Ellenőr, 1871. május (3. évfolyam, 227-256. szám)
1871-05-08 / 234. szám
Előfizetési árak: Egész évre , 20 ft. — kr. Évnegyedre , . 5 ft. — kr. Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1980 a Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Pesten, bálvány-utcza 4. szám, 1. emelet. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. 23. szám. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn szinnepre következő napon. A lapot illető reelmni sitiók Légrddy testvérek irodájába (2 nas-utcza 24. sz.) intézendők. Hétfő, május 8. 1871. -------tu ii i sí. i'-.i i ........ ymmammmrn Hirdetési dijak: Tizhasábos petit sor egyszeri I A nyílt tér egy petit sora 80 ka. beigtatásáért . . . 10 kr. Bélyegig minden beigtatásért 30 „ Kiadóhivatal: Pesten, kétsas-utcza 14. • ■ ám. Hirdetések felvétetnek: az „Ellenőr“ kiadó hivatalában két sas utcza 14. sz., Légrády testvérek nyomdájában Pest , sas utcza 24. sz. és Naschle J. ügynöki irodájában Pest, arany kéz utcza 5. szám. III. évfolyam. Külföldi szemle. Pest, május 7. Frankfurtban tegnapellőtt este történt meg az első értekezlet Bismarck herczeg s a franczia megbízottak között. Másnapra Bismarck herczeg szállásán általános tanácskozás folyt. Ilir szerint Potier-Quertier franczia pénzügyér támasztá a főnehézségeket, ki a hadikárpótlás olyképeni fizetését, mint azt a békefeltételek pontjai meghatározzák, lehetetlennek tartja. Ha német részről erre vonatkozólag engedmények történnének, a franczia kormány viszonzásul a kereskedelmi szerződés meghosszabítása s a keleti vasút ügyében akar kedvezményeket létesíteni. Jules Favre azt követeli, hogy a németek ürítsék ki azonnal Páris északi erődeit, névleg Charentont, Nogentot, Rosnyt, Nossat. Emellett franczia részről még a zsákmányul esett fegyverek és lőszerek visszaadását s a még fogva tartott katonaság hazaszállítását követelik. Mindezen követelések azzal indokoltatnak Jules Favre által, hogy a párisi felkelés elnyomása mélhatlanul megkívánja azok teljesítését. Bismarck herczeg engedékenynek mutatkozott Favre irányában, ellenben a hadikárpótlás ügyében határozottan kijelenti, hogy Németország szigorúan ragaszkodik a békefeltételek megállapításaihoz. Bismark azt tanácsla, hogy a franczia kormány német, angol és franczia házaknál vegyen föl kölcsönöket. Végre a német kormányelnök ismételve hangsúlyozza, hogy a békealkudozások elhalogatása rosz következményeket szülhet Francziaország és illetőleg a versaillesi kormányra nézve. A párisi harctéren kevés út történt. Tegnapelőtt élénk ágyutűz folyt a déli erődök ellen. A kormány hadserege jelenleg 128 üteggel bír Páris előtt. Neuilly és Asniéres tájékán hasonlólag élénk ágyú és puskatűz folyt a tegnapelőtti napon, eredménye azonban nem volt e csatározásnak. Versaillesből sürgönyzik, hogy az Issyerőd ellen élénken folynak a sáncmunkálatok. Issy-erőd jelenleg egészen el van szigetelve a Vanves-erődtől. A commune kijelenté, hogy a Vendômeoszlop le fog vontatni május 8 án. Páris többi bronce-szobrait is hasonló sors fogja érni. Ez indokolhatlan vandalizmust kárhoztatni fogja minden elfogulatlanul gondolkozó ember. A commune meghagyta, hogy Párisból tilos a lókivitel. A „Paris Journal“ azt jelenti, hogy Bordeauxban szövetségi liga alakult, mely mögött állítólag Gambetta áll. E liga a versaillesi kormányra akar pressiót gyakorolni, hogy Páris iint engedékeny legyen. Berlinitől jelentik, hogy a katonaság diadalmi bevonulására véglegesen augusztus első hete tűzetett ki. Előbb semmi eset ne sem fog megtörténni jó bevonulás. Az angol alsóházban május 3-dikán Brihgt javaslata állott napirenden, a nők szavazati joga ügyében. Az ülés elején oly kevés érdekeltség uralgott a szőnyegen forgó tárgy iránt, hogy a ház 