Ellenőr, 1871. május (3. évfolyam, 227-256. szám)

1871-05-08 / 234. szám

Előfizetési árak: Egész évre­­ , 20 ft. — kr. Évnegyedre , . 5 ft. — kr. Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1­9­80 a Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Pesten, bálvány-utcza 4­. szám, 1. emelet. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. 23­. szám. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s­zinnepre következő napon. A lapot illető reelmni siti­ók­ Légrddy testvérek irodájába (2 nas-utcza 24. sz.) intézendők. Hétfő, május 8. 1871. -------tu ii i sí. i'-.i i ........ ymmammmrn Hirdetési dijak: Tizhasábos petit sor egyszeri I A nyílt­ tér egy petit sora 80 ka. beigtatásáért . .­­ . 10 kr.­­ Bélyegig minden beigtatásért 30 „ Kiadóhivatal: Pesten, kétsas-utcza 14. • ■ ám. Hirdetések felvétetnek: az „Ellenőr“ kiadó­ hivatalában két sas utcza 14. sz., Légrády testvérek nyomdájában Pest , sas utcza 24. sz. és Naschle J. ügynöki irodájában Pest, arany kéz utcza 5. szám. III. évfolyam. Külföldi szemle. Pest, május 7. Frankfurtban tegnapellőtt este történt meg az első értekezlet Bismarck herczeg s a franczia megbízottak között. Másnap­ra Bismarck herczeg szállásán általános tanácskozás folyt. Ilir szerint P­o­ti­­­e­r-Q­u­e­r­t­i­e­r franczia pénzügyér támasztá a főnehézségeket, ki a hadikárpótlás oly­­képeni fizetését, mint azt a békefeltételek pontjai meghatározzák, lehetetlennek tartja. Ha né­met részről erre vonatkozólag engedmények tör­ténnének, a franczia kormány viszonzásul a keres­kedelmi szerződés meghosszabítása s a keleti vas­út ügyében akar kedvezményeket létesíteni. J­u­­les Favre azt követeli, hogy a németek ürít­sék ki azonnal Páris északi erődeit, névleg Cha­­rentont, Nogentot, Rosnyt, N­o­­­s­­­­­sat. Emellett franczia részről még a zsákmányul esett fegyverek és lőszerek visszaadását s a még fogva tartott katonaság hazaszállítását követelik. Mindezen követelések azzal indokoltatnak Jules Favre által, hogy a párisi felkelés elnyomása mélhatlanul megkívánja azok teljesítését. B­i­s­­marck herczeg engedékenynek mutatkozott Favre irányában, ellenben a hadikárpótlás ügyében hatá­rozottan kijelenti, hogy Németország szigorúan ra­gaszkodik a békefeltételek megállapításaihoz. Bis­mark azt tanácsla, hogy a franczia kormány né­met, angol és franczia házaknál vegyen föl kölcsö­nöket. Végre a német kormányelnök ismételve hangsúlyozza, hogy a békealkudozások elhalogatá­­sa rosz következményeket szülhet Fran­­cziaország és illetőleg a versaillesi kormányra nézve. A párisi harc­téren kevés út történt. Tegnapelőtt élénk ágyutűz folyt a déli erődök el­len. A kormány hadserege jelenleg 128 üteggel bír Páris előtt. Neuilly és Asniéres tájékán hasonlólag élénk ágyú és puskatűz folyt a tegnap­előtti napon, eredménye azonban nem volt e csa­tározásnak. Versaillesből sürgönyzik, hogy az Issy­­erőd ellen élénken folynak a sánc­munkálatok. Issy-erőd jelenleg egészen el van szigetelve a Van­­ves-erődtől. A commune kijelenté, hogy a Vendôme­­oszlop le fog vontatni május 8 án. Páris többi bron­­ce-szobrait is hasonló sor­s fogja érni. Ez indokol­­hatlan vandalizmust kárhoztatni fogja minden el­fogulatlanul gondolkozó ember.­­ A commune meghagyta, hogy Párisból tilos a lókivitel. A „Paris Journal“ azt jelenti, hogy Bordeaux­­ban szövetségi liga alakult, mely mögött állítólag Gambetta áll. E liga a versaillesi kormányra akar pressiót gyakorolni, hogy Páris i­int enge­dékeny legyen. Berlinitől jelentik, hogy a katonaság dia­dalmi bevonulására véglegesen augusztus első hete tűzetett ki. Előbb semmi eset ne sem fog megtör­ténni jó bevonulás. Az angol alsóházban május 3-dikán Brihgt javaslata állott napirenden, a nők szava­zati joga ügyében. Az ülés elején oly kevés érde­keltség uralgott a