vele órahosszat értekezik. Nem rég franczia katonák eltávolították Sévresnél a miniszter által rendesen használni szokott csolnakot s igy gyalog volt kénytelen Pá­­risba visszatérni. Múlt hó utolsó napján ismét lá­zongás tört ki Párisban; fegyveres csapatok Vin­­cennesbe akartak hatolni, hogy Flourenst és má­sokat kiszabadítsanak, a sorkatonaság s a mozgók azonban tüzet adtak, mire a lázongók elszéledtek. Párisban borzasztó hiány uralkodik a kenyérben. A környék valamennyi malma dolgozik éjjel nap­pal, hogy a kellő lisztmennyiséget előállítsák. — Favre­hir szerint személyesen szándékozik Bor­­deauxba menni. Bismarck a köv­­távsürgönyt intézte Gam­­bettához: „A fegyverszünet által stipulált válasz­tási szabadság nevében tiltakozom az ön nevében tett intézkedések ellen, melyek a franczia polgá­rok számos osztályát megfosztják választási sza­badságuktól. Az önkényes elnyomás mellett esz­közölt választások nem fogják nyújthatni azon jogokat, melyeket a fegyverszüneti egyezmény a szabadon választott képviselőknek biztosít." Gambetta e sürgönyt a következő meg­jegyzésekkel tette közzé Bordeauxban: „Poroszor­szág, hogy becsvágyát kielégítse, oly alkotmá­­nyozó gyűlésre számít, melybe az idő rövidsége és az anyagi nehézségek mellett, a bukott dynas­­tia minden fajú szolgái és bűntársai s Bismarck szövetségesei résztvehessenek. Az általam jan. 31- dikén kiadott választási rendelet meghiúsítja e re­ményeket s a porosz miniszter szemtelen vakme­rőségét, hogy egy franczia alkotmányozó gyűlés alakításába befolyhasson. Az ebből folyó tanulság Zemplén - Mád, jan. 30. „Zemplén m. közönsége, ragaszkodva statutárius jogaihoz, a képviselőház 25 és bizottmánya által javaslatba hozott járásbíróságok helyiségeit a helyi körülmények szerint módosítva, pártolás vé­gett terjeszti fel az országgyűlésnek". Ám — ha talán nem szavai, de ez szelleme megyei bizottmányunk legújabb határozatának. Tisztelet az elvnek , nem is késem e téren üdvözölni a határozatot, ámde teljes tiszteletünk­kel csak akkor találkozhatik az, ha alkalmazásában minden mellékes érdekek háttérbe szorításával, a köz­ügy méltányos felfogása vezérelte lépéseinket. És ez oldalról vizsgálva a dolgot, a kimondott elv iránt tartozó minden tiszteletünk mellett sem adóz­hatunk elismerésünkkel a hozott határozattal szem­közt. Ugyanis mélyebb áttekintés után képesítve vagyunk kimondani, miszerint e kérdés szőnyegre hozatala s eldöntésénél fő czélja volt az illetők­nek, hogy a 25-ös bizottmány által — igen he­lyesen — Gálszűcsbe javasolt járásbíróság Te­­rebesre, a miniszterelnök lakó­helyére tétes­sék által; és hogy e­zzel eléressék, mellőzve ama bizottmányi határozatot, mely szerint minden fontosabb ügyben teendő indítvány eleve jelentes­sék be az elnökség s ez által a közönségnek : első nap improvisáltatik az indítvány, kiküldetik az ér­tesültek sorából egy választmány, és csakhamar rá másnap a választmány jelentése alapján és a hatalom előtt minden kérdésnél bókolni , azzal kapcsolatban magukat érdemesíteni szerető bátrak seregének hathatós közreműködésével határozatba megy, hogy Gálszécs helyett Terebesre javasolta­­tik áttétetni a jár­­bíróság — indokolva: közügy érdeke és a helyi körülmények méltányos tekin­tetbe vételével. Ugyan kérem szépen azon tiszt­ urakat, kiket e határozat dicsősége illet, vessenek számot magukkal, nyugodt lélekkel fogják-e ott­honi magányokban is ismételhetni a határozatnak ekkénti indokolását ? Lehetetlen­­ . . . Értesülve utólag a történtekről, tapasztalva s magamévá téve az egyetemes megye részrehaj­­latlan közönségének a gálszécsi kerületbeliekkel egyaránt — ezen határozat szülte kiáltó igazság­talanság feletti méltó indignatióját, naponta vártam, hogy egy részrehajlatlan, a