Ellenőr, 1871. március (3. évfolyam, 167-197. szám)

1871-03-22 / 188. szám

orral több adót fizetnek és olyanok, kiknek azok­tól egyátalán véve absolut értelemben nincs annyi vagyonosságuk, hogy ezen állásuk nekik mindazon előnyöket biztosítaná, melyeket a kormány tőlük nagy városokban — joggal megvár. Az administratív igazságszolgáltatásra nézve szóló határozottan károsnak tartja azt, hogy ha a belügyminiszter kezéb­en lakik azon hatalom, melyet modern jogi államban csak a bírói hata­lomnak szabad, lehet gyakorolni. Azonban a kér­dés magában véve még sem áll még oly tisztán, hogy azt egy rövid utalással a törvényszékekre, el lehetne ütni, különösen Magyarországon, hol a justice administrative valóságos gúnynév, mert az nem jelent mást, mint az államhatalomnak azon túlkapását, mely Francziaországban, mondhatni a lakók nyugalmát háborítá. De hogy valami kü­lönbséget kellene tenni a tisztán közigazgatási, magán és büntetőjogi kérdésben, ezt is elismeri, de ebből nem következik az, hogy a justice ad­ministrative Francziaországban menthető ; még ke­­vésbbé menthető azon elv, hogy a belügyminiszter kezébe adassék azon jog, melynek t székek által kellene döntetnie.­­ Miután Schvarcz, a kisebbségi javaslatra szavazva befejezte helyesléssel fogadott beszédét, elnök az idő előrehaladottsága miatt az ülést fel­oszlatja s a tárgyalás folytatását a holnap d. e. 9 órakor kezdődő ülésre tűzi ki. — A fő­rendiház d. u. 1 órakor tartott ülésé­ben B­uj­an­ovi­c­s képviselőházi jegyző átnyúj­totta a bíróság felelőssége, áthelyezése és nyug­díjazásáról szóló szentesített törvényeket s a budget-törvényjavaslatot. Az előbbiek kihirdettet­­vén, az utóbbi a pénzügyi bizottsághoz utasíttatott. Ezután az Eszterházy - képtár megvételéről szóló törvényjavaslat a bizottsági vélemény alap­ján a következő, a képviselőházzal is közlendő határozat kíséretében fogadtatott el: „A főrendiház nem kételkedik, hogy illeté­kes helyen figyelembe vétettek mindazon intézke­dések, melyek megkívántatnak az újonan meg­szerzendő nemzeti kincs teljes gyümölcsöztetésére. ilyenek jelesen, először: oly alapnak létesítése, melyből a képtár fentartásának , továbbá a kéz­­rajz-és rézmetszet-gyűjtemény folytatásának költsé­gei fedeztetnének; másodszor pedig: a képtárnak oly alkalmas helyre való áttétele, hol a szemlélő közönség és tanulmányozó művészek által, a kellő ellenőrzés könnyű fentartása mellett, kényelemmel hozzáférhető legyen. Ülés vége 2 órakor. A kath. autonómiai kongressus. (Márczius 21.) Elnök : S­i­m­o r hg. prímás. A tegnapi ülés jegyzőkönyve felolvastatik és helybenhagyatik. Elnök jelenti, hogy Ál­der Imre beadta lemon­dását képviselői állomásáról. Beérkezett a budai egyházbeliek kérvénye, melyben az iránt folyamod­nak, hogy nemcsak a buda tabáni, hanem a bu­dai egyházban is új választás rendeltessék el. A kérelmezési bizottsághoz tétetik át. Következik a 27-es bizottság munkálatai fe­lett a végleges szavazás. A kongressusnak 163 igazolt képviselője kö­zül 150-en vettek részt a szavazásban. Igennel vagy­is a többség munkálata mellett szavazott: 96, nem­mel pedig 54 képviselő. Távol volt 13. Igennel szavazott: Haynald Lajos, Bartakovics Béla, Csecsinovics Pett­ier, Pankovics, Zalka, Kovács, Szabó Imre, Lipovniczky, Fo­­garassy, Bonnár Sándor, Biró László, Perger, Oltenann, Krucz, Késmarszky, Gaganetz, Pauer, Gromer, Schopper György Lévay Sándor, Kubinszky Mihály, Simon Vincze, Bula Teophil, Sárkány Miklós, Somhegyi Ferencz, Pongrácz Gellért, Samassa Józs., Kubinszky Endre, Devics József, Chrászlek Mihály, Bollák János, Stegmüller Károly, Balla József, Hadzsega Vazul, Pásztélyi János, Pados János, Fá­bián István, Bertha, Bende Imre, Liptay Neumann József, Schlausch Lörincz, Jäger, Veszély Károly, Eperjesy Ferencz, Szekeres János, Smoszer Ignácz, Laesny Vincze, gr. Károlyi György, gr. Győry László, gr. Zichy Ferencz, gr. Károlyi István, gr. Zichy József, Samaesa János, Gro­­manecz Károly, Majláth György, Sebessy József Barta Bé­la, gróf, Apponyi György, Zichy Ferraris Bódog gróf, Inkey Zsig., gr. Pejacsevich László, gr. Erdődy Sándor, Sigray Fülöp, gr. Szapáry Géza, Majer Károly, Bossányi László, Szilágyi Virgil, Nehrebeczky Sándor, Pásztélyi Já­nos , Farkas Sándor, gróf Miczky, Furmann János , gr. Zichy Henrik, gr. Zichy Nándor, gr. Cziráky