szőnyegen forgó tárgy iránt, hogy a ház 680 tagja közül alig 40—50 jelent meg meghallgatni Bright, beszédét. A tory-párt részéről többen szóltak a javaslat mellett, köztük lord John Manners is. Sajátságos, hogy a con­­servativ párt részéről többen beszéltek a javaslat mellett, mint a szabadelvű párt részéről. A javas­lat ellen James tarta a leghatályosabb és leg­­eszmedúsabb beszédet. Szavazásra kerülvén a do­log. Bright javaslata második felolvasásban 220 szavazattal 151 ellenében elvettetett. Úgy halljuk, hogy Pest megyének főispánja gróf Zichy Viktor lesz. — A baloldali kör mai vasárnapi érte­kezletén szőnyegre kerülvén a bírósági szerveze­tet illető új fordulat, elhatároztatott, mint magától is érthető, hogy az ellenzék nem járulhat azon botrányos intézkedéshez, melyet a kormány javasol és a Deákpárt megszavazni magát kész­nek nyilatkozott. A baloldali kör megmarad a mellett, hogy a 25-ös bizottság munkálata képezze az átalános tárgyalás alapját. (.§) Alább közöljük a bankbizottsági jelentést. Meg kell jegyeznünk, hogy a jelentésnek még csak fele ment át a plénum tanácskozásain s a jelentés e részét mi is ama módosításokkal (nem jelentékeny módosítások) közöljük, me­lyeket azon a plénum eszköz lett. A jelentés má­sodik fele még úgy van, amint az a három tagú bizottság kezei közül kikerült s nekünk nem is volt szándékunk közölni a jelentést előbb, mig az egész a plenum tanácskozásain keresztül nem megy, minthogy azonban a P. Lyod ma egész terjedelmében hozta a jelentést, fölöslegesnek tar­tottuk szándékunk mellett továbbra is megmaradni. A bankbizottság hármas albizottságának je­lentése. Alulírott bizottság oly utasítással külde­tett ki, „hogy kihallgatván a pénzügyipar és keres­kedelem kitűnőbb férfiait, tekintettel a jelen pénz­értékre, a tényleges viszonyokra s a mostani pénzválságra és annak okaira, adjon indokolt vé­­véleményt az iránt: minő törvényhozási intézkedé­sek létesítendők a jegybank-ügyben, hogy a rend­szeres pénzforgalom biztosítása mellett, a hazai hitel önálló szilárd alapokon feküdjék. Ez utasításához képest első teendőjének is­merte az országos bizottság, kihallgatni a pénzügy, ipar és kereskedelem kitűnőbb szakférfiait s e vé­gett, tekintettel a jelen pénzértékre, a tényleges viszonyokra s az uralkodott pénzválságra és an­­nak okaira, mindenekelőtt kérdőpontokat tett köz­zé és azokra nézve a szóbeli vagy írásbeli nyilat­kozás terét nemcsak egyes szakférfiak előtt, kiket személyesen felszólított, hanem általában mindenki előtt megnyitotta, a­ki a föltett kérdésekre felelni magát hivatottnak érezi. Különösen felhívta a bi­zottság véleményeik nyilvánítására az e tárgyban illetékesebb pénzintézeteket s ipar és kereskedel­mi kamarákat is. Elismerését kell kifejeznie az országos bi­zottságnak azon komoly érdekeltség és készség irányában, a­melylyel a nyilatkozásra fölkért tes­tületek, intézetek és szakférfiak véleményeiket közölték s a fontos tárgyat minden oldalról meg­világítani törekedtek. Nem csekély mértékben járultak e nyilatkozatok helyes nézetek terjeszté­séhez az uralkodott válság okait és ellenszereit, a jegybankok természetét és azok hatását illetőleg, megc­áfoltak nem egy téves nézetet; föltüntették a tényleges viszonyok bajait és a kibontakozás nehézségeit; sok jó tanácsot, figyelmeztetést is közöltek hitelviszonyaink czélszerű rendezésére nézve; s általában véve magának az országos bi­zottságnak is biztos kiindulásul szolgálnak, úgy hogy azokra egész átalánosságban teljes megnyug­vással hivatkozhatik. E nyilatkozatokat részint a bizottság nyil­vános üléseiről vezetett naplóban és annak mel­lékleteiben a tisztelt képviselőház előleges jóvá­hagyásával már kinyomatva, részint külön jegy­zékbe foglalva, mutatja be ezennel alulírott bi­zottság. A kihallgatások, a