Ellenőr, 1871. május (3. évfolyam, 227-256. szám)
1871-05-16 / 242. szám
példáira hivatkozni, a 48-i törvényhozás is a jobboldal álláspontja mellett bizonyít, a közteherviselés elvét kimondva, a megadóztatás kulcsát a kormányra bízta. Egyébiránt szóló igen különösnek tartja a központi bizottság javaslata ellen felhozott alkotmányos szempontot. A központi bizottság javaslata ellenében felállítatik a 25 ös bizottság munkálata és Simonyi módosítványa. Az első nem állapítja meg a járásbíróságok területkörét, a második még székhelyeiket sem, tehát ugyanazon alkotmánysértést követik el, mint a bizottság javaslata. Az ügy sürgőssége követeli, hogy mérvadó adatok hiányában, ideiglenes intézkedés történjék s erre nézve mint legczélszerűbbet a bizottság javaslatát ajánlja. — Névszerinti szavazásnál a ház 192 szavazattal 127 ellenében elfogadta az 1 §-t. „Nemmel“ szavaztak: Deáky L., Dezső Sz. Dietrich I. , Dobsa J., Domahidy F., Döry J. Elekes Gy., Eördögh F, Erky S., Ercsey L. , Éder I., Farkas E., Fazekas A , Fejér M., Frater I., Gaal E., Gál P., Gáspár A., Ghyczy K., Gouda L. , Gromon D., Gubody S., Györfy Gy., Hajdú I., Halász B., Henszlmann I., Hevessy B., Hodossy J., Horn E., Horváth E. , Horváth 8., Huszár I., Helfy I., Hoos F., Irányi D , Ivánka I., Jankovics M., Jámbor P., Joaneska L., Jókai M., Keglevich B. gr., Kende K., Kerkapoly M., Kiss L., Kiss M, Kollár A, Koos J., Körmendy 8., Kracsenics F., Kun J., Kürthy I, Kállay A., Kemény M., Lázár A., Luksics B., Madarász J., Madarász J., Majoros I., Makray L., Matkovich T., Maximovics M., Mattyus A., Mednyánszky S., Milkovich Zs, Mocsáry L., Mocsonyi A., Mocsonyi L., Mukits E., Nagy K., Németh A., Patay J., Perczel I., Péchy T. Pilaszánovics J., Pilisy L., Podmaniczky Fr. K., Prick J., Prónay I., Karályi Gy., Szakoczy J., Salamon L. , Sárközy B., Simonyi E., Simonyi L. báró, Sipos O., Siskovics T., Szakácsy D., Szalay L., Szaplonczay J., P. Szathmáry K., Szathmáry M., Szilády A., Szilágyi L., Szluha B., Szontágh P. (csan.) Táncsics M., Tassy M., Tisza K., Vajda J., Varró S., Várady G., Vidacs J., Vidliczkay J., Vitulay J., Vukovics S., Vécsey T., Vendéghy G., Zahornaczky B., Zámory K, Zichy S. gróf, Almássy S., Andrássy Gy., Babes V., Beliczey I., Beniczky Gy., Beniczky D., Berecz F., Berke J., Bogyó S., B. Bánffy E. Csanády L. Csernátony L. Csiky S., Chorin F. „Igennel“ szavaztak: Dániel M., Dániel P.,Deák F. , Degenfeld B. gr., Desewffy L., Dienes J, Eitl Fr., Eszterházy P. gr., Eszterházy P. bg., Éber N., Érkövy A., Fabritius K., Feszt I., Fillenbaum F. br., Fluger K., Forgách A. gr., Farkas Gy., Fittler D., Fáik M. Gál M., Gecze J., Gorove I., Grázer Fr., Halassy Gy., Halmossy E., Harkányi F., Harkányi K., Házmán F., Henter G., Hertelendy K., Hodossy I., Hollán E., Horváth D., Horváth J., Hőgyészi Gy., Ihász R., Ivacskovics Gy., Ivánka Zs., InczédyZs. dr., Janicsáry L., Jankovics A., Jeszenszky L., Joannovics Gy., Joaneska D., Justh J., Justh K., Kapp G., Kautz Gy., Kazinczy I., Kálnoky P. gr., Kemény G. br., Kemény I. br, Keményffy J., Kendefffy Á., Késmárky J., Királyi P., Korizmics L., Kossuth Pál, Kovách L., Krajcsik J. , Kuba J., Kubinyi O., Kvassay L., Láng G., Latinák R., Latinovics V., Lázár D., Lázár M.,Lehoczky E., Leonhard K., Lónyai F., Lászlófy A., Madocsány P., Majláth I., Maniu A., Máday L., Mélas V., Mihályi P., Mikó I. gr., Molnár I. , Molnár P. , Muzslay Sándor, Nedeczky I., Nehrebeczky L., Nyiry J., Olgyay Zs., Onossy M., Ordódy P., Ormos S., Orosz M., Pacz°lay J., Papp Zs., Papp J., Patrubány G., Pászt V., Perényi Zs. br., Perczel B., Petrik Gy., Plachy T., Pribék A., Prileszky T., Pulszky F., Pulszky A, Pauler T., Radó K., Radvánszky K., Ranicher J., Rimanóczy F., Rónay J. Rudics J. ifj. br. Schreiber Fr., Rimay G., Splényi B. br., Stoll K., Szabó J., Szathmáry L., Szende B., Szeniczey D., Szentiványi A., Szentiványi K., Szentpályi K., Szentpályi J., Széli K , Szilágyi V., Szilvay K. , Szirmay O., Szitányi B., Szlávy J., Szontagh P. (göm.) Szőgyényi L., Szapáry Gy. gr., Tanárky G., Térey P., Theil I., Tóth V., Török D., Török S. (göm.) Trefort A., Turcsányi E., Tury S., Török A., Urbanovszky E., Urházy Gy., Ürményi M., Wächter Fr., Vass S. gr., Wagner Fr., Wahrmann M., Várady J., Wesselényi J. b., Wirkner