Ellenőr, 1871. február (3. évfolyam, 139-166. szám)

1871-02-06 / 144. szám

a következő határozatban állapodtak meg a köz­ségi tanácsosok: „Az ellenállást folytatni kell az ellenség ki­űzetéséig. Ha Páris capitulál, Francziaország nem fogja a fővárost követni. Maga Lyon adja reá a példát. A kormány kéretik, hogy nagyobb kitartás­­sel működjék.' E határozat felirat alakjában a községtanács két küldöttje által azonnal Bordeaux-ba kül­detett a védet­m­i kormányhoz. Az itteni lapok a lyoni községtanácsosok nyilatkozatát köztik és valószínűleg így fognak cselekedni egész keleti és déli Francziaországban. Máris egy eléggé mérsékelt lap Grenoble-ban e frázissal jelent meg : „Páris nem Francziaország !“ Nevezett levelező ugyancsak Lyonból írja jan. 30-ról. A párisi híreket megerősítették. Most még a meglepetés hatalma alatt állanak az itteni lakosok, de hiszem, hogy az ellenhatás nagyon élénk lesz. A lakosok helyesléssel fogadták a köz­ségtanács múltkori határozatát és mindenki azt ki­áltja: „Nem engedünk át semmit sem területünk­ből.” Ha az alkotmányozó gyűlés a háború folyta­tása mellett szavaz, Lyonban erélyes támaszra fog találni. Sőt tovább megyek,­­ ha Gambetta, kit az isten tartson meg számunkra, —a párisi kor­mánynyal ellenkezésbe jó, itt mindjárt fog oly szi­­­veket s karokat találni, melyek melléje állva az ellenállást folytatni készek. Bordeaux-ból a következő sürgönyt küldte a belügyminiszter a praefectusokhoz. Bordeaux, jan. 31-én. A bordeauxi községtanács jan. 31-én tartott ülésén a következő határozatot fogadta el egy­hangúlag, melyet közvetlenül a kormánynak meg­küldött : „A bordeauxi községtanács tiltakozik a jelen események közepette mindazon békefeltételek ellen, melyek nem őrzik meg teljesen a nemzeti becsü­letet. Kéri a bordeauxi delegált kormányt, hogy maradjon meg helyén és folytassa a legnagyobb erélylyel készületeit az élet-halál harcára. Éljen a köztársaság!“ A posták s távirdák főigazgatója, Steenackert egy jelentést hirdetett ki, melyben tudatja a kö­zönséggel, hogy a postai szolgálatot életbe léptette a Parisra szóló be nem pecsételt levelek számára, melyek az ország bármely pontjáról Versailleson keresztül a német főhadiszállás közvetítésével fog­nak rendeltetési helyekre menesztetni-Abdel Kader az algíri ex-emir egy tiltako­zást küldött a kormánynak, és kikel neve­s pe­csétje bitorlása, ellen, melylyel Algírt lázadásra akarják indítani. Ő ilyen merényletekről azt állít­ja, hogy ezek az igazsággal, az az ég s az ő aka­ratával ellenkeznek. M a r­g e n­c­y-ból írja egy német levelező jan. 2- ről . Ma reggel 3 órakor hozta meg Kran­­za őrnagy Páris capitulatiójának hírét. Dél felé Welcke őrnagy St. Denisbe ment, hogy ennek pa­rancsnokát a szomszéd erődök átadására felszólítsa. 10 órakor indult el innen St. Denis-be a szász kir. herczeg törzskarával. Midőn a falu kis tem­ploma mellett elhaladtak a németek, a helyőrségi katonák énekeltek. Welcke nem jött vissza. Azt beszélték, hogy a parancsnokot rosz hangulatban találta. A franczia csapatok fenyegetőleg viselték magukat. Az őrnagy távozott. Később azonban av­val a hirrel jött vissza, hogy minden el van már végezve. Ez alatt a kir. herczeg és törzskara őr­ködtek. Ferencz császár ezrede és 4 zászlóalj La­­nit, Denis és Enghien közé nyomult. A csapatok megállották. A műszaki osztály tisztjei és két csa­pat tüzét előre bement az erődbe a lőpor­készlet, az ágyuk és raktárakat átvenni. 2 óra után Welcke találkozván a kir. her­­czeggel, jelentést tett arról, hogy a St. denisi helyőrség egy része el nem vonult s a lakosság fel van ingerelve, és egy elég erős hadtestet kért a hely elfoglalására. A csapatok folytatták útjukat La Briche közelébe, mely keveset szenvedett, in­nen Nord nevű erődhöz mentek, melynek nagy ré­sze szétromboltatott. Itt a védmunkálatoknál meg­jelent a franczia törzskar küldöttje, ki azt jelenté, hogy St. Denis-ből elvonult a katonaság és a nemzet­őrség s a mozgók letették fegyvereiket. A németek St.