680 tagja közül alig 40—50 jelent meg meghallgatni Bright, beszédét. A tory-párt részéről többen szóltak a javaslat mellett, köztük lord John Manners is. Sajátságos, hogy a conservativ párt részéről többen beszéltek a javaslat mellett, mint a szabadelvű párt részéről. A javaslat ellen James tarta a leghatályosabb és legeszmedúsabb beszédet. Szavazásra kerülvén a dolog. Bright javaslata második felolvasásban 220 szavazattal 151 ellenében elvettetett. Úgy halljuk, hogy Pest megyének főispánja gróf Zichy Viktor lesz. — A baloldali kör mai vasárnapi értekezletén szőnyegre kerülvén a bírósági szervezetet illető új fordulat, elhatároztatott, mint magától is érthető, hogy az ellenzék nem járulhat azon botrányos intézkedéshez, melyet a kormány javasol és a Deákpárt megszavazni magát késznek nyilatkozott. A baloldali kör megmarad a mellett, hogy a 25-ös bizottság munkálata képezze az átalános tárgyalás alapját. (.§) Alább közöljük a bankbizottsági jelentést. Meg kell jegyeznünk, hogy a jelentésnek még csak fele ment át a plénum tanácskozásain s a jelentés e részét mi is ama módosításokkal (nem jelentékeny módosítások) közöljük, melyeket azon a plénum eszköz lett. A jelentés második fele még úgy van, amint az a három tagú bizottság kezei közül kikerült s nekünk nem is volt szándékunk közölni a jelentést előbb, mig az egész a plenum tanácskozásain keresztül nem megy, minthogy azonban a P. Lyod ma egész terjedelmében hozta a jelentést, fölöslegesnek tartottuk szándékunk mellett továbbra is megmaradni. A bankbizottság hármas albizottságának jelentése. Alulírott bizottság oly utasítással küldetett ki, „hogy kihallgatván a pénzügyipar és kereskedelem kitűnőbb férfiait, tekintettel a jelen pénzértékre, a tényleges viszonyokra s a mostani pénzválságra és annak okaira, adjon indokolt vévéleményt az iránt: minő törvényhozási intézkedések létesítendők a jegybank-ügyben, hogy a rendszeres pénzforgalom biztosítása mellett, a hazai hitel önálló szilárd alapokon feküdjék. Ez utasításához képest első teendőjének ismerte az országos bizottság, kihallgatni a pénzügy, ipar és kereskedelem kitűnőbb szakférfiait s e végett, tekintettel a jelen pénzértékre, a tényleges viszonyokra s az uralkodott pénzválságra és annak okaira, mindenekelőtt kérdőpontokat tett közzé és azokra nézve a szóbeli vagy írásbeli nyilatkozás terét nemcsak egyes szakférfiak előtt, kiket személyesen felszólított, hanem általában mindenki előtt megnyitotta, aki a föltett kérdésekre felelni magát hivatottnak érezi. Különösen felhívta a bizottság véleményeik nyilvánítására az e tárgyban illetékesebb pénzintézeteket s ipar és kereskedelmi kamarákat is. Elismerését kell kifejeznie az országos bizottságnak azon komoly érdekeltség és készség irányában, amelylyel a nyilatkozásra fölkért testületek, intézetek és szakférfiak véleményeiket közölték s a fontos tárgyat minden oldalról megvilágítani törekedtek. Nem csekély mértékben járultak e nyilatkozatok helyes nézetek terjesztéséhez az uralkodott válság okait és ellenszereit, a jegybankok természetét és azok hatását illetőleg, megcáfoltak nem egy téves nézetet; föltüntették a tényleges viszonyok bajait és a kibontakozás nehézségeit; sok jó tanácsot, figyelmeztetést is közöltek hitelviszonyaink czélszerű rendezésére nézve; s általában véve magának az országos bizottságnak is biztos kiindulásul szolgálnak, úgy hogy azokra egész átalánosságban teljes megnyugvással hivatkozhatik. E nyilatkozatokat részint a bizottság nyilvános üléseiről vezetett naplóban és annak mellékleteiben a tisztelt képviselőház előleges jóváhagyásával már kinyomatva, részint külön jegyzékbe foglalva, mutatja be ezennel alulírott bizottság. A kihallgatások, a dolog természeténél fogva, huzamosabb