János, gr. Zichy Jenő, Moravcsek György, b. Wenckheim László, gr. Bissingen Nippenburg Nándor, Deseő Ádám, Hilibi Gál János, b. Jósika Lajos, Répászky Alajos, b. Vécsey József, Kubinyi Rudolf, gr. Forgách Antal, Szepesházy Constantin, Lonkay Antal, Semsey Albert, b. Sennyey Pál, b. Barkoc­­zy Mihály, Fábry István, Balogh Sándor. Nemmel szavazott : Hatala Péter, Stefany Mátyás, Babics János, Horváth Miklós, Járos Károly, Bartal János, Luksích Bódog, Kézs­­márky József, Pad Járos, Királyi Pál, gr Zichy János, Hertelendy Kálmán, gr. Somsich Imre, Majorszky Vilmos, Brogyány Vincze, Rudnay István, Kubicza Pál, Uhlarik Jó­zsef, Hegyessy Kálmán, Perczel Miklós, Szlemenics Ferencz, b. Jeszenszky Sándor, Ernuszt Kálmán, Horváth Döme, Bar­tal György, Gyapay Dénes, Horánszky Sándor, Mihajlovics Albert , Tóth Bálint, Ászt Nándor , Szécsényi József, Szluha Antal, Schwicker Henrik, Mály Ist­ván, Érkövy Adolf, Kállay Ödön, Huszár Imre, Osztrovszky József, Mikó Mihály, Ugrón Lázár, Gajzágo Salamon, Maj­­zik Viktor, gr. Szapáry Gyula, Kovách László, Sipo­s Or­bán, gr. Keglevich Béla, Lányi Mihály, Luby Zsigmond, Abonyi István, Somogyi László, Madocsányi Pál, Wrauszky Péter, Szentgyörgyi Horváth László, Raichl Péter. A többség műve ily módon általánosságban elfogadtatván megkezdődött a részletes vita. Nerhebeczky javaslatára a többség mun­kálatának czíme, mely igy hangzik: „A magyar­­országi katholikus egyház önkormányzatának szer­vezete“ odamódosittatott. „A magyarországi latin és görög szertartásu kath. egyház önkormányzatá­nak szervezete.“ Az I. fej. 1 § az „erdélyi“ szó kihagyásával ekkér állapíttatott meg. 1 §. A magyarországi katholikusok egyházi és iskolai ügyek intézésében az 1848: XX­­. sz. 2 §. szerint őket megillető önkormányzatot, az egyházi s világi hívek közös részvétére s befolyá­sára alapítva szervezik.“ A 2­­. helyébe R abonyi a kisebbség munkálatában levő 2. §. t ajánlja. E módosító ajánlat hosszas vitát idézet elő, melyet a holnap d. u. 3 órakor tartandó ülésben folytattatni fognak. Pest megye évnegyedes közgyűlése. Első nap márcz 21. Elnök Beöthy Lajos, alispán d. e. 10 óra­kor megnyitván az ülést, üdvözli a jelenlevőket , fölhívja figyelmüket évnegyedes jelenté­sére. Ilkey olvassa a jelentést. Ebben legelőször is az időközben meghaltakról, Hajós János, Vida Istvánról, b. Eötvösről létetik említés. Indítványoz­za, hogy a megye közönsége részvétnyilatkozatot intézzen a gyászoló özvegyhez. (Helyeslés.) A tisztviselő karban történt változások felem­­litése után az idei ujonczálliltásra tér át, mely a solti járást kivéve,­ mindenütt befejeztetett. Ez évi jutalékul ki volt vetve a megyére 1605 ujoncz és 160 póttartalékos. Újpest a követelt 3 ujonczot sem tudta kiállítani. Közigazgatási és törvényke­zési ügyforgalom: m. évi nov. és dec. hó­napokban elnökileg elintéztetett 2683 közig. ügy db.; az egész 1870-ben összesen 15,894 db. F. évi jan. febr. hónapokban elintéztetett elnökileg 2515 db. Ezenkívül vannak a kisgyűlés és külső tisztviselők által elintézett ü­gyeek. Rablétszám: vizsgálat alatt 62, elitélt 234, szabadábon levő 28 a központban. A fegyen­czek egészségi állapota kielégítő. A megye ösz­­szes rablétszáma f. évi márcz. 1-én volt 587. Népesedési mozgalom: nov.—febru­árig született 7188, meghalt 5117, szaporodás 2011. Az őszi vetések meglehetősen mutatkoznak, kivéve az árvíz­ sújtotta vidékeket. A közbátorsági állapot kielégítő. Súlyosabb bűneset nem fordult elő. Az elemi csapások közül legnagyobb az, melyet a Duna okozott a Sárközben. Az árvíz tartama alatt mutatott erélyes buzgalomért az al­ispán köszönetet szavaz az illető járási főbiráknak s Jankovich Miklós orsz. képviselőnek önkényt felajánlott szives közreműködéséért. Adó befizet­tetett 831,441 írt, hátralék 1.705,485 frt, most 433,526 frttal kevesebb, mint a múlt évben. A megye területén elszállásolva van 1 zászlóalj va­dász, 7 század lovas és 7 ágyu­üteg, az ezekhez tartozó szekerészettel. A megye házi pénztára az 1870. év végével 12,342 frt megtakarítást mu­tatott fel, mely összeg adósságtörlesztésre, tiszt­viselők fizetésére fordittatott. A jelentés bevégzése után Halász Boldizsár azon esetre híja föl a közgyűlés figyelmét, mely az ujfa­­lusi pusztán követtetett el s melyről az alispáni jelen­tésben nincs említés téve. Az ujfalusi szolgabiró felvilágosítást ad e tárgyban. Ő az ügyet bejelen­tette a törvényszéknek s a vizsgálat meg is indult. Elnök azt hiszi, hogy az ügy rendes folyama­tában van. Ebben megnyugszanak. Ezután Dalmady olvassa fel az első alispán jelentését és statistikai kimutatását a megye központi, czeglédi és kalocsai törvény­székeinek 1870 ki működéséről. Az áta­­lános áttekintésből átvesszük a következő adato­kat : a beadványok összes száma 65.221, hátra­lékban maradt 745, vagyis az összes beadványok 1%-ka. Elég kedvező adat. A polgári és árva tv.