Ellenőr, 1871. március (3. évfolyam, 167-197. szám)
1871-03-26 / 192. szám
Előfizetési árak: Egész évre . 120 ft. — kr. Évnegyedre . 5 ft. — kr. Félévre ... 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „80 . Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Pesten, bálványutcza 4. szám, 1. emelet« Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn 3 fnnepre következő napon. A lapot illető reklamációit Légrády testvérek irodájába (2 sas-utcza 24. sz.) Intézendők. 192. szám. Vasárnap márczius 26. 1871. Hirdetési dijak: Tizhasábos petit sor egyszeri I A nyilt tér egy petit sora 30 ke beigtatásáért . . . 10 kr. Bélyegdij minden beigtatásért 30 „ Kiadóhivatal: Pesten, kétsas utcasa 14. szám. Hirdetések felvétetnek: az „Ellettér“ kiadó hivatalában kétsasutcza 14. sz., Légrády testvérek nyomdájában Pest 2 sas utcza 24. sz. és Naschitz J. ügynöki irodájában Pest, arany kéz utcza 5. szám, III. évfolyam. Az „Ellenőr“ ára egy évre .... 20 forint — kr. félévre..................10 „ — „ évnegyedre .... 5 „ — »» egy hóra . . . . 1 „ 80 „ Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza Az Ellenőr kiadó hivatala (Pesten, két sas utcza 14. sz.) Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. Az előfizetést legczélszerűbben — mert gyorsan, biztosan és olcsón — eszközölhetni postai utalványozás által. Külföldi szemle, Pest, márcz. 25. Francziaországban a bonyodalom a legaggasztóbb mérvben növekedik, s a német hadak beavatkozása elkerülhetlennek látszik. Párisban, Marseille-ban, Lyon-ban nyílt polgárháború uralkodik s az egész ország forrongásban van. Magában Párisban f. hó 22 én határozottan roszabbra fordult a helyzet. A rendszerető elemek s a felkelők között e napon több véres összeütközés történt, melyek a párisi helyzetet kétségbeejtőnek tüntetik fel. Ez összeütközésekről eddigelé távirati után következő részletek érkeztek: 22-kén délutáni 2 órakor egy nagy számú fegyvertelen tömeg tüntetést rendezett, azt kiáltván: Éljen a köztársaság, éljen a rend! Midőn a tömeg a Vendome-térre ért, azt követelte az ott fölállított őrségtől, hogy vonuljon vissza, és váltassa föl magát ezen városrész nemzetőrségétől. Az őrség azonban ellenállott, arra hivatkozván, hogy felsőbb rendelet értelmében cselekedik. További alkudozások után a tömeg előrenyomult, élén egy háromszinű lobogóval. A felkelők erre szuronyaikkal iparkodtak visszanyomni a tömeget, mire ennek soraiból egy egyén, kit a tömeg báró Náthánnak nevezett, megragadta a zászlót, azt mondván: „A hatalom, mely előttünk áll, nem törvényes.“ Fölszólítására a tömeg valóban előnyomult. Az őrség erre riadót vert és a légbe lőtt, mire a tömeg minden oldalról hátrálni kezdett, de nem oly gyorsan, mint a felkelők akarták, kik most a tömegbe kezdtek tüzelni. A jelenet, mely most kifejlődött, szivbasító volt. A közönség közül körülbelül 30 halt meg, vagy sebesült meg. Báró Náthán két golyót kapott mellébe. Egy órával később a St. Antonie városrész egyik nemzetőrzászlóalja egyesült a lázadókkal. Erre egész Párisban riadó vezetett a nemzetőrök összehívására. Még bizonytalan, mit szándékoznak tenni a rend emberei a felkelők ellen. A boltok mind zárvák, a város meg van rémülve. Attól tartana, hogy estére a felkelők s a rendpártoló nemzetőrök között összeütközésre fog