időt vettek igénybe. S a bizottság annál kevésbbé vélte ily fontos kérdés iránt véleménye formulázását siettetendőnek, mivel tagjainak az országgyűlés számos egyéb teendőiben nagy elfoglaltatását nem is említve, az időközben fölmerült európai bonyodalmak nagy mérvű pénzügyi kérdések megoldására s azon czél megközelítésére nézve, amely alulírott bizottság utasításában ki van jelölve, távolról sem tekintethettek kedvezőknek. Vélemény kívántatik az országos bizottságtól az iránt, minő törvényhozási intézkedések létesítendők a jegybank ügyben, hogy a rendszeres pénzforgalom biztosítása mellett a hazai hitel önálló szilárd alapokon feküdjék.“ Könnyebb volna a feladat, ha pusztán elméleti szempontból tekintve e kérdést, csak azt kellene elmondani, mi szükséges egy államban a rendszeres pénzforgalom biztosítására s a pénzügyi és nemzetgazdasági tudomány jelen állása szerint mik azon törvényhozási intézkedések, amelyek általában valamely országban, a jegybankügyet illetőleg az állam hitele önálló, szilárd alapokra fektetésére megkívántainak. Küldőink politikai bölcsesége azonban nem elméleti fejtegetést, hanem gyakorlati véleményt kívánt tőlünk, midőn fent idézett határozatukban kötelességül szabták elénk,hogy véleményünket tekintettel a jelen pénzértékre, tekintettel a tényleges viszonyokra formulázzuk. Tekintettel a tényleges viszonyokra, amelyeknek kényszerítő hatása alatt állunk, kötelességünk nyíltan kijelenteni, hogy távolról sem kecsegtethetjük magunkat a reménynyel, miszerint hazai hitelviszonyainkat, bárminő törvényhozási intézkedésekkel azonnal önálló szilárd alapokra fektethetnők, s midőn e részben csak előkészítő intézkedések tehetők, egyelőre meg kell elégednünk azzal, ha feladatunk másikának körülményeink közt lehető megoldása által a magyar korona országaiban a rendszeres pénzforgalom biztosítását eszközölhetjük. Hogy hitelünk nemcsak önálló, de egyszersmind szilárd s jegybankügyi tudozásunk egészséges nemzetgazdasági alapokra is legyen fektethető, mindenekelőtt szükséges a forgalmi eszközök teljes érczértékének visszaállítása, az érczpénznek, mint biztos értékmérőnek, újra forgalomba hozása és megtartása a forgalomban. Egy szóval szükséges, amit röviden a valuta helyreállításának nevezünk. Mellőzzük itt azon, különben igen érdekes kérdések taglalását, melyek a valuta kérdésével kapcsolatban a bizottság tárgyalásai közben felmerültek. Bár hogyan vélekedjék valaki az iránt, vájjon kívánatos-e a valuta azonnali visszaállítása, mindenki előtt, feltűnnek szükségkép a visszaállítás nehézségei. Mindenekelőtt szükséges e célra a közös függő adósságnak a birodalmi tanácsban képviselt országok tvhozásával egyetértőleg rendezése. Mindenekelőtt tehát ilyen egyezség lenne létrehozandó a két minisztérium és két tvhozás között. Ezen egyezség alapján akár együttesen, akár a függő adósság megosztása mellett a minket illető rész elkülönzésével történnék a megoldás: e megoldás csak két módon képzelhető. Egyik mód a függő adósságnak állósított, kamatozó kölcsönné változtatása; a másik az államjegyek egészben vagy fokozatos beváltása. Amaz kincstárunk olyatén terhelhetését vonná maga után, melyet jelen pénzügyi viszonyaink közt meg nem bírna; emez oly rendelkezhető pénzkészletet, fölösleget teszen fel, minővel fájdalom, nem dicsekedhetünk. Mindkét mód kivitele az általános politikai helyzet, a pénzpiaci és pénzügyi viszonyaink tetemes javulásáról feltételeztetik. Szükséges lenne továbbá a valuta helyreállítása végett, hogy az osztrák nemzeti bank is köteleztetnék forgalomban levő jegyeit kívánatra érczpénzzel teljes értékben beváltani. A részpénz a jót, a kényszerfolyamú papír az érczpénzt mindig és mindenütt kiszorítja a forgalomból. A rendszeres