­­székek körében 678 felebbezvény érkezett vissza a semmitőszéktől és a másod - harmadbíróság­­tól. A peres tárgyalások száma a polgári törvény­székek körében 861. Az örökösödési ügyek száma 1275, a hátralékok­é 273 — tehát 21 °­0. Elég kedvezőtlen adat. A csődügyek száma 81, a hát­ralékoké 70, oly adat, mely hangosan sürgeti a­­ csődeljárás reformját. A gyám és gondnoksági ügyek száma 10,588, a hátralékoké 1489, tehát 14°­0. Különösen érdekes a jövedelmi adat, mely 245,842 frtot tesz a központi telekkönyvi hatóság körében, mely összeg a czeglédi és kalocsai te­lekkönyvi hatóságok jövedelmeivel bátran tehető 300,000 írtra. E jövedelem az államé. A fenyitő törvénykezés köréből elítéltetett 604 egyén; ezek közt 539 férfi, 65 nő. Ilkey bemutatja az 1870-ki 36, 40 és 44—60 t. cz.-et, melyek fölolvasottaknak tekintetnek. Felolvastatik 3 leirat: 1) Rajneré, mely­ben belügyminiszterségéről, lemondásáról értesíti a megyét. 2) Tóth Vilmosé melyben az uj bel- Ügyér értesíti a megyét, hogy tárczáját átvette. 3) Pauler oktatásügyér szintén ilynemű leirata. El­­nök azt hiszi, hogy ezen leiratokra válaszolni kell; az elsőre sajnálkozólag, a­z utóbbira Üdvözlősig. Nyári Pálnak nincs kifogása a válasz ellen, ha ez nem lesz egyéb, mint illedelmi nyilatkozat, de ennél tovább terjeszkedni nem akar. Elnök megjegyzi, hogy ez csakugyan illedelmi nyilatko­zatnál nem egyéb, mire Nyáry is megnyugszik. Tárgyalás alá kerül ezután Muraközy László tiszti főügyész véleményes jelentése C­z­e­g­l­é­d­­város azon kérvényére, melyben az ottani megyei törvényszéki helyiségek helyreállítására fordított összeget (21,289 frt) biztosíttatnik kéri. Muraközy elutasítlani indítványozza Czegléd közönségének kívánságát, mit a gyűlés helyesléssel fogad. A kisgyűlési jegyzőkönyvek hitelesíttetnek. Dalmady Győző főjegyző fölolvassa a megboldogult K. Eötvös leiratát a balatonfüredi „szeretetház“ ügyében. A kisgyűlés már elren­delte a gyűjtést. A közgyűlés pedig G­u 1t­n­e­r indítványára 200 frtot ajánl meg saját pénztárából a magasztos czélra. Az 1861-ben megállapított vásári hely­pénz árszabály marad a régi, bár a földmi­­velési minisztérium fölszólította a megyét újabb vizsgálat alá vételre. A Nagy Maros és Visegrád közti dunai r­é­v-á­r­s­z­a­b­ály­za­t megmarad s erről a köz­munka és közlekedési minisztérium értesittetni fog. Fölolvastatik a földm.­ipar és keresk. mi­niszter elismerő leira­ta a népszámlálás ke­resztülviteléért. Az elismerés főkép Beniczky Ödönt, a népszámlálás elnökét, illeti. Dalmady bemutatja 1.) Borsodmegye közön­ségének levelét, melynek kíséretében az említett megye Szemere Bertalan arczképének leleplezési ünnepélyén tartott emlékbeszédet megküldi. Beö­thy alispán melegen emlékszik meg Szemeré­ről s kívánja, hogy az emlékbeszéd annyi példány­ban nyomassék ki, a hány község van Pest m.­­ben. 2.) Újvidék köszönő levelét a kebelében föl­állítandó esküdtszék iránti kérvényének támo­gatásáért. Rakovszky Trencsén m. levelét mutatja be a Vág folyó országos kezelés alá vétele iránti kérvé­nyének támogatása iránt, úgyszintén az o. m. ipar­egyesület emlékiratát a katonai fölszerelések tár­gyában. Tudomásul vétetnek: az országos lelenczügyi társulat fölszó­lította a megyét, hogy tegyen gyűjtéseket. Ez meg is történt s e czélra begyült 329 frt, mely ösz­szeget Dalmady csekélynek talál s indítványoz­za, hogy tegyen hozzá a megye 200 frtot. (He­lyeslés.) Végül a megyei tankerületi iskolatanács je­lenti, hogy egy tanácsosi állomás megürülvén, Drágfy helyébe gr. Ráday Pált ajánlja. (Éljenzés.) Ülés vége 1 órakor. Holnap d. e. 10 óra­kor ülés Napoleon excsászár Chislehurstban. Múlt pén­teken Wilhelmshöhéről távirat érkezett az excsá­­szárnéhez, mely hírül hozza, hogy férje az­nap d. u. 2. órakor