L., Wodianer A. b., Vodianer B., Zalay I., Zeyk J, Zeyk K., Zichy J. gr., Zichy M. gr., Zichy N. gr., Zmeskal Z, Zsedényi E., Zsámbokréthy J., Antalfy K., Anya I., Barcsay A., Barcsay K., Bay F., Bánffy A. b., Bánffy J. b., Bánó J., Benedek Gy., Benedikty A., Benkő J.,Berényi F. gr., Bethlen J. gr., Binder L., Bittó I., Boér I., Bogdan V., Bohus Zs., Boros P., Bömces F., Bömbes Gy., Brogyanyi V., Buday L., Bajanovics L., Buttler S. gr., Buzinkay P., Brennerberg M., Csotta J., Csáky T. gr., Császár B., Cséry L. — A bányabíróságokról 2. § nál. Schreiber Frigyes látja jónak különösen indokolni, hogy miért fogadja el e javaslatból leginkább a szőnyegen levő szakaszt. — Ezután az előterjesztés hátra levő 9 szakaszai valamint a függőben hagyott czim észrevétel nélkül elfogadtatik s a harmadszori olvasás holnapra tűzetik ki. — Következik: a számvizsgáló bizottság jelentése. — E jelentés vita nélkül elfogadtatván a pénztárnoknak a felelősség terhe alól felmentése határozatkép kimondatik. — Harmadik tárgy: a földhitelintézetről szóló tvjavaslat. Ghyczy Kálmán azon kérdést intézi az elnökhöz, hogy az igazságügyminiszter betegsége folytán nem lehetvén jelen a tárgyaláson, ki fogja a kormányt képviselni. Elnök azt hiszi, hogy az igazságügyminiszter Horváth Döme osztálytanácsost bízta meg. Ez rövid vitát idéz elő, mely akkor dőlt el, hogy az ülés félórára felfüggesztetett, mialatt az igazságügyér megbízása iránt fog az elnökség intézkedni. A Szünet után Bujanovics jegyző felolvassa Horvát miniszter levelét, melyben a földhitelintézeti tvjavaslat tárgyalására Horváth Dömét jelenti be képviselőjéül. Horn Ede előadó ismerteti az okokat, melyeknél fogva a központi bizottság e törvényjavaslatot átalánosságában elfogadásra ajánlja. Nem tagadhatja senki, hogy Magyarországnak szüksége van a földhitel kifejlődésére s hogy a földhitel kifejtése csak úgy lehetséges, ha külön intézetek léteznek e czélra. Hogy e külön intézeteknek szükségük van bizonyos kedvezményekre, azt elismerték még oly országokban is, hol átalában a telekkönyvi és birtokviszonyok s a perrendtartás sokkal rendezettebb s hol az ipar és kereskedelem kifejlődése következtében a földmivelés sokkal kisebb szerepet játszik, mint nálunk. Hogy ezen kedvezmények csak a földhitelintézeteknek s nem a hitelezőknek átalán adatik, annak oka azon különbség, mely a föld- és kereskedelmi hitel s az illető intézetek között a tőketörlesztésre nézve van. A javaslat részleteire nézve a bizottság több rendbeli kisebb módosítást ajánl. Simonyi Ernő nem fogadja el ajavaslatot, mert nem ismeri el az indokokat, melyeknél fogva a földhitelintézeteket nagyobb kedvezményben kell részesíteni, mint a magánhitelezőket. A hitel természete minden esetben ugyanaz, a törvényhozásnak pedig ezen általános szempontból kell kiindulni, ha az ország minden lakosát egy törvény alá akarja helyezni. A kérdés az, hogy jók-e jelenlegi hiteltörvényeink. Ha megfelelnek, akkor ne adjunk kiváltságot senkinek, ha ellenben roszak, ez esetben terjesztessék ki a javítás az ország minden lakosára. Fálk Miksa helyesli a Simonyi által hangoztatott elvet, hanem a fenforgó esetre nézve különbséget kell tenni, mivel a földbirtokosnak csak oly hitel válik javára, mely bizonyos állandósággal jár s mely legalább közvetlenül nincs összefüggésben a pénzpiacz hullámzásaival. A földhitelintézetek mintegy közvetítőt képeznek a földbérlők közt, kiknek hosszú időre kijáró kölcsönre van szüksége a tőkepénzes közt, ki csak rövid időre adhatja ki pénzét. A különben jó elvben, hogy a törvényes eljárás, ha jó, mindenkire egyaránt terjesztessék ki, a jelen esetben ellenmondás mutatkozik, melyet nem lehet kiegyenlíteni, mintha a tbozás általában oltalma alá veszi a földbirtokot az ellen, hogy a rögtöni felmondások és elárverezések által meg ne károsíttassék, de másfelől a földhitelintézeteknek megadja azon jogot, hogy a hanyag fizetők ellen gyorsan járhassanak el, mert nekik is vannak kötelezettségeik a jelzálogos levelek birtokosai iránt. Van ezenkívül egy másik ok is, mely a földhitelintézetnek adandó kedvezmények mellett szól. A földbirtoknak nem elegendő azon pénz, melyet saját országunkban találunk, hanem kénytelenek vagyunk idegen piaczhoz is fordulni s ott nem mi vagyunk az egyedüli pénzkeresők. Ha tehát