helyi körülmények s az egész ügybe avatottabb hang emelkedend, mely a maga meztelenségében derítve fel a tényállást, egyrészt a közönséget és a nemzet hivatottjait a tiszta igazság érdekében felvilágosítandja, másrészt­­* Igen , a nyilvános­ság, melyhez ön folya­modott, ha nem elégítik ki ennek jogos követelését ezen első felszólalás után sem. Írjon ismét s akkor az E­­-­lenük­ is fog szerkeszteni hozzá egy instantiát az illetőkhöz. Csernátony, mintegy nyilvános óvásul szolgáland azok részé­ről, kik a mondottam improvisált határozatot nem osztják. Nem történt. Elmondom hát én — kit e kérdésnél sem indulat, sem párt­szenvedély, sem bárminemű érdek, csakis a köz­ügy érdeke és a tiszta igazság vezérel, elmondom utólag, hogy e határozatban kiáltó igazságtalansá­got látok, és habár — mint említem — avatottab­­bak még részletesebben tüntethetnék fel a tényál­lást, nem kétlem, miként a részrehajlatlan biró az általam felmutatott fővonásokban is állításomat iga­zolva látandja. Gálszécs, h­egy, megyénk fölsőbb részén a­ N. Mihály-kassai posta-útvonalban eső, egyrészt saját szorgalma, ipara, életrevalósága által önnön ere­jéből kifejtett, másrészt kedvező helyzeténél fogva a felső vidékek kereskedelmi gyupontjául hivatott, megyénk — mondhatnám — legélénkebb ipar s kereskedelmi m. városa­, — hetenkénti, az egész vidéket egybegyüjtő, — Kassa és a szomszéd Len­gyelországnak termény­piaczul szolgáló jelentékeny nagyságú vásárjai s hasonló országos vásárjaival. Terebes, egy elég terjedelmes, de az úgy nevezet­t­ városok legprimitívebb állapotában lévő nagy község, melynek ipara, kereskedelme s vásárjairól a leghizelgőbb ajk sem fog bármi ked­vezőt felmutathatni. Gálszécs évtizedektől székhelye a kerületi szolgabíró­s adóhivataloknak, arra alkalmas he­lyiségekkel; csak imént alakult, de immár a leg­kedvezőbb sikernek örvendő takarékpénztárával, hová a mindezek által is érdekelt vidékbeli lakosok évtizedektől bejárnak panaszaik orvoslása vé­gett annyival inkább, a­mennyiben minden ügye­iket a különben is meglátogatni szerető vásárokon együttesen s igy megkönnyítve intézhetik, tiszt­viselők, perlekedők, ügyvédek ellátására szolgáló elég kényelmes helyiségekkel. Terebes mindezeknek hiányában, vagy az állam által épitendi a hivataloknak szükségelt közhelyiségeket, vagy a tisztelt földes ura­ság kénytelen átadni mellékes lakhelyeit, mely esetben azonban ismét tisztviselők állandó lak­helyéül, s az ügykörök leszálló helyéül szolgáló semmi helyiség — lévén Terebes (a f.­uraság lakhelyeit kivéve) egy szalmafedett, a civilisatió legszerényebb igényeinek sem megfelelő kis házi­kókból álló nagy falu — hol, mondjuk ki őszin­tén — a rengeteg sár miatt a közlekedés legtöbb esetben gyalog alig történhetik. A helyi körülmények ekkénti felmutatása s azoknak méltányos egybevetése után mintegy ön­kénytelenül emelkedik újból azon kérdés: hol rejlik hát a valódi ok, mely az illetőket a kérdéses határozat hozatalára bírta ? a közügy a helyi kö­rülmények méltányos bírálata — bizonyára nem; esannyira nem, miként nyugodtan mernék appel­­lálni a gálszécsi kör­ lakosai souffrage universelle­­jére, meg lévén győződve, miszerint még a Tere­­beshez közelebb eső helységek is, ha függetlenül nyilatkozhatnak — Gálszécset választják járásbí­róságnak! — mondjuk ki a valódi okot: vannak, kik életük legfőbb feladatának tűzték ki az ural­kodó hatalomnak — ha kell — a közügy rovásá­ra is tömjénezni. De én azt hiszem e téren is megszégye­nülnek , és én úgy hiszem, több tiszteletet tanúsí­tok, midőn azt mondom, csalódnak, kik ezen ha­tározat által érdekében véltek cselekedni Magyaror­szág miniszterelnöke gr. Andrásy Gyulának. Hiszem ezt nem csak azon okból, mert ha­­mar indokolt volt