Doverbe fog érkezni. A császárné s a császári herczeg legott útra kelt egy kis kí­sérettel ; a délkeleti vasút főügyvezetője Eberall és főfelügyelője Cockburtt kisiettek Londonból, hogy az excsászárnét Doverba kisérjék. A chislehurstiak már délelőtt az indóházhoz seregeitek, hogy láthassák a magas nő elindulását s üdvözölhessék a bukott császárt megérkezésekor. Eugenia Doverba érve hasztalan várt férjére, s végre kisült, hogy az illető távsürgönyben a hétfő (Monday) szó helyett a távirdai hivatalnok má­t (to­day) helyettesített. E felfedezés átalános lehangoltságot szült. A csá­szárné fiával és kíséretével azonban elhatározta, hogy Doverban várja be férje megérkezését. Este­felé sétát tett a városban s mindenütt a legnagyobb tisztelettel üdvözöltetett. A szajnai képviselők nyilatkozata. * A „Rappel“ a következő nyilatkozatot tette közzé, melyet a szajnai képviselők választóikhoz intéztek: „A márcz. 10-ki ülésről szóló tudósítás meg­­mutatá önöknek, mily erélylyel törekedtünk oda, hogy a nemzetgyűlés székhelye Párisba áttétessék. Sietve jöttünk volna önök körébe. A­mennyiben ez nem sikerült, legalább meg­buktattuk azon javaslatot, mely Fontainebleau városát akarta a nemzetgyűlés székhelyévé tenni. Feleslegesnek tartjuk elmondani, hogy azon esetre, ha majd később végleges székhelylyé akar­ják tenni Versaillest, e jogsérelem törta iram, mely Francziaországban egyedül van hivatva fő­városnak lenni, a mi részünkről a legmakacsabb ellenállásra találna. Várva és tekintetbe véve azon szomorú hely­zetet, melybe minket a császárság döntött, szüksé­gesnek tartjuk mindannak elkerülését, a­mi mozgalmakra okot szolgáltatna, melyeket saját hasznukra fordítanának politikai elleneink és Fran­­cziaország betörői, kik még most is területén ta­nyáznak. Ezentúl jelenlétünk azon állomáson, me­lyet önök szavazataikkal adtak, nézetünk szerint nem lehetne hasznos, akár a köztársaság végleges megalkotása, akár annak megvédéséről legyen szó. A köztársaságot megőrizni, a franczia talajt szabaddá tenni, ez jelenleg a két legnagyobb fel­adat. A köztársaságot szolgálni fogjuk, védsánczai­­kon maradva, míg a jelenlegi nemzetgyűlés, mely­nek hivatása dönteni a béke és háború kérdése felett és gondoskodni a határozata folytán kelet­kező szükségletekről, helyet nem csinál az alkot­­mányozó gyű­lésnek. Francziaországot szolgálni fogjuk, óvakodva mindattól, mi összeütközésre ad­hatna alkalmat, melyen, ismételve mondjuk, kül és belellenségeink örülnének. Ez, kedves polgártársa­ink, azon működési kör, melyet kijelöltünk magunk­nak. Reméljük, hogy önök helyeselni fogják. Aláírva: Peyrat, Edmond Adam, Edgard Quinet, Schveicher, Langlois, Henri Brisson, Grep­­po, Tolain, Gambon, Lockroy, Jean Brunet, Flo­­quet, Tirard, Clémenceau, Martin Bernard, Farcy, Louis Blanc. Az angol parlament. A lordok házán­ak 16-ki ülésében K­i­m­­berley lord rövid beszédben az egyetemeken szo­kásos esküre vonatkozó hat­ javaslat második ol­vasását hozta indítványba . Salisbury marquis még rövidebben kijelentette, hogy az ellenzéknek semmi kifogása az ezen javaslat által szándékolt módosítások ellen, mire az minden ellenzés nélkül átment a második felolvasásnál is. Az ülés ezzel véget ért. Az a­l­s­ó­h­á­z ugyanez napi ülésén a hadse­reg reformjára vonatkozó vita folytattatok. Bury­lord a reformjavaslat hiányosságát emelte ki, majd a rangvásárlás kérdésére térván át, oda nyilatko­zott, miszerint a hadsereg jelen állapotában a legszebben képviseli az ország előkelőbb osztályait. Ezután elítéli a kormánynak a jelen rendszer el­törlésére vonatkozó javaslatát, mint a­mely nem­csak magában véve rész, de egyszersmind a tisz­tekkel szemben a legméltánytalanabb módon szán­­dékoltatik keresztülvitetni. Az önkénytesekre vo­natkozó javaslatot pedig nem a legudvariasabb szavakba öntött visszautasításnak tartja, mely tu­datja az illetőkkel, hogy szolgálatukra többé semmi szükség. Osborne a rangvásárlás rendszerét épen nem tartja helyesnek s eltörlése ellen nincsen ki­fogása, de sajnálja, hogy a kormány nem infor­málta a házat, mi módon kívánja e rendszert he­lyettesíteni ; egyszersmind nagy bizalmatlanságot árult el a „professionális katonák" iránt, s emlé­keztette a házat, hogy Pride ezredes, ki 1648-ban az alsóházból a képviselőket fegyveres hatalom­mal kiűzte s az ajtókat bezáratta — szintén pro­­fessionális katona volt. Ha azonban csakugyan el akarja a kormány törölni a katonai rangvásárlást, úgy tegye azt rögtön és ne hozza el éveken ke­resztül. A katonai előléptést „választás" útján szó nők csak despotikus országban tartja lehetőnek ; végre kijelenti, hogy ő ellene fog szavazni a bill másodszori olvasásának.