nem akarjuk, hogy saját kárunkra előny adassék az idegen zálogleveleknek, akkor meg kell adnunk a magyar földhitelintézet zálogleveleinek azon privilégiumokat, melyekben más intézetek hasonnemű papírjai részesítettek. E tvjavaslatnk azonban van egy szakasza, melylyel szóló nem ért egyet. Nem akar a földhitelintézetnek monopóliumot adni s ugyanazon kedvezményben kívánja részesittetni mindazon intézeteket, melyek hasonló garantiákat nyújtanak, hanem az ajánlott 28 §, mely szerint „a magyar földhitelintézetnek ezen törvény által adott kedvezmények kiterjesztetnek más hasonczélos természetű intézetekre is, nem tartozik ide, mert a tvjavaslat czimének sem felel meg és sok félremagyarázásra fog okot szolgáltatni. Az elv ellen nem tesz kifogást, hanem érvényesítésére más és pedig két mód van: vagy alkossunk oly törvényt, mely átalában a földhitelintézetekről szól s abban mondjuk ki, hogy mindazon földhitelintézetek, melyek ezen és ezen kellékekkel bírnak, ezen kedvezményben részesíttetnek , vagy pedig készítsünk mindegyikre nézve külön törvényt. Erre nézve, szóló a részletes vitában fog módosítványt ajánlani. (Helyeslés.) Horn Ede Simonyi beszédére csak azt jegyzi meg, hogy nem áll, miszerint társulatoknak nem szabad semmi kiváltságot adni a nagyközönséggel szemben, mert akkor teljesen meg kellene szüntetni minden társulatot, miután létezésük maga is már szabadalom. Fálk Miksának a 28-ik szakaszra tett észrevételeire azt mondja, hogy jobb lett volna ugyan a törvényt úgy szerkeszteni, hogy hatálya mindjárt minden hasonló intézetre kiterjedjen, hanem az igazságügyminiszter az eziránt hozzá intézett kérdésre azt felelte, hogy a törvényjavaslat behozatalánál nem hitte, miszerint egyhamar hasonló intézet Magyarországon keletkezzék. A központi bizottság azon nézetből indulva ki, hogy ily intézetek szükségesek, felállításukat minden módon könnyíteni akarja. Horváth Döme a miniszter képviselője röviden kijelenti, hogy a kormány a közp. bizottság szerkezetét a részletes vita alapjául elfogadja, főleg nem okozott neki nagyobb bajt, mint a fehér galamboknak, melyek ugyanazon magas légkört keresték naplementekor s midőn a regg megjött, lerepültek a szűk utczákba, napi foglatosságaikra, mint a hogy maga Hilda is cselekedett. A Szűz segítségével és áldásával, melyet még az eretnek is remélhetett, ki oly vallásosan égve tartotta a lámpát az oltár előtt, az új angliai leány biztosan alhatott régi római tornyában, s távozhatott festészeti zarándokolására minden félelem vagy veszély nélkül. Ily nyárra való kilátással Hilda több havi magános, de tiszta érveket ígért magának. Nem mintha merev ellenszenvet táplált volna a társas együttlét iránt, vagy nem tudta volna, miszerint kétszeresen s kettős sikerrel, ízlelünk minden értelmi gyönyört, ha barátunkkal ízleljük azt. De szűzies szivet rejtvén kebelében, élvet talált azon szabadságban, mely megengedte neki, hogy saját körét megválaszthassa s benne lakjék, ha úgy tetszik minden idegen társ nélkül. A kellemes nyár iránt táplált várakozásában azonban siralmasan megcsalatkozott. S ha előleges tervet nem csinált volna is magának, hogy itt marad, alig hihető, miszerint elég erélyt tudott volna összegyűjteni Róma odahagyására. Élénk, bár csendes vérmérséke mellett eddig élő ismeretlen tespedés vett erőt a szegény leányon, hasonló a felhalt kígyóhoz, mely hideg lerázhatlan gyűrűit lábai közé csavargatta. Azon sajátságos kétségbeesés, azon rideg és terhes nyomor volt ez, melyet egyedül az ártatlanság tapasztalhat, noha több sötét jelleggel bír, melyek a bűnös öntudat hírnökei. Azon szívbeli betegség volt ez, amelyet reményhetőleg mindnyájan elég tiszták voltunk érezni, legalább egyszer életünkben, de amelyre képességünk rendesen korán ki szokott merülni és pedig talán egyetlen tusára. Azon kellemetlen bizonyosság volt ez a világban létező bűn valóságáról, mely noha teljesen bizonyosoknak képzelhettük magunkat már jóval előbb a szomorú rejtélyről, nem válik gyakorlati meggyőződésünk részévé mindaddig, míg anyagot és létet nem nyer valamely vezetőnk vétke által, a kiben erősen bíztunk, a kit mélyen tiszteltünk, vagy valamely barátunké által, a kit hőn szerettünk. Midőn eme tudat megjő, úgy tetszik, mintha rögtön felleg torlódnék össze a reggeli fényre, oly sötét felleg, hogy