kerülni a dolog. A felkelők elfoglalva tartják a városház körül fekvő házakat. Ha a kormány csapatjai maholnap nem állítják helyre a rendet Párisban, vagy meg nem történik a német hadak bevonulása, attól lehet tartani, hogy a szerencsétlen városban a fennebbi események sokkal nagyobb mérvben fognak ismétlődni. A központi bizottság s a párisi malrek között teljes a meghasonlás. Ez utóbbiak Saisset admirált a nemzetőrség főparancsnokává, Lang- Jost táborkari főnökké, Schölcher ezredest a tüzérség főparancsnokává nevezték ki. Saisset a nemzetőrség rendpártoló részével a körzetéren ütötte föl főhadiszállását, míg a felkelők a Vendome-téren eltorlaszolták magukat. A felkelők továbbá megszállották a politechnikai iskolát, melynek tanulói Saisset admirálnak ajánlották föl szolgálatukat. — Míg egyrészről azt jelentik, hogy Menotti Garibaldi főparancsnoka a montmartre-i lázadó nemzetőrségnek, addig másrészről egy londoni távirat azt jelenti, hogy Menotti Londonban tartózkodik. — Annyi bizonyos, hogy a lyoni lázadók élén Riccio 11 Garibaldi áll. Sem e városban, sem Marseilleban nem sikerült még elnyomni a felkelést, sőt Marseilleban a lázadók elfogták a prefektet s a hatóságokat. Az anarchia tehát teljes Francziaországban. Miután a versaillesi kormány képtelen boldogulni a felkeléssel, mely az ország különböző részein üti föl fejét, a németek beavatkozása az egyedüli mentőszer, mely véget vethet e szomorú állapotoknak. Frigyes Károly herczeg, Mo 11 kex Blumethal és más kiválóbb porosz tábornokok hir szerint már rendeletet kaptak visszautazni Francziaországba. Jules Favre a nemzetgyűlés tegnapelőtti ülésében gróf Bismarck egy sürgönyét olvasta föl, melyben a birodalmi kanczellár megtiltja a közlekedést a németek által megszállt erődökkel, és egyúttal a Pantinba vezető távirda vonal rögtöni helyreállítását követeli. A kanczellár továbbá kijelenti, hogy ha tovább is történnének oly események, melyek ellenkeznének a békeegyezményekkel, Páris városa ellenség gyanánt fog tekintetni és bombáztatni fog. Favre kijelenti, hogy ő azt válaszolá a birodalmi kanczellárnak, miszerint a kormány el fogja nyomni a felkelést, és utasítani fogja a párisi polgármestereket, miszerint minden lehetőt tegyenek meg a megrongált távirda vonal helyreállítására. Mindez azonban hihetőleg csak ígéret marad, mert a legutóbbi események azt bizonyítják, hogy a Thierskormány képtelen. A párisi felkelésre vonatkozó legújabb hírek következők : A Richelieu utcza, a Montmartre boulevard, az árucsarnokok s a Rivoli utcza között fekvő városrész a negyedik kerület nemzetőrsége által van elfoglalva, mely erélyesen akarja fentartani a rendet. A körzetét, hol Saisset admiral tartja főhadiszállását, erősen el van torlaszolva, hogy biztosítva legyen a felkelők támadásai ellen. A felkelők hivatalos közlönye azt mondja, hogy Páris maga akar uralkodni, a tartományoknak ellenben meg kell hajolnia. A nevezett közlöny nem tartja elég erélyesnek a központi bizottságot, mert különben már beszüntette volna azon lapokat, melyek a forradalmat gyalázzák. Chanzy tábornok még mindig fogva tartatik. Ducrot tábornokot főbelőtték a felkelők. A központi bizottság Rothschild báróra egy millió frank sarczot rótt. A 69-ik számú gyalogezred, mely Párisban a Luxemburg-palotában