dolog természeténél fog­va, huzamosabb időt vettek igénybe. S a bizottság annál kevésbbé vélte ily fontos kérdés iránt véle­ménye formulázását siettetendőnek, mivel tagjai­nak az országgyűlés számos egyéb teendőiben nagy elfoglaltatását nem is említve, az időközben fölmerült európai bonyodalmak nagy mérvű pénz­ügyi kérdések megoldására s azon czél megköze­lítésére nézve, a­mely alulírott bizottság utasítá­sában ki van jelölve, távolról sem tekintethettek kedvezőknek. Vélemény kívántatik az országos bizottságtól az iránt, minő törvényhozási intézkedések létesí­tendők a jegybank ügyben, hogy a rendszeres pénzforgalom biztosítása mellett a hazai hitel ön­álló szilárd alapokon feküdjék.“ Könnyebb volna a feladat, ha pusztán el­méleti szempontból tekintve e kérdést, csak azt kellene elmondani, mi szükséges egy államban a rendszeres pénzforgalom biztosítására s a pénz­ügyi és nemzetgazdasági tudomány jelen állása szerint mik azon törvényhozási intézkedések, a­melyek általában valamely országban, a jegybank­ügyet illetőleg az állam hitele önálló, szilárd ala­pokra fektetésére megkívántainak. Küldőink politikai bölcsesége azonban nem elméleti fejtegetést, hanem gyakorlati véleményt kívánt tőlünk, midőn fent idézett határozatukban kötelességül szabták elénk,hogy véleményünket tekin­tettel a jelen pénzértékre, tekintettel a tényleges viszonyokra formulázzuk. Tekintettel a tényleges viszonyokra, a­me­lyeknek kényszerítő hatása alatt állunk, köteles­ségünk nyíltan kijelenteni, hogy távolról sem ke­csegtethetjük magunkat a reménynyel, miszerint hazai hitelviszonyainkat, bárminő törvény­hozási intézkedésekkel azonnal önálló szi­lárd alapokra fektethet­nők, s midőn e részben csak előkészítő intézkedések tehetők, egye­lőre meg kell elégednünk azzal, ha feladatunk másikának körülményeink közt lehető megoldása által a magyar korona országaiban a rendsze­res pénzforgalom biztosítását esz­közölhetjük. Hogy hitelünk nemcsak önálló, de egyszers­mind szilárd s jegybankügyi tudozásunk egészsé­ges nemzetgazdasági alapokra is legyen fektethető, mindenekelőtt szükséges a forgalmi eszközök teljes érczértékének visszaállítása, az érczpénznek, mint biztos értékmérőnek, újra forgalomba hozása és megtartása a forgalomban. Egy szóval szükséges, a­mit röviden a valuta helyreállításának nevezünk. Mellőzzük itt azon, különben igen érdekes kérdések taglalását, melyek a valuta kérdésével kapcsolatban a bizottság tárgyalásai közben fel­merültek. Bár hogyan vélekedjék valaki az iránt, vájjon kívánatos-e a valuta azonnali visszaállítása, mindenki előtt, feltűnnek szükségkép a visszaállí­tás nehézségei. Mindenekelőtt szükséges e c­élra a közös függő adósságnak a birodalmi tanácsban képviselt orszá­gok tvhozásával egyetértőleg rendezése. Mindenekelőtt tehát ilyen egyezség lenne létre­hozandó a két minisztérium és két tvhozás között. Ezen egyezség alapján akár együttesen, akár a függő adósság megosztása mellett a minket ille­tő rész elkülönzésével történnék a megoldás: e megoldás csak két módon képzelhető. Egyik mód a függő adósságnak állósított, kamatozó kölcsön­né változtatása; a másik az államjegyek egészben vagy fokozatos beváltása. Amaz kincstárunk olya­­tén terhelhetését vonná maga után, melyet jelen­­ pénzügyi viszonyaink közt meg nem bírna; emez oly rendelkezhető pénzkészletet, fölösleget teszen fel, minővel fájdalom, nem dicsekedhetünk. Mind­két mód kivitele az általános politikai helyzet, a p­énzpiaci és pénzü­gyi viszonyaink tetemes javulá­sáról feltételeztetik. Szükséges lenne továbbá a valuta helyreállí­tása végett, hogy az osztrák nemzeti bank is kö­teleztetnék forgalomban levő jegyeit kívánatra érczpénzzel teljes értékben beváltani. A rész­pénz a jót, a kényszerfolyamú papír az érczpénzt min­dig és mindenütt kiszorítja a