­­ Utána Jervis ezredes és Manners lord a bill ellen, Sinclair és Roden mellette emeltek szót. Hamilton lord oly nevetségesen különös­­nek nevezte a kormány javaslatát, melynek a má­sodik olvasás alkalmával, vagy pedig a bizottság előtt okvetlenül meg kell buknia. Anson ezredes kiemelte, hogy a kormány nem informálta kellően a házat azon rendszabályokat illetőleg, melyeket a rangvásárlás eltörlése okvetlenül maga után von. Majd a hadügyérségi államtitkár szólalt fel s védte a kormány eljárását a rangvásárlás eltörlésénél, mely lépés lehetővé fogja tenni, hogy az angol hadsereg valóban képzett tiszteket nevel­hessen. Kimutatta, mennyire gátolja a jelen rend­szer, hogy szegény de tehetséges emberek a had­seregben szolgálatba lépjenek. A hivatalos lapból. A közoktatásügyi miniszter Hell Sándor helyettes tanárt a körmöczi állami főreál­­tanodához rendes tanárrá nevezte ki. A pénzügyminiszter Kon­cz Dániel irodatisztet a kolozsvári m­k. pénzügyigazgatóság számvevő osztál­yához harmad osztályú számtisztté nevezte ki Steiner Samu körmendi lakos saját és Berta nevű leánya vezetéknevének „Kövesi“je, Kirchner Ár­min sóhivatali mázsatiszt saját, továbbá Gusztáv, Ernesz­­tin és Frigyes nevű gyermekei vezetéknevüknek „Szűcsire kért átváltoztatása megengedtetett. Az aradi m. kir. pénzügyigazgatóság által Jan­ko­vi­cs Béla, Steinitz Alfréd és Farkas Simon a makói, illetőleg aradi és békési adóhivatalokhoz ideigle­nes minőségben segédtisztekké neveztettek ki. Hírek. Pest, márcz. 21. — A királyné ma reggel már visszauta­zott Bécsbe, honnan pár nap múlva ismét Meranba megy. Az indóházban hosszasabban beszélt a mi­niszterelnökkel és a belügyérrel. A főrangú hölgy­világból számosan voltak jelen. A király ma dél­ben még Horvát Boldizsár igazságügyért fogadta s a ma esti személyvonattal szintén elutazott. — A királyi pár tegnap este megjelent a nemzeti színházban, s a „Női harcz“ előadását egész végig nézték. K­otild főherczegnő szintén jelen volt. Tegnapelőtt a királyné meglátogatta a budai országos tébolydát. Megtekintette az intéze­tet, nagy érdekeltséget tanúsított annak berende­zése, igazgatása iránt s megmutattatott magának néhány beteget. Megható volt látni, mikor egy halvány, magas nőalak elébe jött s királynői ma­gatartással bemutatá magát Erzsébet királynénak : „Én vagyok Magyarország királynéja." — A ki­rály az újfalui (Neufeld) r. kath. község uj templomának építésére 300 ftrtot, a ki­rályné pedig az eperjesi ferenczrendiek temploma kiépítésére 200 frtot adományozott. Ugyanennyit küldött a királyné a hozzá segélyért folyamodottak részére Pest főpolgármesteréhez. — A vizkárosultak segélyezésére újab­ban Barber Ágoston 500 és Luczenbacher Pál 250 frtot adtak a belügyőrség rendelkezésére. — Halálozás. Magyar - Nagysombori Sombory Imre udvari tanácsos és megyetörvény­széki nyugalmazott elnök e hó 19-én meghalt Debreczenben, 87 éves korában. A boldogult köz­szeretetben élt s a közügyek derék hive volt. Elnö­­ke volt az emlékkert társulatnak is, s a Csokonai szobor felállítása körül sokat fáradozott. Ő volt, ki 1861-ben és 67-ben Debreczenben a tisztujitást is oly tapintatosan s részrehajlás nélkül vezette. — Pályázati hirdetmény. A buda­pesti ügyvédi egylet részéről pályázat nyittatik egy olyan, az ügyvédi irodákban alkalmazható könyvelési rendszer alakszerű készítésére, mely, tekintettel az ügyvédrendtartási törvényjavaslatra, könnyű és teljes átnézetét nyújtja az ügyvédnél kezelt iratok és az ügyvédre bízott pénzek és ér­tékek­ kezelésének, valamint az ügyvéd által vitt ugyekoou­ale­j melleti ügyvetű munkálatoknak. Pá­­lyadij ötven darab arany, mely a leg­jobb munka szerzőjének okvetlenül kiadatik. A könyvelési mintákkal és jeligével ellátott, idegen kéz által írott pályamunkák i. é. junius hó else­jéig alulírott titkárhoz (lakása: Pest, Kalaputcza 6. sz.) a szerző nevét tartalmazó bepecsételt jeli­gés levelek kíséretében beküldendők; később ér­kező munkák figyelembe nem