hátramaradt, szerencsésen meg bírt menekülni Versailesba, podgyászával és három ágyúval. A felkelők eredménytelenül üldözték ezen ezredet, mely Versaillesban nagy lelkesültséggel fogadtatott. A tisztek azonnal előléptettettek. Lyonban, mint a svájczi szövtségtanácsnak hivatalosan jelentik, a felkelés teljes diadalt aratott. A lázadók, kik az egész várost uralják, elfogták a Valentin prefectet, s a polgármetsert. Rennes-ben Charette ezredes egy légiót alakít a törvényes kormány védelmére. Az ezredes felhívása többek között azt mondja, hogy a vidéknek védenie kell magát, hogy egyúttal oltalmazza a rendet s a hatóságokat. A távirda említette már, hogy Bukarestben sajnos zavargások történtek az ottani németek által rendezett békeünnepély alkalmával. A tömeg ostrom alá vette a helyiséget, melyben az ünneplők összegyűltek és kődobálásokkal több egyént megsebesített. Maga az északnémet főkonsul, R a d ow itz ur, is megsérült. Azon lépések folytán, melyeket a főkozul ez ügyben az uralkodó herczegnél tön, a rendőrfőnök elmozdíttatott hivatalától, s az egész minisztérium benyújtá lemondását, mely el is fogadtatott. Az uj minisztérium következőleg alakult meg Catargi, miniszterelnök, Mavrojeni pénzügy, Costaforu külügy és Czetzulesko igazságügy. Az uj miniszterek már le is tették az esküdt. Apróságok. Laptársaink kikelnek gróf Andrásy Manó, gróf Waldstein János és Co. ellen, azért hogy ezen urak és hasonlóik a Pester Lloyd hasábjain jelennek meg nyomtatásban. Tisztelt kollegáink méltatlankodása érthető s nem is jogtalan, de én még sem osztozom benne, mert hát gyanítom, hogy a nevezett urak és társaik magasabb politikai szempontok által sugallatnak. Tudva van, hogy Németország egysége a poroszok által jön győzelemre vezetve, a porosz állami szín pedig fehér és fekete. Ergo hazánk született törvényhozói közül azok, kik németül szoktak firkálni, csak schwarz auf weisz tanúságot akarnak tenni készségükről Austria germanisatióját, vagyis a német császársághoz való csatoltatását tőlük kitelhetőleg előmozdítani és siettetni. Meglehet, hogy e mellett nem tudnak jól magyarul sem, de főindokuk ez nem lehet, mert hiszen németül sem tudnak jobban. Ezen urak előrelátók s már most bemutatják magokat mint jó németek, hogy az úristen fejedelmi legbensőbb barátjának gratiájában is azonnal otthonosakká lehessenek, mihelyt ez Bécsig osztogatná kegyeit. Mert, hogy magyar mágnások részéről az ily idétlen németeskedést nem lehet többé udvaronczságnak venni a Habsburg dynastia irányában, azt nem kell magyarázgatni azon események után, melyek Németországot első hatalommá egyesítették s melyek folytán az osztrák-magyar monarchiában nem lehet az uralkodóház érdeke, hogy a német elemet, mely kifelé gravitál, a royalis aristokratia is segítse hatalmasodni. — Egyébiránt ne törődjünk azzal, hogy miként németeskednek Waldstein János és Andrásy Manó gróf urak. Hanem legyünk és maradjunk magyarok mi, bármely osztálybeliek, kik szeretjük nemzetünket minden hibáival együtt s igyekszünk tenni valamicskét hazánk előmenetelére, kiki tehetségünk szerint s meg vagyok győződve, hogy ezen magyarságunk által a trónusnak is legálisabb támaszt nyújtunk, mint az aristocratia németeskedő része, mely egyenesen a birodalom felbomlására szolgáló tényezők gyarapításán dolgozik.