­Denis főutczáján vonultak be a városba. A há­zak a place d’Armes-ig teljesen össze vannak rom­bolva. A polgárok két sorban, lehajtott fejjel, éhes arczc­al nézték végig a németeket. Midőn a vérte­sek megjelentek, az asszonyok és gyermekek azt kiálták : Les Uhlans ! les Uhlans! (a dsidások !) A főtéren megállották az összes csapatok és a kato­nai zene előadta a „párisi indulót“ és az „ich bin ein Preusse" czímű zenedarabot St. Denis ideigl. kormányzója Zychluiski dandár­tábornok. A fa és élelmi kereskedők minden oldalról ide sietnek. A német őrszemek körös-körül vannak felállítva 500 m­étre­nyire közelebb Párishoz, mint az erődök. A német vonalon ki sem léphet át kü­lön engedély nélkül. A keleti erőd el van fog­lalva ; parancsnoka jelenti, hogy 1,200 bomba esett rája a bombázás alatt. György herczeg min­den akadály nélkül elfoglalta a keleti erődöt. Lajos hesseni herczeg a Mont-Vallérien-be vonult. Attól félnek, hogy ma este zavarok fognak Párisban történni. Egész St. Denis köztársaság-ellenes. Versaillesból írják jan. 30-ról. Az itteni főhadiszálláson azt beszélik, hogy a jelen egyezménynek a béke lesz eredménye, mert elég idő van a valódi közvélemény kipuhatolására, te­kintve a béke vagy a háború kérdését. A Globenak a következőket írják a po­roszok igényeiről: Midőn a németek egész tarto­mányokat követeltek Francziaországtól, azt hittük, hogy biztonságuk biztosítását akarják azokkal el­érni, de most egy oly igénynyel lépnek fel, mely semmi összeköttetésben sincs a határkérdéssel. Pondichéry követelése a németek részéről támadó ostobaságról tanúskodik. A legkisebb ügyet sem hozhatják fel e mellett és nem hisszük, hogy Fran­­cziaországnak joga lenne beleegyezésünk nélkül egy ily engedményre. Pondichéry (város) mintegy 85 mille-nyire fekszik délfelé Madrastól, 40,000 lélekkel bir. Területe 1070 mille és egész népe 120 ezerből áll. E gyarmatot Anglia foglalta el többször és visszaadta Francziaországnak. 1815-ben utoljára kapta azon feltétellel, mely szerint egy európai fegyveres hatalom nem köthet ki benne­­ és egy erődítvényt sem szabad területen felál­­ l A departementek Páris capitulatiója után. Páris kapitulatiójának híre Boulogneban nagy izgatottságot idézett elő, írják egy angol lapnak. Eleinte senki sem adott hitelt e hírnek s egyedül a legújabb porosz kölcsön előteremtésének meg­könnyítésére czélzó fogást láttak benne; mások ismét csodálatos módon összekeverék a kapitulatió kérdését a békekötés kérdésével, s úgy okoskodnak, hogy mivel Favre nem illetékes a béke megköté­sére, Páris feladása ügyében sem alkudozhat. Eltekintve azonban a valódi vagy színlelt kétségeskedéstől, mindenki inkább örülni, mint szomorkodni látszik a dolgok újabb fordulatán, melytől végleges békét várnak, sőt átalában El­­sass és Lotharingia átengedésébe is belenyugosz­­nak, mint oly dologba, melyet kényszerűség pa­rancsol. Laptulajdonos: Cwraátoay LmJmu Jules Favre legújabb kibocsájtványa, mely a választásokat elrendeli, kétség nélkül a legkülö­nösebb helyzetet idézte elő. Már az is emeli kü­lönös voltát, mint az Echo du Parlament mondja, hogy e fontos választást oly időben eszközük, midőn az ország három­negyedrésze a győző hatalmában van. Roppant sok franczia külföldön él. Át fogják-e adhatni ezek szavazatukat az el­foglalt vidékeken, lakhelyükön vagy másutt? A Németországban fogoly francziák, kiknek száma 400 ezerre létezik, részt vesznek-e a szavazásban ? Ha nem, úgy fog-e szavazni a párisi helyőrség és ama 200 ezer mozgó, kik a fővárosban van­nak ? Továbbá, mit fognak tenni, hogy 10 nap alatt elkészítsék a választók lajstromait ? Egy bordeauxi sürgöny szerint egész Francziaország részt fog venni a szavazásban. Elsais és Lotha­ringia hozzá van-e számítva. Ehhez még a szenvedő választói képesség já­rul. Megengedi-e az ideiglenes kormány a Fran­­cziaországon kívül levők kijelölését? Meglehet-e választani a Bonaparte és Orléans család tagjait? Mindezen kérdések válaszra várnak. Egy másik nem kevésbé fontos dolog az, hogy a nemzeti gyűlés febr. 15-én fog Bordeaux-ban összeülni és már 18-án munkálatait befejezni, mert e nappal telik le a fegyverszünet ideje. Alkotmányozó gyű­lésnek nem nevezhető az egybevitt nemzeti gyűlés, mert egyedül a béke és háború felett fog határozni. A