úgy látszik, mintha semmi napfény nem lenne többé mögötte, vagy fölötte. Egyéni— Ezután a ház átalánosságában megszavazza a törvényjavaslatot s a részletes vitánál első tíz szakaszát észrevétel nélkül elfogadja. A 11. §-nál, mely a kamattörlesztési részletek behajtásáról szól, Győrffy Gyula azt kérdi a kormány képviselőjétől, hogy kik értetnek e szakaszban foglalt „közjegyzők“ alatt, miután eziránt még tvjavaslat sincs a házba behozva. Horváth Döme Erdélyre utal, hol még mindig az osztrák törvénykönyv van érvényben. Győrffy Gyula megnyugszik a felvilágosításon, hanem kéri a kormányt, hogy az abnormis állapot mielőbb szüntettessék meg. Ugyanazon óhajtást fejezi ki Szilágyi Lajos. Lázár Ádám e szakasz kihagyását indítványozza. — A ház változatlanul hagyja meg e szakaszt s aztán egy-két lényegtelen módosítással elfogadja a bizottsági szerkezetet a 28 § ig, mely igy hangzik: „a magyar földhitelintézetnek ezen törvény által adott kedvezmények kiterjesztetnek más hason czélú és természetű intézetekre is.“ Horn Ede előadó fenebbi szavai értelmében kifejti, miért vette fel a bizottság ezen új szakaszt. Forgách Antal gr. ellene nyilatkozik a szakasznak s elfogadása esetében határozati javaslatot akar tenni, mely szerint az igazságügyminiszer utasíttatik az országban fennálló többi hitelintézeteknek adandó kedvezmények iránt külön tvjavaslatot a jövő ülésszak alatt benyújtani. Addig ezen intézetek a mostani tényleg élvezt kedvezmények birtokában maradnak. Zsedényi Ede röviden szintén a kihagyás mellett nyilatkozik, de a határozati javaslatot most fölöslegesnek tartja. Wahrmann Mór Forgách határozati javaslatához járul, mert nem szeretné az elvet így általánosságában kimondani, amint a bizottság ajánlja, de másrészről a ház ne járjon az elv rovására. Zichy Nándor gr. nem látja, hogy e szakasz által netán később alapítandó intézetek jogainak praejudikáltatnék. Pártolja Forgách javaslatát, de csak az mondassák ki, hogy az igazságügyér a hitel s különösen a jelzáloghitel ügyeire nézve hozzon be javaslatot. Tisza Kálmán szerint a jogegyenlőség nem abból áll, hogy minden földhitelintézet egyenlő szabályokkal bírjon, hanem, hogy az egészen egyenlő intézetekre nézve egyenlő szabályok hozassanak. Mert egyenlő kedvezményekben részesíteni minden földhitelintézetet, ha az egyik úgy van is alakulva, hogy a részvényesek közt dividenciák osztatnak szét, a másik pedig úgy, hogy nem osztatnak dividenciák, hanem csak közvetíti a hitelt, ez nem alkalmazása, hanem megsértése a jogegyenlőségnek. (Helyeslés.) A kérdéses szakasz kihagyása esetében tehát következő határozati javaslatot ajánl: „Az igazságügyminiszter utasítassék, hogy a jövő ülésszak alattjavaslatot terjesszen be aziránt, hogy 1. minő nemei a hitelintézetnek legyenek kedvezményekben részesítendők, 2. minők legyenek átalában a hitelintézetek külön nemeihez képest az adandó kedvezmények és 3-ar minő feltételek teljesítéséhez legyen a kedvezmények megadása kötendő.“ (Helyeslés." Korizmics László a czél elérésére Tisza indítványát tartja legjobbnak s a szakasz kihagyása mellett van. Szlávy József kereskedelmi miniszter jogosultnak tartja a közp. bizottság ajánlatát, de a támadó intézetek irányában Tisza határozati javaslata czélszerűbben intézkedik az elv iránt s részéről készséggel járul hozzá. Miután még Huszár Imre, Falk Miksa és Forgách Antal gr. Tisza javaslata mellett nyilatkoztak, Horn Ede a központi bizottság részéről is hozzájárul s az utolsó szakasz mellőzésével Tisza indítványa egyhangúlag elfogadtatik. — Ezzel az ülés véget ért. Legközelebbi ülés holnap déli 12 órakor. Napirend : a ma megszavazott tvjavaslatok harmadszori olvasása ílását kívánja, amint ez más előterjesztéseinél történik. Csemeghy Károly a kormány képviselője hoszszabb beszédben kifejti a kormány s a képviselőház álláspontját e tvjavaslattal szemben s változatlan elfogadását ajánlja. Széchen Antal gr. a jogügybizottság módosításait védelmezi, mert e tvjavaslat elfogadása praeoccupálhat azon elveknek, melyeknek helyes és szabatos formulázásán kell alapulnia. Szavazás alá bocsáttatván az első szakasz következő módosított szöveggel fogadtatik el: „Az állami vagy magánbirtokon levő azon telepitvényes községek, melyekben a települők tulajdon lakházakkal bírnak, és melyek telepítése határozott időhöz kötve nem lett, a törvényhozásnak 1872. évi ápr. hó 20-ik napjáig teendő végleges intézkedéséig a jelen helyzetben meghagyandók.