* Fernande még mindig bajt okoz a „Fővárosi Lapok“ erényes szerkesztőjének. Ma következő bakot lövet vele csillag alatt, egy czikkírója ellenében, ki „A háború után“ beszél. „A léha regények és ledér színművek ellen lapunk is eleget küzdött, (lásd a „Fernande“ színrehozatalának idejét stb), hanem igen nagy elfogultság azt hinni, hogy a franczia szellem a második császárság alatt is, nem hozott létre elég nagyszámú kitűnő munkákat is. Hogy csak egyet említsünk : mutathat-e föl a német irodalom oly folyóiratot, mint a „Revue des deux monds. Szerk.“ Ha a „Fővárosi Lapok“ szerkesztője előveszi az általa ismerős gyanánt idézett, de, úgy látszik, soha sem látott folyóiratot, ennek czimlapján megolvashatja, hogy a „Revue des deux mondes“ negyvenegy éves s igy nem köszöni létrehozatalát a második császárságnak, mely irányában ellenséges állásban is élt mindig. Pest megye évnegyedes közgyűlése. (Negyedik nap, márcz. 24.) Elnök: Beöthy Lajos az ülést d. e. 10- kor megnyitván, a jegyzőkönyv hitelesíttetik. Ilkey főjegyző felolvassa Szilassy István másodalapán levelét, melyben jelenti, hogy ő a szegedi bűnperekkel annyira el van foglalva, hogy egyéb hivatalos teendőinek meg nem felelhet. Fölszólítja a bizottmányt: bízza meg teendőivel Földvári Gábort, kinek szintén kötelessége Pesten lakni. Beöthy sajnálja, hogy Szilassy őt mellőzve fordul a bizottmányhoz.Megjegyzi, hogy Földvárynak nem kötelessége Pesten lakni. Végül kéri a bizottmányt: bízza reá az egész dolgot. (Helyeslés.) Ugyancsak Ilkey olvassa Földváry Mihály főszbító jelentését a legközelebbi árvíz tárgyában. Földváry részletesen előadja a víz által elborított községek határainak mennyiségét s az összedőlt házak számát, fájdalommal értesíti a megyét, hogy három emberélet is esett áldozatul. Erősen hangsúlyozza, hogy az elzátonyosodott Dunameder okozta jégtorlódások s az ezáltal előforduló erős víznyomás ellen a járás önerejével elég erős védgátat emelni nem képes; a szerencsétlen vidéket csak a Duna medrének kitisztítása mentheti meg. Az uszódi szakadás betöltésére főszolgabíró a közmunkaerő egynegyedét kéri engedélyeztetni. Végre bejelenti, hogy Dömsöd, Tass, Szt. Márton, Dunavecse és Apostag községek élelmi s pénzbeli adományokkal siettek szenvedő felebarátaik nyomorát enyhíteni. Beöthy ismételve elismerést szavaz Földvárynak erélyes működéséért. A kalocsai mentőbizottság kérvényezi, hogy a solti járás székhelye Kalocsa legyen s hogy a biró ott lakjék, mert igy a vizveszélyt el lehet hárítani. A közgyűlés nem osztja a mentőbizottság véleményét, hanem saját kérelmére utasítja Földváry szolgabirót, hogy ha szükségesnek látja, állítson a veszély környezte helyre egy esküdtet. Bellágh Imre közp. főszolgabírónak fizetésfelemelés iránt tett kérelme folytán Beöthy indítványára 400 főt szavaztatott meg érdemeinek jutalmául. Kecskemét város rom. kath. egyházközségének a Kollner-féle alapítvány kiadatására vonatkozó folyamodványa kiadatik a főügyésznek. Guthy Benő orsz. képv. folyamodványa a közp. fenyitőtörvényszék ellen egy jegyzőkönyvi másolat kiadatása iránt. Elutasítatik azon indoklással, hogy a bizottmány e tárgyban illetéktelen határozatot hozni, a törvényszék teljesen független lévén a bizottmánytól. Irányi Dániel, mint a pesti népoktatási kor elnöke kéri a