érczalapú pénzforgalom biztosítására tehát nélkülözhetlen föltétel, az osztrák nemzeti bank jegyei kényszerfolyamának megszüntetése is. Oly feladat, mely az újabb banktörvény után kétségtelenül több nehézséggel jár. E törvény ugyanis a bank kiváltságai közé vette fel a jegyek kényszer folyamát s az érezfedezet nélküli kényszer folyama jegyek forgalmának maximumát is nem a bank üzletképességének mérve szerint, hanem a forgalom képzelt szükséglete szerint állapítja meg, felmentvén ez által az igazgatóságot azon tekintetek szem előtt tartásának kötelezettsége alól, amelyeket egy jegybanknak az üzletvilággal szemben, saját érdekében, folyvást szem előtt kell tartania. Említhetnék még, hogy üzletágak vetettek fel az osztr. nemzeti bank üzletkörébe, amelyek egy jegybank feladataival ellenkező irányba vonz- t zák az igazgatóságot, oly irányba, mely egyéb észrevételt mellőzve, legalább is nem a valuta visszaállítása felé vezet. Nem habozunk egy percig is kijelenteni, hogy mi az osztrák nemzeti bank kiváltságait a magyar korona országaiban jogi erővel bíróknak nem tekintjük. Midőn azonban utasításunk szerint véleményünket a tényleges viszonyoknak tekintetbe vételével kell formuláznunk, nem ignorálhattuk azon kapcsolatot, mely a közös államjegyek és a bankjegyek közt létezik; nem ignorálhattuk, hogy amazok mellett a magyar korona országaiban is csupán az osztrák nemzeti bank jegyei vannak forgalomban; nem ignorálhattuk, hogy ez idő szerint tényleg hazánkban is az osztrák nemzeti bank a pénzforgalom szabályozója, s hogy már ez oknál fogva, de azon viszonynál fogva is, a melyben piaczunk ő felsége többi országainak piaczával s a közös államjegyek a bankjegyekkel állatnak, óhajtandó volna, ha a valuta rendezésének kérdése együtt és egyszerre oldathatnék meg itt és amott. Az államjegyek konsolidálása vagy beváltása s a bankjegyek kényszerforgalmának megszűnttése képezik azon előfeltételeket, amelyek lehetővé teszik, hogy törvényhozási intézkedéseinek a jegybank ügyben a hazai hitelt nemcsak önálló, de egyszersmind szilárd alapokra is fektessék. Ily előzmények után várható az érczpénznek ismét forgalomba hozása. Ily előzmények után várható oly önálló magyar jegybank, vagy jegybankok állítása, melyek jegyeiket, kívánatra, mindig képesek lesznek érczpénzzel beváltani. Nem hallgathatjuk el, hogy ily szilárd alapú bankrendszerre az átmenet még az érintett előfeltételek valósítása után sem jár minden nehézség nélkül. Nem elég, hogy az érczpénz ismét forgalomba hozassék, szükség, hogy az meg is tartassék a forgalomban s az érczalapú pénz rendszeres forgalma biztosíttassék. Érczpénzzel beváltható bankjegyek csak azon feltétel alatt tarthatók meg a forgalomban, s a bank és bankok érczkészlete csak úgy őrizhető meg, ha a közforgalom megfelelő érczpénzkészlettel bír. Szükséges e végett, hogy az átalános nagy forgalom minden csatornája, ere megteljék érczpénzzel ; a forgalomnak, hogy úgyszóljunk, teljes érczszomja kielégíttessék. Erre nézve pedig nem elegendő egyes bankok bármely nagy érczkészlete. A külföldi piacoknak, idegen tőkéknek is járulniok kell a forgalom ereinek érczpénzzel eltöltéséhez, hogy a külföldi piacok nemcsak az érczkészlet beszerzéséhez, hanem az összes forgalom teljes szükséglete pótlásához, annak fentartásához, időnkénti kiegészítéséhez is folyvást járuljanak. Oly feladat, melynek előmozdítására lényeges befolyással van mindaz, ami állami consistentiánk és pénzügyi viszonyaink megszilárdulása iránt növeli a külföld bizalmát, mindaz, ami a magán és közhitelt előmozdítja, kivitelünket a külföldre elősegíti, s benn a hazában idegen tőkék hasznos és biztos elhelyezésére nyújt kilátást. Mindazon törvényhozási intézkedések ez okból, amelyek ezen czélokat