“ A második szakasz vita nélkül következő módosított alakban fogadtatik el: „Ilyen községek jelenleg létező viszonyainak megváltoztatását vagy megszüntetését czértó kereset az 1-ső §-ban kitett határidőig sem közigazgatási sem törvénykezési úton nem indítható, s ha már megindítva volt az eljárás tovább nem folytatható.“ A harmadik szakasz a bizottság javaslata szerint megmarad, negyedik szakaszul pedig következő új szöveg ajánltatik. „Szerződés alapján határozott időre telepített községek lakosai, külső telkeikre nézve a jelen törvény rendelkezése alá nem eshetnek, lakházaikból azonban amennyiben azok a telepítvényesek tulajdonát képezik, az első §-ban említett intézkedésig el nem mozdíthatók.“ Csáky László gr. uj módosítást indítványoz, míg Széchen Antal gr. és Tomcsányi József a bizottság szerkezete mellett szólnak. — Az uj szakasz elfogadtatván a tvjavaslat negyedik szakasza ötödiknek szavaztatik meg. A jegyzőkönyv hitelesítése után az ülés feloszlott. TÁRCZA. ÁTALAKULÁS, vagy a Monte Béni családrege. Irta HAWTHORNE NÁTHÁNIEL. Második kötet. Hilda egész nyáron át Rómában szándékozott maradni, mert több nagyszerű és fenséges feladatot tűzött maga elé, melyeket inkább befejezhetett, midőn kedvencz tartózkodási helyei el voltak hagyatva a sokaságtól, mely azokat télen át és kora tavaszszal megtöltötte. A nyári légkörtől sem félt, mely pedig átalában ártalmasnak tartatott. Már két év előtt megpróbálta volt és semmi károsabb hatását nem tapasztalta, mint bizonyos álmos lankadtságot, melyet az őszszel együtt beköszöntött első hűvös szellő eloszlatott. A város sűrü népességű központjára valóban nem is hat azon lázas befolyás, mely lesben áll a Campagnaban, mint ostromló ellenség s éjjelenkint látogatja azon szép tisztásokat és fás helyeket a külvárosi nyárilakok körül, épen azon idény alatt, midőn leginkább hasonlítanak a paradicsomhoz. Ami volt a lángpallos az első édenre, ugyanaz a malária e kedves kertek és ligetekre nézve. Igaz, hogy délutánon kint járkálhatunk rajtuk végig, de otthonunkká s tulajdonunkká nem tehetjük és bennök aludni, valóságos halál lenne. Nem egyebek mint tünemények tehát, hasonlóan a pusztában látszó csillogó vízhez és árnyas lombozathoz. De Róma falain belől, e rettegett idény alatt ünnepi napjait élvezi s jellemző és örökölt időtöltésekkel mutatja magát, melyekre tágas tévéi bőséges helyet szolgáltatnak. Ekkor szabadabban éli saját életét, minthogy a művészek és idegen látogatók szerte távoztak. E szerint nem nagy veszélylyel járt Hilda azon elhatározása, hogy a nyári napokat a római paloták képcsarnokaiban fogja tölteni, az éjeket pedig azon régi szobában, hová a bel- és külvárosok sűrű levegője fel nem szállhatott. Hidelnök Majláth György, Cziráky János gr. beadja a jogügyi bizottság jelentését a telepitvényesekről szóló tvjavaslat iránt, mely már ki van osztva s a mai ülés napirendjére tűzetik ki. A tvjavaslatra nézve a bizottság többféle módosítást indítványoz. Miután az igazságügyminiszter nincs képviselve, elnök az eziránti intézkedés végett negyedórára felfüggeszti az ülést. Szünet után Csemeghy Károly miniszteri tanácsost mutatja be a kormány képviselőjéül. Az átalános vitát Vay Miklós b. azzal nyitja meg, hogy a kormány részéről a tvjavaslat indokaszeretetünk jelleme az igazság minden kellékeivel felruházta magát — mivel barátunk reánk nézve jelképe és képviselője mindannak, ami jó és igaz — midőn elbukik, a hatás csaknem olyan, mintha az ég is leesnék vele, zagyva romban hozván le magával az oszlopokat, melyek hitünket tartották. Mi azután, igaz, összezúzva és elvadulva ismét felvergődünk. Vadul tekintünk magunk köré és felfedezzük — vagy talán sohasem teszszük azon felfedezést, hogy tulajdonkép nem is az ég szakadt le, hanem csupán azon sajátművü gyarló épületünk, mely sohasem emelkedett a háztetőnél magasabban s összerogyott, mivel semmire alapítottuk. De a recsegés, a rémület és a zavar egy időre ép oly leverő, mintha a katastrópha az egész erkölcsi világra kihatott volna. Mindezeket szemelőtt tartván, hagyjuk, hogy válaszszanak valamely nemes indokot, miszerint vigyázva járhassanak a földi