megyét, engedje meg, hogy a felnőttek oktatását a fogházakban a népoktatási kor vegye kezébe. Elnök kijelenti, hogy a megye szívesen fogadja a nemes ajánlatot s egy pontot emel ki, azt t. i., hogy a kör ingyen ajánlja fel az oktatást. Szerinte a megyének pénzt is kell ajánlani. Ő „megtámadna“ egy pénztárt, ha tudná, hogy abból e szent czélra lehetne kivenni valamit. Rakovszky fölvilágosítólag megjegyzi, hogy az illető kör az oktatást ingyen hajlandó megtenni. Annál jobb. Ennélfogva tehát határozatba ment, hogy a bizottmány örömmel veszi tudomásul a kör ajánlatát és közegei által a szükséges lépéseket megteheti a dicséretes czél elérésére. Ezzel az évnegyedes közgyűlés bevégződött. Ennek köszönetet mond a bizottmányi tagoknak figyelmükért s az ülést délelőtti 12 órakor feloszlatja. A nőkérdéshez. A családi életnek a családi jólét ad reális alapon nyugvó boldogságot. A családi jólét pedig a mai társadalomban csak következőleg lelhet reális alapot. Először, ha a nők munkaképességének tér nyittatván, emanczipáltatnak a véletlenség önkénye alól, mert a biztosított jövő megóvja őket a házasság lealacsonyításától, azaz nem lesznek kényszerülve többé — mint eddig számtalanszor történt — hogy existencziájuk biztosítva legyen , szóval hova eddig a létezés küzdelme vitte őket, bár egy megvetett házasság védszárnyai alá is menekülni, melynek következménye mindenkor a családélet boldogságának és összhangzásának megmérgezése volt. Másodszor, ha a nő vagy családanya nem csupán fogyasztó, hanem keresete után productív fogyasztóvá válik. Nem kell kicsinylőleg megmosolyogni a nők mozgalmait, mert ez lényeges pontot képezene az új leendő cultur-epochában. Hogy a nők sociális helyzetére vonatkozó kérdések mily jelentőségre emelkedtek már mai nap, felesleges volna bizonyítgatni a külföld példájával, mert erről mindenkinek van tudomása nemcsak, de bár előítéletek hatják át még minden e kérdésre vonatkozó viszonyainkat, mégis minden egyes ember, kinek gondolkozása tárgyát gyakran magasabb emberi czélok elérése képezi, óhajtva néz azon társadalmi mozgalmak elébe, melyek természetszerűen azon útra vezetik e törekvéseket, melyek e nemes ezélok létesítését biztosítják. Hogy e ezélok elérése mielőbb létesítiessék, mindenekelőtt oda kell törekednünk, hogy leányainknál nemcsak általános művelődésüknek nagyobb tért nyissunk, de szükség, hogy bizonyos iparágakban való kiképzésben részesítsük őket, mely nekik tisztességes keresetet biztosít, ezáltal nemcsak vagyonnélküli osztálybeli nők existencziája leend biztosítva, de az élv- és divatvágytól nemesebb irányra terelve őket, belőlük hasznos tagokat nevelhetünk a polgári társadalomnak. E meggyőződés szülte lelkemben egy nőiparegylet kezdeményezését, mely a minden oldalról nyilvánuló részvét folytán folyó hó 26-án (vasárnap) délután 4 órakor tartja megalakuló gyűlését. Az összejövetel helyisége a megyeház kis termében vasárnap d. u. 20-kor. Ezennel felhívom a tisztelt közönséget e közügy meleg pártolására. Bővebb tájékozás végett a tagok által már megvitatott alapszabályokat melléklem. Horváth Zsigmondné: A „Mal iparegylet“ alapszabályai. I.Az egylet czime és székhelye. „Női iparegylet" czimmel egylet alakul, melynek székhelye Pest-Buda. II. Az egylet czélja. Az egylet czélja a nők elméleti