mozdítják elő, hazánkban a jegybankügy önálló, szilárd alapokra fektetését is előkészítik. Ennyi és ily fontos előzmények után várhatóan a jegybankügy nem csupán önálló, de egyszersmind szilárd alapokra fektetését hazánkban, úgy hisszük, kellően indokoltuk azon nézetünket, mely szerint mindaz, amit e részben törvényhozásunk jelenleg tehet, csak a fentebb érintett előkészítő rendszabályokra mindenekelőtt a valutarendezés kérdése ügyében, a közös függő adósságra nézve a két minisztérium, illetőleg két országgyűlés között létrehozandó egyezségre szorítkozhatik. Van azonban utasításunknak egy, másik szintén lényeges pontja, mely a jelen bármely súlyos, tényleges viszonyok közt is, halaszthatlanul megoldást követel, t. i. a rendszeres pénzforgalom biztosítása. Nem szükség mondanunk, hogy adott viszonyaink közt csak a létező forgalmi eszközök rendszeres forgalmának biztosításáról lehet szó. Már fentebb érintettük, hogy jelenleg, a magyar korona országaiban is a pénzforgalom egyetlen szabályozója az osztrák nemzeti bank, m oly bank, mely a magyar korona országain kívül székel, többnyire érdekeinket nem ismerő s kellőleg méltányolni már ez okból sem képes egyének befolyása és vezetése alatt, nem a magyar országgyűléstől, hanem a birodalmi tanácsban képviselt országok piacra, ipara és kereskedelmi érdekei által vezéreltetik, s a magyar korona országait csak kénye, kedve szerint és annyira részelteti hitelben, a menynyire üzleti érdekében jónak látja, s ha valamely politikai indokból megharagszik és szeszélye úgy hozza magával, azonnal megszoríthatja vagy el is vonhatja a nyújtott hitelt. Részünkről teljes készséggel ismerjük el ezt a szolgálatot, melyet az osztrák nemzeti bank eddig kereskedelmünk, fejlődő iparunk, földmivelésünk érdekében tett. Nem vád, hanem a helyzet constatálása foglaltatik fentebbi sorainkban. Kormányunknak nyílt alkalma, a bank iránti viszonyuk újabb szabályozásakor, hazánk érdekében, némi engedményeket eszközölni ki az osztrák nemzeti banktól. S mik foglaltattak ez engedményekben ? Hogy a magyar állam által vagy jelzálogi fedezettel teljesen biztosított, börzén jegyzett, biztos keletű magyar papírokra is adassék előleg, s hogy a bank magyarországi fiókjai, fejlődő iparunk és kereskedelmünk igényeihez képest nagyobb összegekből dotáltassanak stb. Mint oly intézkedések, amelyek egy bank rendes, természetes feladatai, s amelyeket ez okból a birodalmi tanácsban képviselt országok részére, hol az osztrák nemzeti bank otthon érzi magát, nem volt szükséges külön kikötésekkel egyezség útján biztosítani. S ezen egyezség nem tartóztatta az osztrák nemzeti bankot, hogy kivált a pénzügyminiszternek a képviselőház 1870 iki ülésében tett nyilatkozata óta, piaczunk irányában tartózkodó, sőt egyes esetekben elutasító magatartást kövessen. Bizonyítják ezt az érdekeltek panaszai, bizonyítják magának az osztrák nemzeti banknak nyilatkozatai, sőt utolsó közülésének ide mellékelve bemutatott jegyzőkönyve is. Ez állás következtében helyzetünk a rendszeres pénzforgalom biztosítása tekintetében, kiküldetésünk ideje óta nemcsak nem javult, hanem anynyira roszabbá, bizonytalanabbá vált, hogy immár tarthatatlannak kell azt mondanunk. A szakértők csaknem egyhangú nyilatkozata szerint két mód áll előttünk, hogy e bizonytalan s azért válságosnak mondható helyzeten segítsünk. Az egyik mód oly egyezség kötése az osztrák nemzeti bankkal, mely a nevezett bank szabadalmát 1876. végéig, ameddig a szabadalom őfelsége többi országaiban fenáll, a magyar korona országaira nézve is elismervén, ez országok részére, érdekeink kellő megóvása tekintetéből, kellő befolyás kikötése mellett fejlődő iparunk, kereskedelmünk hiteligényeinek kielégítését, s a rendszeres pénzforgalmat