ösvények meredekei közt! Gondoljuk meg, hogy a legmagasabb ösvényt azoknak tiszta eszménye jelölte ki, akik reánk tekintenek fel, s akik, ha alacsonyabban járunk, sohasem fognak többé oly magasra tekinteni. Hilda helyzetét végtelenül nyomorultabbá tette azon kényszerűség, hogy minden bánatát saját öntudatába kellett zárnia. Ez ártatlan leányra nézve, ki Miriam bűnének tudatát gyöngéd és érzékeny szivében hordozta, csaknem ugyanazon hatással volt, mintha ő maga is részt vett volna benne. S valóban osztván azoknak emberi természetét, kik ily tettet elkövethettek, saját szeplőtlenségét megtámadva érezte. Ha csak egyetlen barátnője lett volna— vagy nem is barátnője, miután barátnőkben többé nem bízhatott, mióta Miriam meglopta bizalmát — de ha lett volna valamely csendes, okos lélek, valamely rokonszenves értelmi lény, vagy ha nem ez, valamely nehéz hallású, félig hallgatózó fül, melybe bedobhatta volna a borzasztó titkot, mint valamely visszhangtalalan üregbe — mily könnyebbülést érzett volna! De e borzalmas magány ! Ez beburkolta őt, bármerre fordult. Árnyék volt ez az Ünnepnapok napfényében; köd szemei és a festmények közt, a melyekre nézni igyekezett; hűvös börtön, mely őt szürke homályában tartotta s egészségtelen levegőjével táplálta, mely egyedül a bűnösnek való volt, hogy benne lélegzen és sorvadjon ! Ez elől meg nem menekülhetett. Ebbéli erősödésében természetünk tömkeleges meneteibe (Folyt. köv.) * A főrendiház ülése. Páris. — Május 11. — A chaos átalános. A vezérek egymás iránti féltékenysége s a szerepkörök összezagyvalása oda vitte a dolgot, hogy ha tovább is igy tart, a főváros bukása elkerülhetlen; e zavarból csak egyet vihet ki , ez a dictatura — írja a D. News levelezője. Nem számíthatunk többé a commune bölcseségére, melyet minden kis szél elkap, minthogy hiányzik minden vezéreszme. Ennélfogva örömmel látják a párisiak, hogy a legértelmesebb és legtevékenyebb polgárok jelentékeny számban azt kezdik sürgetni, miszerint a közp.bizottság bebörtönöztessék s Rossel dictátorrá neveztessék. E polgárok elítélik ugyan egyhangúlag a commune eljárását, de fen kívánják mégis tartani, mert megvannak győződve, hogy Thiers hadainak győzelme nyakukra fogja hozni a császári családot is. Ne higyje senki, hogy Páriában egyedül a commune barátai találnak hibát Thiers intézkedéseiben. Nem; legjobb barátai és támogatói közül is számosan elvesztették, teljesen benne helyezett hiteket és reményeket. Ő és környezete megutáltatták magukat a párisiakkal ferde eljárások, gyöngeségek és hevességek által, s ha támogatókra akarnak szert tenni e falakon belül, azt csak úgy érik el, ha magukkal hozzák azon három-nyolczadnyi lakosságot, mely most a nagy világban bolyong. Magyar Félixet látogattam meg, hogy tegnapelőtt gyanúra elfogott egyik barátom kiszabadítását kieszközöljem. Épen Combet polgárt találtam nála, akinek rendeletet adott a Vendomeszobor lerombolását illetőleg. Majd magunkra maradván, előadtam szándékomat, Pynt megértvén ki vagyok, melegen kezet szorított velem; Elbeszélé, hogy mint idegen került volt Angliába, és soha nem fogja feledni azon vendégszeretetet, melyet honfitársaimnál talált; ígérte továbbá, hogy szerencsétlen barátom ügyében minden tőle telhetőt megtesz. — Pyat a legkomolyabb politikai baklövéseket követte el s gyengeségei tagadhatlanul neki is megvannak, de ő mindamellett becsületes, jószívű ember. A Vendome szobor ledöntése holnapra van jelentve ; ma nagyban folynak az előkészületek az egész téren; a körülfekvő házak ablakait papírral faggatják be, hogy a szobor dőlése által okozott megrázkódtatás alatt ki ne töredezzenek. R oss e 11 a commune haditörvényszék elé kívánja állíttatni, vádul hozzák fel ellene egyebek közt, hogy Issy bukását nyilvánoságra hozta anélkül, hogy a jólétbizottság engedélyét kikérte volna. Beszélik, miszerint Rosselt letartóztatása után Gérardin polgár felügyelete alá helyezték, ki azonban foglyával együtt megszökött, a szökévények még messzebb tévedvén be, néha néha meg-megbotlott a halandó vétek eme halálos eszméjében. Szegény szenvedő, más bűneiért! Szegény szűz szivü forrás, melybe történetesen gyilkolt hulla esett s a melyből többé ki nem húzható, de ottan fekszik éjjel és nappal, kedves levegőjét a bűn és ocsmány halál bűzével rontván meg! A