továbbképzését előmozdítni, valamint a nőnemnek munkaképességét külön ipar- és kereskedelmi szaktanítás által kifejteni, úgy hogy szükség esetében a nők magukat önerejükből tisztességesen fenntarthassák. in. Eszközök. Eezésok elérésére az egylet a) női ipar- és kereskedelmi iskolákat alapít; b) raktárt Alíít fel a nők által készült munkák elárusítására és irodát nyit a megrendelések elfogadására ; c) oly nők és leányoknak, kik az ipar és kereskedelem terén komoly törekvést tanúsítnak, üzletek kezdeményezésére erejéhez képest segélyt is nyújt, mely czélra egy takaréksegély- és kölcsönpénztárt alapit; (e pénztár szervezete külön alapszabályok által fog megállapittatni) d) szóbeli előadások és a sajtó útján azon előítéletek eloszlatására és azon akadályok elhárítására törekszik, melyek a női keresetképesség kifejtésének útjában állanak. IV. Az egylet tagjai. Az egylet alapitó, rendes és pártoló tagokból áll: a) Alapitó tag minden nő vagy férfi, ki az egylet vagyonát egyszer s mindenkorra legalább 30 frt tőkével gyarapítja, vagy az egyleti pénztár részére ezen összegnek éven kint fizetendő 600 kamatját biztosítja ; b) rendes tag minden nő vagy férfi, ki az egyleti pénztárba 2 frtot fizet; c) pártoló tagok azok, kik évenként legalább 1 forinttal járulnak az egylet fentartásához. Az egylet alapító és rendes tagjai activ és passiv választási joggal birnak. Indítványozási és vitatkozási joggal a pártoló tagok is birnak. Azon alapító tagok, kik legalább 200 frt alapítványt tesznek, jogositvák, egy növendéket az egylet által folytonosan ingyen képeztetni. A rendes és pártoló tagok kötelezettsége a belépés idejétől számítva 3 évre terjed. V. Az egylet igazgatása. Az egylet igazgatása egy választmányra bizatik, mely elnök, alelnök, pénztárnok, ellenőr, első és másodjegyző és legalább 13, legfeljebb 25 választmányi tagból áll. Mindezek a közgyűlés által 3 évre átalános szótöbbséggel választatnak s pedig a) egyleti tisztviselőül minden alapitó és rendes tag megválasztható, b) választmányi tagokut pedig az alapitó és rendes tagok közül 2/3 részben nők, 1/a részben férfiak választandók. Az egylet tisztviselői tiszteletbeliek , az első jegyző kivételével, ki a választmány által megszabandó s fáradságához mért tiszteletdíjt kap. Az egyletnek , valamint a választmánynak viszonya az egylet egyes intézeteihez külön szervezetek által fog megállapittatni. Az egylet megalakultnak tekintetik, mihelyt legalább száz taggal bir. Az egylet minden év ápril havában rendes közgyűlést, a választmány pedig minden negyed évben rendes választmányi gyűlést hívhat össze. Szükség esetében az elnök rendkívüli közvagy választmányi gyűlést hívhat össze. Rendkívüli közgyűlés azon esetben is tartatik, ha azt legalább 20 alapító, vagy rendes tag, rendkívüli választmányi gyűlést pedig, ha azt négy választmányi tag írásban követeli. A közgyűlés határozatképes, ha legalább 40 alapító vagy rendes tag, a választmányi gyűlés pedig, ha legalább hét választmányi tag van jelen, beleértvén a tisztviselőket is. VII. Az egylet jövedelme. Az egylet kiadásait a következő jövedelmi forrásokból fedezi: T ag díjakból és az alapítványok kamataiból; tandíjakból, eladott munkákért befolyó összegekből s neki szánt kegyes adományokból; az állam, városok és egyletek segélyezéséből; az