forgalomból. A rend­szeres érczalapú pénzforgalom biztosítására tehát nélkülözhetlen föltétel, az osztrák nemzeti bank jegyei kényszerfolyamának megszüntetése is. Oly feladat, mely az újabb banktörvény után kétség­telenül több nehézséggel jár. E törvény ugyanis a bank kiváltságai közé vette fel a jegyek kényszer folyamát s az érezfedezet nélküli kényszer fo­­lyama jegyek forgalmának maximumát is nem a bank üzletképességének mérve szerint, hanem a forgalom képzelt szükséglete szerint állapítja meg, felmentvén ez által az igazgatóságot azon tekin­tetek szem előtt tartásának kötelezettsége alól, a­melyeket egy jegybanknak az üzletvilággal szem­ben, saját érdekében, folyvást szem előtt kell tar­tania. Említhetnék még, hogy üzletágak vetettek fel az osztr. nemzeti bank üzletkörébe, a­melyek egy jegybank feladataival ellenkező irányba vonz- t zák az igazgatóságot, oly irányba, mely egyéb észrevételt mellőzve, legalább is nem a valuta visszaállítása felé vezet. Nem habozunk egy perc­ig is kijelenteni, hogy mi az osztrák nemzeti bank kiváltságait a magyar korona országaiban­ jogi erővel bíróknak nem tekintjük. Midőn azonban utasításunk szerint véleményünket a tényleges viszonyoknak tekintetbe vételével kell formuláznunk, nem ignorálhattuk azon kapcsolatot, mely a közös államjegyek és a bankjegyek közt létezik; nem ignorálhattuk, hogy amazok mellett a magyar korona országaiban is csupán az osztrák nemzeti bank jegyei vannak forgalomban; nem ignorálhattuk, hogy ez idő sze­rint tényleg hazánkban is az osztrák nemzeti bank a pénzforgalom szabályozója, s hogy már ez ok­nál fogva, de azon viszonynál fogva is, a melyben piaczunk ő felsége többi országainak piaczával s a­ közös államjegyek a bankjegyekkel állatnak, óhajtandó volna, ha a valuta rendezésének kérdése együtt és egyszerre oldathatnék meg itt és amott. Az államjegyek konsolidálása vagy beváltása s a bankjegyek kényszerforgalmának megszűnt­tése képezik azon előfeltételeket, a­melyek lehetővé te­szik, hogy törvényhozási intézkedéseinek a jegybank ügyben a hazai hitelt nemcsak önálló, de egyszers­mind szilárd alapokra is fektessék. Ily előzmények után várható az érczpénznek ismét forgalomba hozása. Ily előzmények után vár­ható oly önálló magyar jegybank, vagy jegybankok állítása, melyek jegyeiket, kívánatra, mindig képesek lesznek érczpénzzel beváltani. Nem hallgathatjuk el, hogy ily szilárd alapú bankrendszerre az átmenet még az érintett előfel­tételek valósítása után sem jár minden nehézség nélkül. Nem elég, hogy az érczpénz ismét forga­lomba hozassék, szükség, hogy az meg is tartas­­sék a forgalomban s az érczalapú pénz rendszeres forgalma biztosíttassék. Érczpénzzel beváltható bankjegyek csak azon feltétel alatt tarthatók meg a forgalomban, s a bank és bankok érczkészlete csak úgy őrizhető meg, ha a közforgalom megfe­lelő érczpénzkészlettel bír. Szükséges e végett, hogy az átalános nagy forgalom minden csatornája, ere megteljék ércz­pénzzel ; a forgalomnak, hogy úgyszóljunk, teljes érczszomja kielégíttessék. Erre nézve pedig nem elegendő egyes bankok bármely nagy érczkészlete. A külföldi piac­oknak, idegen tőkéknek is járul­­niok kell a forgalom ereinek érczpénzzel eltöltésé­hez, hogy a külföldi piac­ok nemcsak az ércz­­készlet beszerzéséhez, hanem az összes forgalom teljes szükséglete pótlásához, annak fentartásához, időnkénti kiegészítéséhez is folyvást járuljanak. Oly feladat, melynek előmozdítására lényeges be­folyással van mindaz, a­mi állami consistentiánk és pénzügyi viszonyaink megszilárdulása iránt nö­veli a külföld bizalmát, mindaz, a­mi a magán és közhitelt előmozdítja, kivitelünket a külföldre elő­segíti, s benn a hazában idegen tőkék hasznos és biztos elhelyezésére nyújt kilátást. Mindazon törvényhozási intézkedések ez ok­ból, a­melyek