demarkationalis vonal körte alakú, mint St. A. jelenti. A németektől elfoglalt helyek között legkeskenyebb Elsass. Innen délre és északra ki­­széles­ül. Lotharingia, Champagne, az Ardennesek és a Franche-Comté a poroszok által elfoglalt te­rületet képezik. Északra a csatornáig és pedig Abbeville, Dieppe, Tionville, Honfleur és Havreig terjed az elfoglalt terület. Nyugaton a Caen, Alen­in, Le Mans, Tours és Chateauroux vonala képezi a határt. Utóbb nevezett várostól északkeletre Orléanson át Auxerre-re, Chatillonra Belfort irá­nyában húzódik a vonal. A bourgundi demarcationális vonal felett még nem határoztak. Tekintve a dolgok jelen állását az Auxerre, Autun, Mâcon és a helvécziai határ Géninél fogja a demarcationális vonalat alkotni. Garibaldi, ki Dijont mindeddig megtarta, miután Besangon-nál a legújabb eseményt tudomásul vet­te, Nevers felé visszavonulhatott. Ha az egész vo­nalat a nevezetes­ városok nevéből állítjuk össze, úgy látjuk, hogy Weiszenburg, Thionville, Sedan, St. Quentin, Amiens, Dieppe, Havre, Caen, Le Mans, Tours, Orléans, Auxerre, Autun, Pontarlin, és Mulhausen az összes ellenséges vonalak leg­főbb pontjai.A fegyverszünet tartamában 31 depar­­tement marad a német hadsereg kezében. Spanyol körjegyzék: Martos, spanyol külügyminiszter a következő körjegyzéket intézte az európai udvarokhoz: „Miniszter úr ! Bevégződvén a spanyol for­radalom, a kortesek által választott herczeg elfog­lalván a trónt, a képviseleti kormány megszilár­dulván, Amadeo király minisztériuma opportunnal tartja értesíteni a Spanyolországgal barátságos lá­bon álló nemzeteket terveiről, aspiratióiról." Hálás szavakban emlékezvén meg Martos úr­­ jelen kormány­elnökről és a meggyilkolt Prímről így folytatja: „Ő felsége kormányának komoly szándéka fen­tartani az alkotmányt, biztosítni a közbátorságot Elérkezett az idő a monarchi­us törvényesség megállapítására, a nemzeti akarattól támogatót trón megszilárdítására. Ez azon intézmény, mel fölötte áll a pártküzdelmeknek, kibékíti a szétágazó érdekeket, egyesít minden jó spanyolt a polgárhá­borúk, belviszályok megszüntetésére. „Ha a kormány missiója, a belpolitika szem­pontjából világos és határozottan körvonalazott ha fő czélja fentartani a törvényiséget, újjászervezi a közigazgatást, javítni a pénzügyeket­ a külpo­litikában, sem ingadozóbbak vezéreszméi. S­p­a­nyolország békében óhajt élni min­den nemzettel. Régóta hagyományos alapelvi ez külpolitikájának s ha néha kényszerítve volt ettől megválni, ő sohasem volt a kihívó. „Ha ily érzelmek bevitették akkor, midőn az utóbbi években viszonyai bonyolultságánál fogva a nemzetközi mozgalomban részt se vett, annyival inkább fogják azon érzelmek vezényelni most, mi­dőn alkotmánya helyreállításával belép az euró­pai életbe, nemzeti jelleme a század intézményei­nek befolyása alatt a népek közös jellemét öltvén magára. „A kormány a humanitás és a békés egyetér­tés érzelmeitől hatva át, mélyen fájlalja azon két nemzetnek rettentő küzdelmét, melyek oly kiváló helyet foglalnak el a civilisatió előharczosai közt s buzgón óhajtja, hogy a béke szava, mely az is­ten szava, megindítson minden szivet. „Anglia, Olaszország, a honvédelmi kormány és Belgium képviselői hivatalosan tisztelegtek, a többi hatalmak képviselői pedig a legszívélyesebb viszonyban élnek ő­felsége kormányával, várva megbízó leveleiket. Jó egyetértésben kíván lenni a kormány ő­szentségével is. Mexikóval csakhamar diplomatiai összeköttetésbe lép, a­mi igen nagy érdekű Spanyolországra nézve. A washingtoni ka­binettel folytatott alkudozások remélni engedik, hogy ünnepélyes szerződések szentesíteni fogják a non interventiót, a kereskedelmi összeköttetést a köztársasággal és saját rokonnépeivel, melyeknek f­ölvirágzását élénken kívánja, föltéve, hogy ők is jóakarattal viseltetnek Spanyolország iránt. Fo­gadja stb. Madrid, 1871. jan. 20. Cristino Martos: Az uj orosz hadsereg. Az orosz haderők szervezése legközelebb nagyszerű haladást tett, írják egy angol lapnak­­ Pétervárból jan. 27-éről. Egy külön katonai bi­zottság neveztetett ki a szervezési munkálatok kidolgozására s ez munkálatát a czár