biztosítani. A másik mód: egy magyar jegybanknak azonnali felállítása, ha másként nem lehet, ugyanazon alapokon, amelyeken az osztrák nemzeti bank jelenleg fenáll, jegyei kényszerű forgalmának biztosításával. Vannak ugyan, akik az utóbbi módnak, egy magyar jegybank rögtöni felállításának, mindenesetre elsőbbséget adnak, az osztrák nemzeti bank iránti viszonyunk ideiglenes szabályozása fölött, a szakértők nagy többsége azonban, s az ipar- és kereskedelmi kamarák általában úgy vélekednek, hogy az önálló magyar jegybank vagy jegybankok ügye, a jegybank-ügy természetének megfelelőbb alapokon lesz elintézhető, a midőn az osztrák nemzeti bank szabadalma lejár, s addig a valuta kérdésének rendezése és a hazai hitel önálló szilárd alapokra fektetése, egyéb törvényhozási intézkedések által is előkészíttetik. Ez időszak tartamára, az 1876-ik év végéig, az érintett szakférfiak és kamarák megkísérlendőnek vélik az osztrák nemzeti bank iránti viszonyunk olyatén szabályozását, amely befolyásunk kikötése mellett, pénzforgalmunk szükségleteinek és hitelünk igényeinek kellő mértékben megfelelne. Úgy hiszik a mondott szakértők és kamarák, hogy egy ily egyezség, ha méltányos feltételek alatt létrejöhet, azon feladat megoldásának, hogy a rendszeres pénzforgalom a magyar korona országai részére biztosíttassék, rövidebb, egyszerűbb, kevesebb áldozattal, kevesebb nehézséggel és kockáztatással járó útja és módja. Míg azok, akik azonnal magyar jegybankot akarnak állítani, attól, hogy a bár ideiglenes egyezségből, mely az osztrák nemzeti bankkal köttetnék, nehéz lenne a kibontakozás, mások viszont azon provisoriumból nem látják a kibontakozás közel és könnyű voltát, amely jegybankügyi törvényhozásunkat, oly bank állításával, mely szintén monopóliumot és jegyei részére kényszerű forgalmat követelne, mindjárt kezdetben önálló bár, de szilárdnak és így kívánatosnak épen nem mondható alapra fektetni. Részünkről már fentebb kifejtettük, hogy a jegybankügyi törvényhozást illetőleg az általános politikai helyzet, a világpiac jelen állása, a monarchia és hazánk pénzügyi és politikai körülményei ez idő szerint csak előkészítő lépések tételére utalnak bennünket. Részünkről tehát már ezen okból is megkísérlendőnek véljük az osztrák nemzeti bankkal a kamarák és szakértők által ajánlott egyezkedést. Nézetünk szerint a pénzügyminiszter volna utasítandó ily egyezményt kötni az osztrák nemzeti bankkal, s amennyiben egyszersmind a jelen banktörvény revisiója is szükséges volna, a birodalmi tanácsban képviselt országok kormányával is. Föltéve, hogy az egyezmény hazánk részére egy vagy más alakban biztosítana annyi befolyást, amennyi érdekeink megóvása tekintetéből okvetlenül szükséges, s biztosítaná a magyar korona országai hitelszükségletének kellő mértékben kielégítését, semmi akadály sem foroghatna fen, véleményünk szerint, hogy viszont az érintett bank szabadalma 1876 végéig, ameddig ő felsége többi országaiban fenáll, részünkről is törvényeztessék. Ha azonban ily egyezség az osztrák nemzeti bankkal nem jöhetne létre, vagy súlyos föltételek s a jog és méltányosság szempontjából nem igazolható áldozatok követeltekének, a törvényhozásoknak kötelessége lesz, nem várva be a valuta kérdésének rendezését s a fentebb előadott természetes kifejlődést, kereskedelmünk és fejlődő iparunk érdekeit, hazai hitelünk növekedő igényeit, nagy áldozatokkal is megvédeni s a rendszeres pénzforgalmat a magyar korona országai részére, ha másként nem lehet, önálló jegybank azonnali felállításával is biztosítani. Hogy jegybank a jelen viszonyok közt is létesíthető, ez iránt egy értelemben voltak szakértőink s ipar- és kereskedelmi kamaráink. Igazolja ezt az osztrák nemzeti bank fenállása is. S ami