sajátságos bánat, mely Hildát megszállotta, nem mulasztotta el arczára nyomni rejtélyes pecsétjét s felismerhetővé válni az értelmes szemlélő előtt viseletében és járásában. Egy ifjú olasz művész, ki Hildával együtt ugyanazon képcsarnokokat látogatta, mély érdekeltséget talált kifejezésében. Egy napon, midőn Hilda Leonardo da Vinci egyik festménye, Aragoi Johannáé előtt állott, de valószínűleg anélkül, hogy látta volna — mert, ámbár magára vonta figyelmét, egy képzelt hasonlat Miriammal rögtön más irányban ragadta gondolatait — e művész gyors vázlatot készített, melyet később bevégzett arczképpé dolgozott ki. E festmény Hildát szomorú és komoly borzalommal nézve tüntette fel egy vérfoltra, melyet láthatólag épen most fedezett fel fehér ruháján. A kép nagy feltűnést okozott. Metszett másolatok még most is találhatók róla a Gorso mentében fekvő műkekereskedésekben. Több szakértő az arcz eszméjét Cenci Beatrix arczképe által sugallnak tartotta, s a tekintet valóban némi hasonlatosságot árult el a szegény Beatrix elhagyatott kinézésével a mogorva elszigeteltség és elhagyottságból, melybe borzasztó sors rántott egy gyöngéd lelket. A modern művész azonban erősen harczolt saját festményének eredetisége és tárgya szeplőtlen tisztasága mellett , elnevezte azt — kinevettetve az alak fájdalmaiért — „A vérfolt miatt epedő ártatlanság !“ „Az ön festménye, Panini úr, becsületére válik önnek,“ jegyzé meg a képárus, ki 15 scudiért megvette azt a fiatal embertől, hogy aztán tízszer annyiért aludja, „de még nagyobb értéke lenne, ha érthetőbb czímet adott volna neki. Ha e szép kisasszony arczára és kifejezésére tekintünk, elég könnyen megérteni látszunk, hogy azon szívbeli bánatok valamelyikében szenved, melyeknek a fiatal nők nagyon is alávették. De mit telhetsen e vérfolt ? És mire való ez ártatlanság ? Meggyilkolta talán hűtlen szeretőjét ?“ „Ő, ő követne el vétket!“ kiáltott fel az ifjú művész. „Látván arczán ártatlan aggályát, hogyan tehet ön ily kérdést? Nem; de amint én elfogására aztán Bergeretet küldötték ki, ki végre mindkettejöket elékeritette s a Mazasba szállította. Rigault rendeletet adott ki, mely szerint sem polgári, sem katonai egyének el nem fogathatók addig, míg a feladó saját és a tanuk világos megnevezése mellett írásban be nem nyújtja a vádakat, melyeknek alapján az elfogatást indokoltnak véli. A jólétbizottság hallgat Vanves erőd helyzetéről, pedig kétségtelennek tűnik fel, hogy a nemzetőrök kivonultak belőle, bár háromszínű zászlókat még nem látunk ormain. A bombázás a múlt éjjel nagy erővel folyt Neuilly és Asniéres körül; a szökések mind sűrűbbek a nemzetőrök közt, s a zászlóaljak napról napra ritkulnak; sokakat Rossel elfogatása is felette elkedvetlenített. Ma délután ismét az Auteuil és Point-du-Jour ellen nyitottak a versaillesiak hatalmas ágyutüzet úgy, hogy a nemzetőröknek lehetetlen ott a közfalakon megmaradni. A párisi ágyunaszádok egészen elhallgattak, főleg mióta Charette bretagnei mozgó őreivel a boulognei erdőt megszállotta. Az Alabama-ügyben Anglia és az Egyesült Államok részéről kiküldött bizottság a következő megállapodásra jutott.: Az ez ügyben fenforgó vitás kérdések elintézésére egy öttagú választott bíróság állítassák fel, melybe az Egyesült Államok elnöke, az angol királynő, az olasz király, a Svájcz és a brazíliai császár egy-egy tagot nevezzenek. A bíróság Genuában fog összejönni, hol az Anglia és Amerika által előterjesztendő okmányokat szigorú vizsgálat alá vonja s mindenkor szavazattöbbséggel dönt. Halál vagy visszalépés esetére az illető fejedelmek újabb tagokat jelölendenek ki a bíróságba, mely eljárásánál szemelőtt köteles tartani a semleges hatalmakra nézve életbe léptetendő eme hármas határozatot: 1) a semleges hatalmaknak kellően őrködniök kell a fölött, hogy területökön hajók ne építtessenek szereltessenek fel, vagy keljenek útra oly hadakozó fél romlására, mely az illető semleges hatalommal békés lábon él, 2) a semleges hatalmaknak nem szabad megengedni, hogy ily hajók kikötőikbe kijavítás, rakodás czéljából behassanak, vagy azokból kiinduljanak, d) e kötelességek megsértését semleges hatalom kikötőin és vizein meg nem engedheti. A szerződő felek követni fogják jövőben eme szabásokat sy más tengeri hatalmakat is csatlakozásra hívnak. A választót