elé terjeszt­ve, megnyerte reá jan. 7-én a legfelsőbb szente­sítést. A bizottság munkálatának főelvei a követ­kező pontokban foglalhatók össze: 1) A haza védelme szent kötelessége min­den orosznak; 2) a szárazföldi és tengeri haderő évenkinti sorozás által egészíttetik ki, mely alá minden 22 évet meghaladott ifjú alá esik; 3) a rendes katonai szolgálatba lépni kívánók számát évenkint törvény fogja meghatározni; 4) a belé­pést sorshúzás dönti el, kivételnek csak a physi­­kailag képtelenekre nézve van helye,s az ifjak 22 éven fölül mindnyájan sorozás alá esnek; 5) ideig­lenes kivételek korlátolt határok között azonban megengedhetők a családfentartási, népnevelési, gazdászati s ipari szempontokból. Továbbá a phy­­sikailag képtelenek is alkalmazhatók a hadsereg­ben oly szolgálatokra, melyek a testi hiányok mellett is teljesíthetők (pl. irodákban, orvosi kar­nál, a különböző katonai műhelyekben); 6) helyet­tesítés vagy kiváltás meg nem engedtetik; 7) a szolgálati idő hét év ; 8) a hét év leteltével az illetők kilépnek ugyan a tényleges szolgálatból, de további nyolcz évig még mint tartalékosok szere­pelnek s mint ilyenek háború esetén bármikor fegyverbe szólithatók. Béke idején az ily tartalé­kosok csak rövid hadgyakorlatokra és szemlékre jelennek meg illető lakhelyeikhez közel eső he­lyeken; 9) katonatisztek, katonai mérnökök stb. kellő kiképzése tekintetéből e pályára minősített 17 éves ifjak mint önkénytesek léphetnek be a hadseregbe s az ily önkénytesek szolgálati idejét külön rendelet fogja meghatározni; 10.) Az ön­kénytesek szolgálati idejük leteltével,mint magáno­­sak avagy mint tisztek a tartalékba léphetnek ál­tal, vagy pedig mint rendes tisztek a sorkatonaság közé is felvétetnek; 11.) A kik ily módon a tar­talékba léptek, vagy kik a sorkatonaságnál töltött szolgálat után oda hagyták a hadsereget, 36 éves korukig a tartalékhoz tartoznak. 12.) A kozákok, az ázsiai lakosok s a fínlandiakból képzendő tarta­lékosokra nézve külön rendszabályok léptetendők életbe. Az orosz lapok nem igen vannak megeléged­ve a bizottság ezen munkálatával s egyebek közt felette hosszúnak tartják a szolgálati időt, továbbá utánzásnak tartják az egészet a porosz, franczia és osztrák hadszervezésből s igy képtelennek arra, hogy a nemzet szellemének megfeleljen. A hivatalos lapból, Scheich József nyug­kincstári mérnöknek ötven évet meghaladó szolgálatai elismeré­séül,­­ továbbá Arad­szky Radoszláv zombori vá­rosi alkapitánynak, négy rablónak saját élete veszélyez­tetésével eszközlött kézre kerítéséért a koronást arany ér­dem­kereszt adományoztatott. Budinszky Imre le­­hóczi görög katholikus lelkésznek, a Csertészen múlt évi mártius 23-án dühöngött tűzvész alkalmával tanúsí­tott önfeláldozó tevékenységéért pedig legfelsőbb elis­merés nyilvánittatik. Hírek, Pest, febr. 5. — A Nagy István féle becses könyv- és okmánytárt, mint már egy időben írtuk, annak mostani tulajdonosai: Liszt és Frauke, lipcsei an­­tiquariusok el akarják adni s felhívják az érdekel­teket, hogy 3 hó alatt forduljanak hozzájok. Ha ez idő alatt nem találkoznék az egészre vevő, ré­­szenkint fogják árverezni. A könyvtár 40.000 kö­tetéről szóló lajstroma tavaly jelent meg, s akkor láttuk, mily nagybecsű művek, unikumok vannak benne, melyeket százszoros áron is vissza kellene szereznünk. Most a lipcsei antiqnariusok az eredeti okiratgyűjtemény katalógusát tették közzé. A ma­gyar és erdélyi történelemnek roppant anyaga hever benne feldolgozatlanul. Egész folansok van­nak ott, a Rákócziak idejére vonatkozók, melyek még többnyire ismeretlenek, s új adalékokat tar­talmaznak. Nagy Lajos egy eredeti okirata 1351- ből, melyben II. András arany bulláját megerősíti, Hunyadi János jelentése a várnai csatáról 1444- ből, az 1627-ki békekötésre vonatkozó egy eredeti okmány, stb. stb. Az egész gyűjtemény valami 5000 külön darabot számlál, s ahol még vagy 4000 régi nyomtatvány és kézirat járul. S e kin­csek, kérdjük, szabad-e, hogy ránk nézve elvesz­­szenek. — Bourbaki egy lyoni távsürgöny sze­rint febr. 2-án meghalt azon seb következtében, melyet öngyilkossági kísérlete alkalmával magán