ezen czélokat mozdítják elő, ha­zánkban a jegybankügy önálló, szilárd alapokra fektetését is előkészítik. Ennyi és ily fontos előzmények után várhat­óan a jegybankügy nem csupán önálló, de egy­szersmind szilárd alapokra fektetését hazánkban, úgy hisszük, kellően indokoltuk azon nézetünket, mely szerint mindaz, a­mit e részben törvényho­zásunk jelenleg tehet, csak a fentebb érintett elő­készítő rendszabályokra mindenekelőtt a valuta­­rendezés kérdése ügyében, a közös függő adós­ságra nézve a két minisztérium, illetőleg két or­szággyűlés között létrehozandó egyezségre szorít­­kozhatik. Van azonban utasításunknak egy, másik szintén lényeges pontja, mely a jelen bármely súlyos, tényleges viszonyok közt is, halaszthatla­­nul megoldást követel, t. i. a rendszeres pénzforgalom biztosítása. Nem szükség mondanunk, hogy adott viszo­nyaink közt csak a létező forgalmi eszközök rend­szeres forgalmának biztosításáról lehet szó. Már fentebb érintettük, hogy jelenleg, a ma­gyar korona országaiban is a pénzforgalom egyet­len szabályozója az osztrák nemzeti bank, m oly bank, mely a magyar korona országain kívül szé­kel, többnyire érdekeinket nem ismerő s kellőleg méltányolni már ez okból sem képes egyének be­folyása és vezetése alatt, nem a magyar ország­gyűléstől, hanem a birodalmi tanácsban képviselt országok piacra, ipara és kereskedelmi érdekei által vezéreltetik, s a magyar korona országait csak kénye, kedve szerint és annyira részelteti hitelben, a menynyire üzleti érdekében jónak látja, s ha valamely politikai indokból megharagszik és szeszélye úgy hozza magával, azonnal megszorít­hatja vagy el is vonhatja a nyújtott hitelt. Részünkről teljes készséggel ismerjük el ezt a szolgálatot, melyet az osztrák nemzeti bank ed­dig kereskedelmünk, fejlődő iparunk, földmive­­lésünk érdekében tett. Nem vád, hanem a helyzet constatálása foglaltatik fentebbi sorainkban. Kormányunknak nyílt alkalma, a bank iránti viszonyuk újabb szabályozásakor, hazánk érdeké­ben, némi engedményeket eszközölni ki az osztrák nemzeti banktól. S mik foglaltattak ez engedmé­nyekben ? Hogy a magyar állam által vagy jelzá­­logi fedezettel teljesen biztosított, börzén jegyzett, biztos keletű magyar papírokra is adassék előleg, s hogy a bank magyarországi fiókjai, fejlődő ipa­runk és kereskedelmünk igényeihez képest na­gyobb összegekből dotáltassanak stb. Mint oly in­tézkedések, a­melyek egy bank rendes, természe­tes feladatai, s a­melyeket ez okból a birodalmi tanácsban képviselt országok részére, hol az osz­trák nemzeti bank otthon érzi magát, nem volt szükséges külön kikötésekkel egyezség útján biz­tosítani. S ezen egyezség nem tartóztatta az osz­trák nemzeti bankot, hogy kivált a pénzügyminisz­ternek a képvisel­őház 1870 iki ülésében tett nyi­latkozata óta, piaczunk irányában tartózkodó, sőt egyes esetekben elutasító magatartást kövessen. Bizonyítják ezt az érdekeltek panaszai, bizonyít­ják magának az osztrák nemzeti banknak nyilat­kozatai, sőt utolsó közülésének ide mellékelve be­mutatott jegyzőkönyve is. Ez állás következtében helyzetünk a rendsze­res pénzforgalom biztosítása tekintetében, kikülde­tésünk ideje óta nemcsak nem javult, hanem any­nyira roszabbá, bizonytalanabbá vált, hogy immár tarthatatlannak kell azt mondanunk. A szakértők csaknem egyhangú nyilatkozata szerint két mód áll előttünk, hogy e bizony­talan s azért válságosnak mondható helyzeten segítsünk. Az egyik mód oly egyezség kötése az osztrák nemzeti bankkal, mely a nevezett bank szabadal­mát 1876. végéig, a­meddig a szabadalom ő­fel­sége többi országaiban fenáll, a magyar korona országaira nézve is elismervén, ez országok részé­re, érdekeink kellő megóvása tekintetéből, kellő befolyás kikötése mellett fejlődő iparunk, kereske­delmünk hiteligényeinek kielégítését, s