nemzetgazdasági tekintetben kifogás alá eshetik, szükséges, sőt hasznos lehet, mint a helyzet kényszerűsége által parancsolt védelmi eszköz, egy nemzet anyagi érdekeinek megóvása végett. Az országos honvédgyülés. (Tárgy: az évi jelentés. Az 1848-49-iki honvédek érdekeinek mikénti előmozdítása. Jelentés a pénztár állapotáról és a hiányok mikénti beszedésének tárgyalása. Indítványok A központi választmány leköszönése és Ivánka Imre elnök beszéde. Uj választások.) Ma vasárnap d. e. 10. órakor zárták meg az országos honvédgyűlést a megyeház termében. Számos régi bajtárs gyűlt össze, s a karzaton is számot tett az érdeklődő közönség. Az elnöki széket Ivánka Imre, a központi honvédegylet elnöke foglalta el, s röviden üdvözölve az egybegyűlteket fölemlíté, hogy 34 egylet van képviselve 82 küldött által. Ezután a központi bizottság részéről következő jelentés terjesztetett a gyűlés elé, a lefolyt 1870/71-iki évről: „Tisztelt országos honvédgyűlés, szeretett bajtársak ! A közelebb lefolyt évben teljesített működésünk eredményét a következőkben van szerencsénk előterjeszteni: 1-e1. Mint legfőbb czért, az 1848/9-ki szabadságharczban résztvett honvédeknek a törvényhozás részéről erkölcsi elismertetést, s ennek nyomán rokkant bajtársainknak nyugdíjazását, s azok özvegyei és árváinak segélyezését tartva szemünk előtt; az elsőt illetőleg — egészen híven az országgyűlés e tárgyban hozott határozatához — semmi újabb lépést nem tettünk ; különben is úgy lévén meggyőződve, hogy az idő, amelyben az erkölcsi megismerést a törvényhozás megteendi, előbb — utóbb be fog következni; másrészt el nem zárhattuk el szemeinket azon tény előtt, miszerint ezen elismerést megadta a történelem ; megadta a legutóbbi időkben a nemzet is, ha szinte a képviselőház jelenlegi többsége ezen kérdést elejteni jónak látta. Ami rokkant bajtársaink segélyezését, nyugdíjazását illeti, erre nézve a központi bizottság Várady Gábor bajtársunknak egyhangúlag elfogadott indítványa nyomán elhatározta, hogy a honvédelmi minisztérium f. évi költségvetésének tárgyalása alkalmával a kérdés újra föleleveníttessék : az e tárgyban benyújtandó javaslat szerkesztése egy több tagú hinayyságit bizatván. E küldöttség munkálatával elkészülvén, az ide vonatkozó határozati javaslat nemcsak több honvéd bajtársaink és országos képviselők, hanem az ellenzék számos olyan tagja által is aláíratott, akik nem honvédek. E határozati javaslat a képviselőházhoz benyújtatott, melyet, hogy a képviselőház többsége elvetett, mint a megelőzőket, az köztudomású dolog , így e téren is az időtől s a többség másként alakulásától kellene várni a bajnak orvosszerét. 2. ) Az orsz. honvédmenház felállítását illetőleg úgy az e czélra kiküldött 5 tagú bizottság, mint központi bizottságunk megtette kötelességét. Időközben ajánlat érkezett be az aszódi kastélynak e czélra megvétele iránt, amelyet több más ajánlat követett. Ez alkalommal csak arra szorítkozunk, hogy az e tárgyban megbízott küldöttségünk jelentését, valamint az 5 tagú bizottság munkálatát az említett ajánlatokkal együtt a tisztelt orsz. honvédgyűlés végleges elhatározása elébe terjesztjük, hogy ennek következtében az orsz. honv. menház mielőbb létesittetvén, nagy és nemes rendeltetésének átadathassák Az ezen menház létesítése érdekéből begyült, részint aláírt pénzek mennyiségéről, átalában ezen ügy pénzügyi állapotáról legtisztább tudomást szerezhet a t. gyűlés az ide vonatkozó számadás megvizsgálására kiküldött bizottság jelentéséből, amelyet ezennel beterjeszteni szerencsénk van. 3. ) A testületünket terhelő tartozásokat illetőleg sajnálattal kell felemlítenünk, hogy a múlt év óta csaknem semmi sem folyt be, ezeknek apasztására, sőt az említett tartozások a különben csekélységet tevő folyó költségekkel is növekedtek. Szükségesnek látjuk tehát, hogy az ezennel benyújtott kimutatás nyomán az e tárgyban már hozott határozat értelmében a t. orsz. honvédgyűlés hatályosan és késedelem nélkül intézkedjék.