ejtett. Görög család ivadéka s 1816-ban szüle­tett Párisban. A st. cyri katonai iskolában nőve fel, mint hadnagy lépett 1836-ban az 59-ik ez­redbe. Algírban csakhamar magas katonai rangra emelkedett, úgy hogy 1846-ban már zászlóaljpa­rancsnok volt, 1851-ben pedig egy zuáv ezred ezredese lett. Az afrikai háborúban vakmerő bá­torsága által tűnt ki. A krimi hadjáratban már mint dandárparancsnok Almánál, Inkermannál és Sebastopolnál tűnt ki. Az 1859-ki olasz hadjárat­ban a lyoni hadosztály parancsnoka volt. A jelen­­­legi háború kitörése alkalmával a császári gárda fölött parancsnokolt s ezzel részt vett a véres metzi csatákban. Ide bezáratva, sokat megbeszélt titok teljes útjára kelt Chislehurstba, a császárné­hoz. Az északi hadsereg szervezése után a loire­i sereg 18. hadtestét vezérelte, majd az úgyneve­zett keleti sereg főparancsnoka lett s ottani mű­ködése, valamint utolsó napjai sokkal ismereteseb­bek, semhogy azokra újra ki kellene terjeszked­nünk. Legutóbbi­ hadműveletei fölött ítélni pedig csak a jövő lesz képes.­­ A hason­szenvi kórház, mely a fe­­renczvárosi kis fő­utcza 15-ik sz. házában decem­ber 15-én megnyílt, 15 ágyra van berendezve s dr. Hausman Ferencz vezetése alatt áll. A beteg­ápolást Sz. Vinczéről czimzett irgalmas nének lát­ják el. A rendelő és felvételi órák délelőtti 9-től 11-ig vannak. A fizetendő tartásdíj naponként minden betegtől 60 kv. és következőleg rovatik le: a felvétel napján 10 fit előlegezendő, mely összeg­ből a beteg — ha a fizetésnek megfelelő idő le­telte előtt meggyógyultan elbocsáttatnék — min­den hátralevő napra 60 krt visszakap; ellenben hoszszabb időrel benmaradása esetén minden napra utólag 60 krt ráfizet. Azon esetben, ha a beteg 16 nap lefolyta előtt meghaláloznék , befi­zetett pénzének maradványa eltakarítására for­dittatik. — A hadsereg, mint irtuk, gumicsuklyák­kal fog elláttatni. Most azonban elhatározták, hogy egyelőre csak a gyalogcsapatokon tesznek vele próbát, s ha czélszerűnek bizonyul, kiterjesztik a lovasságra és tüzérségre is. — Szabadkáról a „P. N.“ újdonságai közt olvastuk s most utána zengik a kormány­­párti fiók­lapok a vidéken, hogy érdemes felje­gyezni ama férfiú nevét, ki az ily dolgokban — azaz: a köznevelési téren — legelős buzgólkodik. Ez a város polgármestere s az „iskolaszék elnöke, hívják pedig: Lénárd Máténak. — Erre nekünk azt írják, hogy érdemes feljegyezni azon férfi ne­vét is, ki a leány­iskolát a ferenczrendi barátok­nak — minden kritikán alul u. n. „sütő­ házába“ tette át azért, mert igen „kényelmesnek" találja, hogy olcsó házbér mellett lakjék a város azon épületében, melyet legalkalmasabb volna leánynö­­veldének berendezni. — Ez is a város polgármes­tere s az iskolaszék elnöke, ezt is Lénárd Máté­nak hívják. — Orbán Balázs sajtópere, melyet Biró Mihály indított ellene, márt. 2-án kerül tár­gyalásra a pesti esküdtszék előtt. — Halász Imre a „P. Lloyd“ munkatársa miniszterelnökségi osztálytanácsossá neveztetett ki.­­ A farsangi bolondok számát egy élelmes bálrendező vendéglős akkép szaporítja, hogy női kézzel meghívó leveleket irat egyes ura­csokhoz, kik aztán jönnek, látnak, azaz nem lát­ják ugyan azt, ki légyottra hivta őket, hanem láthatnak mást, a mivel az illető vendéglős nem törődik. Neki elég, hogy az uracsok fizetnek s ta­lán terjesztik is báljai hírét. — Az ebadó behozatala Aradon is szóba jött a városi közgyűlésen. Voltak mellette is ellene is s midőn valaki, mint a veszettség elleni rend­szabályt ajánlotta, egy másik valaki azt felelte, hogy behozatalával nem fogják megakadályozni, hogy veszett kutyák ne legyenek. Az emberek mind fizetnek adót s mégis akárhány veszett van köztük. Hanem az érv nem fogott a jelenlevőkön s elhatározták, hogy bizony csak ők is kivetik az adót a mopszokra s a pincsekre, úgy mint a jó financzminiszterek teszik az emberekkel s legfö­­lebb csak annyi különbséget engednek meg, hogy ők egyetlen adónemmel is beérik. — Terpsic­ore hű papja, az erdélyi ifjúság kegyencze halt meg Kolozsvárit Svatek József tánczmesterben. Ismerte egész Erdély, hol éveken át járt megyéről megyére, faluról falura, a táncz művészetére