egylet javára rendezett előadások vagy mulatságok jövedelméből. Az egyleti alaptőke biztos és gyümölcsöző elhelyezéséről, valamint átalában az egyleti vagyon lelkiismeretes kezeléséről felelősség terhe alatt a választmány gondoskodik. VIII. Az egylet pecsétje. Az egyleti pecsét „Pest-Budai női iparegylet“ körirattal bir, középen pedig „Előre“ szóval. IX. Az egylet feloszlása. Csak az alapító és rendes tagok 1/3 többségének közgyűlésileg kimondott határozata folytán történik az egylet feloszlása, ezen esetben az egylet, amennyiben az alapítók, vagy hagyományozók másként nem intézkedtek, vagyonát egy vagy több jótékony czélú egyletnek ajándékozza. X. A kormány felügyeleti joga. A kormány felügyeleti jogát egy kiküldendő biztos által gyakorolja, ki az egylet működésére a fenálló egyleti törvények értelmében és azoknak korlátai között ügyel fel. Páris: Tegnap este lázongást és zavart várva feküdtünk le, írja a „D. News“ párisi levelezője 19-ről, s nem tudtuk, kinek kormányzása alatt fogunk felébredni. Midőn azonban ma felébredtem s az utczákra kimentem, az előttem eltárult jelenet világosan mutatta, mennyire idegen vagyok én még mindig Párisban. Csend és rend uralkodott mindenfelé s a nép ünnepi öltönyében szokott vidám arczával hullámzott alá s fel a boulevardokért; a boltok nyitva állottak mindenfelé; a kávéházak előtti asztalokat ülő s dohányzó férfi sereg vette körül legeltetve szemét a járókelő tömegen. A lázongó elemet legfelebb a nagyszámban látható nemzetőrök s itt ott egy torlasz árulja el. A külső boulevardok ma szintén szelidebb képet öltöttek. Ünnep van s mindenki a torlaszok és ágyuk közé megy a vasárnapot megünnepelni. A felkelők nem tudják, mit tegyenek az asszonynéppel, melyek tömegesen másznak fel a torlaszok tetejébe az ágyukon keresztül kasul, hogy a szokatlan kilátást élvezzék. Délután azonban itt-ott riadót fúrtak, mi rémületbe ejtette a sétálókat. Három óra tájban a Clichy téren állottam, midőn a torlasz mögött őrtálló nemzetőrök kiáltozni kezdettek. „Fegyverre! fegyverre! jő a sorkatonaság!“ Erre leirhatlan rettegés szállotta meg a járókelő tömeget. Nők, gyermekek futottak minden irányban, maguk sem tudták merre. Bármely irányban siettek, mindenütt torlasz állott, mely mellett csak egyesével lehetett áthaladni. Egyik ismerősöm a belga ambulance-tól beszélte el nekem Thomas és Lecomte tirkok kivégeztetését, melynek akaratlan tanúja volt. Az említett ambulance tagjai ugyanis kis ellenző nélküli lapos sapkát viselnek, szerencsétlenségre hasonlót a párisi új rendőrökéhez, minek következtében ismerősömet, mint vélt monehardot a lázongók még egy más társával együtt galléron ragadták s a rosiers utczai kertbe, a központi bizottság itélőszéke elé hurczolták. Ide hurczoltatva Thomas és Lochtekokat már ott találták, kiknek kivégezését a bizottság tagjai ellenezték, néhány nemzetőr, mozgó és sorkatona azonban erre mit sem hallgatva, Thomast durván a kert falához lökte, aztán néhányan körülfogták s vállhoz sem emelve fegyveröket, egyenkint lődöztek reá. Az agg tábornok szilárdul állott kalapját magasan tartva kezében, mígnem a tizenötödik lövésre lerogyott. Lecomte hamarabb kiszenvedett, mert 2-ik a 3. lövésre éllettelenül esett a földre. Ezután ismerősömre és társára került a sor, itt azonban