vétetnek. Pesten, 1871. évi márczius 20. Elnöki megbízásból : Dr. Siegmund Vilmos, egyleti titkár. — Teljes méltánylást érdemlő intéz­kedést tett Aradmegye. Ugyanis a megyei rabok dolgoztatásából befolyó pénzeket oly czélból hatá­rozta tőkésittetni, hogy azok kamatai a megyei érdemesebb és szegény néptanítók közt időnkint kiosztassanak. Az e czélra alapított összeg a múlt év végén 3080 frtot tett, s a folyó évben még mintegy 2000 írttal fog gyarapodni. E már ma­gában is szép összeg, évek múlva pedig folytono­san növekedve, oly tekintélyes összeggé nőheti ki magát, hogy az említett megyei néptanítóknak je­lentékeny segélyforrásává válhatik. — Csapat-elhelyezések. A Pesten ál­lomásozó „Cesarovits“ nevet viselő ezred kiegé­szítő kerületéhez közelebb, de azért nem oda, t. i. Torontólba, hanem Temesvárra helyeztetik. Bu­dapest helyőrségét a „Ludwig Salvator“ (lengye­lek,) „Alemann", „József főherczeg“ ezredek, me­lyek jelenleg itt állomásoznak s ezenkívül az „Esti herczeg“ (budaiak,) „Lajos Viktor“ és „Molinary“ (kecskemétiek) ezredek fogják képezni.­­ A képzőművészeti társulat idei közgyűlése ápril közepén lesz az akadémia épü­letében levő helyiségében. — Újabban azt írják, hogy a berlini ünnepélyeken gr. Károly (melyik ?) fogja ő felsé­gét képviselni. — Békésmegye bünfenyű­ző tör­vén­yzék­e e hó 14 év borzasztó esetet tárgyalt. Múlt évben ugyanis a gyomai vásáron egy csend­biztos egy 14 éves nyomorék koldusra lett figyel­­metes, ki neki, kérdezősködésére, egy darab pa­pírra ezt irta: „Szarvasi származású Maczalek Kálmán s néma vagyok, járni nem tudok, mert a ma túri tavaszi vásáron a koldusok által nyelvem el vágatott s lábaim vasszeggel összeszurkáltattak." A csendbiztos a fiúval bejárta a vásárt, hátha véletlenül a tettesek nyomába jut. Ez sikerült is, s elfogtak egy öreg obsitost, egy vak obsitost, meg egy törpe nőt, kik egy vásár alkalmával loptak, mit meglátván a fiú, kezdetben neki is adtak pénzt, majd meggondolva a dolgot, egy fanyelű bicskával elvágták nyelvét s megacsonkiták tagjait. Az illetőket a mondott napon ítélte el a törvényszék 6—8 évi börtönre. — Hugo Victort — mint a távirat már jelentette — mély csapás érte, elvesztvén idősb fiát, Károlyt, ki hirtelen halállal múlt ki Arca­chonban. Ugyanis atyjához kocsizott ebédre, de midőn a kocsi ajtaját felyitották, Hugo Károly már halott volt. Szintén foglalkozott az irodalom­mal s több figyelemreméltó művet irt, de ezek sohasem találkoztak oly fogadtatással, mint atyjáéi, kitől azonban sokat örökölt az irály szépségéből. Az 50-es években a Hugo-család párisi lapjában, az „Avenement“-ban lépett föl, mint journalista, s mint ilyen legügyesben forgatta a tollat. Később atyjához ment Jersey szigetére s azontúl atyja közelében maradt. Utóbbi időkben Rochefort lap­jába a „Rappel“-be írt gyakran czikkeket. Irt egy pár regényt is s ezek közül „A szerencsétlen család“ magyarra is le van fordítva. Még csak 42 éves volt, fiatal özvegyet és két gyermeket hagyott hátra. — Van-e hivatalos óra a távirdáknál? Ezt kérdeztetik lapunk utján Tasnádról, mert ott, midőn közelebb egy úri­ember sürgönyözni akart, a távirdahelyiségben levő hivatalnoktól azt a vá­laszt kapta, hogy „most nincs hivatalos óra“ és nem vette föl a közleményt. Ha vannak ily hivatalos órák a távirdáknál — a­mi összeférhetlen volna az intézmény természetével, — akkor az állam­­pénztára húzza a rövidet. — A nassaui volt uralkodó her­­c­zeg az osztrák-magyar monarchiában szándéko­­zik birtokot szerezni és személyesen letelepedni, mi végből az igazságügyminisztérium a herczeg ezen szándékának foganatosítása esetében igényelt kivélesség iránt vélemény-nyilvánításra szólitta­­tott fel. — A földtani társulat márcz. 22-én, szerdán d. u. 5 órakor az akadémia épületében szakülést fog tartani. Tárgyak : I. A budai Albrecht­­után feltárt márgarétegek faunája. Hantken Mik­sától. II. Közlemények a görcsövi ásvány és kőzet­vizsgálat legújabb irodalmáról. Koch Antaltól. III. Titkári jelentés. — Az orsz. lelenczügyi társulat márcz. 25-én d. e. 10 órakor tartja közgyűlését a városház tanácstermében. Főtárgy az intézet megnyitásának kérdése leend. — A Sz. I­stván-társulat vasárnap tar­totta közgyűlését Simony primás elnöklete alatt. Megnyitó beszédében megemlékezett „a napjaink­ban uralomra jutott ököljog egyik áldozatáról“ a sz. atyáról. Szavai után a gyülekezet a szentszék­hez való tántoríthatlan hűségét „lelkesülten han­­goztatta.