oktatni a fiatalságot s a hová ő bevonult, ott bevonult a vigság is. Mint a vidék legtöbb tánczmestere, ő is mint könnyülábu szabó­legényke lépett e pályára s a tűhez hű is maradt, úgy hogy a hímzésekben túl tett nem egy női ké­zén is. De a mi fődolog: becsülettel tánczolta vé­gig életét s megérdemli, hogy ne csak a fiatalság, melynek annyi vig­orát szerzett, hanem bárki is csendes nyugodalmat kívánjon neki. — „A nemzeti dalkör“ farsanghétfőn, azaz február hó 20-án mint minden esztendőben változatos mfísorozattal biró dalestélyt rendezend. — Kolozsvárit temetkezési egylet van alakulóban, mely a pesti „Entreprise de pompes funébres“-hez hasonlóan elvállalná a temetések rendezését. Kívánjuk, hogy valamivel magyarosabb elnevezést adjanak neki. — A táncz áldozata. Almás, bácskai községben a múlt hó végén tánczvigalom volt, melyben egy kis szállási iparos segéd oly hévvel és kitartással tánczolt, hogy halva rogyott össze.­­ Egy Harpagon halt meg Pancsová­­ban, ki azonban Pest városának templomairól gaz­dagon emlékezett meg végrendeletében. Bécsi la­pok szerint neve B . . . Dániel János volt, s koldus módra tengődött. Családjával régóta ellenséges lá­bon állt és sem nejének, kitől elválva élt, sem gyermekeinek nem hagyott semmit, hanem halála előtt a papnak átadott egy csomagot, hogy tartal­mát oszsza fel unokái között. A csomagban egy millió háromszázezer forint volt. — Egy franczia érzelmű lembergi lap, a „Dzienik Lwowski“ Páris kapitulációja al­kalmából gyászkeretben jelent meg. B a 11 a b i I e. — A pesti távirdai tisztikar febr. 17-én tartja „az elhalt távirászok özvegyei és ár­vái javára“ rendezendő tánczvigalmát. Belépti je­gyek a meghivó előmutatása mellett a távirdai hivatalban (Lloyd épület 1 fő emelet) kaphatók és pedig személyjegy 2 frt. családjegy 5 frton. LEGÚJABB POSTA. B­é­c­s, 1871. febr. 5 (Saját levelezőnktől.) Bordeaux korántsem szándékozik a Páris ál­tal teremtett helyzetben megnyugodni. Mindazon franczia hírlapok úgy Bordeauxban, mint egyéb helyeken (párisi újságokat még nem láttunk,­ melyeknek a hazájuk felszabadításán kívül a köz­társasági kormányforma fenntartása is szívükön fekszik, egyhangúlag oda nyilatkoznak, hogy a főváros négy hónapi hősies ellentállás, roppant szenvedések és kimondhatlan nélkülözések után becsületesen kapitulálhatott a nélkül azonban, hogy joga lett volna fegyverszünetet kötni, vagy pláne a béke alapjai iránt alkudozni. Ha ezen béke csakugyan olyan fog lenni, a­minőről az angol la­pok írtak, úgy azt a franczia Assemblée soha sem fogja elfogadni. Az említett lapok, melyek így okoskodnak, nem kivétel nélkül a háborút a vég­sőig prédikálják, de kivétel nélkül hirdetik, hogy a Bismarck úr által diktált feltételek erélye­sen visszautasítandók. A leghatározottabban a bor­deauxi „Siécle“ nyilatkozik, mely jan. 31-én egy­­átalán nem hiheti, hogy a gyalázatos békehíreken csak egy betű is igaz legyen. Ha Páris elesett — úgymond — természetes hivatása az, hogy hősies küzdelmeire utalván bennünket megboszulására szólítson fel ; teljes lehetetlen ellenben az, hogy azon örvénybe, melybe ő esett, bennünket is ma­gával rántani akarna. De ép oly lehetetlen, foly­tatja a Siécle, az, hogy Jules Favre, a híres miniszter, ki az egész országnak kiadta a dicső jelszót: egy tapottat sem engedünk át földünkből, egy követ sem várainkból, hogy ez a hazafi azon békét irta alá, mely egyéb gyalázatos dolgokat meg sem emlitve Eliaszt és Lotharingiát engedi át. A „Siécle" ezen czikkét idézvén, a hivatalos „Correspondance de Bor­deaux" ezt teszi hozzá: Társunk lehetetlennek tartja, hogy egy Favre ily békét kötött; mi meg azt mondjuk, hogy ha a lehetetlen csakugyan meg­történt, semmiféle körülmények között nem jöhet létre oly franczia gyülekezet, mely az ilyen békét elfogadná . Ezekből kitetszik, mikép az öldöklő háború még mindig nincs befejezve. Ha Poroszország extravagáns követeléseit nem mérsékeli (és erre kevés a kilátás,) úgy igen könnyen megtörténhe­tik, hogy a fegyverszünet után új hévvel fog folytattatni a háború. Annyi bizonyos, hogy a fegyverszünet a francziák által nem csak a vá­lasztásokra, hanem