“ — E jelentést a gyűlés tudomásul vévén, utasítást adott a központi választmánynak, hogy továbbra is megragadjon minden kínálkozó alkalmat a végből, hogy az 1848/49-iki honvédek erkölcsi elismerése és törvényhozási segélyzése megtörténjék. Az elnök előterjeszti, hogy a központi honvédegyletnek 1030 frtnyi terhe van, melynek törlesztése a vidéki egyletekre van kivetve. Több egylet le is fizette az őket illető részt, mások azonban hátrányban vannak. A most megjelent küldöttek késznek nyilatkoznak az illeték befizetésére. A nem képviselt egyletek pedig újólag fölkéretnek, hogy a fizetést július első napjáig eszközöljék. A menház ügye. Ivánka elnök röviden elmondja, mi történt eddig a rokkant honvédek számára tervezett menház ügyében. Gyűjtések folytán eddig 87,115 frt gyűlt össze, de az adakozások még egyre tartanak. A telek már meg is van véve. De ha a menhely felállíttatik, gondoskodni kell a rokkantak eltartási alapjáról is. Ha a közönség látni fogja az eredményt, bizonyára nem marad el a kellő részvét sem. Pest városa 10 hold területet ajánlott a honvédmenház javára, de azt oly súlyos föltételekhez kötötte, hogy az ajánlat nem volt elfogadható. Ezután több ajánlat történt, nevezetesen az aszódi és tétényi kastélyokra stb. nézve. A fölhatalmazott bizottság kész épületet óhajtván, az ajánlatokat megvizsgálta. A tegnapi értekezlet azonban azt határozta el, hogy a menhát Pesten állíttassák fel. Kérdés maradt azonban, hogy hol, miután Budán és Pesten is volt telek. Ennek eldöntésére tegnap bizottság küldetett ki. Kovács Lőrincz előterjeszti a bizottság jelentését. A budai telek gödrös, vizenyős talajú. Feltöltése sok költséggel járna, s az építési anyagok odaszállítása a rosz utak miatt szintén terhes. A bizottság tehát e telket nem ajánlja, noha ára csak 12.000 frt. A pesti telek a soroksári útvonal mellett van a lóvasút egyik tervezett ága mentében. Ez minden tekintetben előnyös, s daczára, hogy ára 23.000 frt, a bizottság ezt ajánlja a menház fölépítésére. A gyűlés egyhangúlag elfogadta a javaslatot, s elhatározta, hogy tétessék meg minden lépés az építkezés rögtöni megkezdésére, oly mérvben, hogy ott 80 munkaképtelen honvéd legyen ellátható. Elfogadtatik továbbá azon indítvány, hogy a pénzügyminisztérium keressék föl az adás-vevési illeték elengedésére. Az elnök következő indítványt nyújt be a menház építési és egyéb teendőkre nézve. A honvédmenház vagyonának mikénti kezelése iránt határoztatik : 1. A vagyont egy öttagú bizottság felelősség terhe alatt kezeli, annak állapotáról félévenként jelentést tesz a hírlapok útján. 2. A honvédmenház felállítása és beszerelése után felmaradandó pénzösszeg biztos helyre első helyen betáblázva adassék ki oly formán, hogy a tőke magát 15 év alatt felemészsze, („a fond perdue“) miáltal az évi jövedelem 10.30% fog tenni. 3. A kezelő bizottság a menházba fölveendő bajtársakra nézve tekintettel lesz a következő sorrendre: a) a világtalanokra; b) azokra, kiknek kezök vagy lábuk hiányzik, és ekként teljesen gyámoltalanok; c) azokra, kik egyébként annyira csonkák, hogy élelmöket nem, vagy nehezen kereshetik ; d) azokra, kik koruk vagy betegeskedés következtén végleg elgyengültek, és — e) ha az a. b. c. és d. pontokban elsorolt minőségű egyének az 1848/9 évi honvédek közt többé nem talál — A báró Orbán Balázs elleni birság lefizetéséhez járultak. Tegnapi összeg ..... 415 forint. Székely Ilona......................... 1 „ Székely Irén.......................... 1 „ Majthényi Dezső ..... 10 „