bíróság az okmányok kellő át-,vizsgálása után legfelebb három hó alatt ítéletet hoz mindenek előtt a fölött, megsértette Anglia átalában az amerikai háború alatt a fenebbi pontokban felsorolt kötelességeket, s ha igen, Anglia köteles lesz egy év leforgása alatt a választott bíróság által megítélt bírságot Amerikának lefizetni. Ha pedig a választott bíróság a fentebbi pontok határozatainak Anglia részéről történt átalános megsértését el nem ismerné, egy háromtagú bizottság fog összeülni Washingtonban, melybe az amerikai elnök, az angol királynő , az amerikai olasz követség fog egyegy tagot jelölni; eme bizottság feladata lesz megvizsgálni, mely követelések érvényesek és melyek nem, azok közül, melyeket amerikai polgárok emeltek s meghatározni az érvényes követelések összegét. A szerződő felek a genuai választott bíróság, vagy a washingtoni bizottság ítéletében végkép megnyugosznak s az ügyet véglegesen elintézettnek tekintik. A m. t. akadémiában ma d. u. Soczek elnöklete alatt a Illik osztály tartott ülést. Először is Szabó József r. t. értekezett az ásványok olvadása meghatározásának általa megállapított új módjáról. Sok kísérlet után jutott arra, hogy a gázlángot okszerűleg föl bírta használni az olvasztásnál. A lángnak 3 részét használja, legkisebb, közép és legmagasb fokát. A láng alján van a legmagasb hőfok. Bunsen 2300 Celsius fokra becsüli a legnagyobb hőfokot. A láng magassága maximumáak 14 milliméternek, minimumának 12 milliméternek kell lenni. Kondor Gusztáv 1. t. „magnetikai helymeghatározások Magyaroszágban 1869-ben“ czimű értekezést olvas föl. Lelkiismeretes részletességgel írja le azon műszereket, melyeket utazásában magával vitt, s melyek által képes volt meghatározni a különböző helyeken, Esztergomban, Komáromban, Pozsonyban, az el- és lehajlást, az időt, geogr. szélességgel. Szept. 12 én Bécsben összehasonlította az ő műszereit a meteorológiai társulat műszereivel, s úgy találta, hogy jelentékeny differentia mutatkozott. Volt aztán még Sopronban, N. Szombatban, Tihanyban. Különben megjegyzi, hogy az idő sokszor épen nem kedvezett az észleléteknek. Véghez vitt összesen 128 meghatározást. Végül köszönetet szavaz mindazoknak, kik őt útjában szívesen látták, olvasom a rejtélyt, egy embert ütöttek agyon jelenlétében és a vér esetleg fehér ruhájára frecsenve, foltot hagyott maga után, mely életébe marja be magát.“ „Úgy tehát őrangyala nevére — kiáltott fel a képárus — miért nem mosatja ismét fehérre ruháját néhány balocchiáért mosónője által ? Nem, nem kedves Paniuim. A festmény most az én tulajdonom lévén, én a „nő boszujának“ fogom azt nevezni. Megölte szeretőjét éjjel, s a következő reggel már bánkódik fölötte, így értelmezve, a festmény érthető és nagyon természetes feltüntetése lesz egy nagyon is közönséges cselekedetnek.“ Ily tekintet nélkül magyaráz a világ minden finomabb bánatot, amely szeme elé kerül. A világ inkább durva mint barátságtalan. Hilda azonban nem kereste a világnak sem gyöngédségét, sem szánakozását és sohasem félt félreértésétől. Galambjai gyakran berepültek hozzá a torony ablakain át, mint szárnyas hírnökök tehetségük szerint rokonszevet hozván számára, s lágy gyöngéd és szánalmas hangokat hallatván, mélyen kebelükben, mi inkább lecsillapította a leányt, mint bármely érthetőbb nyilatkozat. És Hilda néha nyugodtan gyügyögött galambjaival, hangját összhangba próbálgatván hozni az övékkel, s igy találni ideiglenes könnyebülést közölhetlen bánatának terhe alól, mintha legalább kis részben elmondta volna azt emez ártatlan barátainak és azok megértvén őt, szánakoztak volna rajta. Midőn tisztította a lámpát a szűz oltára előtt, Hilda a szent képre nézett, és bármily durva művü volt is az, azon tiszta és hatalmas egyszerűséggel, melylyel a szobrászok ötszáz évvel ezelőtt néha bírtak — kifejezve, egy nő gyöngédségét vette rajta észre, vagy képzelte észrevenni, mintegy viszonzásul felpilantására. Ha térdelt, ha imádkozott, ha elszorult szive az isteni nőiség rokonszenvét kereste, mely áldásával távol, de mégsem messze volt, mert örökre emberiesitette a halálos bánatok emléke — lehetett-e Hidát megróni? Nem katholikus térdeplés volt ez valamely bálványozott oltár előtt, de a gyermek emelte fel könyekkel áztatott arczát, hogy vigaszt keressen az anyánál.