a rend­szeres pénzforgalmat biztosítani. A másik mód: egy magyar jegybanknak azon­nali felállítása, ha másként nem lehet, ugyanazon alapokon, a­melyeken az osztrák nemzeti bank jelenleg fenáll, jegyei kényszerű forgalmának biz­tosításával. Vannak ugyan, a­kik az utóbbi módnak, egy magyar jegybank rögtöni felállításának, min­denesetre elsőbbséget adnak, az osztrák nemzeti bank iránti viszonyunk ideiglenes szabályozása fölött, a szakértők nagy többsége azonban, s az ipar- és kereskedelmi kamarák általában úgy véle­kednek, hogy az önálló magyar jegybank vagy jegybankok ügye, a jegybank-ügy természetének megfelelőbb alapokon lesz elintézhető, a midőn az osztrák nemzeti bank szabadalma lejár, s addig a valuta kérdésének rendezése és a hazai hitel önálló szilárd alapokra fektetése, egyéb törvény­hozási intézkedések által is előkészíttetik. Ez idő­szak tartamára, az 1876-ik év végéig, az érintett szakférfiak és kamarák megkísérlendőnek vélik az osztrák nemzeti bank iránti viszonyunk olyatén szabályozását, a­mely befolyásunk kikötése mel­lett, pénzforgalmunk szükségleteinek és hitelünk igényeinek kellő mértékben megfelelne. Úgy hiszik a mondott szakértők és kama­rák, hogy egy ily egyezség, ha méltányos feltéte­lek alatt létre­jöhet, azon feladat megoldásának, hogy a rendszeres pénzforgalom a magyar korona országai részére biztosíttassék, rövidebb, egyszerűbb, kevesebb áldozattal, kevesebb nehézséggel és koc­­­káztatással járó útja és módja. Míg azok, a­kik azonnal magyar jegybankot akarnak állítani, attól, hogy a bár ideiglenes egyezségből, mely az osz­trák nemzeti bankkal köttetnék, nehéz lenne a kibontakozás, mások viszont azon provisoriumból nem látják a kibontakozás közel és könnyű voltát, a­mely jegybankügyi törvényhozásunkat, oly bank állításával, mely szintén monopóliumot és jegyei részére kényszerű forgalmat követelne, mindjárt kezdetben önálló bár, de szilárdnak és így kívána­tosnak épen nem mondható alapra fektetni. Részünkről már fentebb kifejtettük, hogy a jegybankügyi törvényhozást illetőleg az általános politikai helyzet, a világpiac­ jelen állása, a mo­narchia és hazánk pénzügyi és politikai körülmé­nyei ez idő szerint csak előkészítő lépések tételére utalnak bennünket. Részünkről tehát már ezen okból is megkísérlendőnek véljük az osztrák nem­zeti bankkal a kamarák és szakértők által ajánlott egyezkedést. Nézetünk szerint a pénzügyminiszter volna utasítandó ily egyezményt kötni az osztrák nem­zeti bankkal, s a­mennyiben egyszersmind a jelen banktörvény revisiója is szükséges volna, a biro­dalmi tanácsban képviselt országok kormányával is. Föltéve, hogy az egyezmény hazánk részére egy vagy más alakban biztosítana annyi befolyást, a­mennyi érdekeink megóvása tekintetéből okvet­lenül szükséges, s biztosítaná a magyar korona országai hitelszükségletének kellő mértékben kielé­gítését, semmi akadály sem foroghatna fen, véle­ményünk szerint, hogy viszont az érintett bank szabadalma 1876 végéig, a­meddig ő felsége töb­bi országaiban fenáll, részün­kről is törvényez­­tessék. Ha azonban ily egyezség az osztrák nemzeti bankkal nem jöhetne létre, vagy súlyos föltételek s a jog és méltányosság szempontjából nem iga­zolható áldozatok követeltekének, a törvényho­zásoknak kötelessége lesz, nem várva be a valuta kérdésének rendezését s a fentebb előad­ott termé­szetes kifejlődést, kereskedelmünk és fejlődő ipa­runk érdekeit, hazai hitelünk növekedő igényeit, nagy áldozatokkal is megvédeni s a rendszeres pénzforgalmat a magyar korona országai részére, ha másként nem lehet, önálló jegybank azonnali felállításával is biztosítani. Hogy jegybank a je­­len viszonyok közt is létesíthető, ez iránt egy értelemben voltak szakértőink s ipar- és kereske­delmi kamaráink. Igazolja ezt az osztrák nemzeti bank fenállása