“ — T­an­ügyi pályázat. Sajnosan tapasz­taljuk, hogy az elemi tanodáinkban eddigelé hasz­nálatban levő úgy régibb mint újabb kézikönyvek egy s más tekintetből igen sok kívánni valót hagy­nak. Hogy e hiányon mentől előbb segíthessünk, indíttatva látom magam a következő pályakérdés kitűzésére: „Kívántatik a budapesti községi, hitfe­lekezeti és magán népoktatási intézetek négy alsó elemi osztályaiban használatban levő összes tan- és olvasókönyvek kritikai ismeretetése s azok jó és rész oldalainak paedagogiai szempontból kimuta­tása, különös tekintettel fővárosi viszonyainkra.“ Pályázati feltételek: 1. Pályázhat midenki, a­kit a kérdés érdeke­. 2. Az ismertetésnek az idegen­­nyelvű könyvekre is kell terjeszkedni, de maga a pályamű magyar nyelven legyen írva. 3.) A kéz­irat idegen kézzel tisztán leírva, lapszámozva és fűzve legyen. 4) Beküldési határnap f. é. decz. 31-ike. A beküldők úgy intézkedjenek, hogy a pályaművek a ma napig a budapesti tanfelügyelő­­séghez beérkezhessenek; később érkezők tekintet­be nem vétetnek. 5) Pályabirákul magam mellé egy irodalmi- és egy tanférfiút fogok felkérni. 6) Első pályadij 50 frt, második 30 frt, harmadik 20 frt o. é. 7) Az eredmény a népnevelők közgyűlé­sén kihirdettetvén, a közoktatásügyi m. k. minisz­tériumhoz is fel fog terjesztetni. — Kelt Pesten márcz. 20. 1871. Zichy Antal, budapesti tan­­felügyelő. LEGÚJABB POSTA. B­é­c­s,1871. márcz. 21 (Saját levelezőnktől.) A ma érkezett folyó hó 17 diki párisi hírla­­pok a Montmartrei mozgalmakat még csekélysé­geknek mondják, melyekkel a kormány könnyen végezhetni fog. Az azóta történt események mutat­ták, hogy a kormány és a lapok roszul cseleked­tek, midőn a dolgot oly sokáig kicsinylették, míg nagyon is jelentékenynyé nőtte ki magát. A ,Pa­­ris Journal“a főforradalmárok, tudniilik Fi o­u- TÁVIRATOK. Prága, márcz. 21. (Az Ellenőr távira­ta.) Az érsek protestált a carlsbadi kerületi iskola­­tanácsos által egy zsidó tanítónak nem zsidó isko­lába történt meghívása ellen. Az orsz. iskolataná­csos határozatát ez ügyben nagy feszültséggel várják. Páris, márcz. 20. (Az Ellenőr távira­­t­a.) Megbízható tudósítások megerősítik, hogy a kormány a főkellőkkel alkudozik. Madrid, márcz. 20. (Az Ellenőr távira­­t­a.) A kormány visszautasító Északamerika ajánla­tát Cuba és Portoriko megvételére nézve. Nápoly, márcz. 20. (A­z E 11 e n ő­r távira­ta.) A tengerészeti kiállítás megnyitása újból áp­­ril 15-re halasztatott el. Flórencz, márcz. 21. (Az Ellenőr távira­ta.) A kiály lemondásáról ismét hírek keringenek A „Dirito“ biztosan állítja, hogy Frncziaország a pápai udvarnál nem fog követet tartani. Páris, márcz. 20. (A­z E11 e n­ő­r távirata.) Számos lakásnál még torlaszok állanak. A sétálók torlaszkészítésre kényszerittettek. Részeg nemzet­őrök járjak az utczákon. A kormány alkudozása a lázongókkal minden kilátásnélküli. Flórencz, márcz. 21. A montcenisi vasúton a lavina-szakadások folytán a közlekedés be lett szüntetve. Brüssel, márcz. 20. Az „Etoile Belge“ jelenti: a franczia kormány appellált a 119-ik gyalogezred­hez Versaillesban, mely azonban az engedelmessé­get megtagadta. London, márcz. 21. A „Daily Telegr.“ jelenti Párisból. A köznép az utczákon járókat a torlasz­munkákban való részvételre kényszeríti ; néhány élelmiszerárus kizsákmányoltatott. Bucarest, márcz. 21. Harminczegy képviselő a kamarában egy községi és kerületi törvényja­vaslatot terjesztett elő, mely az idegeneket, s kü­lönösen a zsidókat igen megkárositaná. Ez utóbbi­ak közt igen nagy aggály uralt. KÖZGAZDASÁG. Vasúti enquête Bécsben. — Kilenczedik ülés. — Elnök m­é­g­­­jelenti, hogy többen azon óhajtásuknak adtak kifejezést, miszerint a szakér­tők kihallgatása e hét végéig befejeztessék. A gyűlés többsége szintén ezt kívánja. Ezen — márcz. 