a józanabbak erélyesen tiltakoztak a kivégezés ellen, előbb tüzetesen kipuhatolandónak mondván, várjon csakugyan rendőrök e, vagy nem. A központi bizottság azonban mindkettejöket szabadon bocsátotta, miután egy nyilatkozatot íratott alá velük annak bizonyítására, hogy a bizottság tagjai nem helyeselték a két tábornok kivégeztését. Miből úgy látszik, hogy a bizottság maga is belátta e tett borzasztóságát. Chanzy tbb. szintén fogva van, de ő nem tarthat Thomas sorsától, minthogy a felkelők Gambetta bizalmas emberének ismerik őt s mint olyat, ki a bordeauxi nemzetgyűlésen a szélsőbalpárttal együtt a béke ellen szavazott. A „Comme,“ úgy a Combat és a Vengeur előbbi tulajdonosa által kiadott új lap oda nyilatkozik 20-ai számában, hogy a közp. bizottság hajlandó lenne kiegyezni a kormánynyal a kövfeltételek mellett. A párisi községi tanács megválasztása a nép által , a nemzetőrség újjászervezése s a minden rangú nemzetőrtisztek választása vagy letevése maguk a nemzetőrök által; a rendőrfőnökség eltörlése s teendőinek a párisi községre leendő ruházása. A közvélemény mindinkább a központi bizottság ellen fordul. Remélik, hogy az eddig félrevonult nemzetőrök fel fognak lépni s megszüntetni a jelen veszélyes helyzetet. A különböző befogatások és a Chanzyn elkövetett méltatlan bánásmód közmegbotránkozást keltet. Grévy tegnapi nyilatkozata ellenben nagyon jó hatást idézett elő. Német birodalmi gyűlés. — Első ülés márcz. 21 dikén. — A karzatok telvek. Az elnöki szék fölött egy fekete-fehér-piros zászló leng, melyet a new-orléansi németek küldtek a birodalmi gyűlésnek. 34 órakor Frankenberg-Ludwigsdorff képviselő föllép az elnöki emelvényre, és következő szavakat intéz a gyűléshez: Biztossággal vélem állíthatni, hogy a tisztelt gyűlés egyik tagja sem született 1785-ben. Elfoglalom tehát az elnöki széket. Midőn szerencsém volt 1867-diki február 25-dikén megnyitni az éjszaknémet birodalmi gyűlés első ülését, akkor utaltam Németország leendő egységére. Ez egység azóta ténynyé vált. Rajtunk áll most ez egységet megszilárdítani és gyümölcsözővé tenni. És meg vagyok győződve róla, hogy ez sikerülni fog. Egy dicső tettekkel és rendkívüli eseményekkel teli háború után, milyenhez hasonlót a világtörténelem, nem mutathat fel, most a béke műveihez fogunk. Azon örömmel fogjuk ezt tenni, melyet az évszázadok óta óhajtott és most valósított egység fölött érzünk. Engedjék még meg, hogy a délnémet államok képviselőinek, kik ma először lépnek be hozzánk, szíves isten hozottat mondhassak, és egyúttal megnyitottnak nyilvánítsam a gyűlést. (Bravo.) Mindenekelőtt ügyrendre van szükségünk, és én azt indítványozom, hogy fogadjuk el egyelőre az északnémet szövetség gyűlésének ügyrendjét. Miután nem történik ellenmondás, ez ügyrend értelmében Bajorországból Schenk és Stauffenberg, Szászországból dr. Eysold, Poroszországból Schöning és Unruhe-Bomst urakat kinevezem ideiglenes jegyzőkké. A ház ezután bizottságokba sorsolja a tagokat. A névsor felolvastatván, kitűnik, hogy 274 képviselő van jelen. A ház tehát határozatképes és a jövő gyűlésen megválaszthatja már elnökeit. A gyűlés végre elhatározza, hogy testületileg fog résztvenni a Vilmos császár 74-ik születésnapjának tiszteletére rendezendő ünnepélyen. Legközelebbi ülés: csütörtök, márci. 23-án