is. S a­mi nemzetgazdasági tekin­tetben kifogás alá eshetik, szükséges, sőt hasznos lehet, mint a helyzet kényszerűsége által paran­csolt védelmi eszköz, egy nemzet anyagi érdekei­nek megóvása végett. Az országos honvédgyülés. (Tárgy: az évi jelentés. Az 1848-49-iki honvédek érdekeinek mikénti előmozdítása. Jelentés a pénztár álla­potáról és a hiányok mikénti beszedésének tárgyalása. Indítványok A központi választmány leköszönése és Ivánka Imre elnök beszéde. Uj választások.) Ma vasárnap d. e. 10. órakor zárták meg az országos honvédgyűlést a megyeház termében. Számos régi bajtárs gyűlt össze, s a karzaton is számot tett az érdeklődő közönség. Az elnöki széket I­vánka Imre, a központi honvédegylet elnöke foglalta el, s röviden üdvö­zölve az egybegyűlteket fölemlíté, hogy 34 egylet van képviselve 82 küldött által. Ezután a központi bizottság részéről követ­kező jelentés terjesztetett a gyűlés elé, a lefolyt 1870/71-iki évről: „Tisztelt országos honvédgyűlés, szeretett baj­társak ! A közelebb lefolyt évben teljesített műkö­désünk eredményét a következőkben van szeren­csénk előterjeszteni: 1-e1. Mint legfőbb czért, az 1848/9-ki sza­­badságharczban résztvett honvédeknek a törvény­­hozás részéről erkölcsi elismertetést, s ennek nyo­mán rokkant bajtársainknak nyugdíjazását, s azok özvegyei és árváinak segélyezését tartva szemünk előtt; az elsőt illetőleg — egészen híven az or­szággyűlés e tárgyban hozott határozatához — semmi újabb lépést nem tettünk ; különben is úgy lévén meggyőződve, hogy az idő, a­melyben az erkölcsi megismerést a törvényhozás megteendi, előbb — utóbb be fog következni; másrészt el nem zárhattuk el szemeinket azon tény előtt, mi­szerint ezen elismerést megadta a történelem ; megadta a legutóbbi időkben a nemzet is, ha szinte a képviselőház jelenlegi többsége ezen kérdést elej­teni jónak látta. A­mi­ rokkant bajtársaink segélyezését, nyug­díjazását illeti, erre nézve a központi bizottság Várady Gábor bajtársunknak egyhangúlag elfoga­dott indítványa nyomán elhatározta, hogy a hon­védelmi minisztérium f. évi költségvetésének tár­gyalása alkalmával a kérdés újra föleleveníttessék : az e tárgyban benyújtandó javaslat szerkesztése egy több tagú h­inayyságit bizatván. E küldöttség munkálatával elkészülvén, az ide vonatkozó határozati javaslat nemcsak több honvéd bajtársaink és országos képviselők, hanem az ellenzék számos olyan tagja által is aláíratott, a­kik nem honvédek. E határozati javaslat a képviselőházhoz be­­nyújtatott, melyet, hogy a képviselőház többsége elvetett, mint a megelőzőket, az köztudomású do­log , így e téren is az időtől s a többség más­ként alakulásától kellene várni a bajnak orvos­szerét. 2. ) Az orsz. honvédmenház felállítását illető­leg úgy az e czélra kiküldött 5 tagú bizottság, mint központi bizottságunk megtette kötelességét. Időközben ajánlat érkezett be az aszódi kastély­nak e czélra megvétele iránt, a­melyet több más ajánlat követett. Ez alkalommal csak arra szorít­kozunk, hogy az e tárgyban megbízott küldöttsé­günk jelentését, valamint az 5 tagú bizottság mun­kálatát az említett ajánlatokkal együtt a tisztelt orsz. honvédgyűlés végleges elhatározása elébe terjesztjük, hogy ennek következtében az orsz. honv. menház mielőbb létesittetvén, nagy és ne­mes rendeltetésének átadathassák Az ezen menház létesítése érdekéből begyült, részint aláírt pénzek mennyiségéről, átalában ezen ügy pénzügyi állapotáról legtisztább tudomást sze­rezhet a t. gyűlés az ide vonatkozó számadás meg­vizsgálására kiküldött bizottság jelentéséből, a­melyet ezennel beterjeszteni szerencsénk van. 3. ) A testületünket terhelő tartozásokat ille­tőleg sajnálattal kell felemlítenünk, hogy a múlt év óta csaknem semmi sem folyt be, ezeknek apasztására, sőt az említett tartozások a kül­ön­ben csekélységet tevő folyó költségekkel is növe­kedtek. Szükségesnek látjuk tehát, hogy az ezen­nel benyújtott kimutatás nyomán az e tárgyban már hozott határozat értelmében a t. orsz. hon­védgyűlés hatályosan és késedelem nélkül in­tézkedjék.