a nemes családnak a Zemplént átmetsző vasútvonal tervezeténél egynémely ajkukról lepergő észrevételek feletti indignatiója, lehetet­len, hogy ez esetben, hol a sérelem hangja — talán épen mert jogosult, sokkal kérlelhetlenebb, semhogy kímélő, — sokkal kiáltóbb, semhogy el­tűrhető volna; lehetetlen, mondom, hogy e kérdés megoldásánál önmaga ne vesse szavát mérlegbe az igazság mellett, saját érdeke ellen is; lehetet­len különösen azért, mert úgy van szerencsénk esmerni gr. Andrásy Gyulát, miszerint a premier miniszterrel szemközt álló ellenkező táborból is hangoztatjuk ama meggyőződésünket, hogy a köz és saját érdekű ügyek elintézésénél a hatalmas Albion egykori uralkodójának hason körülmények közt kimondott azon elve által vezéreltetik: 8!óit droit fait comme est desiré. Wass Gyula. A P. Napló Romániáról szólván oda utal, hogy a mi fő érdekünk a béke föntartása, hogy bensőleg erősödjünk s szervezkedjünk, és politi­kánk e vezérelve azt követeli, hogy a kelet ne váljék veszélyes rázkódtatások tárgyává. Az U. Lloyd azon meggyőződésben van, hogy ha birodalmunk a londoni konferentián mérsékelt­­séget és nagylelkűséget követel a poroszoktól, más visszhangra talál, mint a­minőt a krími háború alkalmával hallottak az angol qyökerek Sz. Pé­­tervárott. A P. Lloyd a bécsi miniszterválságról szólván, megjegyzi, hogy az alkotmány megszegése Cis­­laibhaniában egyértelmű lenne a Magyarországgal történt kiegyezés veszélyeztetésével s legelső kö­vetkezménye a personalunio, vagyis az osztrák-ma­gyar birodalom nagyhatalmi állásának megsemmi­sülése lenne. A N. fr. Lloyd szerint a­mily balgaság lenne, a tűzhányó hegyet az által akarni elfojtani, hogy nyilasát betöltik, és oly ferdeség azt hinni, misze­rint a keleti kérdés diplomatiai jegyzékek által végleg elintézhető. A Reform úgy látja, hogy Oláhországban nem a fejedelmet kell maradásra kényszeríteni, hanem az országot reconstruálni, politikusainak fejét helyreütni, alkotmányát megfejelni s a népnek megmagyarázni a kutya meséjét, mely kiejtette szájából Oláhországot addig, mig Dákorománia után kapkodott a vízbe. A Sz. Egyház szerint kormányunk s a nem­zet átalában meg van győződve, hogy demokrati­kus elvek alapján fejlődő alkotmányos életünk uj viszonyai értelmes köznépet igényelnek s igy a népiskolák számára törvényileg előirt tantárgyak épen nem túlzottak, nem fog veszendőbe menni azokra nézve, kik a nemzeti becsületről fogalommal bírnak. Gambetta." Jules Simon Bordeauxból még Picard és Ferry kormánytagokat kívánja kiküldetni, mivel délen a kedélyek növekvő izgatottsága a legko­molyabb veszélylyel lényeget. Gambetta határozot­tan vonakodik választási rendeletét visszavonni. A bordeauxi lapok pedig igen heves jelenetekről tesznek említést Gambetta,Crémieux, Jules, Simon és Fourtchon között. Emlegetik, hogy a közoktatási tárcza iránt gr. Zichy Ná­dorral, Zichy Antallal, s másokkal is folynak tanácskozások. Mondják, hogy hajlan­dók is e tárczát elfogadni, min nem kétkedünk. Hogyan fizetik Szolnokon a tanítókat? Quem Di odere, paedagogum fecere. Nem elévült közmondás ez , ma is hozhatnék példákat igazolására, de „exempla sunt odiosa.“ Hanem azoknak, kik a 10764 még hiányzó taní­tói állomás elnyerése czéljából a tanítói pályára szánják el magukat, jó lesz megtudni mégis, hogy miként fizetik Szolnokon a tanítókat. így például 1867 évi deczember hó elején, 456 frt 75 kvnyi fizetésemből volt tizennégy havi követelésem a városnál; 1868 év végével 11 havi; 1869 év vé­gével 7 havi. — Hanem aztán szöknek is Szol­nokból a tanitók; 1869 év márczius elején elment egy, 1870 év marczius elején újra egy, május végével egy és november elején megint egy, egy másfél­ év alatt 8 tanító közül elment 4. Én 1863 évi ápril 