20-ki — ülésben a szakértő D r e i f u s s, gabnaüzlet igazgatója Strassbourgban. Szóló azt kívánja, hogy a pályák ép oly mérték­ben legyenek felelősek a nyitott kocsikban fölvett árukról, mint a zárt kocsikbaniakról. Fölhozza, hogy a Marseille és Svaijcz közti gabonakereske­désnél a zsákokat ingyen szállítják vissza a vaspá­lyák , hogy Svajczba van sok olyan vasúti raktár, a­melyben 2 millió mázsa áru is elfér. Második szakértő Leipziger, a mellett plaidh­oz, hogy a spiritust a tariffa legalsóbb osz­tályába kell beosztani, minthogy ezt a czikket nyílt kocsikban lehet tova szállítani. Élénken óhajtja az összekapcsoló állomások létesítését , kivitelt nem képzel transitó-tariffa nélkül. Említést tesz a déli vaspályáról, mely igen olcsó transitó­­tariffát alapított meg. Panaszkodik, hogy az után­vételek kifizetésére hónapokig kell várakozni; kí­vánja, hogy a vevények duplicátumokban állíttas­sanak ki. Dicséri az északi vasút tágas raktárait. Kívánja, hogy a raktárakban az áru legalább 3—4 napig helyeztessék el ingyen. Leipziger urat megéljenzték. Utána következik Schellenberg lembergi kamarai tanácsos. Szakértő kivánja, hogy a for­galmi szabályzat szabatosan állapíttassák meg. Vázolja a forgalom nehézségeit a lemberg-czerno­­witzi vonalon. Azon nézetben van, hogy a galicziai Károly-Lajos vasútnál is kevés a­ szállítási eszköz. Ofenheim közbeszólva előadja, hogy bizottsá­gok vizsgálatot indítottak a lemberg-czernoviczi vonalon fölmerült késedelmek miatt és kitűnt, hogy nem az építésben van a hiba. Végül Schüler igazgató jelentést nyújt be, mely a szállítási eszközök előteremtésének módját adja elő. Ülés vége 3/*2 órakor. Holnap ülés. Vegyes — Ösztöndíj a gazdasági tanpályára készülő­knek. A földmivelés, ipar és kereskedelemügyi minisz­térium a fennálló vagy még felállítandó gazdasági tanintézetek, vinczellér-képezdék és földműves is­koláknak jól készült tanárokkal leendő elláthatása, esetleg vándortanítók kiképeztetése czéljából, a következő 187­2-iki tanévre hat, a gazdasági ta­nítói pályára készülő fiatal embert szándékozik egyenkint nyolczszáz forintnyi államsegély mellett­­jeles a külföldi tanintézetek látogatására kiküldeni. Ezen hat ösztöndíj elnyerésére pályázat hirdettetik a következő módozatok mellett: 1. Pályázó tartozik kimutatni : a) korát és egész­ségi állapotát, b) eddigi tanulmányai és erkölcsi maga­viseletéről szóló bizonyítványokat. Felsőbb gazdasági tanintézetet sikerrel végzett egyéneknek más folyamodók felett elsőbbség adatik; c) a gazdasági gyakorlatban szerzett ismereteit, d) nyelvismereti, e) tanítási vagy e­ladási képességét, a­mennyiben e pályán már műkö­dött, vagy e tekintetben képességéről kísérletet tett; f) azon tanszakot és tanítási kört, melyen működni különös hivatást vagy hajlamot érez; g) esetleg irodalmi műkö­dését vagy irályának egyéb mutatványait. 2. A teljesen felszerelt folyamodványok folyó évi augusztus 15-ig a földmivelés, ipar és kereskedelemügyi minisztériumhoz nyújtandók be. 3. Az ösztöndíjt elnyerők a jövő 1871/a-iki teljes tanévet egy, az általuk választandó szaknak leginkább megfelelő külföldi tanintézeten, esetleg az innen adandó utasításban kijelölendő helyen és módozatok alatt tar­toznak tölteni. 4. A kiképeztetési évet jó sikerrel végzett ifjak A­rens és Blanqui proklamatióit szó szerint köz­li; mindazonáltal azt tartja, hogy az egész nem egyéb gyermekjátéknál, mely az ostromállapot fenntartását és a sajtószabadság felfüggesztését nem igazolhatja. Ugyancsak a „Paris Journal“, mely körülbelül az „Ellenőr" alakjában és nagysá­­ságában jelenik meg, utolsó oldalát egészen a po­roszok üldözésének szenteli. Ezen oldalnak külön czíme vagyon: „Ligue anti-prussienne“ és tartalma nem más, mint a Párisba visszatérő németek proskriptiója. Az illető németek felsorolása után rendesen ott van a figyelmeztetés, hogy a nevezett egyének a párisiak figyelmébe ajánltatnak. Ezen szünet nélküli izgatások jellemzése nem ide tartozik, de a mérsékelt és mivelt francziák­­nak bizony sokkal jobb dolguk is találkoznék, mint a németek ellen izgatni. A socialistikus forradalom ijesztő kiterjedést vesz és napról napra nőttön nő. A kormány képtelennek mutatkozik a forradalom elfojtására, mely nem csak a szabadságnak, hanem az egész állami és társadalmi rendnek is sírásója lehet. Ily viszonyok közt nem tartozik a lehetet­lenségek közé, hogy maguk a mérsékelt francziák fogják maguknak a német sereg védelmét kikérni. Hogy ezen eshetőség csak említtethetik is, ez már magában véve is örök szégyenfoltot fog azokra nyomni, kik a mostani viszonyok erkölcsi okozói voltak, midőn háború alatt és háború után a m­i­­veletlen osztályokat felizgatták és a le­gderekabb férfiakat bemocskolták.

Next