felszerelésekre is használtatik; legújabban huszonöt új ezred felállítását rendelte el Gambetta. A választási előkészületekről egyéb nem hallatszik, mint a­mit a táviratok hoz­tak. A választások tartama alatt a postai és táv­irdai szolgálat egész Francziaországban helyre lesz állítva és a lakosság rendelkezésére áll. TÁVIRATOK. Bécs, febr. 5. (Az Ellenőr távirata.) A N. fr. Pr. némi tartózkodással jelenti, hogy Beust állása a delegátiók kedvező befolyása mel­lett is meg van ingatva. Az új osztrák miniszté­rium erősen katholikus színezettel fog bírni. Az alkotmány­pártból egyetlen delegált sem szólha­tott fel a belépésre. Kaiser, Beust és Potocki min­den ajánlatra azt felelte, hogy majd Bécsbe érkez­­tével fogja magát elhatározni. Berlin febr. 5 (Az Ellenőr távira­ta.) A versaillesi szerződés következtében (?) a német pótcsapatok és lőszer­készletek szállítása ismét megkezdetett. Bern, febr. 5. (Az E11 e n őr táv­irata.) A Herzog és Chinchamp tk. közt kötött egyezmény szerint a franczia részről átadott fegyverek, felsze­relés és hadikészlet a békekötés és az okozott költségek megtérítése után Francziaországnak visszaadatnak. Berlin febr. 5. (Az Ellenőr táv­irata.) A Favre és Bismarck közt folyó ér­tekezésekben már volt szó a fegyverszünet­nek esetleg márcz. 1-ig leendő meghosszabbí­tásáról, hogy a franczia alkotmányozó gyű­lés kellően megvitathassa a béke és a kor­mányforma kérdését.­­ Egy befolyásos dél­német államférfiú állítólag felszólította Bis­marckot, hogy Ausztriának az 1866-ki 20 millió frtnyi hadiköltséget a franczia hadi­kárpótlásból térítse meg. Bécs, febr. 5. (Az El­len­őr távirata.) Bukaresti legújabb hírek konstatálják, hogy Ká­roly fejedelem marad s kísérleteket tesz az alkot­mány megváltoztatására; a különböző hatalmak ügynökei a fejedelem érdekében működnek. Brüssel, febr. 4. Aumale hg. egy manifes­tumban kinyilatkoztatja kés*8^^ a jelöltség elfo­gadására, d „iknttványos monarchia elő­nyeit teszi, ígéri, hogy elismeri a köztársaságot és csatlakozni fog hozzá. Versailles, febr. 4. A „Gaulois" szerint Bis­marck valamennyi franczia tisztnek megengedte, hogy mint jelölt"az alkotmányozó gyűlésbe'—fellép­hessen, ha azonban meg nem választatnék, köteles az illető három nap alatt hadifoglyul ismét je­­lenkezni. Vagya®. — A függő államadósság ellenőrzésére kikül­dött országos bizottság Bécsben, 1871. évi febr. 3-ik napján tartott ülésében az államjegyek for­galmi összegét 1871. évi jan. 31 én következőnek találta: A bizottság saját feljegyzései alapján a tu­­lajdonképeni államjegyek összege: 1 frtosokban 89,246,911 frt 5 frtosokban 120,905,555 , 50 frtosokban 142,390,000 , 352,542,466 frt —kr . Hivatalos közlés folytán az államjegyekül nyilvánított bank­jegyek összege: 1 frtosokban 1.532,471 frt 5 frtosokban 463,725 . 1.996,196 frt — „ Összesen ] 777 . 354.538,662 frt — „ A közös pénzügyminiszter hivatalos közlése szerint a sóbányákra bekebelezett és forgalomban levő zálogjegyek összege............................... 57.461,182 frt 50 kr. — A „Pest-külvárosi takarékpénztár“ hitelegylete ma d. e. 10 órakor tartá rendes évi közgyűlését. Miután a kellő határozathozatalra szükségeltető szám együtt volt, elnök az ülést megnyitván — üd­vözölvén a megjelent tagokat — a hitelegylet el­nökének , Kollár Mátyásnak adja a szót. A hitelegylet elnöke az egylet múlt évi állásáról rövid jelentést olvas föl, melyből a következőket emeljük ki: a múlt év folyama alatt 389 tag lé­pett a hitelegyletbe 432,250 frt engedélyezett hi­tellel ; részint kilépett, részint meghalt 5 tag 6000 frt hitellel s úgy decz. 31-én maradt 393 tag 426,250 frt hitellel. Leszámitoltatott 1105 drb. hitelegyleti váltó 817,045 frttal; tárczából kiment 661 drb. 478,685 frttal ; tárczában maradt 494 drb. 338,360 frttal. Hitelegyleti biztositéki alapba befolyt 21,065 frt, ugyanebből visszafizettetett 75 frt, maradt a lefolyt év decz. 31 én 20,990 frt. A hiteltulajdonosok egyetlen esetben vannak veszteség által 1000 frtig érdekelve, mi azonban a biztosí­ték kamatjával és tartaléktőkéjével elegendőleg fedeztetik. — Ezen jelentés után a hitel­felvételi tagok megválasztása következett.