16-tól 1870 május végéig tanitóskodtam Szolnokon, hogy mily sikerrel, az ide mellékelt, nálam eredetben lévő bizonyítványom­ból mondjon ítéletet a t. szerkesztő úr ! De lekö­szöntem és elmentem, anélkül, hogy mai napig is kifizetve volnék. Elmentem, nem akarván az éhen halásnak, és — mint 1869. évi november 12., 23 és 30-án, dec. 3. és 18-án, 1870. január 24. és és február 8-án — fűtetlen tantermek miatt teszi elnyomorodottságnak kitenni magamat. Azóta elöl­járóim utján, a szolnoki központi szolgabiró, tekin­tetes Szalay Pál urnái m. év julius 19-én, julius 20-án, szeptember 1-jén, november 12-én, 1871. január 19. és 25 én kérelmeztem kifizettetésemet (utóbbi három ízben csak az átküldött két nyugtám visszaszármaztatását) írtam a szolnoki iskolaszék tekintetes elnökének is. — múlt év október 12-én nagyméltóságu Eötvös József báró ur m. kir. val­lás és közoktatásügyi miniszter ő nagyméltósága benyújtott folyamodványom nyomán — kifizetteté­semet elrendelni is méltóztatott, — de siker nélkül. Bach-rendszer alatt, ha a tanitó az úgyne­vezett bezirkerekhez járult ilyen panaszszal, nem 8 hó, de annyi nap alatt ügye kedvezőleg intéz­­tetett el. Már most kérek tanácsot szerkesztő úr­tól, létezik-e még oly közeg az országban, hol én megszolgált 76 frt 12 kvnyi bérem kifizette­tését még szorgalmazhassam,­­ mert Szolnok város községi elöljárósága nem ismer, a tényekből ítélve, magánál felebb való elöljáróságot. Vagy vigasz­talódjam Szolnokon a tanítókat eddig fizető és jutalmazó Dániel próféta eme mondatával: A kik sokakat oktatnak, ragyognak mint égen a csilla­gok. " Mezőkövesden, 1871 február 1-jén. Jánossy Antal, volt szolnoki elemi főtano­­dai tanitó. Az osztrák delegatio ülése. Pest, febr. 5. Tegnap este az osztrák delegatió másodszor is tartott ülést esti 7 óra után. Eleinte úgy mutat­kozott a dolog, hogy hosszú vita lesz , azonban a hadügyminiszternek a magyar delegatió bizottsá­gáról hozott híre elejét vette a hosszadalmas dis­­kussiónak. Az ülés menetét következőkben fog­lalhatjuk össze! Hopfen elnök az ülést 78/4 órakor nyitja meg. Jegyzők: Hardegg és Klaczko. A kor­mány részéről jelen vannak :Kuhn, Lónyay és B­eu­s­t. Napirenden van a magyar delegációnak a hadügyminisztérium rendkívüli szükségletére vonat­kozó üzenetéről szóló budgetbizottsági jelentés. Zibliki­ewi­cz előadó olvasván a je­lentést, B a n h a n s azon okból, hogy a hadügymi­niszter szólóval a magyar delegatió bizottságáról oly hírt közlött, mely a delegatió többi tagjainak tudomására hozatván egy hosszú vitának elejét ve­hetné, az ülést rövid időre felfüggesztetni kéri. Ez ellen senki részéről ellenvetés nem tétez­vén, az ülés 8 órakor felfüggesztetek. 8s­i órakor az ülés folytattatván­y a n h a n s előadó olvassa a budgetbizottság jelentését a magyar delegatió hetes bizottságával a két delegatió üzenetei közti differentiákra nézve létrejött egyesség tárgyában. A jelentés észrevétel nélkül elfogadtatott. Ülés vége 93/4 órakor. A legközelebbi ülés a szokott módon fog közzététetni. Lapszemle. A Hon úgy látja, hogy midőn egy nemzet oda jutott, hol most Francziaország áll, csak két politika lehetséges: az egyik, érezve a helyzet sú­lyos voltát, meghajolni az események nagysága előtt, a másik pedig, harczolul minden áron. Hogy Károly román fejedelem csakugyan lemondási tervekkel van elfoglalva, azt most már nemcsak telegrammok, hanem levelek is megerő­sítik. Egy tekintélyes bécsi lap levelezője ezeket írja: Károly fejedelem kijelentette az európai ka­bineteknek, hogy el van tökélve lemondani, ha nem segítik őt az általa tervezett alkotmány-változta­tásokban. Csakugyan I. Károly helyzete tarthatat­lan. A sajtóban, a kamarában, a kávéházakban, az utczán mindenütt kíméletlen megtámadásoknak van kitéve a fejedelem. A fejedelemnő nem ko­csizik ki, mert fél az insultálástól, a­melyben már volt része. Mindenütt kiabálják: „Le a Niametz­­zel !