“ — E jelentést a gyűlés tudomásul vévén, utasítást adott a központi választmánynak, hogy továbbra is megragadjon minden kínálkozó alkal­mat a végből, hogy az 1848/49-iki honvédek erkölcsi elismerése és törvényhozási segélyzése megtörténjék. Az elnök előterjeszti, hogy a központi hon­védegyletnek 1030 frtnyi terhe van, melynek tör­lesztése a vidéki egyletekre van kivetve. Több egylet le is fizette az őket illető részt, mások azon­ban hátrányban vannak. A most megjelent kül­döttek késznek nyilatkoznak az illeték befizetésére. A nem képviselt egyletek pedig újólag fölkéret­nek, hogy a fizetést július első napjáig eszkö­zöljék.­­ A menház ügye. Ivánka elnök rövi­den elmondja, mi történt eddig a rokkant honvé­dek számára tervezett menház ügyében. Gyűjtések folytán eddig 87,115 frt gyűlt össze, de az ada­kozások még egyre tartanak. A telek már meg is van véve. De ha a menhely felállíttatik, gondos­kodni kell a rokkantak eltartási alapjáról is. Ha a közönség látni fogja az eredményt, bizonyára nem marad el a kellő részvét sem. Pest városa 10 hold területet ajánlott a honvédmenház javára, de azt oly súlyos föltételekhez kötötte, hogy az ajánlat nem volt elfogadható. Ezután több ajánlat történt, nevezetesen az aszódi és tétényi kasté­lyokra stb. nézve. A fölhatalmazott bizottság kész épületet óhajtván, az ajánlatokat megvizsgálta. A tegnapi értekezlet azonban azt határozta el, hogy a menhát Pesten állíttassák fel. Kérdés maradt azonban, hogy hol, miután Budán és Pesten is volt telek. Ennek eldöntésére tegnap bizottság küldetett ki. Kovács Lőrincz előterjeszti a bizottság jelentését. A budai telek gödrös, vizenyős talajú. Feltöltése sok költséggel járna, s az építési anya­gok odaszállítása a rosz utak miatt szintén terhes. A bizottság tehát e telket nem ajánlja, noha ára csak 12.000 frt. A pesti telek a soroksári útvonal mellett van a ló­vasút egyik tervezett ága menté­ben. Ez minden tekintetben előnyös, s daczára, hogy ára 23.000 frt, a bizottság ezt ajánlja a menház fölépítésére. A gyűlés egyhangúlag elfogadta a javasla­tot, s elhatározta, hogy tétessék meg minden lépés az építkezés rögtöni megkezdésére, oly mérvben, hogy ott 80 munkaképtelen honvéd legyen ellátható. Elfogadtatik továbbá azon indítvány, hogy a pénzügyminisztérium keressék föl az adás-vevési illeték elengedésére. Az elnök következő indítványt nyújt be a menház építési és egyéb teendőkre nézve. A honvédmenház vagyonának mikénti kezelése iránt határoztatik : 1. A vagyont egy öttagú bizottság felelős­ség terhe alatt kezeli, annak állapotáról féléven­ként jelentést tesz a hírlapok útján. 2. A honvédmenház felállítása és beszerelése után felmaradandó pénzösszeg biztos helyre első helyen betáblázva adassék ki oly formán, hogy a tőke magát 15 év alatt felemészsze, („a fond per­due“) mi­által az évi jövedelem 10.30% fog tenni. 3. A kezelő bizottság a menházba fölveendő bajtársakra nézve tekintettel lesz a következő sorrendre: a) a világtalanokra; b) azokra, kiknek kezök vagy lábuk hiányzik, és ekként teljesen gyámoltalanok; c) azokra, kik egyébként annyira csonkák, hogy élelmöket nem, vagy nehezen ke­reshetik ; d) azokra, kik koruk vagy betegeskedés következtén végleg elgyengültek, és — e) ha az a. b. c. és d. pontokban elsorolt minőségű egyé­nek az 1848/9 évi honvédek közt többé nem talál­ — A báró Orbán Balázs elleni birság lefizetéséhez járultak. Tegnapi összeg ..... 415 forint.­­ Székely Ilona......................... 1 „ Székely Irén.......................... 1 „ Majthényi Dezső ..... 10 „

Next