­­ A dohánytermelés és kezelés előmozdítása czéljából a földmivelési miniszter az 1870-ki ter­mésből a f. év apr. 24-én Pesten az orsz. gazd. egyesület köztelkén dohánykiállitást rendez, mely alkalommal több rendbeli jutalmak fognak a leg­jelesebb termelőknek odaítéltetni, és­pedig arany,, ezüst és bronzérmek oly nagy termelők számára, kik a dohánytermelést legalább is 10 kat. holdat meghaladó területen, kertészek, dohányosok vagy napszámosok segélyével űzik, továbbá pénzjutal­mak oly kisebb termelők és úgynevezett kertészek és dohányosok számára, kik a dohánytermelést saját háznépük erejével akár saját, akár bérleti vagy részre művelt földeken űzik. Ki fog adatni ugyanis a nagyban termelők számára 5 arany, 10 ezüst és 29 bronz érem, a kistermelők és do­hányosok számára pedig 5 jutalom 50 írtjával, 10 jutalom 25 írtjával, 20 jutalom pedig 10 írtjával. Pályázhatnak mindazok, kik az 1870 dik évben Magyarország területén a pénzügyi törvények ér­telmében nyert engedély mellett mezei vagy kerti termeléssel, vagy a kincstár vagy a külkereske­­dés számára dohányt termeltek, s a dohányjöve­déki szabályok elleni vétség miatt ezen termelési idény alatt elmarasztalva nem lettek. A módozatok iránt a „Gazdasági Lapok” kimerítő felvilágosí­tást hoz. — A pesti érték- és áru-tffzsdéröl irt tudósí­tásunkhoz pótlólag közöljük : a választmányba megválasztattak: Aebly Ad., Altstädter Rúd., Bach­ab W., Báronyi B., Beimel J., Deutsch K., Gold Zsigmoud, Gruber Jakab, Gschwindt M., Haggen­­macher H., Hanover Miksa, Hajduska M., Hirschel, Holitscher Fülöp, Holl F., Holländer B., Hürsch Ágost, Kocbmeister Fr, Koechlin E., Lányi Jakab, Märle Márk, Nágel Hermann, Netter I., Pirnitzer J., Strasser Albert, Schreiber Mór, Schweiger M., Ullmann M., Wahrmann Mór, Wiener Lipót. — Szegeden tervbe vétetett az ottani szék­­sós-fürdőnek, s illetőleg az ezzel összeköttetésben levő zsírolvasztó, szalámi és szappangyár-iparte­lepnek részvénytársulattá való átalakítása.­­ A veszprémi takarékpénztár forgalma, fenn­állása huszonötödik évében 1870 ben főbb tételei­ben a következő volt: Bevétel: 1869-iki pénztári maradvány 73,094 frt, 5%-os bevételek 462,027 frt, tőkésített kamatok 50,979 frt, visszafizetett váltók 54,560 frt stb. az összes bevétel 814,974 frt. A ki­adás főbb tételei: kölcsönök ingatlanokra 97,927 frt, előlegek 21,013 frt váltók 53,845, 5% beté­telek visszafizetése 368,185 frt, kamatbetételek után 25,903 frt, tőkésített kamatok 50,979 frt, készpénzmaradvány 64,751 frt, j­ó­t­é­k­o­n­y c­­­é­­lokra 1900 frt, stb., az összes kiadás 814,974 frt. A vagyonmérleg szerint van : Activum: Érték készpénz 64,751 frt, kötvényekben 1.699,780 frt, előlegekben 27,562 frt, váltókban 9,875 frt, föld­­hitelintézeti záloglevelekben 12,830 frt, magyar vasúti kölcsönben 10,000 frt, házban 27,900 frt, stb., összesen 2.873,261 frt Teher: részvénytőke 66,000 frt, tartaléktőke 9,612 frt felek betételei 1.723,786 frt, ezektől járó kamatok 1870 dec. vé­géig 39,552 frt 48 ft, 1871 évre előlegesen be­vett kamatok 13.133 frt 25 kr, részvénytőke 5% kamatja, 1870-ik évi tiszta­­jövedelem 15.027 frt 12 kr. Összesen 1.873,261 frt 73 kr. Nemzeti­ Színház, Bék­ét- 215. szám. Pest, hétfő, február 6-án. 1871. Kisfaludy Károly születésének évfordulóján teljes világitással: Csalódások. Eredeti vígjáték 4 felvonásban. Irta Kisfaludy Károly. Személyek: Gróf Elemir­­ — — Báró Kényesy — — Köröndi Lina, fiatal özvegy — Vilma, társalkodónéja — Lombai, uradalmi inspector — Elek, fia hadnagy — Lidi, Lombai rokona — — Lucza, kisasszony — — Mokány földesnr — — Tamás, uradalmi kertész — Antal, Elemir inasa — — Péter, Lina inasa — — Történik : Elemir s Lina Kezdete 7 órakor. Budai várszínház, hétfőn febr. 6-án : Lammermoni Lucia. Opera 3 felv. Irta Lammarano Salvator. Zenéjét szerzette Donizetti. Ford. Egressy B. Karnagy Huber K. Felelős szerkesztő : Csernátony Lajos. — Feleki — Szerdahelyi. — Priel­le Corn. — Szigligeti A. — Komáromy. — Náday. — Lendvayné. — Horváth T. — Szigeti József. — Sántha. — Hubenai. — Korcsok, közös jószágán. Pnt. Nyomstott Légrády teatvérekad.

Next