“ 14 nap óta élénk agitáció foly az egész or­szágban egy telivér bojár királylyá választása ér­dekében. Magában a hadseregben az elsőrangú tisztek ellene vannak a mostani uralkodónak. Az ösmeretes Cusa-affair ismétlésétől lehet tartani s épen azért rendkívüli rendszabályokhoz nyúltak. A Bratiano pártfelei az említett bojár mellett kortes­kednek, az orosz consulságtól kapván intést. A Hohenzollern uralma végéhez közeig. Magának Bismarcknak sincs valami nagy kedve a hospo­­dárt támogatni. A fejedelemnő minden áron menni akar, de a fejedelem még egy utolsó próbára szánta el magát. Bizony jobban tenné, ha ott hagyná az országot, melynek többsége nincs meg­elégedve vele, Páris alatt. A fegyverszünet óta a porosz részről porrá égetett St Cloudban,főleg a Szajna mentében egész Suresneig német őrök állíttattak fel, kik arra ügyelnek, hogy a túlparton fegyveres katonák meg ne jelenjenek. A Páris és St-Cloud között ma na­gyon is élénk forgalmat szintén ellenőrzik, írja egy német levelező jan. 31-ről. A közlekedés a két város közt vasúton történik a nagy híd mellett, melynek Páris felől eső második íve le van rombolva. St- Cloud felől senkinek sem szabad e hidra lépni, mig e párisi részen ezerre menő párisi jó napon­kint össze­bámulva St-Cloud puszta falait s az azok közt folyó hemzsegő életet, minthogy a ki­váncsi németek most ide sereglenek szintén össze, Pá­risi minél közelebbről szemlélendők. A még mindig lánggal égő St-Cloud utczáin csak nagy nehezen lehet áthatolni, ha az ember azonban a császári kert terrasseán megállapodik, a legnagyszerűbb kép tárul elé s egész borzasztóságában szemlélheti a roppant pusztítást közel úgy mint távol. A császári kastélynak csak egyes faldarabjai meredeznek az ég felé s a kis Lulu játszó­helyét a franczia bom­bák teljesen tönkre tették, vasutai, velocipedei s gyeppamlagai szétrombolvák. A Mont Valérienbe tett kirándulásom alkal­mával azon meggyőződésre jutottam, hogy ez erő­döt a németek Páris alatt feküdt összes hadaik­kal sem lettek volna képesek bevenni. A fran­­cziák a megszállás kezdete óta roppantul megerő­­sitették e különben is hatalmas fészket s minden fontosabb épületet bombamentessé tettek s két emelet magasságnyira földfalat vontak körülötte, mig az ágyuk szintén ezrekre menő homok­zsá­kokból álló sánczokban feküsznek. Az erőd köze­pén három emeletes épületek között van egy had­gyakorlati tér, melyen két ezred könnyen mozog­hat. A legóriásibb ágyúk Bougival, Reuil, Marly és délen Garches­s St. Cloud ellen állíttattak fel. A golyókamrákban roppant készlet hever s min­denütt a legnagyobb rend nyomai látszanak. Mont-Valérien a szó szoros értelmében va­lóságos mintaerőd. Kitörésekre számított kijára­tai oly tökéletesek, hogy öt percz alatt az egész őrség a Gardies felé eső síkságon teremhet s on­nan a környéket teljesen uralhatja. Minthogy az erőd minden felől meredeken lemenő magaslaton fekszik, a roham ellene csaknem lehetetlen. Francziaország: Lyonban, mint a l’Indép. belge levelezője jan. 29-ről írja, Páris capitulatiójának hire hitelre nem talált. Az egészet a sajtó cselfogásának tekintik, melylyel el akarják titkolni a poroszok vesztesé­geit Páris alatt s megakadályozni a vidéket rög­töni fölkelésében, melynek czélja lenne az ellenség végleges tönkretétele. A lyoni községtanács utóbbi ülésében felhozták, hogy Páris capitulatiója esetén mi­tevő legyen a vidék. E fontos kérdésre népsza­vazati tervekkel feleltek, sőt voltak olyanok is, kik Bordeauxban a forradalmi község kikiáltását indítványozták. Hénon polgármester­e közbelépésére

Next